Warhammer: End Times - Vermintide - Teszt
Eljött az apokalipszis, amitől mindenki rettegett...
A Warhammer univerzum egy sötét világot tár elénk. Egy olyan világot, ahol az embereket komoly veszély fenyegeti. Van, hogy a saját fajuk válik ellenséggé, de legtöbbször több idegen fajból álló erők okozzák a legnagyobb csapást az emberiségre. A Warhammer játékokat két felé lehet osztani: az egyik univerzum, ami jobban ismert, az a 40k. Ebben az alternatív világ a messzi jövőben játszódik, egész pontosan a 41. században, ahol az emberiség elfogadta, hogy nem csak ők léteznek a világon, mint intelligens faj, és hamar rá is jönnek, hogy komoly fenyegetés veszélyezteti az emberiséget. A Dawn of War széria ezt a világot remekül bemutatja a játékosoknak, de ezeken kívül könyvekből is tágíthatjuk a tudásunkat, aki esetleg jobban kedveli a kézzel fogható dolgokat. A másik fele, amibe a mai teszt alanyunk is bele tartozik egy sötét, szintén alternatív világba kalauzolja el a játékosokat, viszont itt a múltban folynak az események (a mi időszámításunkat nézve, ugyanis teljesen másként számolják az éveket), ahol az emberiség szintén csak a világ vége ellen küzd. Itt még javában honolnak a középkori etikettek, szokások, de természetesen némi csavarral. Mágia, középkori páncélok és fegyverek, gőzzel működtetett gépek és eszközök, avagy mocsokkal és kórokkal teli utcákkal lehetne a legjobban jellemezni ezt az univerzumot. Az ezen világ legnagyobb fenyegetése, a patkányok, akiket csak Skaven-nek hívnak, már régóta nagy fenyegetést jelent az emberiségre, most pedig a legújabb Warhammer játékban egyenesen a poklok-poklát kell megjárnunk ahhoz, hogy az emberiség megélhesse a holnapot.
Történetünk a játékosokat Ubersreikba kalauzolja el játékosait, amit a Skaven ostrom alá vett. Az utcákon patkányok fel s alá járőröznek, és minden embert, amit találnak, megölnek. A birodalom megelégelte a fenyegetést, és 5 bátor hőst küld a város felszabadítására. Bár a fajok közti különbség mindig is egy nagy dilemma volt, viszont most egy közös cél érdekében elvetik a csata bárdot. A hősökről bővebben:
Az első hőst Victor Saltzpyrenek hívják, aki egy hírhedt és tehetséges kovácsmester fia, akiből boszorkány vadász lesz idősebb korára, ám egy megbízása során heves összetűzésbe kerül a Skavenekkel, annyira, hogy az egyik szemére megvakul, így életét eme veszélyes és könyörtelen faj tanulmányozására szánja. Ő a távolsági fegyverek híve, vagyis legtöbbször lőfegyverekkel láthatjuk majd őt akcióban.
A sorban Sienna Fuegonasus következik, egy mindenre elszánt kalandor, aki számtalanul keresi a kalandőt és a lehetőséget, hogy megcsillogtathassa piromán tudását. Elméje lassan sötétbe borul, mivel minden percet és figyelmet a varázslásnak szenteli, emiatt is sodorja bajba magát. A sors fintora, hogy megbízatásuk előtt egy boszorkány vadász csípte el őt, nevezetesen Victor Saltzpyre, avagy Markus Kruberre bízták, hogy vegyék őrizetbe addig, amíg kiderül mi is lesz a bűntetése. Mint az később kiderült, ő lesz az öt közül az egyik, aki szembe száll a Skavennek, legalább kiélheti vágyait a piromániájával kapcsolatban.
