Cobalt - Teszt

Kicsi robot megy nagy galaxis aztán pew pew...

A Cobalt kapcsán rögtön szóba kerül Mojang neve is, ami vegyes érzelmeket kelt az emberben. Először is az jut eszünkbe, hogy hé, nem ezt a címet látjuk a Minecraft alatt is? A válasz egyébként igen. A másik pedig: ez a név alá tartozik más játék is? A válasz az, hogy tartozott. Nem is olyan rég egy Scrolls nevű játék volt, ami Mojang fejlesztett, de a kockabányászos alkotás mellett ez annyira nem lett sikeres, hogy már le is lőtték. A mi kérdésünk pedig az, hogy ennek tekintetében ennek a Cobalt nevű cuccnak lesz-e létjogosultsága. Hozzá kell tenni, hogy Mojang most csak a kiadó, a babér, ha egyáltalán lesz ilyen, az Oxeye Game Studio-é. Na de lássuk, hogy mi is lesz ez.


Az első trailerek után én azt gondoltam, hogy egy Awesomenauts szerű oldalnézetes játék lesz, MOBA elemekkel, de a lényeg mindenképpen a PvP. Igazából szimpatikusnak tűnt, hiszen ötletes volt a játék textúrája, kellemes és agyatlan darát véltem felfedezni. A valóságban a Cobalt ennél sokkal mélyebb játék és gyakorlatilag, habár a harc sok szerepet kapott, az agyatlan háború nem is olyan számottevő, mint gondolnánk. Kapunk egy jó kis kampányt, amely meglepően aranyos és érdekes sztorival kecsegtet. Cobalt, a robot akit irányítunk, keresi a választ arra, hogy mi történt az emberiséggel, merthogy eltűntek a világ szeme elől. Bejárja a galaxisban fellelhető kolóniákat és mindenhol kérdezősködik, hogy minél többet tudjon meg az alkotókról. Van, ahol válaszolnak, de inkább olyan szituációkba fogunk keveredni, mikor lőnünk kell elsőnek, aztán kérdezni. És ha azt hinnétek, még mindig a trailer káosz harci jeleneteiből kiindulva, hogy a nyomozás részleteit hosszú kódexekben vagy bejátszások során olvashatjuk és ismerhetjük meg, akkor oly annyira vagytok tévedésben, mint én voltam.


A játék tele van különféle elemekkel. Először is kapunk egy jó kis kalandjáték összetevőt, ahol be kell járnunk területeket, kérdezősködni és ezáltal megismerkedni a világgal, a sztorival, a szereplőkkel és önmagunkkal. Persze lesz harc is, hohóó, csak várjátok ki, de mindenféleképpen felüdülés és rendkívül kellemes csalódás a játékmenet ezen részen. Szóval a beszéd után jön az akció. Amikor már a szó nem használ, a töltény szerepet kap. Vagy a kard. Esetleg még a gránát is. A Cobalt-nak rendkívül összetett, ötletes és borzasztóan szórakoztató a harcrendszere. Először is tudunk futni és ugrani, ez utóbbit sokszor igen attraktív szinten űzhetjük a háti rakéták segítségével, szerepet kap a lopakodás is, bár ez csak a harcok megkezdésénél hasznos. Sebzésre lőfegyver, közelharci fegyver és gránát áll rendelkezésünkre. Ami érdekes és talán kicsit frusztráló, hogy nincs lehetőségünk mind a hármat használni egyszerre. Úgy értem, nincs olyan gomb, amivel lövünk, vagy amelyikkel gránátot dobunk, hanem egy opciónk van, amivel támadunk és mindig azzal a tárggyal, ami éppen ki van választva. Tehát ha közelharcra vagyunk állítva, akkor ütünk, ha a lőfegyverek vannak kijelölve, akkor pedig lövünk. Kell majd egy kis idő, mire rááll erre az ember agya, de után pikk-pakk pörögni fog a dolog.


Habár pajzsunk van, de ez nem sokat véd, nagyjából 2-3 lövést bírunk ki, ami elég kevés a töltények viharában. Sokkal fontosabb a gurulást alkalmazni, ami nevéből adódóan azt jelenti, hogy robotunk előre vagy hátra gurul. Ez lényegében egy gyors kitérés, de talán érdekesebb, hogy így visszatudjuk verni a lövedékeket a feladónak. Talán a játék legizgalmasabb és legviccesebb része ez. Ilyenkor jön a bullettime, belassul az idő és slowmo-ban látjuk, ahogy az ellenfelünk újból üdvözli a töltényét és meghal. Vigyázni kell arra viszont, hogy bár a lövedéket tudjuk reflektálni, a gránátokkal ez már nem működik, arról nem beszélve, hogy a gurulás tudásával az ellenfelek is rendelkeznek. A játék tehát alapoz sokat a harcra is, viszont ez sem olyan nyers, mint amilyennek talán tűnik. Az izgalmas rendszer mellett sok fegyver és páncél is megtalálható, amit lootolnunk vagy éppen vásárolnunk kell, a boss fightokról pedig ne is beszéljünk. Izgalmasak és sokszor valamilyen taktikára kell majd rájönnünk. Na, nem egy Dark Souls, de azért nem rossz.


A látvány szerintem nagyon aranyos és ötletes. A játék jól néz ki és rendelkezik azzal az egyediséggel, ami az indie alkotásokat különlegessé teszik. A színes elemek és az aranyos szereplők szinte rögtön megvetetik és megszerettetik magát a felhasználóval, a zene pedig csak dob az egészen. Valahol a 80-as évek disco-ja és a mai modern tánczene között mozog, ami még azoknak is tetszik, akik nem rajonganak a stílusért annyira. Én is a metált bírom, még is rázom a fejem a Cobalt ritmusára.


A vállalkozó szelleműek a sztorin kívül megtalálhatnak egy arcade opciót, ahol különféle játékmenetek érhetőek még el. Deathmatch, team deathmach, klasszikus capture the flag, de küzdhetünk a gép hullámai ellen is. Ideig-óráig szórakoztató, de a kampány nyomába sem ér. Az online mód rendelkezik még plusz élményekkel, de nem sokan teszik magukat itt próbára. Egyszerűen üresek a szobák, ritkán lehet találni meccseket. Ám ez ne riasszon vissza mindenkit, a Cobalt ereje nem ebben a minijátékokban van, hanem a sztoriban. Éppen ezért ne habozzatok, üssétek fel a Steam-et és próbáljátok ki azonnal ezt a remekművet. Pár hétvégét biztos elszórakoztok benne, co-op-ban meg talán még többet!

Értékelés
 9Játékmenet: 
Rendkívül összetett, pörgős és mégis nagy figyelmet igényel. Remek párosítás.
 9Hangulat: 
A színek, a modellek és a zene kellemes hangulatot teremt, amibe nehéz nem beleszeretni.
 8Grafika: 
Semmi extra, viszont amit mutat, ott megfelelően keveredik az ötlet és a megvalósítás.
8Hangok: 
Robotos játékhoz csakis gépzene dukál, ami meglepően szórakoztató azoknak is, akik nem rajonganak a stílusért.
 7Szavatosság:
Habár van több játékmód, annyira még sem szórakoztató, mint a kampány, ami ugye véges. Co-op-ban vannak benne plusz lehetőségek, de összességében ez egyszeri játék.
Review score
 8.2A Cobalt egy remek játék, melyben több játékstílus is keveredik. Bár a harc dominál, ennek mechanikája mégis annyira összetett és szórakoztató, hogy rögtön beleszeret az ember, sosem fog repetitívnek és száraznak tűnni.

Összes oldalmegjelenítés