Mordheim: City of the Damned - Teszt

Mordheim, a csóri város, ahol mire kihűl egy holttest, kettő terem helyébe, meg három patkány...



Végre megjelent. Na nem azért mondom, mert olyan nagyon vártam volna, hanem mert kipróbáltam az early access verziót, ami annyira régen történt, hogy szinte el is feledtem a játékot. Még februárban volt szerencsém a Mordheim: City of the Damned-hez. Azóta eltelt jó pár hónap és Rogue’s Factor-nak bőséges visszajelzés állt rendelkezésére, hogy jóra csiszolja gyémántját. Emlékszem tetszett nekem a játék, csak erősen hiányosnak tartottam. Most hogy újra leültem elé, szembesültem, hogy az alkotás legfőbb eleme az a játékement, nem pedig a sztori. Első ránézésre egy harmadik személy nézetű cuccot kapunk, de a játékstílus közel sincs ahhoz, amit ez a formáció képviselni szokott. Ez egy erősen taktikai és stratégiai alapokra fektetett ház, melyben Mordheim város utcáin guberálunk és harcolunk a rivális bandákkal. Célunk a város megszerzése és a lehető legtöbb wyrdstones zsákmányolása, mely csapatunk fejlesztésére szolgál. Lényegében ez a Mordheim: City of the Damned.


De mielőtt még kiosztanám a pontokat, kukkantsunk jobban a közepibe. A sötét Warhammer világban járunk, tehát az egész a jó öreg Games Workshop koncepciója. Ők híresek voltak a remek táblajátékairól, és eddig nekem ismeretlen volt, de képzeljétek el, a Mordheim is egy társasjáték eredetileg. Egy adott térképen zajlik az akció, ami Mordheim városa. Négy banda közül választhatunk: Sisters of Sigmar (harcos nők), the Cult of the Possessed (káosz), Skaven (patkányok) és a Mercenaries from the Empire (harcos férfiak). Nem kérdés kinek az oldalán fog kikötni a játékos, naná, hogy a patkánykák. Annyira király ez a faj, hogy az valami felfoghatatlan. A sztori szerint Mordheim a négy banda területeinek a közepén van, szóval ez az a hely, amit ha meg tudunk szerezni, akkor kordában tudjuk tartani a territóriumokat. Mindezek a csaták már olyan rég óta mennek, a város annyira lepusztult, hogy még a nap se süt ki felette. Ebben a koszos, poros, füstös és romos sötét fantasy településen kell csatároznunk az ellenfeleinkkel.


A játékmenet viszont nem változik, illetve ahogy magasabb tapasztalati szintet érünk el a csapatunkkal, nyílnak meg új utak, de magát a játék folyamatát szigorú szabályok kötik. Mivel a mag egy táblásjáték, ebből adódóan egy körökre osztott stílust kapunk, ahol szinte minden cselekvésünket meg kell dobni és a karakterek értékei adják meg a kimenetelt. A különböző stílusú egységek más és más tulajdonságokkal rendelkeznek. Mivel maga a 4 warband stílusa is különbözik, így széles lehetőségeink vannak a saját taktikánk kialakítására. Ez alatt azt értem, hogy míg a patkányok mozgékonyabbak, de sebezhetőbbek, addig a többiekre ez fordítva igaz. Egy körben tehát az összes karakterünkkel tudunk mozogni. Ilyenkor egy aurát látunk magunk körül, amelyben szabadon mászkálunk anélkül, hogy mozgási pontot pocsékolnánk el. Ez azért fontos, hiszen Mordheim városában rengeteg a kincs, amiket ha felakarnánk szedni, igazán sok cselekmény pontba kerülne, viszont ezzel a megoldással csak egyet kell pocsékolnunk, vagy annyit sem, hiszen ha útba esik a loot-olás a célunkkal, akkor csak egy rövid kitérőt kell tennünk. Ezenkívül minden cselekvést a tulajdonságaink döntenek el, tehát százalékosan kapjuk meg, a találati esélyeket, a védekező lehetőségeket, de még a különböző objektumokra a fel-, illetve leugrást is. Kicsit a Blood Bowl-hoz hasonlít, ám itt ha elvétünk egy ugrást, nem szakad meg a kör, csupán sebződünk.


A meccsek elején lehetőségünk van csapatunk összeállítására és fejlesztésére. Az egységeket pénzért vesszük, amik a pályán összeszedett wyrdstones-ból jön. Később, hogy fejleszteni tudjuk őket, ugyan csak pénzre és tapasztalati pontra van szükség, amit akkor érünk el, ha megnyertünk egy harcot és lényeink túl élték. A Mordheim bőven tartogat kihívásokat. Nem csak azért, mert maga a játékmenet egy kellő nagy megmérettetést tartogató taktikai és stratégiai élmény, de az egységekre is vigyázni kell. Azon kívül, hogy olyan sérüléseket szenvedhetünk el, amelyek során elveszítjük a katonák testrészeit, mint például egy szemet vagy egy vesét, ami a később játék során bizonyos büntetéseket jelent a tulajdonságokra, ha meghalt valaki, akkor az nemes egyszerűséggel halott. Pótolni kell a hiányt és új embert venni a helyére, aki természetesen a nulláról kezdi majd a karrierjét.


