Nem számítok veterán Guild
Wars játékosnak, hiszen én annak idején, amikor elértem azt a szintet, hogy
specializácót válasszak, a World of
Wacrraft mellett döntöttem, amit jó sokáig kihúztam. Tavaly ilyenkor még a Warlords of Draenor-t is teszteltem.
Sajnos a játék 8 év után, na nem mondom, hogy teljesen kimerítette az élvezeti
igényemet, de már nem tartottam annyira szórakoztatónak, hogy havidíjat
fizessek érte. Ekkor kezdődött nagy kutatásom egy új MMORPG után. Megjártam a pokol legmélyebb bugyrait, kipróbáltam
szinte minden ingyenes cuccot, de egyik sem ragadott meg. Pontosabban az Allods Online igen, de azt túl
elavultnak tartottam már a mai igényekhez. Jó, gondoltam, akkor tegyük
magasabbra a lécet. Itt van a Guild Wars
2, amit még valamikor kipróbáltam egy ingyenes hét alkalmával. Kicsit
drágának tartottam, hogy egy 2 éves játékot, még mindig 10 ezer forintért
árulnak, de végül ezt kértem karácsonyra a barátnőmtől. De helyette ruhákat
kaptam. Csak vicceltem, nagyon szép ajándékokkal halmozott el, a GW2 viszont nem volt közte, hiszen nem
lehetett sehol sem dobozosan kapni, azt pedig tudjuk, hogy a doboz az egy
kincs, egy műemlék, egy ereklye, egy igazi díszítő eleme a gamer lakásnak. A
játék sorsa végül az lett, hogy februárban beszereztem egy leértékelés során,
szóval 8 hónapja élem benne az életemet. Mondhatni kitapasztaltam a játék
mechanikáját. Meglepetésemre sok egyedi dologgal találkoztam, de a rossz
megoldások sem kerültek el. A PvE content,
mondjuk ki, az fos, erre nincs jobb szó, engem pedig az érdekelt volna a
legjobban. A GW2 PvP része viszont nagyon erős, aminek
örülök, de engem nem mozgat. Mikor kezdték csepegtetni az infókat az első
kiegészítőről, a Heart of Throns-ról,
újra lelkesedésbe jöttem és azt kell mondanom, hogy minden várakozást felül
múlt ez a tartalmi bővítés.
A kiegészítő egyik legfontosabb eleme szerintem az, hogy az
alapjáték ingyenes lett. Ami azt jelenti, hogy ami a sima verzióhoz tartozik
tartalom, az minden elérhető immáron ingyen. Persze tudom, hogy gátat jelent
az, hogy nem játszhatunk az új kiegészítéssel, de ne feledjétek, hogy a Guild Wars 2 három évig futott, tehát
ennyi tartalom vár azokra, akik nem rendelkeznek a kiegészítővel. Már ez is
baromi sok. És nincsenek korlátok: mind a felfedezés, a PvP és PvE content
elérhető a szakmákkal beleértve. Annyi különbséggel, hogy a f2p játékosok nem mehetnek az új
területre, nem tanulhatják meg az új szakmát és nem is választhatják az új
karakterosztályt. Viszont bármikor felfejleszthetik a felhasználófiókjukat, bár
meg kell hagyni, hogy a Heart of Thorns
ugyan csak 10 ezer forintba kerül, de egész sok új tartalmat kapott. Mit
beszélek, rengeteg újdonság van benne.
Szóval nézzük az új tartalmat. Hol is kezdjem? Mindig jön
egy erősebb főgonosz. A Guild Wars világát
folyamatos terrorban tartják az ősi sárkányok által jelentett fenyegetések.
Mikor már azt hittük, hogy nyugi van, jött egy új. A Heart of Thornes új ellensége Mordremoth,
a dzsungel sárkány. Új területünk pedig a Maguuma
Jungle, ami egy nagyon aprólékosan megtervezett erdő. Ilyen szintű pálya
felépítést ritkán látni játékokban. Az új területeknek több szintjük van, ami
azt jelenti, hogy egy térkép akár 3 vagy 4 magassági részből is állhat. Kalandozunk
a földalatti barlangokban, a tengerszinten, a fák lombjaim vagy a legmagasabb
ágakon, ahol a léghajók roncsai is találhatóak. A legmagasabb és a
legalacsonyabb pont között akkor távolság van, hogy ha leugranánk, közel 30
másodpercig csak zuhannánk. Óriási méretű a bebarangolható terület. Az ilyen
nagy távolságok miatt került be a játékba a glider opció, ami azt jelenti, hogy zuhanás esetén aktiválni tudjuk
a szárnyainkat és képesek leszünk egy ideig siklani a levegőben. A Heart of Thorns egyik legtöbbet
alkalmazott eleme ez az opció. Rengeteg helyre csak úgy juthatunk, ha egy
magasabb pontból siklunk oda. A Guild
Wars 2-ben mindig is erős volt a
felfedezés, mely során nehezen elérhető helyekre kell fel vagy éppen
lemásznunk, apró platformokon ugrálva és csapdákat kikerülve. A kiegészítővel
ez most még több kihívást és meghódítani való helyeket tartalmaz.
