Mindig, amikor megjelenik egy új kártyajáték a láthatáron,
az első hírek rögtön arról szólnak, hogy „vajon új kihívója akadt a Hearthsone-nak”. Az igaz, hogy utóbbi a
legnépszerűbb ilyen típusú alkotás a mai világban, de miért kell minden új
címnek riválisnak lennie? Ez olyan, mintha a francia kártyát hasonlítanánk a
fekete Péterhez. Mindkettő kártyajáték, megvannak a maga sajátosságai és
népszerűsége. Nem mondhatjuk azt, hogy a francia kártya jobb, mert azt többen
játsszák. Ez lesz a Spellweaver
sorsa is. Most mindenki a nagy megdöntőt látja benne, de kizárt, hogy a HS nyomába érjen. Nem azért, mert rossz,
hanem mert a Blizzard marketingjével
lehetetlen felvenni a harcot. De ez nem azt jelenti, hogy nem jó játék, sőt, az
egyik legösszetettebb kártyajátékról beszélünk, meg is mondom miért.
A játéknak igen kedves hangulata van. Megjelenésre nekem a Heroes II-t idézi, zeneileg meg
szerintem a Trine-ra hasonlít, így
igen jó ízűen ültem le elé. Persze semmi perc alatt téptem a hajamat. A játék
nagyon komplex. Nem bonyolult, vagyis nem olyan szinten, amit nem lehetne
kibogozni, inkább azt mondanám, hogy rengeteg dolog egymásra épül és emiatt nem
az első 50 meccs lesz az, ami gatyába ráz minket, hanem mondjuk az első 200.
Sokszor úgy gondolják a játékosok, hogy ha ismerik a Hearthstone-t, akkor már nekik semmi nem jelenthet újat. Ez a játék
viszont azoknak is kihívást nyújt, akik esetleg a Magic-ben vannak otthon, vagy éppen a remek, de méltatlanul elfeledett
Yu-Gi-Oh-ban, vagy az általam
legkedveltebb kártyás mókaságában, amiről már az ifjak biztos keveset tudnak. a
HKK-ban. Nagy előnye viszont a HS-sel szemben, hogy a tutorial
kihagyható. Nem kötelező megcsinálni, bár kapunk érte aranyat.
A tutorial az, ami a majdnem felesleges határt súrolja. Na
jó, ez így nem igaz, de rengeteg olyan elemet kihagy, ami mondjuk rögtön a
legelső gép elleni csatánkban már előjön. Szerencsére mindenhez van magyarázat,
de ha már megtapasztalhattam volna a lapok mechanikáját egy tét nélküli
játszmában, biztos én is jobb kedvű lettem volna. A Spellweaver nagy hibája, hogy remek játékmenete ellenére,
túlbonyolít dolgokat. Rögtön találkozunk ezzel a szakadékkal, amikor
kiválasztjuk, hogy melyik hős pakliját akarjuk elsőképpen kipróbálni. Első
ízben 6 hős közül választhatunk. Később persze a többivel is játszhatunk, de
kizárólag az első pakli ingyenes. Minden hősnek természetesen vannak
képességeik, amik közül nem egyet feleslegesnek találtam. Eggyel gyorsabbak a
lények, amiket kijátszunk a körben, vagy egy lap nem tud blokkolni. Ezek hős
képességek nem vehetik fel a versenyt olyanokkal szemben, mint ami újratölti a
manát, vagy lapot húzhatunk belőle. Persze a gyorsaság meg a blokkolás
ismeretlen számotokra, szóval vágjunk is bele a lapok mechanikájába.
A HS-ben egy
lapnak van élete, sebzése, mana költsége és lehet valamilyen aktív vagy passzív
képessége, akár több is. Könnyen átlátható. Itt viszont... Kezdjük ott, hogy 60
a minimum kártya egy pakliban. Minden lapnak van valamilyen költsége, vagy
mana, vagy egy bizonyos szintet kell neki kiépíteni. Mindezeket, nem kapjuk
körönként. Ellentétben minden kártyajátékkal, ahol a nyersanyag körről-körre nő,
itt ezt nem csinálja. A paklink viszont tartalmazhat 20 olyan lapot, amiket
körönként egy alkalommal tudunk ingyen kijátszani, és vagy manát, vagy egy
szintet emelnek a hősünknek, így később már simán pakolgathatjuk ki a lényeket.
A lényeknek tehát van költségük, és természetesen van támadási képességük,
védekezésük, esetleg valami plusz hatásuk, amiket vagy kijátszáskor aktiválhatunk,
vagy körönként jelzőket gyűjtenek. Nem ritka, hogy a lapok energy-t kapnak
minden új körben, és ha összejön a megfelelő mennyiség, akkor használhatunk egy
képességet. Például van egy lap, ami azt írja, hogy 2 energiáért, megidéz egy
gólemet, akkor 2 kör múlva, anélkül, hogy a saját nyersanyagunkat költenénk,
csak a lapét kell kifizetnünk, és máris eggyel több lényünk van. Ezeket az
energiákat többször ki lehet használni egy kör alatt, például ha 6 energy van,
akkor 3 gólemet tudunk idézni. Mindemellett minden lénynek van sebessége. Ez
azt jelenti, ha kisebb a sebessége, mint az ellenfél lényéé, akkor nem tudja
megtámadni, illetve azokat a lapokat, amiknek nagyobb a sebessége, nem tudjuk
blokkolni, ha minket támadnak.