A harmadik hős egy törpe, akit születésekor Bardin Gorekssonnak neveztek el, és a Szürke Hegy büszke katonájaként védi hazáját az alulról jövő támadásoktól. Az egyik expedíciója során egy eddig nem ismert bányát fedezett fel, amiről eddig azt se tudta, hogy létezett. Felfedezésekor látta, hogy törpe eredetű bányával van dolga, ám ahogy egyre haladt beljebb, hullákra bukkant, akik már egy ideje ott voltak, ugyanis elég sok felszerelést és élelmet hoztak magukkal. Mellettük patkányra hasonlító holttesteket látott, viszont közelebbről megszemlélve látta, hogy ezek a Skavenként ismert szörnyek műve volt. A törpök holmijait átkutatva különös térképekre bukkan, ami kísértetiesen hasonlít egy réges-rég elfeledett, feltehetőleg kincsekkel teli kamrának a helyéhez, így visszatérve szülő városába embereket próbál toborozni a kutatáshoz, ám a legenda és a térkép bemutatása után hülyének nézik, miszerint a legenda nem hiába csak legenda, és hogy a térképen található utasítás egy ősi nyelven íródott, amit csak kevesen ismernek. Bánkódva ám, de nem megtörve, elindul Ubersreik felé, ahol a második legnagyobb törpe kolónia van a birodalmon belül. A várost még ekkor nem lepték el a Skavenek, és első útja egy régiség boltba vezetett, hátha talál egy olyan könyvet, ami az ősi törpe nyelvekkel foglalatoskodik. Kis idő múlva jött el az idő, hogy a Skaven megindította a nagy szabású offenzíváját, így kénytelen lesz szembe szállni az invázióval, és a 4 hős mellé szegődni, mint sorstársként. Az ő fegyverei a fejszék, kalapácsok, na és természetesen az ő "minden esetben megbízható" pajzsa. Leginkább ő lesz, akivel felfogjuk a sebzést, bármilyen fenyegetéssel is kell szembe nézniük.
A negyedik hős egy tünde, akinek sorsa megpecsételődött végérvényesen, amikor olyat látott, amit nem kellett volna. Kerillian az erdők védelmezőjének egy kiemelkedő örzője volt, és rengetegen felnéztek rá saját faján belül. Egy őszi napon, amikor a holdak együtt állása is passzolt, észrevette, hogy egy mágus botorkál magányosan a messzeségbe. Kíváncsisága legyőzte az akaratát, és emiatt Kerillian elhagyja posztját, és a mágus után ered, hogy kiderítse mit dolga van erre felé, ugyanis idegen fajjal nagyon ritkán találkoznak. Ezután egy olyan dolognak volt tanúja, ami örökre megváltoztatta az életét, és emiatt kénytelen volt elhagyni szülő hazáját. A hírek hallatán, hogy a Skaven ellepte Ubersreik városát, oda sietett, hogy segítséget nyújtson bárkinek, akinek csak kell.
A sorban utolsóként megemlíthető hős egy kiváló vezető, és katona, aki szülő városa védelmezésére adta fejét még fiatal korában. Markus Kruber egy robbanékony személyiség volt, aki egy korai szerencsétlenség miatt ott hagyva hitét és életét a farmon, ahol élt, a Grunburgi polgárőrök között találta magát az egyik pillanatról a másikra, és jól teljesítette kötelességét. Ám felettesei nem vették jó szívvel, hogy ennyire túl buzgó, ugyanis sorsa egyről a kettőre megváltozott azzal, hogy az egyik leggazdagabb és legbékésebb negyedből elszállásolták a legszegényebb, legtöbb harcot sújtó negyedbe. Nem tekintett erre a kis kitérőre úgy, mint élete legrosszabb korszaka, ugyanis itt is kiemelkedő teljesítményt nyújt, és vezér egyénisége miatt sokan fel is fognak nézni rá, mint nagyszerű vezetőként. Végül egy nekromanta okozta Markus karrierjének végét. Az egyik nagy háborúban az élőholtakkal szemben Markus alakulata a keleti oldalt fogta, és egy ideig úgy tűnt, hogy ezt a csatát is megnyerték. Ekkor akadt meg Markus szeme egy öreg emberen, aki egy csapat zombit irányított. Ekkor az öreg ember is ránézett, egy ronda vigyorral az arcán, majd egy halálgömböt varázsolt a katonák felé, mindenki lelkét azonnal kiszipolyozva, akihez csak hozzáért. Egyenesen Markus felé tartott a gömb, és halál félelmében nem tudott megmozdulni, ám egy bátor katonája az utolsó pillanatba félre lökte, majd életét feláldozva a gömb elé vetette magát. A csatát végülis a birodalom nyerte meg, bár Markus számára a győzelem keserves volt. Végül megtörve, és elkeseredve próbál leszerelni a hadseregből, hogy hazatérjen, de megtagadják az eltávját. Az idők során útja kereszteződik Victor Saltzpyre útjával, aki Ostlandba érkezett egy hivatalos ügy miatt.
Az első hőst Victor Saltzpyrenek hívják, aki egy hírhedt és tehetséges kovácsmester fia, akiből boszorkány vadász lesz idősebb korára, ám egy megbízása során heves összetűzésbe kerül a Skavenekkel, annyira, hogy az egyik szemére megvakul, így életét eme veszélyes és könyörtelen faj tanulmányozására szánja. Ő a távolsági fegyverek híve, vagyis legtöbbször lőfegyverekkel láthatjuk majd őt akcióban.
