Cobalt - Teszt
Kicsi robot megy nagy galaxis aztán pew pew...
A Cobalt kapcsán
rögtön szóba kerül Mojang neve is,
ami vegyes érzelmeket kelt az emberben. Először is az jut eszünkbe, hogy hé,
nem ezt a címet látjuk a Minecraft
alatt is? A válasz egyébként igen. A másik pedig: ez a név alá tartozik más
játék is? A válasz az, hogy tartozott. Nem is olyan rég egy Scrolls nevű játék volt, ami Mojang fejlesztett, de a kockabányászos
alkotás mellett ez annyira nem lett sikeres, hogy már le is lőtték. A mi
kérdésünk pedig az, hogy ennek tekintetében ennek a Cobalt nevű cuccnak lesz-e létjogosultsága. Hozzá kell tenni, hogy Mojang most csak a kiadó, a babér, ha
egyáltalán lesz ilyen, az Oxeye Game
Studio-é. Na de lássuk, hogy mi is lesz ez.
Az első trailerek után én azt gondoltam, hogy egy Awesomenauts szerű oldalnézetes játék
lesz, MOBA elemekkel, de a lényeg mindenképpen a PvP. Igazából szimpatikusnak
tűnt, hiszen ötletes volt a játék textúrája, kellemes és agyatlan darát véltem
felfedezni. A valóságban a Cobalt
ennél sokkal mélyebb játék és gyakorlatilag, habár a harc sok szerepet kapott,
az agyatlan háború nem is olyan számottevő, mint gondolnánk. Kapunk egy jó kis
kampányt, amely meglepően aranyos és érdekes sztorival kecsegtet. Cobalt, a robot akit irányítunk, keresi
a választ arra, hogy mi történt az emberiséggel, merthogy eltűntek a világ
szeme elől. Bejárja a galaxisban fellelhető kolóniákat és mindenhol
kérdezősködik, hogy minél többet tudjon meg az alkotókról. Van, ahol
válaszolnak, de inkább olyan szituációkba fogunk keveredni, mikor lőnünk kell
elsőnek, aztán kérdezni. És ha azt hinnétek, még mindig a trailer káosz harci
jeleneteiből kiindulva, hogy a nyomozás részleteit hosszú kódexekben vagy bejátszások
során olvashatjuk és ismerhetjük meg, akkor oly annyira vagytok tévedésben,
mint én voltam.
A játék tele van különféle elemekkel. Először is kapunk egy
jó kis kalandjáték összetevőt, ahol be kell járnunk területeket, kérdezősködni
és ezáltal megismerkedni a világgal, a sztorival, a szereplőkkel és
önmagunkkal. Persze lesz harc is, hohóó, csak várjátok ki, de mindenféleképpen
felüdülés és rendkívül kellemes csalódás a játékmenet ezen részen. Szóval a
beszéd után jön az akció. Amikor már a szó nem használ, a töltény szerepet kap.
Vagy a kard. Esetleg még a gránát is. A Cobalt-nak
rendkívül összetett, ötletes és borzasztóan szórakoztató a harcrendszere.
Először is tudunk futni és ugrani, ez utóbbit sokszor igen attraktív szinten
űzhetjük a háti rakéták segítségével, szerepet kap a lopakodás is, bár ez csak
a harcok megkezdésénél hasznos. Sebzésre lőfegyver, közelharci fegyver és
gránát áll rendelkezésünkre. Ami érdekes és talán kicsit frusztráló, hogy nincs
lehetőségünk mind a hármat használni egyszerre. Úgy értem, nincs olyan gomb,
amivel lövünk, vagy amelyikkel gránátot dobunk, hanem egy opciónk van, amivel
támadunk és mindig azzal a tárggyal, ami éppen ki van választva. Tehát ha
közelharcra vagyunk állítva, akkor ütünk, ha a lőfegyverek vannak kijelölve,
akkor pedig lövünk. Kell majd egy kis idő, mire rááll erre az ember agya, de
után pikk-pakk pörögni fog a dolog.
