Wasteland 2: Director's Cut - Teszt

Poszt-apokaliptikus akció csoport...



Tudtátok, hogy az első rész még 1988-ban jelent meg? Úgy látszik a fejlesztőknek egy nagyon sokáig lappangó vágya volt, hogy folytassák a Wasteland-et. Persze voltak közben más játékok is, amiket Brian Fargo-nak, a producernek köszönhetünk. Hogy csak a leghíresebbet említsem: a Fallout. Van tehát a tagnak egy amolyan fétise a poszt-apokaliptikus cuccokhoz. Szerencsére nem beszélhetünk tövig rágott csontokról is egyebek, még nagyon sok hasonlóságot sem lehet felfedezni a két világ között. Alig egy éve jelent meg a Wasteland 2, ami dacolva a Fallout fejlődésével, nem alakult tovább, illetve a saját mértékével mérve igen. Míg a Fallout egy körökre osztott CRPG volt a kezdetek kezdetén, mára egy igen erős FPS játék lett, amiben azért meg van a retro körökre osztott harc lehetősége is, bár ugye jócskán limitálva, mint annak idején. A Wasteland pedig a 88-as formájától eltekintve, ami gyakorlatilag egy visual novel volt, most elérte azt a fejlődési fokozatot, ahol egy régi vonású CRPG-t kapunk. De hát a retro az még mindig menő és olyan királyságok mellett, mint a Shadowrun, Pillars of Eternity vagy a Baldur’s Gate felújítása mellett a Wasteland 2 is megállja a helyét, sőt, még az új kiadások táborába is becsatlakozott, hiszen egy évvel a második rész megjelenése után, megkaptunk a rendezői változatot, a Wasteland 2: Director’s Cut-ot. Én nem nagyon vagyok híve ezeknek a verzióknak, pláne ha azt vesszük, hogy a játék már 2013 óta elérhető early access-ként, 2014-ben megjelent aztán 2015-ben kapott egy még nagyobb kiadást, annak ellenére, hogy a sima is sikeres volt. Persze a jóból már csak jobbat lehet csinálni, kivéve ha George Lucas-nak hívnak, de jobban örültem volna, ha mondjuk egy Wasteland 3-at kapunk, vagy legalábbis infókat róla, de ez az én véleményem.


Történetünk a poszt-apokaliptikus Amerikában játszódik, ahol a nukleáris katasztrófa után a suhancok az erőszak, a bűntények és a kannibalizmus példájával kívánnak háborúzó társadalomként élni, ellenben vannak olyanok is, akiknek nem ment el az eszük és elég volt nekik egy csapás, hogy rájöjjenek az élet becsesebb, minthogy elpocsékoljuk az agresszív ösztöneinkre. Nos ők jártak rosszabbul, hiszen a gonoszok fő célpontja a megbújni akaró békés népség. Hamar létrejött viszont a poszt-apokaliptikus igazságszolgáltatás, a törvény kemény ökle, akik annyira amerikaiak, hogy még a pusztulásra ítélt országukat is büszkén szeretik, kedvenc államuk Texas és példaképük Walker. A Desert Rangers nevet választották maguknak és hitvallásuk szerint mindenkit megvédenek, akik rászorulnak és mindenkit megölnek, nos, akik rászorulnak. A játék során mi egy ilyen poszt-apokaliptikus akció csoportot irányítunk. A karakterfejlesztés a megszokott CRPG módon történik: négy ranger-t kell megalkotnunk, akik közül választhatunk előre generáltakat is. Nemet, kinézetet és képességeket tudunk elosztani, tudjátok, csak a már megszokott dolgok.


A rendezői változatban, azért kicsit felújított dolgokkal is találkozhatunk. Talán a legszembetűnőbb az a grafika, amit a Unity-nak köszönhetően olyanná csiszoltak, hogy a Wasteland 2: Director’s Cut Xbox One-on és PS4-en is megjelent. Én nem dobtam el az agyam tőle, hiszen se nem csodálatos a játék, se nem egyedi, de meg kell hagyni, szebb, mint az alap. De ha már a karakter készítésnél tartottam, akkor ki kell emelnem az előnyök és hátrányok választási lehetőségét. Ez egy új eleme a játéknak, ami annyit jelent, hogy lehetőségünk van olyan passzív előnyöket választani, ami a harcok vagy a kalandozás során jól jöhetnek, ellenben valamilyen negatívum is társul hozzá. Olyanokra gondolok itt, mint az „Asshole” nevezetű képesség. A játék során különböző lehetőségeink adódnak, hogy a meggyőzések során valamilyen érzelemmel nyomatékosítsuk érveinket. A Hard Ass az erőszakra, a Kiss Ass a kedvességre, míg a Smart Ass a ravaszságra apellál, ám ha bírunk a seggfej képességgel, akkor nagy bónuszt kapunk az említett Hard Ass-re, de ennek az az ára, hogy a többi rábeszélő opciókat nem választhatjuk. Az Unlucky lehetőséget ad, hogy egy nagyon erőset lőjünk, de ezzel akár a társainkat is eltalálhatjuk. A Maniac Depressive pedig plusz képesség pontot biztosít 11. szinttől, ám addig egyet sem kapunk.