A sorban Sienna Fuegonasus következik, egy mindenre elszánt kalandor, aki számtalanul keresi a kalandőt és a lehetőséget, hogy megcsillogtathassa piromán tudását. Elméje lassan sötétbe borul, mivel minden percet és figyelmet a varázslásnak szenteli, emiatt is sodorja bajba magát. A sors fintora, hogy megbízatásuk előtt egy boszorkány vadász csípte el őt, nevezetesen Victor Saltzpyre, avagy Markus Kruberre bízták, hogy vegyék őrizetbe addig, amíg kiderül mi is lesz a bűntetése. Mint az később kiderült, ő lesz az öt közül az egyik, aki szembe száll a Skavennek, legalább kiélheti vágyait a piromániájával kapcsolatban.
A harmadik hős egy törpe, akit születésekor Bardin Gorekssonnak neveztek el, és a Szürke Hegy büszke katonájaként védi hazáját az alulról jövő támadásoktól. Az egyik expedíciója során egy eddig nem ismert bányát fedezett fel, amiről eddig azt se tudta, hogy létezett. Felfedezésekor látta, hogy törpe eredetű bányával van dolga, ám ahogy egyre haladt beljebb, hullákra bukkant, akik már egy ideje ott voltak, ugyanis elég sok felszerelést és élelmet hoztak magukkal. Mellettük patkányra hasonlító holttesteket látott, viszont közelebbről megszemlélve látta, hogy ezek a Skavenként ismert szörnyek műve volt. A törpök holmijait átkutatva különös térképekre bukkan, ami kísértetiesen hasonlít egy réges-rég elfeledett, feltehetőleg kincsekkel teli kamrának a helyéhez, így visszatérve szülő városába embereket próbál toborozni a kutatáshoz, ám a legenda és a térkép bemutatása után hülyének nézik, miszerint a legenda nem hiába csak legenda, és hogy a térképen található utasítás egy ősi nyelven íródott, amit csak kevesen ismernek. Bánkódva ám, de nem megtörve, elindul Ubersreik felé, ahol a második legnagyobb törpe kolónia van a birodalmon belül. A várost még ekkor nem lepték el a Skavenek, és első útja egy régiség boltba vezetett, hátha talál egy olyan könyvet, ami az ősi törpe nyelvekkel foglalatoskodik. Kis idő múlva jött el az idő, hogy a Skaven megindította a nagy szabású offenzíváját, így kénytelen lesz szembe szállni az invázióval, és a 4 hős mellé szegődni, mint sorstársként. Az ő fegyverei a fejszék, kalapácsok, na és természetesen az ő "minden esetben megbízható" pajzsa. Leginkább ő lesz, akivel felfogjuk a sebzést, bármilyen fenyegetéssel is kell szembe nézniük.
A negyedik hős egy tünde, akinek sorsa megpecsételődött végérvényesen, amikor olyat látott, amit nem kellett volna. Kerillian az erdők védelmezőjének egy kiemelkedő örzője volt, és rengetegen felnéztek rá saját faján belül. Egy őszi napon, amikor a holdak együtt állása is passzolt, észrevette, hogy egy mágus botorkál magányosan a messzeségbe. Kíváncsisága legyőzte az akaratát, és emiatt Kerillian elhagyja posztját, és a mágus után ered, hogy kiderítse mit dolga van erre felé, ugyanis idegen fajjal nagyon ritkán találkoznak. Ezután egy olyan dolognak volt tanúja, ami örökre megváltoztatta az életét, és emiatt kénytelen volt elhagyni szülő hazáját. A hírek hallatán, hogy a Skaven ellepte Ubersreik városát, oda sietett, hogy segítséget nyújtson bárkinek, akinek csak kell.
