Guild Wars 2: Heart of Thorns - Teszt

Várnak a dzsungelben a barátok, és nem Tarzanra vagy Mauglira gondolok...

Nem számítok veterán Guild Wars játékosnak, hiszen én annak idején, amikor elértem azt a szintet, hogy specializácót válasszak, a World of Wacrraft mellett döntöttem, amit jó sokáig kihúztam. Tavaly ilyenkor még a Warlords of Draenor-t is teszteltem. Sajnos a játék 8 év után, na nem mondom, hogy teljesen kimerítette az élvezeti igényemet, de már nem tartottam annyira szórakoztatónak, hogy havidíjat fizessek érte. Ekkor kezdődött nagy kutatásom egy új MMORPG után. Megjártam a pokol legmélyebb bugyrait, kipróbáltam szinte minden ingyenes cuccot, de egyik sem ragadott meg. Pontosabban az Allods Online igen, de azt túl elavultnak tartottam már a mai igényekhez. Jó, gondoltam, akkor tegyük magasabbra a lécet. Itt van a Guild Wars 2, amit még valamikor kipróbáltam egy ingyenes hét alkalmával. Kicsit drágának tartottam, hogy egy 2 éves játékot, még mindig 10 ezer forintért árulnak, de végül ezt kértem karácsonyra a barátnőmtől. De helyette ruhákat kaptam. Csak vicceltem, nagyon szép ajándékokkal halmozott el, a GW2 viszont nem volt közte, hiszen nem lehetett sehol sem dobozosan kapni, azt pedig tudjuk, hogy a doboz az egy kincs, egy műemlék, egy ereklye, egy igazi díszítő eleme a gamer lakásnak. A játék sorsa végül az lett, hogy februárban beszereztem egy leértékelés során, szóval 8 hónapja élem benne az életemet. Mondhatni kitapasztaltam a játék mechanikáját. Meglepetésemre sok egyedi dologgal találkoztam, de a rossz megoldások sem kerültek el. A PvE content, mondjuk ki, az fos, erre nincs jobb szó, engem pedig az érdekelt volna a legjobban. A GW2 PvP része viszont nagyon erős, aminek örülök, de engem nem mozgat. Mikor kezdték csepegtetni az infókat az első kiegészítőről, a Heart of Throns-ról, újra lelkesedésbe jöttem és azt kell mondanom, hogy minden várakozást felül múlt ez a tartalmi bővítés.

A kiegészítő egyik legfontosabb eleme szerintem az, hogy az alapjáték ingyenes lett. Ami azt jelenti, hogy ami a sima verzióhoz tartozik tartalom, az minden elérhető immáron ingyen. Persze tudom, hogy gátat jelent az, hogy nem játszhatunk az új kiegészítéssel, de ne feledjétek, hogy a Guild Wars 2 három évig futott, tehát ennyi tartalom vár azokra, akik nem rendelkeznek a kiegészítővel. Már ez is baromi sok. És nincsenek korlátok: mind a felfedezés, a PvP és PvE content elérhető a szakmákkal beleértve. Annyi különbséggel, hogy a f2p játékosok nem mehetnek az új területre, nem tanulhatják meg az új szakmát és nem is választhatják az új karakterosztályt. Viszont bármikor felfejleszthetik a felhasználófiókjukat, bár meg kell hagyni, hogy a Heart of Thorns ugyan csak 10 ezer forintba kerül, de egész sok új tartalmat kapott. Mit beszélek, rengeteg újdonság van benne.

Szóval nézzük az új tartalmat. Hol is kezdjem? Mindig jön egy erősebb főgonosz. A Guild Wars világát folyamatos terrorban tartják az ősi sárkányok által jelentett fenyegetések. Mikor már azt hittük, hogy nyugi van, jött egy új. A Heart of Thornes új ellensége Mordremoth, a dzsungel sárkány. Új területünk pedig a Maguuma Jungle, ami egy nagyon aprólékosan megtervezett erdő. Ilyen szintű pálya felépítést ritkán látni játékokban. Az új területeknek több szintjük van, ami azt jelenti, hogy egy térkép akár 3 vagy 4 magassági részből is állhat. Kalandozunk a földalatti barlangokban, a tengerszinten, a fák lombjaim vagy a legmagasabb ágakon, ahol a léghajók roncsai is találhatóak. A legmagasabb és a legalacsonyabb pont között akkor távolság van, hogy ha leugranánk, közel 30 másodpercig csak zuhannánk. Óriási méretű a bebarangolható terület. Az ilyen nagy távolságok miatt került be a játékba a glider opció, ami azt jelenti, hogy zuhanás esetén aktiválni tudjuk a szárnyainkat és képesek leszünk egy ideig siklani a levegőben. A Heart of Thorns egyik legtöbbet alkalmazott eleme ez az opció. Rengeteg helyre csak úgy juthatunk, ha egy magasabb pontból siklunk oda. A Guild Wars 2-ben mindig is erős volt a felfedezés, mely során nehezen elérhető helyekre kell fel vagy éppen lemásznunk, apró platformokon ugrálva és csapdákat kikerülve. A kiegészítővel ez most még több kihívást és meghódítani való helyeket tartalmaz.

