A Between me and the Night tipikus az a játék, amiről keveset lehet mondani. Nem azért, mert nem sok tartalom szorult belé, vagy mert rémesen egyszerű a játékmenet, hanem inkább egy művész filmhez tudom hasonlítani, ami képekkel meséli el a történetet, ahelyett, hogy a cselekvés sokaságát erőltetné. De hogy egy másik játékhoz hasonlítsam, olyasmi ez is, mint a Limbo. Kis egyszerű alkotás, ami nagyon sokat mutat és megérint, de arról sem sokat lehetne írni. Oldalnézetes, mászkálós, zene, képek, ugrás és durván ki is merítettem az egészet. A most tesztelt gyöngyszem is erre hajaz. Ahhoz, hogy megértsd, miért jó ez a cucc, ki kell próbálnod, egy sima cikk elolvasása kevés a bővebb bemutatásra. Nem kibúvót keresek, csak próbálom vázolni, hogy nehéz esettel van dolgom.
A játék egy erősen nagy falat. Nem azért, mert nehéz, sokkal
inkább az egyedüllét és a szomorúság érzetét kelti fel az emberben. Sugárzik
belőle a melankolikus hangulat és annak ellenére, hogy egy viszonylag élénk
színekkel eszközölt alkotásról van szó, csöppet sem eleme a jó kedv. Egy srác
életét követhetjük végig gyerekkorától a felnőttig. Élete és emlékei egy síkra
kerültek. Minden helyszínen egyedül érzi magát, a család és a barátok visszhangja
árnyékként van jelen a képernyőn. Mindenki, akivel találkozunk vagy akiket
látunk, sötét és vibráló sziluettként jelennek
meg körülöttünk. Egyedül csak akkor érezzük a valóság elemeit, amikor játszunk.
Vörhenyes főhősünk ugyanis valamilyen kapcsolatban áll a videojátékokkal.
Amikor úgy hozza a történet, hogy rátalálunk egy arcade gépre, ami tovább viszi
a cselekményt, belecsöppenünk a digitális világba, ahol már nem elveszettként
vagyunk jelen, hanem harcosokként egy rideg tájon. Mi vagyunk a hős, aki legyőzi
a rosszat és halad előre az ismeretlenbe. Persze a kép szépen lassan összeáll,
de meglehetősen kuszának hat az egész.
A történet ugyanis nincs elmagyarázva. Nincsenek
párbeszédek, vagy mesélő szerep, ahol látnánk, hogy mi miért van, csak haladunk
együtt a képpel és innen tudjuk meg, illetve következtethetjük ki a dolgok valóját.
Egyedül csak a gondolatainkat látjuk, ami akkor jelenik meg, ha rákattintunk
egy tárgyra. A játékmenet az klasszikus point
and click cucc. Gyűjtögetünk eszközöket, amiket később valamilyen puzzle
kapcsán használhatunk. Valójában ez okozza a kihívást, ugyanis majdnem mindent
el tudunk tenni, viszont a tárgylistánk limitált és nincs is szükségünk az
összes objektumra. Ebből azt következik, hogy valamit felveszünk, később
eldobjuk, hogy mást vehessünk fel, aztán a barangolás során rájövünk, hogy
mégis az előző cuccra lett volna szükség és lehet gondolkodni, hogy hol az
isten nyilába váltunk meg tőle.
Persze, ha mindent tudunk, akkor gyorsan végig lehet
szaladni az egészen, ezért ez csak egy ilyen egyszeri játék, de annak
tökéletes. Mély érzelmi szálakat rángat a Between
me and the Night, ami miatt mi magunk is átérezzük az egyedüllétet. A szomorúság
ellenére remekül vannak megoldva a rejtélyek. Hatalmas szörny van a
nappalinkban, aminek kaját kell vinnünk, hogy átengedjen és kiderül róla, hogy
csak egy cirmos kis cica. Nem egy olyan alkalom lesz, ahol tárgyakat kell
gyűjtenünk, gondolkodnunk kell, hogyan léphetünk tovább a cselekményben. Igazi
agy mozgató.
Nagy sérelmem viszont az, hogy a hatásokat nem emeli jobban
ki a zene. Habár valami szól a háttérben, de inkább zaj szerepe van. Ennek
ellenére ez egy remek játék. A RainDance
LXleránt minket az emberi érzelmek magányos szintjére, amit bűnösen
élvezni fogunk. A kalandok és a puzzle-ök sok gondolkodást igényelnek, nem
egyszer lesz olyan rész, ahol elakadunk. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki
olyan játékra vágyik, ami az ábrázolást választja a történet mesélésének az
eszközének, mintsem a cselekvést. Steam-en el tudjátok érni, most akciósan meg
is lehet vásárolni.
Pro:
+ Egyedi ábrázolás
+ Megérinti a mélyebb érzelmeket
+ Kellően nehéz
Kontra:
- A zene elhanyagolható szerepe
- Túl sok felvehető tárgy
Értékelés
|
|
8.0
|
Játékmenet:
Sima point and click játékmenet. Se több, se kevesebb. |
10
|
Hangulat:
A játék legerősebb komponense. Ritka egyedi darab. |
8.0
|
Grafika:
Egyszerű elemek, élénk színek, szomorú hangulat. Furcsa kombináció, de remek hatás. |
6.5
|
Hangok:
Semmi extra. A hangok inkább csak zajként vannak jelen, ami szerintem hiba. |
7.5
|
Szavatosság:
Elsőre nagyon vonzó lesz. Habzsolni akarjuk majd a történetet, de a fejtörők miatt nem szabad sokat enni belőle ülésenként. Másodszorra már semmit nem tartogat. |
Review score
|
|
8.0
|
A Between me and the Night egy remek kaland játék,
ami vizuálisan meséli el a történetet, mint egy művész film. A koncepció
szinte tökéletes és apróbb hibái/hiányosságai ellenére egy nagyon megérintő
alkotást kaptunk.
|