A sorban utolsóként megemlíthető hős egy kiváló vezető, és katona, aki szülő városa védelmezésére adta fejét még fiatal korában. Markus Kruber egy robbanékony személyiség volt, aki egy korai szerencsétlenség miatt ott hagyva hitét és életét a farmon, ahol élt, a Grunburgi polgárőrök között találta magát az egyik pillanatról a másikra, és jól teljesítette kötelességét. Ám felettesei nem vették jó szívvel, hogy ennyire túl buzgó, ugyanis sorsa egyről a kettőre megváltozott azzal, hogy az egyik leggazdagabb és legbékésebb negyedből elszállásolták a legszegényebb, legtöbb harcot sújtó negyedbe. Nem tekintett erre a kis kitérőre úgy, mint élete legrosszabb korszaka, ugyanis itt is kiemelkedő teljesítményt nyújt, és vezér egyénisége miatt sokan fel is fognak nézni rá, mint nagyszerű vezetőként. Végül egy nekromanta okozta Markus karrierjének végét. Az egyik nagy háborúban az élőholtakkal szemben Markus alakulata a keleti oldalt fogta, és egy ideig úgy tűnt, hogy ezt a csatát is megnyerték. Ekkor akadt meg Markus szeme egy öreg emberen, aki egy csapat zombit irányított. Ekkor az öreg ember is ránézett, egy ronda vigyorral az arcán, majd egy halálgömböt varázsolt a katonák felé, mindenki lelkét azonnal kiszipolyozva, akihez csak hozzáért. Egyenesen Markus felé tartott a gömb, és halál félelmében nem tudott megmozdulni, ám egy bátor katonája az utolsó pillanatba félre lökte, majd életét feláldozva a gömb elé vetette magát. A csatát végülis a birodalom nyerte meg, bár Markus számára a győzelem keserves volt. Végül megtörve, és elkeseredve próbál leszerelni a hadseregből, hogy hazatérjen, de megtagadják az eltávját. Az idők során útja kereszteződik Victor Saltzpyre útjával, aki Ostlandba érkezett egy hivatalos ügy miatt.
Victor ez idő tájt egy hajtóvadászatra toborzott embereket, és miután hallotta, ahogy az emberek egyre jobban Markust emlegetik, meggyőzte a feletteseit, hogy leszerelhessen a hadseregtől. Így a boszorkány vadász mellé szegődött és ketten a különösen veszélyesnek titulált piromán mágust, Sienna Fuegonasust kísérik Ubersreikbe, ahol az ítéletét majd kihirdetik. (Képek balról-jobbra haladva: Victor Saltzpyre, Sienna Fuegonasus, Bardin Goreksson, Kerillian, Markus Kruber)
Első ránézésre a játék rengeteg ötletet merített a játék történelem egyik legsikeresebb coop játékából, a már mindenki által jól ismert zombis henteldéből, a Left 4 Dead-ből. Nagyon sok hasonlóságot vélhetünk felfedezni a játékmenetet elemezve, mint pl. ugyanúgy 4 játékosnak kell váll vetve átverekedniük maguknak ezernyi szörnyen keresztül, és közben feladatokat kell véghez vinnünk, mint pl. robbantsunk fel egy kaput puskaporral telített hordók segítségével, és eközben özönlenek mindenfelől a patkányok, és sok hasonló eventel találkozhatunk a játékban. Helyt kaptak speciális egységek is a játékban, amiket ugyan csak AI irányíthat, tehát nincs benne PvP mód (talán a későbbiekben lehet róla szó), és nagy vonalakban hasonlítanak is az L4D-ben látott speciális infectedekre. Pár szóban kitérnék a speciális egységekre. Az első szembe tűnő patkány a Packmaster nevet kapta, és egy hatalmas bottal a végén egy hurokkal próbálja elhúzni a hőseinket a többiektől, ugyanúgy, mint ahogy azt a Jockey (L4D2) tette. A hunter is hasonló, annyi különbséggel, hogy itt, miután valaki kiszúrta a Gutter Runner-t, köddé válik, és addig vár, amíg áldozata úgy-ahogy leszakad a többiektől, majd ráugrik, és addig támadja áldozatát, amíg azt meg nem öli, eközben az áldozat nem tud mozogni, így a társainak kell megmenteniük. A Poison Wind Globadier hasonló, mint a Boomer, annyi különbséggel, hogy savas ködöt bocsájt ki, ami mindenkit sebez, aki benne áll, avagy dobálni is tudja a kotyvasztott mérget. A Ratling Gunner névre hallgató Skaven viszont némileg újítás, talán a Spitter az, amire lehetne hasonlítani a L4D2-ből, viszont itt távolról lő valakire a forgócsöves gépágyújával, és megölni szemből csak Kerillian tudja, ugyanis vagy a fejét lövöd meg, vagy valaki mögé osonva leüti hátulról, mivel bárki a célkeresztjébe kerül, azt azonnal elkezdi lőni. A Stormvermin is hasonló szörnyből lett alakítva, akárcsak mint a L4D-be a rohamrendőr zombi, akit csak a hátán lehetett megsebezni, szóval ők amolyan légionáriusnak néznek ki, szóval tetőtől-talpig páncélba vannak, de mint mindenkinek, van gyenge pontja. Természetesen a legerősebb szörny se maradhatott ki a felállásból, vagyis a Tank is visszaköszön, itt Rat Ogre-nak hívják, természetesen ugyanúgy sok ütést/lövést bír ki, tehát igen csak veszélyes.