A történet pedig meglepően jó. Az MMORPG játékoknak a sztorijaira nem nagyon figyelnek oda a játékosok, mert csak mennek mennek és ölnének. Itt azért nem árt olvasni egy kicsit. Rengeteg filmes bevágást kapott a játék, sok párbeszédet és remek szinkront. Az odafigyelők találkozhatnak Wrex hangjával a Mass Effect-ből, Fenris-ével a Dragon Age 2-ből, de még a legendás Warcraft univerzum Illidan-ja is megmutatkoztatja az orgánumát. A sztori pedig meglepő és váratlan. Nem telik bele sok idő és tátott szájjal fogunk ülni. Választási lehetőségeink eddig is voltak az alaptörténetben, és ez most sem lesz másképpen. Döntéseink befolyásolják a következő küldetéseket, így ha minden utat be akarunk járni, nem egy karakterrel kell végigjátszanunk a játék ezen részét.

A karakterszintet nem emelték, maradt 80-an mint eddig, ellenben bekerült egy úgynevezett mastery  rész. Ezt csak a Heart of Thorns-szal rendelkezők érhetik el. A maximális szint elérése után, mint ahogyan eddig is, tudunk fejlődni, ám nem skill point-ot kapunk, hanem mastery pontot, valamint a kijelölt mastery egység elérhetővé válik. A dzsungel tele van olyan tárgyakkal és jelenségekkel, amiket ha használni akarunk, előbb meg kell tanulnunk őket. Ez kicsit bonyolultan hangzik, de egy példa segítségével rögtön megértitek. A dzsungelben van egy őshonos béka faj, akikhez a főküldetés is elvezet egy idő után, ám nem értjük a nyelvüket. A mastery panelben ki kell választani azt opciót, amely segítségével kitanuljuk a nyelvüket, és ha összegyűjtöttük az elért szinthez kívánatos tapasztalatot, meg tudjuk tanulni, így innentől kezdve képesek leszünk beszélni is velük. Azért ez nem megy ilyen gyorsan, ráadásul rengeteg ilyet ki kell tanulnunk, tehát egy idő után megakadunk a történetben és tapasztalatot kell farmolnunk, hogy tovább jussunk. Mivel egy mastery szint elérése annyi tapasztalatot kíván, mintha 80-ról 81. szintre lépnénk, így ezek kitanulása igen csak sok időbe telik. Szerencsére nem kell minden karakterrel 0-ról kezdeni a tanulást. Ha egy hőssel kitanultuk mondjuk ezt a béka nyelvet, akkor a következő már tudni fogja, még akkor is, ha újat kezdünk, tehát a mastery szint account-hoz van kötve.

Minden karakterosztály részéről bekerült egy elite specializáció, ami lehetőséget ad egy új fegyvertípus használatára. Így lesz például a nekromantából reaper és tud használni kétkezes kardot, az engineer-ből srcapper, aki a kalapács és drónok segítségével harcol, vagy a harcosból berserker és egy fáklya által tűzbe tudja borítani a világot. Mind ez csak 80-as szinten érhető el, tehát a f2p-esek nem tanulhatják meg. Egyébként ez sem megy olyan könnyen, mint tűnik. Szintenként kapunk egy skill point-ot, valamint a térképeken vannak kihívások, ahol szintén egyet kapunk. Egy alap specializáció kirakásához általában 5-10 pont kell. Egy kis kalandozással és a 80-as szint meglépésével mindent ki tudunk tanítani a karakterünknek. Ellenben az elite képességekhez 15 vagy 25 pont kell, ráadásul az első megvétele 50-be kerül. Meg kell hagyni, Maguuma Jungle területén a kihívások 10 pontot adnak, ám ezek nagyon nehezek. Sokszor valamilyen mastery szükséges hozzá, de legtöbbször harcok által kell megszereznünk, amihez egy egész csapatra van szükségünk. Összesen 400 pont kell, hogy ki tudjuk ezt is maxolni.

Az újdonságok közé tartozik a revenant karakterosztály megjelenése. Nehéz páncélt viselő hősöket kell elképzelnünk, akik ősi erőket használva brutális harcosok, de a támogatói képességeket sem vetik meg. Ezzel teljes a sorozat, hiszen így a választható osztályok száma 9-re növekedett, ahol 3 könnyű-, 3 közepes- és 3 nehézpáncélt viselő stílus közül választhatunk. Ezenkívül bekerült egy scribe nevű szakma, amit a guild-en belül lehet kitanulni. Ezzel klán centrikus plusz dolgokat tudunk alkotni, mint például specifikus kivégző animációkat és ilyen csicsás dolgokat. Igazából nincs nagyon tárgy befolyásoló hatása, egyszerűen fun és kész. Ha már itt tartunk, meg kell említeni, hogy elérhetővé vált a Guild Hall, sőt, rögtön kettőt kapunk belőle. Ez egy város méretű terület, amit a guildeknek találtak ki. A kettő közül választani kell egyet, amit a guild el fog foglalni. A meghódítás menete egy hatalmas raid, ahol a tagoknak le kell győzni az ellenséget. Szerintem nagyon jó ötletet és baromi szórakoztató volt 80-an neki menni a területnek és magunkévá tenni. Később ide teleportálhat minden guild tag automatikusan, lehetőségek vannak építkezésre, díszítésre és minden olyan dologgal el lehet látni, amit egyébként csak a városokban találnánk meg: árusok, szakmák tanítói és egyebek.

