Még valamikor tavasszal alkalmam volt kipróbálni a Trine 3: The Atrifacts of Power című
játékot, hiszen április óta elérhető az early
access verzió. Most, hogy végre normálisan megjelenik, újra elővettem és
kellemesen vegyes perceket-órákat töltöttem el ezzel a varázslatos alkotással.
A Trine játékoknak mindig két fő
érzelmet biztosítottak a felhasználónak: az első a megbabonázás, melyet a hangulat,
a világ, a mesélő és a csodálatos megjelenés garantál. A második a hajtépés és
az idegeskedés, amit a nehéz puzzle feladványok, a brutális fizika és az ezzel
együtt járó javíthatatlan bug halmaz okoz. Nincs ez másképpen most sem. Az
igazság az, hogy ezek a játékok, egy olyan széria részei, amik minimálisan
újulnak csak meg. Egyik Trine-ról sem
mondható el az, hogy jobb és változatosabb, mint a másik. Egyszerűen ugyan azt
kapjuk, csak évek vannak a megjelenések között. Szóval arra a kérdés, hogy
milyen a Trine 3, csak azt tudom
mondani, hogy olyan, mint az előző kettő.
Persze apróbb változtatások mindig voltak és lesznek is. A Trine 3 brutálisan szépre sikeredett,
aminek meg is van az ára. Ez már nem az a játék, ami minden gépen elfut
akadálytalanul, ide már kell vas. A Frozenbyte
mindig is odafigyelt, hogy ez a mesés világ a lehető legmesésebben legyen
megjelenítve. Ide tartoznak a színek, a csillogások, a hangulat, melyet
számomra a legjobban a mesélő alapoz meg. A Trine 3-ban nem spóroltak a grafika részletességén. A monumentális
objektumokon minden apró részecske csillog és tükrözi a fényt, a gravitáció
pedig részletesebb, mint a Földön. Ez vonzza magával a bug lehetőségét. Sokszor
van az, hogy beakad a karakterünk kéz mozdítható objektum közé, főleg ha
kötélen himbálódzunk, de találkoztam már olyannal is, hogy a fényhatások
őrültek meg. Annyira nem szívom a mellemre ezeket a hibákat, tisztában vagyok
benne, hogy egy olyan közegben, ahol minden mozog, megesnek ilyenek. Azért néha
téptem a hajam, mikor ugrásaim sorozata nem sikerült hasonló dolgok miatt.
A megjelenés mellett fejlődött a játékmenet is. Arra
pontosan nem emlékszem, hogy a második részben hogy történt a mozgás, bevallom
ezt nem is vittem végig, de a 3-ban már nem csak az xy tengelyen történik az interakció, hanem bizony a z-n is. Ez azt jelenti, hogy ellenben a
játék alap koncepciójától, mely igazából a klasszikus Mario-ra hasonlított, nem csak előre és hátra tudunk mozogni a
pálya felületén, hanem bizony fel és le is. Sőt, a kamera nézet is sokszor
forog körülöttünk. Nincs állandósult oldalnézetes megoldás, megannyi alkalom
van, hogy egy-egy pályaszakaszt úgy kell teljesítenünk, hogy karaktereinket
szemből vagy hátulról látjuk.
Változott a szerepek kiosztása is. Az előző két részben azt
hiszem a tolvaj Zoya és a varázsló Amadeus volt a legtöbbet alkalmazott
hős. Őket tudtuk a legtöbb puzzle helyen alkalmazni, hiszen ugrottak,
himbálództak és építettek. A Trine 3-ban
már egyszerűsítve lettek a dolgok, például Zoya
nem tud már minden fa anyagú dologba kötelet lőni, csak és kizárólag a fém
karikákba, illetve Amadeus csak egy
kockát tud építeni. A harcos, Pontius
viszont harcol, lök, védekezik és pajzsát a feje felé emelve siklik a
levegőben. Az apróbb részletek is elkoptak már teljesen, mint például a rejtett
kincses ládák, a szintlépés vagy a tárgyak használata. Azt hiszem ezek már a
kettőben se voltak, de javítsatok ki, ha tévedek. Itt már csak az achievement miatt kell összegyűjteni a
pályán elhelyezett objektumokat, amik megtalálása és elérése nem kevés
ügyességet igényel.
