Kholat - Teszt és videoteszt

Teszteltük az új horror-játékot...

Tömeges halál (gyilkosság?), tisztázatlan és rejtélyes körülmények, kísérteties helyszín és egy fél évszázada megoldatlan rejtély. A Dyatlov-szorosban történt események a mai napig rengeteg elméletnek nyújtanak táptalajt, és kiváló alapanyagként szolgálhat egy játék számára. Itt az ideje, hogy kiderítsük, a Kholat mennyire váltotta be a hozzá fűzött reményeket.


A játék valós eseményeken alapul, amely rögtön egy remek alaphangulatot kölcsönöz a programnak. A négy-öt órás végigjátszás során a diákok nyomában járunk majd, hogy kiderítsük, hogy valójában mi is történt Dyatlov-szorosban. Hogy a rejtély megoldódik-e, és kapunk-e valami érdekes magyarázatott az incidensre? Hát sajnos azt kell, hogy mondjam: nem igazán. A játék története eléggé zavaros, és az egészet bizarr metaforákon keresztül igyekszik kommunikálni felénk a program, így könnyen meglehet, hogy bőven marad még kérdése a játékosnak a befejezés után. Ha más nem, akkor az, hogy „Mi a fene volt ez?”.

Szerencsére a hangulata erőteljesen javít az összképen, így ha más nem egy kellően nyomasztó és ijesztő kalandban lehet részünk. Ugyanis a Kholat legerősebb része - a tálaláson kívül - a hangulatkeltés. Folyamatosan nyomasztó, kellemetlen érzés van jelen a játékosban, miközben bolyong a hóviharban. Úgyhogy, akik irtóznak az ún. jump-scare-től, azok megnyugodhatnak, mert a program nem ezek sorozatával éri el a kívánt hatást.


A játékmenet kifejezetten egyszerű. Gyakorlatilag kaptunk egy horrorban oltott Dear Esthert, amiben némileg több lehetőségünk van az interakcióra. Hősünk képes fájóan rövid ideig sprintelni, guggolni, rendelkezésünkre áll egy zseblámpa, egy iránytű egy térkép és a naplónk. A zseblámpára annyira sokszor nem volt szükségem szerencsére, ugyanis a fénye természetesen könnyű célponttá tesz minket, mivel az ellenfelek sokkal könnyebben ránk bukkanhatnak. Az iránytű és a térkép a tájékozódásunk szempontjából lesz elengedhetetlen, ugyanis kapunk egy nem vészesen nagy területet, ahol mindenfajta instrukció nélkül, magunktól kell megtalálnunk azt, amit keresünk. Annyi segítségünk azért akad, hogy a térképre felfirkantott koordináták jelölik azokat a pontokat, amelyeket feltétlenül meg kell látogatnunk. A játék viszont a saját pozíciónkat nem jelzi a térképen, így azt magunknak kell kitalálnunk a hagyományos módon, illetve az elszórtan található sziklákba vésett koordináták alapján. A szerencsére a megtalált fontos helyszíneket és táborokat legalább jelöli a program.


A történet szempontjából fontos helyszíneken kívül találhatunk még különböző napló részletek, valamint táborhelyeket. A naplóbejegyzéseket gondolom, nem igazán kell részleteznem, a táborokról azonban érdemes pár szót szólni. A táborok, ahogy a naplóbejegyzések, és a történet szempontjából fontos helyszínek is mentési pontként szolgálnak, valamint ezek segítségével lehet gyorsutazni is. Ez utóbbi funkció kissé furcsa ebben a zsánerben, valamint a térkép se olyan borzasztóan nagy, hogy feltétlenül indokolt legyen a használatuk.

Mivel horror-játékról van szó, így a Kholatban is akadnak ellenfeleink, akik ellen semmilyen úton-módon nem tudunk védekezni, csupán elrejtőzhetünk, vagy elfuthatunk előlük. Sajnos a lopakodás nem sikerült olyan jól, mint amennyire kellett volna. Sokszor tűnt úgy, mintha random döntene a játék, hogy én most látszom-e, vagy sem. Nem egyszer fordult elő, hogy a bozótban meglapulva azon kaptam magam, hogy megöltek. Máskor meg kvázi elsétáltam mellettük. Ezen kívül rendkívül frusztráló volt az is, hogy néha teljesen váratlanul történik valami olyasmi, ami miatt az ember azonnal meghal, és ha a játékos már félórája bolyong össze vissza a legutóbbi mentés óta, akkor bizony az az idő a kukában landol.


A játék hangulata mellett a pazar körítés az, ami elviszi a hátán a programot. A Kholat alatt az Unreal Engine 4 dübörög, és ez meg is látszik rajta. A sűrű hóesés, az erős széltől lengedező fák, a fények, egytől-egyig gyönyörűek. Sajnos az optimalizáció nem sikerült ennyire jó, ugyanis a játék teljesen minimálisra vett grafikai beállítások mellett is képes volt 30fps alá csúszni egy olyan gépen, amin a Witcher 3gyakorlatilag maximális beállítások mellett remekül futott. Azonban biztos vagyok benne, hogy a fejlesztők ezt majd egy javítás formájában orvosolni fogják.

A zenei anyag kifejezetten igényesre sikerült. Itt a fejlesztők nem szokásos zajokkal operáló receptet vették elő, hanem egy szép, melankolikus, néhol borzongató albumot készítettek a játékhoz, amely önállóan hallgatva is megállja a helyét. A különböző zajok és hangeffektek iszonyatosan jók. A szél fúj, ettől lengedeznek a fák, zörögnek a gallyak, a távolban farkasok vonyítanak, és még sorolhatnám. Ezek miatt a játékos folyamatosan kapkodja a fejét, hogy nehogy valami meglepetés érje valamelyik irányból. Feszültségkeltésből ötös. Ezen kívül fontos megemlíteni, hogy a játékot Sean „Boromireddadrdstark” Bean narrálja. Öröm hallgatni, amikor beszél.


A Kholat számomra egy kicsit csalódás volt a zavaros történet, a kevés interakció és a nem túl jól működő lopakodás miatt, ám a tálalás és a hangulat sikeresen menti a menthetőt, ezért a gyengeségei ellenére is ajánlom a játékot a horror kedvelői számára.

- Süti –


Pro:
+ Nyomasztó hangulat
+ Szép grafika
+ Kiváló hangok és szinkron
+ Jó zene

Kontra:
- Optimalizálatlan
- Kevés interakció
- Elbaltázott lopakodás

Értékelés
 6.5 Játékmenet: 

A minimális mennyiségű interakció, az elrontott lopakodás miatt inkább egy séta-szimulátor a játék...
 8.5 Hangulat: 

...annak viszont kifejezetten nyomasztó és hangulatos.
 9.5Grafika: 

Az, ami a Kholatban elénk tárul az egyszerűen gyönyörű.
 9.5Hangok: 

A jó atmoszférikus hangok, zajok, valamint a szép zene, és a remek szinkron nagyon sokat hozzátesz a program élvezhetőségéhez.
 7.0Szavatosság:

A Kholat négy-öt, maximum hat óra alatt végigjátszható, azonban ez a szám sokkal kevesebb is lehet, ha csak a fontosabb dolgokat keressük meg. Újrajátszani, maximum a kihagyott dolgok és az achivementek miatt éri meg többször.
Review score
 8.2A Kholat bár nem lett egy mestermű, a zsáner rajongóinak mégis remek szórakozást biztosíthat.

Összes oldalmegjelenítés