JAMES BOND 007: QUANTUM OF SOLACE - RETRO TESZT


A Quantum Csendje...


Pár évvel ezelőtt tartottam egy hosszas maratont a James Bond féle játékadaptációkból és arra a következtetésre kellett jussak, hogy nem csak a "játékokból nem sikerül jó filmeket készíteni" tény valós, de legtöbb esetben ez fordítva is igaz. A sokat dicsért Nightfire nekem nem vált a kedvencemmé, viszont a Quantum of Solace már valamivel jobb próbálkozásnak bizonyult, de az sem volt az igazi. Most újra elővettem, immáron a konzolos (Xbox 360) változatot, hogy felfrissítsem emlékeimet és megosszam Veletek a tapasztalataimat.


A történet egy szokásos Bond sztori, amelyben egy, a Quantum néven futó terrorszervezettel kell a 007-es ügynöknek szembeszállnia, mindezt 14 pályán keresztül. Mivel a licenc akkoriban került az Activision tulajdonába, volt mit bepótolnia a csapatnak, így egyes képsorok ismerősek lehetnek a 2006-os Casino Royale-ból, illetve az akkoriban frissen megjelent mozi, a Quantum Csendje egy-egy jelenetét is sikerült belecsempészni a játékba.


A stúdióváltás meglátszik magán a játékon is. Míg az előző James Bond játékok szintén legfőképp az akcióra épültek, azért lopakodós részek is bőven helyt kaptak bennük. A Quantum of Solace-ra ez hatványozottan igaz. Sokkal inkább egy pörgős, akciódús, a Call of Duty szériára hajazó akciójátékot szállított a Treyarch csapata, ami nem is meglepő, ha átnyálazzuk a csapat portfólióját. Szóval akinek semmit nem mond a cím, az nagyjából egy Bond öltönybe bújtatott COD-ot képzeljen el. Ez persze ennyiben azért nem merül ki, a kötelező elemek némileg itt is helyet kaptak. Néha fel kell törnünk egy-két szervert, ajtókat hackelve kell átjutnunk a különböző helységeken, és olykor még lopakodásra is alkalmat biztosít a játék. Sajnos ezek száma elég csekély, illetve nincs is rákényszerítve a játékos, hogy halkan elosonjon az őrök háta mögött. Persze a lapulás előnyökkel jár, például jóval kevesebb biztonsági emberrel kell felvennünk a harcot és a játék Achievementekkel is jutalmaz ezen lehetőségek kihasználásáért. A halk elimináláshoz nagy hasznunkra lesz Bond magas fokú harci képzettsége is, melynek során egy szimpla QTE megoldásával ellenfelünk két ütéssel a padlóra küldhető.


Aki nem híve a kémesdinek, az akár keresztül is lövöldözheti magát a játék csekély 5-6 óráján. Habár a fegyveres harc közel sem annyira hatékony, mint egy Call of Duty-ban, ezt megspékelték az akkoriban felkapott fedezésrendszerrel is, ami még kontrollerrel is meglepően könnyen kezelhető. Persze az automatikus célzásrásegítés nagy előnyt jelenthet, de a vaktában való tüzelés is sokszor elég pontos. Az egyetlen hátulütője a rendszernek, hogy a fedezékek közti váltás elég nehézkes, és nem is mindig működik úgy, ahogyan azt az ember elvárná. Ez lehet a rossz pályadizájn hibája is, illetve azé, hogy nem minden környezeti elemet használhatunk fel fedezékként. Nem használhatatlan, de sokszor meggyűlhet vele az ember baja, ha kapkod vagy szorul a hurok. Medikitekkel természetesen most sem kell foglalkoznunk, Bond életereje automatikusan regenerálódik, könnyű fokozaton jó pár lövést el is visel. 007-es fokozaton ennél már kicsit nehezebb dolgunk lesz, de a játék még úgy sem nyújt különösebb kihívást, főleg azért, mert a mesterséges intelligencia elég buta. A fedezéket persze használják, próbálnak is szakaszosan előrenyomulni és lerohanni, de komplex taktikázást ne várjunk tőlük. A bossharcok már valamivel keményebbek, de ha az ember rájön a taktikájára, akkor pár próbálkozás után azok is könnyedén teljesíthetőek.


