Ez most Zelda, vagy Megaman, vagy Final Fantasy, esetleg...
Ha azt mondja valaki, soroljunk fel régi jó játékokat, és itt most nem 5-10 évesekre gondolok, hanem 15-20 évvel korábbiakra, akkor mondhatunk jó párat, de biztos, hogy közte lesz a Megaman, a Zelda, a Street Fighter és mondjuk a Bomberman, meg legalább egy Final Fantasy. Mind-mind stílus-, és korszakalkotó alkotások voltak, melyek kritika nélkül robbantak a kedvencek közé és talán a mai napig nem lehetett jobbat alkotni. Az Evoland 2 különlegessége, hogy történetünk végig utazik a térben és időben. Nem csak a sztori, hanem maga a játékstílus is. Kezdve az egy színű pixelgrafikától végig kell verekednünk magunkat, a jellegzetes Zelda stíluson keresztül a Megaman-ig, de kapunk Street Fighter verekedős jeleneteket, valamit repülős és Bomberman-hoz hasonló puzzle-öket. Kívülről egyszerűnek tűnik, de a játékmenet baromi változatos és még annál is élvezetesebb. Szinte minden pályán más játékstílust képviselve kell megküzdenünk az akadályokkal. Fantasztikus ötlet.
Az Evoland 2 az
utóbbi idők egyik legjobb és legszórakoztatóbb játéka, legalábbis számomra. Nem
vagyok már fiatal motoros e téren. Gyerekkoromban, mint mindenki másnak, nekem
is volt az old school piaci Nintendo
hamisítványom, de kicsivel később születésnapomra (aminek egyébként ma van
újabb fordulópontja) kaptam egy Super
Nintendo-t, ami végképp megnyitotta előttem az utat a digitális szórakozás
felé. Azért is tetszik az Evoland 2,
mert visszahozza azokat az emlékeimet. Ez egy igazi retro hangulatú cucc,
melyen keresztül végig tapasztalhatjuk a különféle játékstílusokat. Próbáltam
külső szemmel is felmérni a terepet, hogy vajon akkor is ilyen jó játék-e, ha az
emberben nem kelti fel a régmúlt emlékeket, és arra jutottam, hogy persze. Hogy
a viharba ne lenne jó ez a csoda! Már most ajánlom mindenkinek, és hogy miért,
azt elárulom nektek a lentiekben.
Ha azt mondja valaki, soroljunk fel régi jó játékokat, és itt most nem 5-10 évesekre gondolok, hanem 15-20 évvel korábbiakra, akkor mondhatunk jó párat, de biztos, hogy közte lesz a Megaman, a Zelda, a Street Fighter és mondjuk a Bomberman, meg legalább egy Final Fantasy. Mind-mind stílus-, és korszakalkotó alkotások voltak, melyek kritika nélkül robbantak a kedvencek közé és talán a mai napig nem lehetett jobbat alkotni. Az Evoland 2 különlegessége, hogy történetünk végig utazik a térben és időben. Nem csak a sztori, hanem maga a játékstílus is. Kezdve az egy színű pixelgrafikától végig kell verekednünk magunkat, a jellegzetes Zelda stíluson keresztül a Megaman-ig, de kapunk Street Fighter verekedős jeleneteket, valamit repülős és Bomberman-hoz hasonló puzzle-öket. Kívülről egyszerűnek tűnik, de a játékmenet baromi változatos és még annál is élvezetesebb. Szinte minden pályán más játékstílust képviselve kell megküzdenünk az akadályokkal. Fantasztikus ötlet.
A történet is egész jó, de ami még fontosabb, hogy nagyon
hosszú. A játék össz-vissz nincs 1 giga, de mégis 15-20 órás kalandot kínál. A
rövid tutorial után egy ágyban ébredünk főszereplőnkkel, akit Kuro-nak hívnak. Egyébként minden
karaktert átnevezhetünk a kedvünkre, de maradjunk az eredeti elnevezésnél.
Persze semmi emlékünk nincsen, hogyan kerültünk ide, vagy hogy kik vagyunk,
ezért ápolónk és társunk, Fina úgy
határoz, hogy kivisz minket az erdőbe arra a helyre, ahol ránk talált. Ez pedig
egy ős mágus civilizáció obeliszkénél volt, ahol éppen démonok tanácskoznak. Az
emberek 50 éve leigázták a szarvas társaságot, tehát igen szokatlan jelenségnek
vagyunk tanúi. A démonok vágynak az ősi civilizáció erejére, és úgy gondolják,
hogy ebből a kőépítményből elszívhatják, csakhogy minden ilyet egy őrző őriz,
amivel ők nem tudnak elbánni. Ez nem tántorítja el őket, azt tervezik, hogy
majd a kis falura szabadítják a lényt, ahonnan mi jöttünk. Persze nem
hagyhatjuk és meg is akadályozzuk, majd különleges kapcsolatba lépünk az
obeliszkkel és megkezdődik kalandunk az időn keresztül.
