Manapság minden féle szimulátorral el vagyunk látva. Van
repülős, vonatos, teherautós, farmos, de megtalálható az erotikus, építkezős
is, szóval az élet minden tevékenységét felöli ez a stílus. Viszont, és
nyugodtan javítsatok ki, ha tévedek, olyan játék, aminek az alapja a jó élet,
nem igazán van. A The Good Life
viszont ezt az élményt adja nekünk, ez tulajdonképpen egy álom élet szimulátor.
Aranyeső a szép kis
ladikra…
A játék kiadója a szimulátor fetisiszta Iceberg Interactive, a fejlesztők viszont az ImmersionFX Games. Mint a legtöbb ilyen játék, a The Good Life sem büszkélkedik nagy
történettel. Van a két főhősünk: a férfi Derek
Hales és a nő Michelle Joyce. Itt
megemlíteném, na nem összehasonlításképpen, hogy én teszteltem a Farming Simulator 15-öt is (ha
gondoljátok ITT elolvashatjátok), és ott például nekem nem tetszett, hogy nem
lehet választani karaktert a két nem közül. Mint látjátok, itt lehet, mi több,
a játék elején mindig felkínálja ezt a választási lehetőséget, szóval ha Derek-kel kezdünk új életet, a következő
betöltésnél simán lecserélhetjük Michelle-re.
Tehát a sztori az, hogy mind két szereplőnk a nagyvárosban
dolgozik kis emberként, mikor egyszer csak kapnak egy üzenet, hogy a bácsikájuk
rájuk hagyott egy kis csónakot a meseszép Jo
Jo Island-en. És kezdődik is a jó élet. Bár a megélhetés sehol sem könnyű.
A játék lényege, hogy pénzt keressünk és paradicsommá változtassuk a tropikus
színteret. Persze számunkra.
Ami rögtön feltűnik, hogy a játék egyben meseszép és bitang,
undorítóan szörnyen ronda. A szimulátoroknak mindig nehezére esett a grafika megjelenítése.
Vagy minden nagyon csicsa és brutális gépigénye van, vagy szépségben csak 1-2
objektívre összpontosítanak, és minden más baromi csúnya, DE, felhasználó barát.
Utóbbi teljesült be.
A víz és a hajók azok tényleg szépek, ellenben minden más
nem. A környezet minősíthetetlen, a karakter modellekről pedig ne is beszéljünk.
Ha jobban megfigyelitek őket mozgás közben, akkor látjátok, hogy kar és a láb
külön elemekből van összetéve és szinte látni lehet, ahol megadták a testrészek
mozgáskoordinációs origóját. Mint a Spore-ban.
Egyébként felettébb mókás.
A játékban különböző küldetéseket kell csinálnunk, amikkel
pénzt kereshetünk. Azt hiszem a legfőbb ilyen a Crazy Taxi-t idéző fuvarozás. Kikötünk egy mólóhoz, ahol
találkozhatunk a vendégekkel, és ők megkérnek minket, hogy egy kis pénzért
vigyük el őket A-ból B-be. Persze időre. Néha extra kívánságuk is van, mint
például a koktélozás az utazás közben, szóval ilyen dolgokat be kell
szereznünk, hogy a végén több pénzt keressünk. Ami nagyon fontos, hogy a játék
erre a hajózásra összpontosít, ergo a szigeten nem lehet mászkálni. Ha
kikötünk, madártávlatból látjuk a terület megadott részét és itt kell
kattintanunk a nyaralókra. Szóval a The
Good Life közelebb áll a jacht szimulátorhoz. Ez abból is látszik, hogy a
gyönyörű víz mellett, ezek a hajók kapták a másik nagy grafikai
összpontosítást.