A játékot nem túl meglepő módon a COD szériákhoz is használt akkor éppen aktuális IW engine hajtja, ami ahhoz képest nem kimondottan tündököl a gyönyörben. Kezdjük ott, hogy az elvárt 60 FPS-t a játék nem tudja hozni, pedig pont ez volt sokáig (meg még ma is) a fő indok, amiért a sorozat megragadt ennél a technológiánál. De ez még a kisebb probléma, mert így is könnyedén élvezhető a játék. A pályák felépítései hagynak némi kívánnivalót maguk után. Elég sok textúra alacsony felbontású, kidolgozatlanok a tárgyak és a karakterekre is ráfért volna egy kis polírozás. A főszereplők azért hellyel közel tűrhetően festenek, bár Daniel Crage karaktere énszerintem kissé fiatalosra sikeredett. A fegyverek minősége viszont jó, arra panasz igazán nem lehet, bár a gránát eléggé hasznavehetetlen, ami indokolatlan annak függvényében, hogy a játék nem túl bőkezűen osztogatja őket. (Persze nem is állandó kelléke a James Bond filmeknek, én ezt teljes mértékben megértem) A mozgásanimációk is elég vérszegényre sikeredtek. A karakterek meglehetősen darabosan mozognak, és a közelharci mozdulatok sem tűnnek nagyon élethűnek, főleg annak tekintetében, hogy pár darab előre megalkotott animáción kívül sok újdonságot nem tartogat az első pálya után. A szinkronhangok jók, és itt is a filmekben is szereplő színészek kölcsönözték a szereplők hangjait. Talán mint ha Bond kissé unottan állna hozzá a dolgokhoz, de ennél a játéknál én ezt már figyelembe sem vettem. A zenékről szintén csak jókat tudok mondani. Néhány klasszikus Bond dallam itt is felcsendül, de a többi pálya alatt szóló zenék is pontosan beleillenek a játék atmoszférájába. Talán ez volt a játék egyik legerősebb pontja, azt kell mondjam.


Nem ez a legrosszabb James Bond játék, amivel valaha játszottam, de az irányt még mindig nem sikerült rendesen belőniük a Quantum Of Solace-szal. Sajnos ahogy észrevettem, ez a jövőben sem változott sokat, talán egyszer még azokra is kitérek egy rövidebb visszatekintés erejéig.

Pro: 
+ Kissé gyors játékmenet
+ Jó szinkron, remek zenei aláfestés
+ Könnyen tanulható és jól alkalmazható fedezékrendszer
+ Lopakodós részek…

Kontra:
- …amelyek kihagyhatóak, és a kémkütyük is hiányoznak
- gyenge karakteranimációk
- nem hozták ki a motorból azt, amire képes


Értékelés
 6 Történet: 

Nagy meglepetéseket nem kell várni ettől sem. Egy tipikus Bond sztori árulással, üldözéssel, lövöldözéssel, majd egy végső küzdelem a fő gonosszal. Stáblistát végignéz, elfelejt. Bár szex nincs benne.
7 Játékmenet: 

Innen-onnan összeszedett elemekkel operál a játék, amelyek nagyjából még működnek is, de némi csiszolgatás még ráfért volna a játékra.
 7Hangulat: 

Néha nagyon árad belőle a Bond filmek hangulata, de túlzott vérnyomás növekedést nem fog okozni a játék. Egyszer végig lehet vinni, ha az achievementek kioldása nem, más sem fog visszavonzani a játék elé.
5.5Szavatosság: 

A multi már eleve halott, az egyjátékos módban meg mint említettem, 1-2 végigjátszásnál nincs több.
 6Retro-faktor:

Kifejezetten nem a legrosszabb, de annyira jó nincs, hogy klasszikus maradjon belőle. Érdekes újítással operál, de az N64-es Goldeneye-hoz nem ér fel
Review score
 6.3Nem egy rossz játék a Quantum of Solace, egyszer végig lehet vinni, ha az ember rajong a Bond filmekért, de ennél többet sajnos nem tud. Kis csekély délutáni élvezet, ez minden, amire emlékezni fogunk a sztorival eltöltött 5 óra után.

Összes oldalmegjelenítés