Persze számos más mechanika van még a tabellán. Vannak
support lények, amik nem vesznek részt a csatamezőn, hanem hátul állomászonak
és gyűjtik az energiát körönként, vagy valamilyen passzív hatást biztosítanak a
harcosoknak. Természetesen velük is lehet támadni, de ők általában kevés életű
és sebzésű lapok. Minden lap fáradtan kerül a játékba, szóval az első körben,
ahogy kijátszottuk, nem tudunk velük támadni. Számos varázslat is megtalálható
egy pakliban, mint az instant kifárasztás, a sebességek csökkentése, sebzések,
illetve fagyasztás, ami azt eredményezi, hogy a fagyasztott lény, ha másik
lapot támad, akkor elpusztul. Minden hősnek 20 élete van és a játszma addig
tart, amíg valamelyik játékos le nem nullázódik. Képességeinknek természetesen
ára van, de ami különösebb, hogy minden hősnek 3 erő áll a rendelkezésére. Az
elsőt rögtön a játék elején megkapjuk, viszont a másik kettőhöz már olyan
kártyalapra lesz szükség, ami ezeket aktiválja.
Átlagosan 10 percesek a meccsek, de tovább is eltarthat.
Azért 60 lap közül sok fordulatot meg lehet idézni. Kicsit nekem a harc
rendszere túl van bonyolítva: minden támadás során a harctér csodálatos
animáció segítségével megnagyobbodik, mint amikor a család jön ebédre és az
IKEA-s ebédlő asztalt meghosszabbítjuk. De számos pozitív dolog akad még itt. A
szintlépések, melyek során aranyat szerzünk, ami segítségével paklikat
vásárolhatunk vagy éppen új lapokat craftolhatunk. Itt is megtalálható a random
kártyákkal vívott tournament, annyi különbséggel, hogy az elért győzelmek után
itt fix nyeremények várnak ránk. Van benne egy amolyan PvE content is: minden
hősnek van egy kis birodalma, ahol napi küldetéseket kapunk. Ezeknek a jutalma
egyedi lapok és persze arany. A fanatikusok igazi pénzt is áldozhatnak a
játékra, amivel vásárolhatnak szintén kártyákat, illetve az egyedi hátlapok
csak így szerezhetőek meg.
A Dream Reactor
tehát egy igazán összetett kártyajátékot dobott elénk a Spellweaver képében. Nagy hátulütője szerintem az, hogy nincsenek
benne neutrális lapok. Ez azt jelenti, hogy ha kiválasztunk egy hőst, akkor
csak az ő specifikus lényeit illetve varázslataiból tehetjük össze a paklit.
Ezt csak úgy lehet majd kiküszöbölni, ha rohamos tempóban jönnek majd a
kiegészítések a játékhoz, hiszen elég kevés különböző lap van. Persze a 60
lapból számos módon alakíthatjuk a mérkőzést és minden hős különböző stílust
igényel. Van, amelyiknek szinte nincs is nagyon erős lénye, ellenben sok a varázslata,
szóval idő mire kiismeri az ember. Remek szórakoztatást nyújt az új kihívást
keresőknek, arról nem is beszélve, hogy free-to-play,
azaz ingyenesen játszható. Steam-en próbáljátok ki, megér egy próbát.
HKK: Hatalom Kártyai Kártyajáték. Adná az ég, hogy egyszer ez
is átkerülne a digitális térbe…
Pro:
+ Remek hangulat
+ Izgalmas és fordulatos meccsek
+ Komplex rendszer sok újítással
+ Ingyenes
Kontra:
- Néhol túl van gondolva
- Kevés specifikus lap
|
Értékelés
|
|
|
9.5
|
Játékmenet:
Nagyon komplex mechanika, kevéske hibával. |
|
8.5
|
Hangulat:
Szerintem retro hangulatú, vagyis számomra. Mindenképpen hangulatos és szórakoztató a látvány. |
|
8.0
|
Grafika:
Kevés hangsúlyt fektettek a kártyák animációira, az asztalra pedig túl sokat. |
|
7.0
|
Hangok:
Semmi extra. De a zene tök jó. |
|
9.0
|
Szavatosság:
Egy gyűjtögetős kártyajátékról beszélünk. |
|
Review score
|
|
|
8.4
|
A Spellweaver egy remek kártyajáték, melyet összetett
mechanika jellemez. Sok egyedi ötlettel és megvalósítással rendelkezik, amik
miatt biztos, hogy ki fog tűnni a többi hasonló játékok közül.
|