Sajnos nem azért, mert olyan komplexen vannak elrejtve,
hanem azért, MERT AZ IRÁNYÍTÁS SOKSZOR BORZALMAS. Főleg, ha controllerrel játszunk, nem is értem. Pontiussal nincs baj, neki nincsenek
mozgató és célzó képességei, na de Zoya…
A tolvaj csajjal a jobb analóg karral tudunk célozni és a jobb ravasszal
lövünk. Na most míg az analóg kar 2 tengelyen mozog, a játék valójában 3-an
fut, ahogy már felvázoltam, szóval esetenként igazán baromira nehéz meglőni a
kis objektumokat. Persze könnyítenek rajta, hogy automatikusan oda lő, ahová
éppen kell, például egy boss harcnál,
de sokszor ez az autoattck nem
érzékeli olyan gyorsan a célt, mint kéne, szóval magunk elé eresztünk egy
nyilat a semmiért. Ugyan ez a gond Amadeusszal
és a tárgy mozgatással. Habár nála meg lett oldva az, hogy a jobb analóg kar
fel-le emeli a tárgyat, míg a bal, amivel egyébként mozgunk a karakterünkkel,
jobbra-balra irányítja, ám, a játék néha nem veszi figyelembe, hogy mi most nem
mozogni akarunk, hanem tárgyat irányítani, így sokszor fel-le tudjuk emelni a
kockát, de a bal analóg használatával már a varázslónk mozdul.
Az idegtépő pillanatok mellett azért el tud varázsolni a
játék. Nem győzöm kihangsúlyozni a csodás ábrázolást. Hangok terén sem vall
kudarcot, a zenék egyszerűen varázslatosak, bár az effekt hangok között van némi kivetni való. Nagyon
ráfeküdtek az elmesélés részére: a történet komplexebb, mint valaha és a játék
folyamán sok az átvezető videó, melyben nem egyszer közelítenek hőseink arcára
és láthatjuk vonásaikat, ezen kívül több és viccesebb párbeszédek találhatóak
benne.
Összességében egy remek játékról beszélünk. Nem mondom azt,
hogy ez egy különleges rész, hiszen nem sok újat mutat a többihez képest, de
tény, hogy remekül beleillik a szériába. Szórakoztat, megdolgoztat, kikapcsol
és idegesít. Ezenkívül számos új lehetőség van még benne, mint a modolás, ami plusz
tartalmat ad. A Trine 3: The Artifacts of
Power jól formázható, így bárki képes új pályákat létrehozni, illetve másét
kipróbálni. Nem említettem, de gondolom nem meglepő, ha azt mondom hogy több
játékos funkció és megtalálható benne. Steam-en csekkoljátok, bár nekem kicsit
drágácska a 20 euró, de kinek mi. Az biztos, hogy az élmény, amit nyújthat, az
lebilincselő lesz.
Pro:
+ Remek atmoszféra
+ Csodás zenék
+ Varázslatos hangulat
+ Érdekes puzzle játékok
+ Bőséges kihívás
Kontra:
- Brutális fizikából adódó bugok
- Olykor kezelési nehézségek
Értékelés
|
|
9.0
|
Játékmenet:
A játékmenet szinte semmit nem újult az első rész megjelenése óta, csak egyszerűsödött. De ami jó az jó, a platformer játékok desszertjei a Trine részek. |
10
|
Hangulat:
Bámulatos, hogy sikerült megteremteni azt a közeget, aminek a hatására a játékos egy mesekönyvben érzi magát. |
9.0
|
Grafika:
Mindig is csodálatosan néztek ki ezek a játékok, és ez most sincsen máshogy. A hatalmas objektumoktól a legapróbbig, minden elképesztően gyönyörű. |
8.0
|
Hangok:
Csodás zene és remek szinkron! Az effektek néhol kicsit egyszerűek, nem passzolnak az előző kettő hang minőségéhez. |
9.0
|
Szavatosság:
Biztos, hogy többszöri végigjátszásra van ítélve, hiszen ki akarná elhagyni ezt a csodás világot? A pályákon a tárgyak összegyűjtése nem fog elsőre sikerülni, ami miatt újra és újra fel kell derítenünk, ezen kívül ott a mod lehetőségek és a többjátékos mód is. Szavatosság az van bőven! |
Review score
|
|
9.0
|
A Trine 3: Artifacts of Power egy nagyon csodálatos
játék. Nem kiemelkedőbb, mint az előző két rész, de nem is várjuk ezt tőle.
Csak azt akarjuk, hogy varázsoljon minket el, hogy lehessünk részese újra a
mesék világának. Szerencsére, most sikerült neki ezt megtennie.
|