A történet pedig meglepően jó. Az MMORPG játékoknak a sztorijaira nem nagyon figyelnek oda a
játékosok, mert csak mennek mennek és ölnének. Itt azért nem árt olvasni egy
kicsit. Rengeteg filmes bevágást kapott a játék, sok párbeszédet és remek
szinkront. Az odafigyelők találkozhatnak Wrex
hangjával a Mass Effect-ből, Fenris-ével a Dragon Age 2-ből, de még a legendás Warcraft univerzum Illidan-ja
is megmutatkoztatja az orgánumát. A sztori pedig meglepő és váratlan. Nem telik
bele sok idő és tátott szájjal fogunk ülni. Választási lehetőségeink eddig is
voltak az alaptörténetben, és ez most sem lesz másképpen. Döntéseink
befolyásolják a következő küldetéseket, így ha minden utat be akarunk járni,
nem egy karakterrel kell végigjátszanunk a játék ezen részét.
A karakterszintet nem emelték, maradt 80-an mint eddig,
ellenben bekerült egy úgynevezett mastery
rész. Ezt csak a Heart of Thorns-szal rendelkezők
érhetik el. A maximális szint elérése után, mint ahogyan eddig is, tudunk fejlődni,
ám nem skill point-ot kapunk, hanem mastery pontot, valamint a kijelölt mastery egység elérhetővé válik. A
dzsungel tele van olyan tárgyakkal és jelenségekkel, amiket ha használni
akarunk, előbb meg kell tanulnunk őket. Ez kicsit bonyolultan hangzik, de egy
példa segítségével rögtön megértitek. A dzsungelben van egy őshonos béka faj,
akikhez a főküldetés is elvezet egy idő után, ám nem értjük a nyelvüket. A mastery panelben ki kell választani azt
opciót, amely segítségével kitanuljuk a nyelvüket, és ha összegyűjtöttük az
elért szinthez kívánatos tapasztalatot, meg tudjuk tanulni, így innentől kezdve
képesek leszünk beszélni is velük. Azért ez nem megy ilyen gyorsan, ráadásul
rengeteg ilyet ki kell tanulnunk, tehát egy idő után megakadunk a történetben
és tapasztalatot kell farmolnunk, hogy tovább jussunk. Mivel egy mastery szint elérése annyi
tapasztalatot kíván, mintha 80-ról 81. szintre lépnénk, így ezek kitanulása
igen csak sok időbe telik. Szerencsére nem kell minden karakterrel 0-ról
kezdeni a tanulást. Ha egy hőssel kitanultuk mondjuk ezt a béka nyelvet, akkor
a következő már tudni fogja, még akkor is, ha újat kezdünk, tehát a mastery szint account-hoz van kötve.
Minden karakterosztály részéről bekerült egy elite specializáció, ami lehetőséget ad
egy új fegyvertípus használatára. Így lesz például a nekromantából reaper és
tud használni kétkezes kardot, az engineer-ből srcapper, aki a kalapács és
drónok segítségével harcol, vagy a harcosból berserker és egy fáklya által
tűzbe tudja borítani a világot. Mind ez csak 80-as szinten érhető el, tehát a f2p-esek nem tanulhatják meg. Egyébként
ez sem megy olyan könnyen, mint tűnik. Szintenként kapunk egy skill point-ot, valamint a térképeken
vannak kihívások, ahol szintén egyet kapunk. Egy alap specializáció kirakásához
általában 5-10 pont kell. Egy kis kalandozással és a 80-as szint meglépésével
mindent ki tudunk tanítani a karakterünknek. Ellenben az elite képességekhez 15 vagy 25 pont kell, ráadásul az első
megvétele 50-be kerül. Meg kell hagyni, Maguuma
Jungle területén a kihívások 10 pontot adnak, ám ezek nagyon nehezek.
Sokszor valamilyen mastery szükséges
hozzá, de legtöbbször harcok által kell megszereznünk, amihez egy egész
csapatra van szükségünk. Összesen 400 pont kell, hogy ki tudjuk ezt is maxolni.
Az újdonságok közé tartozik a revenant karakterosztály megjelenése. Nehéz páncélt viselő hősöket
kell elképzelnünk, akik ősi erőket használva brutális harcosok, de a támogatói
képességeket sem vetik meg. Ezzel teljes a sorozat, hiszen így a választható osztályok
száma 9-re növekedett, ahol 3 könnyű-, 3 közepes- és 3 nehézpáncélt viselő
stílus közül választhatunk. Ezenkívül bekerült egy scribe nevű szakma, amit a guild-en belül lehet kitanulni. Ezzel
klán centrikus plusz dolgokat tudunk alkotni, mint például specifikus kivégző
animációkat és ilyen csicsás dolgokat. Igazából nincs nagyon tárgy befolyásoló
hatása, egyszerűen fun és kész. Ha már itt tartunk, meg kell említeni, hogy
elérhetővé vált a Guild Hall, sőt,
rögtön kettőt kapunk belőle. Ez egy város méretű terület, amit a guildeknek
találtak ki. A kettő közül választani kell egyet, amit a guild el fog foglalni.