Habár pajzsunk van, de ez nem sokat véd, nagyjából 2-3 lövést
bírunk ki, ami elég kevés a töltények viharában. Sokkal fontosabb a gurulást
alkalmazni, ami nevéből adódóan azt jelenti, hogy robotunk előre vagy hátra
gurul. Ez lényegében egy gyors kitérés, de talán érdekesebb, hogy így
visszatudjuk verni a lövedékeket a feladónak. Talán a játék legizgalmasabb és
legviccesebb része ez. Ilyenkor jön a bullettime, belassul az idő és slowmo-ban
látjuk, ahogy az ellenfelünk újból üdvözli a töltényét és meghal. Vigyázni kell
arra viszont, hogy bár a lövedéket tudjuk reflektálni, a gránátokkal ez már nem
működik, arról nem beszélve, hogy a gurulás tudásával az ellenfelek is
rendelkeznek. A játék tehát alapoz sokat a harcra is, viszont ez sem olyan
nyers, mint amilyennek talán tűnik. Az izgalmas rendszer mellett sok fegyver és
páncél is megtalálható, amit lootolnunk vagy éppen vásárolnunk kell, a boss
fightokról pedig ne is beszéljünk. Izgalmasak és sokszor valamilyen taktikára
kell majd rájönnünk. Na, nem egy Dark
Souls, de azért nem rossz.
A látvány szerintem nagyon aranyos és ötletes. A játék jól
néz ki és rendelkezik azzal az egyediséggel, ami az indie alkotásokat különlegessé teszik. A színes elemek és az
aranyos szereplők szinte rögtön megvetetik és megszerettetik magát a
felhasználóval, a zene pedig csak dob az egészen. Valahol a 80-as évek disco-ja
és a mai modern tánczene között mozog, ami még azoknak is tetszik, akik nem
rajonganak a stílusért annyira. Én is a metált bírom, még is rázom a fejem a Cobalt ritmusára.
A vállalkozó szelleműek a sztorin kívül megtalálhatnak egy
arcade opciót, ahol különféle játékmenetek érhetőek még el. Deathmatch, team
deathmach, klasszikus capture the flag, de küzdhetünk a gép hullámai ellen is.
Ideig-óráig szórakoztató, de a kampány nyomába sem ér. Az online mód
rendelkezik még plusz élményekkel, de nem sokan teszik magukat itt próbára.
Egyszerűen üresek a szobák, ritkán lehet találni meccseket. Ám ez ne riasszon
vissza mindenkit, a Cobalt ereje nem
ebben a minijátékokban van, hanem a sztoriban. Éppen ezért ne habozzatok,
üssétek fel a Steam-et és próbáljátok ki azonnal ezt a remekművet. Pár hétvégét
biztos elszórakoztok benne, co-op-ban meg talán még többet!
Értékelés | |
9 | Játékmenet:
Rendkívül összetett, pörgős és mégis nagy figyelmet igényel. Remek párosítás. |
9 | Hangulat:
A színek, a modellek és a zene kellemes hangulatot teremt, amibe nehéz nem beleszeretni. |
8 | Grafika: Semmi extra, viszont amit mutat, ott megfelelően keveredik az ötlet és a megvalósítás. |
8 | Hangok: Robotos játékhoz csakis gépzene dukál, ami meglepően szórakoztató azoknak is, akik nem rajonganak a stílusért. |
7 | Szavatosság: Habár van több játékmód, annyira még sem szórakoztató, mint a kampány, ami ugye véges. Co-op-ban vannak benne plusz lehetőségek, de összességében ez egyszeri játék. |
Review score | |
8.2 | A Cobalt egy remek játék, melyben több játékstílus is keveredik. Bár a harc dominál, ennek mechanikája mégis annyira összetett és szórakoztató, hogy rögtön beleszeret az ember, sosem fog repetitívnek és száraznak tűnni. |