Between me and the Night - Teszt

Szomorúság és magány...

A Between me and the Night tipikus az a játék, amiről keveset lehet mondani. Nem azért, mert nem sok tartalom szorult belé, vagy mert rémesen egyszerű a játékmenet, hanem inkább egy művész filmhez tudom hasonlítani, ami képekkel meséli el a történetet, ahelyett, hogy a cselekvés sokaságát erőltetné. De hogy egy másik játékhoz hasonlítsam, olyasmi ez is, mint a Limbo. Kis egyszerű alkotás, ami nagyon sokat mutat és megérint, de arról sem sokat lehetne írni. Oldalnézetes, mászkálós, zene, képek, ugrás és durván ki is merítettem az egészet. A most tesztelt gyöngyszem is erre hajaz. Ahhoz, hogy megértsd, miért jó ez a cucc, ki kell próbálnod, egy sima cikk elolvasása kevés a bővebb bemutatásra. Nem kibúvót keresek, csak próbálom vázolni, hogy nehéz esettel van dolgom.


A játék egy erősen nagy falat. Nem azért, mert nehéz, sokkal inkább az egyedüllét és a szomorúság érzetét kelti fel az emberben. Sugárzik belőle a melankolikus hangulat és annak ellenére, hogy egy viszonylag élénk színekkel eszközölt alkotásról van szó, csöppet sem eleme a jó kedv. Egy srác életét követhetjük végig gyerekkorától a felnőttig. Élete és emlékei egy síkra kerültek. Minden helyszínen egyedül érzi magát, a család és a barátok visszhangja árnyékként van jelen a képernyőn. Mindenki, akivel találkozunk vagy akiket látunk, sötét és vibráló sziluettként  jelennek meg körülöttünk. Egyedül csak akkor érezzük a valóság elemeit, amikor játszunk. Vörhenyes főhősünk ugyanis valamilyen kapcsolatban áll a videojátékokkal. Amikor úgy hozza a történet, hogy rátalálunk egy arcade gépre, ami tovább viszi a cselekményt, belecsöppenünk a digitális világba, ahol már nem elveszettként vagyunk jelen, hanem harcosokként egy rideg tájon. Mi vagyunk a hős, aki legyőzi a rosszat és halad előre az ismeretlenbe. Persze a kép szépen lassan összeáll, de meglehetősen kuszának hat az egész.


A történet ugyanis nincs elmagyarázva. Nincsenek párbeszédek, vagy mesélő szerep, ahol látnánk, hogy mi miért van, csak haladunk együtt a képpel és innen tudjuk meg, illetve következtethetjük ki a dolgok valóját. Egyedül csak a gondolatainkat látjuk, ami akkor jelenik meg, ha rákattintunk egy tárgyra. A játékmenet az klasszikus point and click cucc. Gyűjtögetünk eszközöket, amiket később valamilyen puzzle kapcsán használhatunk. Valójában ez okozza a kihívást, ugyanis majdnem mindent el tudunk tenni, viszont a tárgylistánk limitált és nincs is szükségünk az összes objektumra. Ebből azt következik, hogy valamit felveszünk, később eldobjuk, hogy mást vehessünk fel, aztán a barangolás során rájövünk, hogy mégis az előző cuccra lett volna szükség és lehet gondolkodni, hogy hol az isten nyilába váltunk meg tőle.


Persze, ha mindent tudunk, akkor gyorsan végig lehet szaladni az egészen, ezért ez csak egy ilyen egyszeri játék, de annak tökéletes. Mély érzelmi szálakat rángat a Between me and the Night, ami miatt mi magunk is átérezzük az egyedüllétet. A szomorúság ellenére remekül vannak megoldva a rejtélyek. Hatalmas szörny van a nappalinkban, aminek kaját kell vinnünk, hogy átengedjen és kiderül róla, hogy csak egy cirmos kis cica. Nem egy olyan alkalom lesz, ahol tárgyakat kell gyűjtenünk, gondolkodnunk kell, hogyan léphetünk tovább a cselekményben. Igazi agy mozgató.


Nagy sérelmem viszont az, hogy a hatásokat nem emeli jobban ki a zene. Habár valami szól a háttérben, de inkább zaj szerepe van. Ennek ellenére ez egy remek játék. A RainDance LXleránt minket az emberi érzelmek magányos szintjére, amit bűnösen élvezni fogunk. A kalandok és a puzzle-ök sok gondolkodást igényelnek, nem egyszer lesz olyan rész, ahol elakadunk. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki olyan játékra vágyik, ami az ábrázolást választja a történet mesélésének az eszközének, mintsem a cselekvést. Steam-en el tudjátok érni, most akciósan meg is lehet vásárolni.


Pro:
+ Egyedi ábrázolás
+ Megérinti a mélyebb érzelmeket
+ Kellően nehéz

Kontra:
- A zene elhanyagolható szerepe
- Túl sok felvehető tárgy

Értékelés
 8.0
Játékmenet: 

Sima point and click játékmenet. Se több, se kevesebb.
 10
Hangulat: 

A játék legerősebb komponense. Ritka egyedi darab.
 8.0
Grafika: 

Egyszerű elemek, élénk színek, szomorú hangulat. Furcsa kombináció, de remek hatás.
 6.5
Hangok: 

Semmi extra. A hangok inkább csak zajként vannak jelen, ami szerintem hiba.
 7.5
Szavatosság:

Elsőre nagyon vonzó lesz. Habzsolni akarjuk majd a történetet, de a fejtörők miatt nem szabad sokat enni belőle ülésenként. Másodszorra már semmit nem tartogat.
Review score
 8.0

A Between me and the Night egy remek kaland játék, ami vizuálisan meséli el a történetet, mint egy művész film. A koncepció szinte tökéletes és apróbb hibái/hiányosságai ellenére egy nagyon megérintő alkotást kaptunk.

Újabb Régebbi