A meghódítás menete egy hatalmas raid,
ahol a tagoknak le kell győzni az ellenséget. Szerintem nagyon jó ötletet és
baromi szórakoztató volt 80-an neki menni a területnek és magunkévá tenni.
Később ide teleportálhat minden guild tag automatikusan, lehetőségek vannak
építkezésre, díszítésre és minden olyan dologgal el lehet látni, amit egyébként
csak a városokban találnánk meg: árusok, szakmák tanítói és egyebek.
Rögtön azzal kezdtem a mondandómat, hogy a PvE content egy fos. Aki játszott már a
játékkal, az tudja, hogy egy dungeon
úgy néz ki, hogy átrohannak benne az emberek és legyőzik a főellenséget. Ha
béna vagy és meghalsz akkor meg mindenki ugat. Sokszor egyébként rövidebb ideig
tartana, ha mindent szépen végigvernénk, ahelyett, hogy többször megpróbálunk
átfutni az ellenfeleken. A Heart of
Thorns-ban próbálja az ArenaNet
ezt elkerülni, ami kell is, hiszen szerepet kaptak a 10 fős raid-ek. Alapból furcsa a PvE mechanika, hiszen nincsen a tipikus
tank-healer-dps felállás, hanem mindenki üt, mindenki magát gyógyítja és ha
valaki elesik a többiek próbálnak segíteni. Remélem ez változni fog a raid-ek miatt, egy biztos, hogy nagyobb
kihívást, nagyobb csapatmunkát és persze több jutalmat fog biztosítani. A PvP content engem annyira nem izgat,
annak ellenére, hogy tudom, ez a GW2
legnagyobb erőssége. Bekerült egy új játékmód és egy új WvW térkép, melyen
gigászi csatában a különféle szerverek játékosai küzdhetnek egymás ellen.
A játék egyébként grafikailag nem újult semmit sem, de nem
is volt rá szüksége. Csodálatosan néz ki, a dzsungel valami elképesztő. A Guild Wars 2 mindig is a magas
gépigényű MMORPG-khez tartozott, azt
hiszem inkább processzor igényesebb, mint videókárya. A random eventek körül
mindig rengetegen vannak, szinte nincs a térképnek olyan szegmense, ahol az
egyedül lét érzete fenyegetne. Éppen ezért, még ha magányosan játszunk is,
sosem önállóan kell a kihívások elé nézni, mindig fognak társaink akadni, akik
remélhetőleg segítenek, ha elesnénk. Az elite
specializáció új utakat nyit meg előttünk, amit nem egyik pillanatról a másikra
fogjuk bejárni. A mastery rendszer
pedig garantálja, hogy ne érhessünk el mindent az első leülés alkalmából. A
felfedezés és kalandozás eddig nem látott méreteket öltött. A térképek több rétegülése
egyedi és páratlan. A Guild Wars 2:
Heart of Thorns remek élményt biztosít. A szememben felnőtt az true MMORPG
címre, hiszen mind a PvE, mind a PVP és a végtelen felfedezés lehetőségei
stabil lábakon állnak, ezért kiérdemelte azt a figyelmet, ami miatt letehetjük
az eddigi függőséget okozó játékainkat, és szerezhetünk egy újat.
Pro:
+ Több rétegű új területek
+ Jó történet és tálalás
+ Sok új tartalom az egész guild-nek
+ Raid
+ Új karakterfejlesztési lehetőségek
Kontra:
- A játék kedvenc csemegéje a felhasználó idejének az elfogyasztása,
ezen kívül hosszú távon lelkeket eszik: „Ki itt ma beloggolsz, hagyj fel minden
reménnyel!”
Értékelés
|
|
9.0
|
Játékmenet:
Igazából sok új dolog a játékmenetben nem került be, ellenben még mindig egyedinek mondható és az új területek miatt nem vált unalmassá. |
10
|
Hangulat:
Sárkányok, dzsungel, rengeteg esemény és felfedezésre váró helyek. Nincs ami rontson a hangulaton. |
9.0
|
Grafika:
Nagyon apró hibákat tudnék felsorolni, de ezt mindennél meg lehetne tenni. A játék nagyon szép és ennek meg is van az ára. Éhes, nagyon éhes. |
9.0
|
Hangok:
Zenék terén meg lennék elégedve, ha nem lenne összehasonlítási alapom. Jók a melódiák, de lehetne több is belőlük. Az effekt hangok és a szinkron viszont hibátlanok. |
10
|
Szavatosság:
Egy MMORPG-ről beszélünk, ráadásul olyanról, ahol a játék nagy részét a felfedezés és az alapanyagok kifarmolása teszi ki. Persze utóbbi kicsit monoton, ha az ember nem ázsiai, de rengeteg lehetőség van szórakozni. |
Review score
|
|
9.4
|
A Guild Wars 2 első kiegészítője, a Heart of Thorns meglepően nagyon sok tartalmat kapott. A térképek felépítése még a mai játékok között is páratlanul egyedire,
bonyolultra és jóra sikeredett. Rengeteg lehetőség van elütni az időt, amit
örömmel meg is fogunk tenni.
|