Egy nagyon nagyon új játékot van lehetőségem bemutatni
nektek. Olyannyira friss, hogy még Steam bejegyzés, de még a hivatalos
weboldalon sem található gyakorlatilag semmi a róla. Ettől eltekintve ez nem új
találmány, hanem egy széria folytatása. Ez pedig a Blackguards 2!
A Daedalic
Entertaiment új produkciója tehát igen zsenge még. Nagyon örülök, hogy
nekem van lehetőségem kipróbálni az elsők között, hiszen én nagyon csípem az
ilyesfajta témákat. Szóval a Blackguards
2 egy indie stratégia-szerepjáték és azt kell mondanom, hogy a stílus
kedvelői imádni fogják. Habár az előző rész megosztotta a közönséget:
viszonylag jó pontokat kaptak a különböző tesztelőktől, viszont a közösségtől
már nem volt ennyire pozitív az értékelés. A második rész nem tartalmaz sok
újítást. Én ugyan nem játszottam az elsővel, de a képek is videók alapján
tényleg nem sok a különbség.
A lány, akinek
megölték a macskáját…
Az egész játék régi retro RPG elemeket tartalmaz. Az
átvezető videók egyszerűek, mégis hangulatosak, egy mesélő mondja el nekünk a
történeteket. A töltő képernyőn is egy könyv van, melynek az oldalára az
aktuális sztori szál van írva, és azt olvassa fel nekünk a narrátor. Nekem
nagyon tetszik az ilyes fajta elbeszélés. Ahogy olvastam az előző résszel
kapcsolatban, sokaknak nem tetszett az, hogy egyszerű a sztori. Nem tudom ki
mennyire vágyik bonyolult felépítésre e téren, de nekem a mostani nagyon
tetszett.
Főszereplőnk, Cassia egyszer csak arra ébred, hogy pihe-puha
ágyacskája helyett egy halom szalmán találja magát a csatornákban. Rab lett.
Egy nem túl kedves őr figyeli minden lépésünket. Van lehetőségünk vele
beszélni, és ami tök érdekes, hogy ha magunkra kattintunk, akkor a lány saját
magával beszél. Vannak válasz opciók, tehát simán lehet önmagunkkal veszekedni
arról, hogy őrültség-e magában beszélnie az embernek.
Cassiát körül veszik a csatorna mérges pókjai, és
folyamatosan terrorizálják. Próbálunk megszökni, de nem tudunk, ellenben
találunk egy könyvet, ami a hosszú évek alatt segít, hogy ne őrüljünk meg a
magánytól és pókoktól. Az állatok mérge lassan szétterjed bennünk, ezáltal a
gyönyörű hölgy arca eltorzul, elméje elmélyül. A pókok egy idő után már nem
bántanak, a családunk részévé vállnak. Közben az országban felkelések dúlnak és
elszabadulnak a szörnyek. Az őrök bezárnak ebbe a csatornába egy lényt, amit
folyamatosan táplálnak, hogy ne bántsa őket. Cassia rájön, hogy ha az emberek lejárnak
ehhez a lényhez folyamatosan, akkor van egy kiút is valahol.
Természetesen megszökik, és eluralkodik rajta a vágy, az
uralás és a bosszú vágya. Így elkezdődik a kalandunk, melyben kiderül, hogy
miért kerültünk évekre a csatornákba, mi folyik az országban és persze az is,
hogy mi lesz az eredménye a hosszú mérgezésnek.
Kell egy csapat…
Mint minden RPG stratégia játékban, itt is lesz egy
csapatunk, akik elkísérnek minket utunkon. Természetesen először össze kell
őket gyűjtenünk. Akiknek tetszett az előző rész, azok biztos örülni fognak,
mert a barátaink nagy része már ott is megtalálható volt.
Mint említettem, a játékmenet gyakorlatilag nem változott.
Ugyanúgy van lehetőségünk kiosztani a saját és csapattársaink képességeit,
ugyanúgy tudjuk öltöztetni őket. Ami nekem nagyon tetszett, és ezt sok játékban
hiányolom, hogy minden tárgy, amit felveszünk, az látszik a karakteren. Nem egy
adott modell van, és bármit rakunk rá, ugyanúgy néz ki, hanem tényleg az a ruha
és felszerelés van rajta, amit rá adunk.
A játék nagyon, hogy is mondjam, korlátolt. Talán keveseknek
tetszik az, hogy a PC adottságait nem használja ki. Úgy értem, három féle
képernyő van: az első a térkép. Itt tudunk haladni és kijelölni, hogy hová
akarunk menni (milyen meglepő). Kiválaszthatjuk, hogy hol akarunk küzdeni és
ott milyen ellenfelek várnak ránk.
A második képernyő, hát, nevezzük beszélgetős képnek. Itt
van lehetőségünk az adott emberekkel beszélni, üzletelni és képességeket
fejleszteni. Egyébként pénz és AP, amiből tudjuk erősíteni a varázslatokat vagy
a támadásokat, harc során jutunk hozzájuk, ez függ persze, hogy hány embert
ölünk meg és hogy mennyi titkos ládát nyitunk ki, mert ebből bőven van.
A harmadik képernyő pedig a harc. A jó öreg körökre osztott
stratégiai felület. Ezek a helyszínek tele vannak rejtett elemekkel, nem csak
ládákkal, mint ahogy említettem, hanem más dolgokkal is. Persze vannak csapdák,
szétverhető objektumok, de sokszor csak abban a harcban alkalmazható segítőket
is találunk. Például a börtönben van lehetőségünk kiszabadítani a rabokat, akik
segítenek ölni. Ezeket nem mi irányítjuk, hanem a gép és szerintem tök jó ötlet,
hogy nem puszta kézzel mennek neki az őröknek, hanem először elszaladnak a
fegyver állványhoz valami zúzó-vágó tárgyért.
Jól meg kell gondolni a karaktereink szerepeit. Van
lehetőség gyógyítás, gyengítés varázslatra is, de az ellenállhatatlan
tömegsebzés sem marad el, amivel vigyázni kell, mert nem csak baráti tűz, de
magunkat is sebezhetjük vele. Nagyon szimpatikus volt számomra az, hogy nem mindig
a harc az elsődleges cél. Volt olyan pálya, amin például tök felesleges
harcolni, mert úgyis meghalnánk, szóval körökre osztott menekülés volt. Az
utunkban persze sok láda akadt, szóval úgy kellett megszökni, hogy nem halunk
meg, mégis a lehető legtöbb aranyat zsákmányoljuk.
Nő a maszk mögött…
Összességében nekem nagyon bejött. Talán, ahogy írtam,
kicsit ingerszegény a játék. Tableten vagy telefonon az ilyen stílus nagyon üt,
de hát, most PC-ről beszélünk. Ennek ellenére szerintem nagyon jól van tálalva
és keverve, igazi retro RPG hangulat. Én nagyon élveztem, remélem ti is
fogjátok majd, valamikor 2015 elején, amikor felkerül Steam-re.
Preview
|
|
A
|
A Blackguards
2 egy remek stratégia-szerepjáték keverék, mely igazán hozzá a retro RPG-k
hangulatát. A sztori nagyon érdekes és a karakter fejlesztés is sok változatot
tartogat nekünk.
|