Pár szót megemlítenék a grafikáról és a hangokról is. A játék ezen része nagyon érdekes, ugyanis a grafikai beállítások kellően részletesek, viszont a valóságban érdekesek maga az effektek, és ezzel nem voltam megelégedve. Lehetett volna jobbat is kihozni szerintem ebből a grafikus motorból, de (pl. a fáklya lángja nagyon furcsa számomra, pedig high grafikán voltam, és framerate problémám sem volt) mivel látszik, hogy a játékmenetre összpontosítottak, ez nem mindenkinek lesz szemet szúró. A hang effektek egész jók, a szinkron viszont kiváló, különösen a törpe szinkron színészét érinti a legnagyobb dícséret, és természetesen mindenki őt piszkálja, mivel tudni róla, hogy nagyon szereti a sört, de ezt ő nem veszi magára. A káoszról és a megfelelő pillanatban beadott speciális szörnyekről az AI Director gondoskodik, ugyanúgy, mint a L4D-ben, szóval nem lesznek unalmas percei a játékosnak. Továbbá érdemes megemlíteni azt is, hogy a játékosok minden végigjátszott pálya után lootot szerezhez, ami nagyobb részt szerencsén alapszik. Ez annyit jelent, hogy adott 7 dobó kocka, és ha a megfelelő szimbólum van felül, akkor annál nagyobb esély van arra, hogy komolyabb tárgyat kaphatunk. Ha pedig van olyan több cuccunk, amit már nem használunk, akkor azokat összekovácsolhatjuk, és egy erősebb, természetesen véletlenszerű tárgyat kapunk az összekovácsolt tárgyakból.
Összegezve a játék hozta a várt szintet, ugyan van némi kivetni való vele kapcsolatban, például a nehézsége, mivel itt nagyon számít az, hogy kikkel játszol, együtt marad-e a csapat, kommunikálnak-e egymással, és természetesen oda figyelnek-e a másikra. Egy gyanútlan Packmaster mindig nagy kárt tud kelteni, mivel ha jön a horda, elhúzza az egyik társat, és már kész is a káosz. Társaságban nagyon hangulatos lehet, egyedül játszva viszont könnyen megunhatóvá válhat. A játéknak jelenleg két verziója van: az egyik a sima verzió, ami az alap játékot tartalmazza, ez 27,99 euroba kerül, a másik a Collector's Edition, amihez in-game tárgyak és digitális nyalánkságok járnak, ez 39,99-be kerül. A játék Steames oldalát itt tekinthetitek meg.
Pros:
+ L4D alapok
+ apokaliptikus hangulat
+ kiváló szinkron hangok
+ craft/loot rendszer
Cons:
- a vizuális effektek lehetnének jobbak is
- a nehézségi szinttől függetlenül néha túlzottan is nehéz életbe maradni
- soloba könnyen unalmassá válhat, érdemes csapatban játszani
| Értékelés | |
| 8.5 | Játékmenet:
A legjobb coop játékra alapoztak, és meg is lett az eredménye, ugyan még csiszolhatták volna egy kicsit, mert néhol nyersnek tűnik. |
| 9.0 | Hangulat:
A környezet és a helyszínek jól tükrözik a világ vége hangulatot. |
| 8.0 | Grafika: A grafikára jobban is odafigyelhettek volna, ugyanis van jó pár effekt, ami elég kidolgozatlan. |
| 9.0 | Hangok: Kiváló szinkron színészek, helyén való hang effektek. |
| 8.0 | Szavatosság: Mindenképp csapatban érdemes és kell is játszani, ugyanis az AI által irányított hősök nem igazán figyelnek oda, néhol elakadnak, szóval érdemes barátokkal, illetve random emberekkel játszani. |
| Review score | |
| 8.5 | A Warhammer: End Times - Vermintide egy jónak tűnő játék, amit különösen akkor lehet a legjobban élvezni, ha barátokkal, illetve megbízható csapattagokkal játszunk. Van javítani való a játékban, de biztos vagyok benne, hogy ezekre sor kerül minnél hamarabb. Left 4 Dead fanoknak mindenképp érdemes megfontolniuk a beszerzését! |