Az Evoland 2-ben
tehát maga a történetben is időutazásban veszünk részt, mellyel egyenesen
arányos a játékstílusok megjelenése is. Minél régebbre megyünk vissza, annál
pixelesebb a grafika és minél előrébb utazunk, annál modernebb. A jövőben már
pofás kis 3D-s animációk várnak,
minket, míg a múltban a jó öreg pixelgrafika. Nagyon szórakoztató ez az állandó
változatosság, de a jó hangulatról sok minden gondoskodik. Először is tele van
az Evoland 2 a régi szerepjátékokra
hasonló poénokkal. Ezek azok a viccek, amik nem a cselekményhez köthetőek,
hanem a fejlesztők rakták bele nekünk, hogy a hosszú órák alatt, amíg a világot
megmentjük, derűsen szórakozzunk. Találtam például egy ládát, amire az volt
írva: ebben a ládában biztos lenne valami, ha a fejlesztők leprogramozták
volna. Máskor egy páncélba ütköztem: egy hatalmas páncél, mely mindentől megvéd,
de nem, nem vagy elég erős ahhoz, hogy elbírd, nem kellett volna kihagynod a
láb napot. Ezenkívül sok más játék kritikus eleméből emel át ötleteket, hogy
azok is poénként szolgáljanak. Itt van rögtön a Metal Gear Solid ominózus dobozban lopakodós esete, amire fel is
hívja Fina a figyelmünket, hogy
lehetetlen, hogy ne vegyenek benne észre az őrök. Miután sikerült az akciónk,
csak annyit mond, hogy igen, az őrök erősen scripteltek.
A változatos játékmenet változatos játékstílust követel
tőlünk. Van amikor csak megyünk és kaszabolunk, de van olyan is, hogy oldalról
látjuk a karakterünket és az ugráláson van a lényeg, de mondhatnám akár az arcade verekedést, a repülést, a Bomberman puzzle-t vagy éppen a Final Fantasy körökre osztott harcát.
Mind ezen felül sok a rejtvény. Nem csak eldugott ládákra, vagy ügyességi
játékokra gondolok, sokszor egy jelszó megfejtése, vagy éppen egy kérdés
megválaszolására más emberekkel kell beszélnünk és kiderítenünk a válaszokat.
Rengeteg összefüggő feladat van, amit csak akkor tudunk megcsinálni, illetve
csak akkor tudjuk, hogy meg lehet csinálni, ha mindenkivel beszélünk.
Ami kicsit kiábrándító, az a zene. Hangulatos, meg minden,
de amiket alapul vesz játékok (Zelda,
Megaman, stb.) sokkal változatosabb muzikális aláfestéssel rendelkeznek.
Többszólamú és témájú zenék, ami az Evoland
2-re nem jellemző. Itt minden egyszerű és lapos. De nem tudom
kihangsúlyozni, hogy összességében mennyire jó ez a játék. Engem 2 perc után beszippantott
és remélem veletek is ezt teszi majd. Steam-en tudjátok elérni, rebegjünk hálát
a Shiro Games-nek, hogy folytatták
az alkotásukat.
Készül videoteszt is, de egyéb elfoglaltságok miatt egy
napot késik, remélem nem haragszotok meg.
Pro:
+ Eszméletlen játékélmény
+ Rengeteg stílus megfelelő keveréke
+ Jó sztori
+ Sok puzzle
+ Igazi poénok
Kontra:
- Kicsit lapos zene
Értékelés
|
|
10
|
Játékmenet:
Össze se tudom számolni a két kezemen, hogy hány különböző játékmenet található meg a játékban. Mindegyiknek ősi, sikeres és király felmenője van, ami azt jelenti, hogy minden perc változatos és élvezetes. |
10
|
Hangulat:
A pixelgrafikának meg van a maga szépsége és hangulata. Most gondoljatok bele: ebben a játékban 3 fajta különféle pixelgrafikai stílus keveredik, ráadásul kapunk pofás 3D-s légkört is. A történet és a feladványok pedig úgy fűszerezik meg az egészet, mint chili a babot. |
8.5
|
Grafika:
Mindegyik pixelgrafikás elem jól néz ki, teljesen olyan, mint a régi kazettás konzolokon. A modern része már más, nekem ott a modellek nem ötletesek, ezért annyira nem is tetszik. |
7.0
|
Hangok:
Hangok terén sok jó nem mondható. Az egyszerű játékmenet miatt ne várjatok minősig effekt hangokat. Ami viszont szomorú, hogy a zenei aláfestés nem méltó azokhoz a játékokhoz, amelyeket alapul vesz. |
7.5
|
Szavatosság:
Van benne választási lehetőség, van benne megannyi puzzle, de az első végigjátszás után másodjára minden ugyan az. Egyszeri játéknak tűnik, de mégis, a hangulat és összességében a jó tálalás miatt, igen hamar újrajátsszuk majd. |
Review score
|
|
8.6
|
Az Evoland 2 egy teljesen változatos és egyedi
játéknak mondható. Hangulata páratlan és az egyszerűsége ellenére, a hosszú
történet és a rengeteg puzzle több tíz órára lebilincseli a játékost.
|