Rögtön azzal kezdtem a mondandómat, hogy a PvE content egy fos. Aki játszott már a játékkal, az tudja, hogy egy dungeon úgy néz ki, hogy átrohannak benne az emberek és legyőzik a főellenséget. Ha béna vagy és meghalsz akkor meg mindenki ugat. Sokszor egyébként rövidebb ideig tartana, ha mindent szépen végigvernénk, ahelyett, hogy többször megpróbálunk átfutni az ellenfeleken. A Heart of Thorns-ban próbálja az ArenaNet ezt elkerülni, ami kell is, hiszen szerepet kaptak a 10 fős raid-ek. Alapból furcsa a PvE mechanika, hiszen nincsen a tipikus tank-healer-dps felállás, hanem mindenki üt, mindenki magát gyógyítja és ha valaki elesik a többiek próbálnak segíteni. Remélem ez változni fog a raid-ek miatt, egy biztos, hogy nagyobb kihívást, nagyobb csapatmunkát és persze több jutalmat fog biztosítani. A PvP content engem annyira nem izgat, annak ellenére, hogy tudom, ez a GW2 legnagyobb erőssége. Bekerült egy új játékmód és egy új WvW térkép, melyen gigászi csatában a különféle szerverek játékosai küzdhetnek egymás ellen.

A játék egyébként grafikailag nem újult semmit sem, de nem is volt rá szüksége. Csodálatosan néz ki, a dzsungel valami elképesztő. A Guild Wars 2 mindig is a magas gépigényű MMORPG-khez tartozott, azt hiszem inkább processzor igényesebb, mint videókárya. A random eventek körül mindig rengetegen vannak, szinte nincs a térképnek olyan szegmense, ahol az egyedül lét érzete fenyegetne. Éppen ezért, még ha magányosan játszunk is, sosem önállóan kell a kihívások elé nézni, mindig fognak társaink akadni, akik remélhetőleg segítenek, ha elesnénk. Az elite specializáció új utakat nyit meg előttünk, amit nem egyik pillanatról a másikra fogjuk bejárni. A mastery rendszer pedig garantálja, hogy ne érhessünk el mindent az első leülés alkalmából. A felfedezés és kalandozás eddig nem látott méreteket öltött. A térképek több rétegülése egyedi és páratlan. A Guild Wars 2: Heart of Thorns remek élményt biztosít. A szememben felnőtt az true MMORPG címre, hiszen mind a PvE, mind a PVP és a végtelen felfedezés lehetőségei stabil lábakon állnak, ezért kiérdemelte azt a figyelmet, ami miatt letehetjük az eddigi függőséget okozó játékainkat, és szerezhetünk egy újat.

Pro:

+ Több rétegű új területek

+ Jó történet és tálalás

+ Sok új tartalom az egész guild-nek

+ Raid

+ Új karakterfejlesztési lehetőségek

Kontra:

- A játék kedvenc csemegéje a felhasználó idejének az elfogyasztása, ezen kívül hosszú távon lelkeket eszik: „Ki itt ma beloggolsz, hagyj fel minden reménnyel!”

Értékelés
9.0	Játékmenet:  Igazából sok új dolog a játékmenetben nem került be, ellenben még mindig egyedinek mondható és az új területek miatt nem vált unalmassá.
10	Hangulat:  Sárkányok, dzsungel, rengeteg esemény és felfedezésre váró helyek. Nincs ami rontson a hangulaton.
9.0	Grafika:  Nagyon apró hibákat tudnék felsorolni, de ezt mindennél meg lehetne tenni. A játék nagyon szép és ennek meg is van az ára. Éhes, nagyon éhes.
9.0	Hangok:  Zenék terén meg lennék elégedve, ha nem lenne összehasonlítási alapom. Jók a melódiák, de lehetne több is belőlük. Az effekt hangok és a szinkron viszont hibátlanok.
10	Szavatosság: Egy MMORPG-ről beszélünk, ráadásul olyanról, ahol a játék nagy részét a felfedezés és az alapanyagok kifarmolása teszi ki. Persze utóbbi kicsit monoton, ha az ember nem ázsiai, de rengeteg lehetőség van szórakozni.
Review score
9.4	A Guild Wars 2 első kiegészítője, a Heart of Thorns meglepően nagyon sok tartalmat kapott. A térképek felépítése még a mai játékok között is páratlanul egyedire, bonyolultra és jóra sikeredett. Rengeteg lehetőség van elütni az időt, amit örömmel meg is fogunk tenni.