Az előbb talán kicsit gorombául hangzott, hogy engem nem fogott meg a grafika, ami egyébként igaz is, viszont elismerem, hogy a módosításokkal volt munka bőven. Átdolgozott textúrákat kapunk, amik még részletesebbek és több környezeti elem található az egyes térképeken. A kinézet csicsásabb lett, jobban csillog, de azért van ami nem változott. A dialógusok. Egyszerűen annyira kicsi betűkkel van írva, hogy kénytelenek vagyunk a monitorba hajolni, hogy el tudjuk olvasni a szöveget. El sem tudom képzelni, hogy a konzolos verzióval rendelkezők, akiknek nem szuper full HD led tv-jük van mit élhetnek át. Egy biztos, ne akkor játszatok vele, amikor anya is otthon van, mert tuti el fog fenekelni azért, mert közelről nézitek a kijelzőt. Szerencsére nem mindent kell olvasni, hiszen több órányi hanganyag is bekerült a játékba, így szinte minden párbeszéd szinkronizálva van, ami nagyon jót tett a Wasteland 2: DC-vel. Egyszerűen a dialógusok mennyisége és a hozzá tartozó szinkron nagyon frissé teszi a játékot, ami eléggé ráfér, hiszen a rengeteg szöveg és a sivár környezet miatt annyira száraz érzetet kelt, hogy nem telik bele pár percbe és máris megyünk a konyhába vizet inni. Nem mellesleg nem igénytelen munka, ahol csak a fejlesztők kedvéért tehetségtelen hangú emberek felolvasnak pár sort egy papírról a fekete hangszigetelt szobában. Szépen megrendezett, hangsúlyos és érzelmes hangú színészeket hallhatunk, csillagos ötös.


Maga a harcrendszer maradt ugyan az a körökre osztott CRPG stílusú, mint ez idáig, azzal a különbséggel, hogy akár mint a Fallout-ban, lehetőségünk van precíz támadások leadására, ami annyit jelent, hogy kiválaszthatjuk, hogy az ellenfél melyik testrészét sebezzük meg, így láthatjuk azt is, hová tudunk nagyobb eséllyel kritikus ütést vagy lövést bevinni. Ez kicsit megdobja a játékmenet, hiszen ez a harctípus hamar unalmassá válik. A konzolos verziók megjelenése miatt a játék gamepad-ra is át lett írva, amit talán sokan nehezen képzelnek el, hiszen egy CRPG alap eszköze az egér, talán még a billentyűkre sem lenne szükség, ehhez képest a kontrollerre való átprogramozás váratlanul jó lett. A kezelés és a mechanika szinte csak pár percig érezteti velünk a számítógép hardware-einek hiányát.


A gond ott van a Wasteland 2: Director’s Cut-tal, hogy annyi újítást nem tartalmaz, ami miatt érdemes lenne még egyszer leülni elé. Persze nagy móka meg minden, de ha már játszottatok az alap kiadással, akkor gyakorlatilag a megjelenésen, a szinkronon, némi karakter fejlesztési opción és a célzott támadáson kívül semmi újat nem fog mutatni. Az inXile Entertainment véglegesen befejezte a Wasteland 2-őt. Beletették azt, ami nem sikerült 1 évvel ezelőtt. Már nem töltik verejtékben az álmatlan éjszakákat és az őseik szellemei is megnyugodhatnak. Kihozták a maximumot, csináltak egy meglepően jó konzol átiratot így már mindenki elindulhat a kalandján ebben a poszt-apokaliptikus világban. Én ajánlom a játékot, mert jól megkomponált, izgalmas és szórakoztató, de csak annak, aki még nem játszott vele, vagy ha mindenáron újra akarjátok tolni, hiszen már csak a rendezői változattal érdemes foglalkozni. Steam-en eltudjátok érni, sok szerencsét a pusztaságban!

Pro:
+ Több órányi szinkron
+ Új karakter fejlesztési képességek
+ Felújított textúrák
+ Már az alap verzió is jó volt

Kontra:
- Kevés újítás az újrajátszáshoz

Értékelés
 8.0
Játékmenet: 

Jól bevált CRPG, ami tényleg működik és szórakoztató, de 2015-ben, ráadásul egy rendezői változatban már elkélne egy kis egyediség.
 10
Hangulat: 

A poszt-apokaliptikus világ mindig olyan kellemetlen hangulatot kelt, amit bűnös szenvedéllyel élvezünk.
 8.0
Grafika: 

A Unity meghúzta a ráncokat: friss textúrák, több környezeti elem, blur meg minden, nem sok egyediség van benne.
 8.0
Hangok: 

Ha a zenék és az effekt hangok nem is annyira befolyásolóak, mint amennyire lehetnének, a szinkron mindenért kárpótol.
 8.0
Szavatosság:

Elsőre mindenképpen vonzó, hiszen érdekes és izgalmas, de a CRPG-k hosszúsága és nehézsége miatt kevés olyan faktor van benne, ami matt hamar elővennénk újra a játékot. Talán 1 év után újra alkalmas lesz a végig játszásra, szóval a rendezői változat pont időben érkezett.
Review score
 8.4

A Wasteland 2 Director’s Cut még mindig egy nagyon jó játék, de kevés új tartalmat kapott, ami miatt újra le kéne elé ülni. Elsőre még mindig nagy élményt nyújt és beszippant, ez szinte garantált. De az apróbb rendszeri fejlődések, és a textúra megújítása… egy CRPG játékról beszélünk, minek volt erre szükség? Egyedül a szinkronnak volt értelme, ami nagyon jól sikerült.

Összes oldalmegjelenítés