De van sok más küldetés is, mint a fényképezés, horgászás,
vagy talán a leg említésre méltóbb, a kincs keresés. Ilyenkor az egérrel kell
fókuszálnunk a tájra, vagy a halakra, illetve a kincseknél búvárkodni kell. Itt
megemlíteném, hogy az irányítás, már amikor nem a hajót kormányozzunk, minden
állapotban szörnyű. Annyira kalibrálhatatlan a mozgás, hogy az apró élvezetet
is elveszi. Először ez viccesnek tűnik, de mikor a víz alatt búvárkodva arra
megy az oxigénünk el, hogy próbáljuk mozgásba hozni a karakterünket, elég
zavaró.
Az animáció is béna, vicces, de béna. Egyébként a játék
nélkülözi a zenét, pontosabban nagyon ritkán van. Valahogy a szimulátorok nem
erősek ebben. Csak a motorzúgása van hajózás közben, ami egy idő után
összeturmixolja az agyunkat. A jachtokat egyébként szépen lehet kezelni, bár
meg kell hagyni, idő, mire megszokja az ember, hiszen a vízen, ha rükvercet
nyomunk, nem azonnal indul el hátra a ladik.
A játékban egyébként még lehet adni-venni-kiadni
szálláshelyeket, így lehet plusz keresetre szert tenni, bár meg kell mondjam,
ez eléggé nincs átgondolva. Először is erre akkor van lehetőségünk, ha felugrik
egy ablak, és elénk tár egy aktuális árverést. Ilyenkor 10 másodpercük van
licitálni, ami azért furcsa, mert nincs lehetőségünk új összeget megadni, csak
amit a gép felkínál. Végül pedig, a különböző küldetések során reputáció pontot
kapunk, ami arra jó, hogy ha licitálunk valamire, akkor mások ne übereljék az
összegünket. Nos ha kevés a repu, akkor instant a gép rá vág egy magasabb
összeget, és nem tudunk szert tenni a szállásra.
Aranyeső a Jo Jo
Island népére…
Sajnos azt kell mondjam, hogy a játék véges. Amit felkínál,
az csak ideig-óráig lesz új, onnantól kezdve a küldetések végtelen
ismétlődésével fogunk találkozni. A helyszín nem változik, és nincs benne
multiplayer mód, tehát az egyedüli riválisunk az a gép. Mind ezek ellenére
viszont igen élvezetes. A maga csúnya elemeivel és a mulatságos irányítással is
tud szórakoztatni. Jó abba a világba belecsöppeni és ott munkálkodni, amit a The Good Life kínál. Igaz pár patch
ráférne, főleg erre a licitálós dologra, de mindenhonnan jó pontokat kap
inkább, mint rosszakat. A paradicsom szimulátort Ti is elérhetitek Steam-en,
nem drága egyébként, és kezdődhet a Jo Jo
Island meghódítása!
--- Entomofob
---
Pro:
+ Jó ötlet
+ Kellemes hangulat
+ Gyönyörűek a hajók és a víz…
Kontra:
- … ellenben minden más csúnya
- Horrorisztikus irányítás
- Rossz aukciós elemek
Értékelés
|
|
6
|
Játékmenet:
Élvezetes feladatok, amik sajnos hamar egysíkúvá vállnak. Borzalmas irányítás. |
9
|
Hangulat:
Kellemes küldetések. Igazi relaxációs élmény a stresszes minden napok és a lövöldözős játékok után. |
7
|
Grafika:
A víz és a hajók csodálatosak, de itt ki is merül a játék pozitívuma. |
6
|
Hangok:
Zenét hiányolja, effekt hangok pedig nem nagyon vannak. Max a jachtoké, amik egy idő után inkább zavaró, mint élvezetes. |
8.5
|
Szavatosság:
Azért elég sokáig le tud kötni, annak ellenére, hogy számtalan hibája van és ismétlődnek a dolgok. Jó abban a világban tevékenykedni. |
Review
score
|
|
7.3
|
Azt kell mondom, hogy ez a Jo Jo Island igazán csalogató tud lenni és a The Good Life tényleg azt tárja elénk, amit sokan álom életnek feltételeznek. |