A körök végén megadhatjuk, hogy milyen cselekvéssel passzoljuk tovább a lehetőségeket az ellenfélnek. Állhatunk támadó vagy éppen védekező állásba. Amennyiben az agresszív verziót választottuk, ha a közelünkbe ér valaki, azt automatikusan megtámadjuk és ezzel magunkhoz bilincseljük, ugyanis akik harcban állnak egymással, nem mozoghatnak szabadon a saját körünkben, kivéve ha megdobják a menekülést. Maga a harc teljesen taktikai beállítottságú a maga százalékos rendszerével, de stratégiai nézet is szükséges hozzá, hiszen rengeteg olyan magaslati hely van a lyukas épületekben, ahová valamilyen lövészt állítva támogathatjuk katonáinkat. Az én problémám a térkép méreteivel van. Egyrészt nagyon sok loot-olni és felfedezni való elem van rajta, amit ha megakarunk szerezni, embert kell rá áldozni, vagyis nem fog közvetlenül a csatához tartozni. Másrészt pedig túl nagyok a városrészek. A játék első 3-4 köre arra megy el, hogy egymást keresik az ellenfelek, aztán mikor már mindenki szétszéledt nagyon sokáig tart, mire az erőket összpontosítani lehet. Nagyban függ a játék attól, hogy a játékos mennyire ismeri a térképet és tudja, mi merre van és hány körbe tart, mire innen oda ér.


Persze ennek a játékstílusnak az újrajátszás biztosítja a nagy élményt. Az újrajátszás, ami egyre nehezedik. Az idő múlásával megnyílnak új karakter osztályok, amelyek lehetővé teszik a nagy lények toborzását. Végül igazi móka lesz az egész. Nagyon hangulatosan van ábrázolva a sötét Warhammer világ és első osztályú zene kecsegteti a fülünket is. Kicsit hiányolom a sztori mélységét, de így is élvezhető az egész. A játék próbálja a multi résszel aktívan tartani a tartalmat, ami csak attól függ, hogy ki mennyire szereti a PvP-t. Engem igazából nem mozgat, de ha arra gondolok, hogy a hatalmas univerzumból csak 4 osztály érhető el, mindjárt lázba jövök, hiszen a bővítés adott. Nagy meglepetésemre a Mordheim: City of the Damned remekül van gamepad-re optimalizálva, azon a legkézenfekvőbb játszani. Steam-en lessétek meg. Igazi kihívást tartogat, még a tapasztaltabbak számára is.

Pro:
+ Warhammer világ
+ Remek taktikai és stratégiai elemek
+ Fejleszthető egységek
+ Jól optimalizált irányíthatóság controller-en
+ Igazi kihívás

Kontra:
- Elengedhetetlen a pályák ismerete
- Kevés sztori komponens


Értékelés
 8.5
Játékmenet: 

Egy jól megszokott taktikai és stratégiai elemet kapunk, amit már nem egy helyen tapasztalhattunk. Persze vannak benne egyéniségek és nem is akartak annyira elszakadni az eredeti táblás koncepciótól.
 9.0
Hangulat: 

A poros város, a sötét romlott világ és a brutális erőszak remekül megalapozza a hangulatot.
 8.5
Grafika: 

Szép szép, de semmi extra. Csak annyit vettem észre, hogy kevés az optimalizálási lehetőség, na meg kicsit merevek a modellek, de a környezetre nem lehet rosszat mondani.
 9.5
Hangok: 

Valahogy a Games Workhosp játékok nagyon jól vannak hangilag megkomponálva. Nem csak a zenére gondolok, ami nagyon hangulatos, de a csatazaj, a felszerelések lötykölődése futás közben, tényleg jók!
 8.5
Szavatosság:

A játékmenet lassan nyíló virág, ami nem is lesz annyira látványos a legvégén. A folyamatos csaták persze ideig-óráig a gép elé kötnek, de később már nem fog sok újat mutatni. Kivéve, ha látunk reményt a PvP-ben, úgy már más lesz a helyzet.
Review score
 8.8

A Mordheim: City of the Damned egy remek sötét Warhammer világot idéző alkotás, amely erősen megmozgatja majd az agyunkat. A játékban megannyi taktikai szerepet felvehetünk és idő is, mire megtaláljuk a számunkra legkézenfekvőbbet. A kihívás garantált.



Újabb Régebbi