Space Hulk: Ascension Edition - Teszt

Teszteltük a Warhammer 40.000 univerzum feljavított játékát...

Teljes megbizonyosodással ki merem jelenteni, hogy a Warhammer 40.000 világa a máig létezett legkidolgozottabb sci-fi világ. Maga a hangulata eléggé kötött, de a történelme, a karakterei, a működése mind olyan döbbenetesen sokrétű és részletes, hogy arra nincs is szó. Érdekes, hogy ez a monumentalitás egy terepasztalos játékból indult, ahol nagy páncélos, lánckardos őrültek kaszaboltak űr-elfeket és űr-orkokat. Hogy legyen valami értelme a játéknak, több írót is felbéreltek (köztük Ian Watsont), hogy egy már levázlatolt koncepció köré építsenek egy hatalmas, részletes világot. Hát… sikerült nekik! Azóta elképesztően sok regény, novella, sorozat látott napvilágot, a terepasztalos játék köszöni, jól érzi magát, a rajongókat pedig a jóisten sem győzhetné meg arról, hogy elpártoljanak kedvenc sci-fijüktől. Játékok terén is szép alkotások születtek a WH40k cím alatt, amiket azok is szerettek, akik nem igazán ismerik magát a világot. Ilyen a Dawn of War sorozat, vagy a Space Marine. Ám valamiért ennél többet nem igazán látni a piacon, csak apróbb próbálkozásokat és hiánypótlókat. Mivel ez a helyzet a THQ bezárása után csak még gyászosabb lett, így a rajongók a legcsekélyebb zsákmányt is megbecsülik, és szertik. Ilyen volt a tavaly megjelent Space Hulk, mely egy Warhammer univerzumba helyett társasjátékot dolgoz fel. A játék egész jó lett, a rajongók imádták, de most csak még jobban örülhetünk, hiszen  megérkezett a Warhammer 40.000 Space Hulk Ascension, a játék felújított és finomított változata. Aki nem rajongó, de fogékony a műfajra, annak itt a tökéletes alkalom, hogy beleássa magát a mókába, a veteránok pedig szinte egy teljesen új élménnyel gazdagodhatnak.

Az Istencsászárért!

Egy kis háttéranyag, ha már így benne vagyunk a témában: A Warhammer 40.000 világa sötét, és kegyetlen. Itt nem létezik „jó”, max „kevésbé rossz”. A hősök nem a könyörületükről, vagy jószívükről híresek, hanem arról, hogy ellenségeiket az elképzelhető legbrutálisabb módon törlik ki a létezésből. Az emberek egyértelműnek veszik, hogy a galaxis az övék, és minden másnak el kell pusztulnia. A csillagokat benépesítő többi faj ezzel persze nem ért egyet, de őket sem kell félteni: egész naprendszereket felfaló szörnyetegek, élőhalott robot légiók, a warpból születő démonok, és egyéb finomságok zúznak össze komplett emberi kolóniákat nap mint nap. Az emberiség hadserege, a Birodalmi Gárda mindenütt felveszi a harcot az eretnekekkel és szörnyekkel, általában teljes mértékben esélytelenül. Naponta több milliókat toboroznak be, és naponta ugyanennyi hal meg a Komiszzár Nagyurak telhetetlenségének és politikai játszmájának köszönhetően. Mikor több millió Gárdista feláldozása sem segít, akkor a Birodalom előhúzza a legerősebb kártyáját: az Űrgárdistákat. Ezek a harcosok genetikailag félisteni állapotba vannak felfejlesztve, hitbuzgóságuk az Arany Trónba zárt Istencsászár felé pedig rendíthetetlen pusztító gépekké teszi őket. Körülbelül 1000 rendház létezik, mindegyik teljesen más, más szokásokkal és kultúrával, de a céljuk egy és ugyanaz: elégetni az eretneket, megölni a mutánsokat, és elpusztítani az idegeneket.

Egy századnyi űrgárdista gyakorlatilag végig tud irtani egy bolygónyi orkot, de van valami ami még számukra is nagyon veszélyes: a Space Hulkok. Évezredek alatt az űrben elveszett hatalmas hajók tehetetlenül sodródnak a csillagok között, és néha véletlenszerűen átkerülnek a dimenziók közti démonok által lakott világba, a Warpba. Itt összeütköznek, évezredek alatt több más hajóval gubancolódnak össze, majd kilépve a Warpól már egy elképesztően nagy acél monstrumként sodródnak. Olyan nagyok ezek a roncs tömegek, hogy sajt gravitációjuk és atmoszférájuk van, ám a warp keze nyomát is viselik, épp ezért bármikor visszacsúszhatnak a Warpba. Ami pedig esetleg átjött velük az idegen dimenzióból, az minden emberi lény rémálma. Épp ezért rettenetesen veszélyes egy space hulkra merészkedni, de a fedélzeten található ősi technológia felbecsülhetetlen értékű és fontosságú. Épp ezért a kalandvágyó kalózok, tudósok próbálkoznak kincskereséssel, de egy perc múlva mind meghalnak. A Birodalom nem hagyja ezt ennyiben, úgyhogy azon nyomban hívja az Űrgárdisták legjobbjait, és az egyik legerősebb páncéltípussal, a Terminátor páncéllal eresztik be őket a space hulk fedélzetére.

Megtisztítani a tisztátalant...

Ezt a háttéranyagot meg kellett osztanom veletek, mert enélkül a játék nem lenne ennyire hangulatos. Bizonyára már mindenki kitalálta: a játékban Terminátor gárdistákat fogunk irányítani egy Space Hulk fedélzetén. A társasjáték szabályzatát gyakorlatilag teljes egészében átemelték, így a játék a körökre osztott stratégia műfajába esik. Ahogy elkezdjük a játékot, pár könnyebb pályán megismerkedünk az irányítással. Mindenek előtt a három alap rendház közül kell választanunk egyet, akiknek harcosai majd a szolgálatunkba állnak. Választhatjuk az Űrgárdisták közt a leghősiesebbeket, a közkedvelt Ultramarine-okat, a félelmetes, vér mániás Blood Angel-öket, vagy a nomád Skyrim szerű világból érkező Space Wolfokat. Alapból a szín összeállítás és a kinézet változik a rendházak közt, később pedig pár felszerelésbeli különbséggel is találkozhatunk. Aki ismeri a rendházakat, az jól tudja, hogy az igazság teljesen más: nagyon sokat számít, hogy a választott rendházunk hangulatával azonosulhassunk. De ez a rajongók szórakozása, szóval ugorjunk.

A játékmenet nem bonyolult, gyorsan meg lehet tanulni az alapokat. Általában kettő, vagy több terminátort fogunk irányítani a space hulk szűk folyosóin, amiket a tyranida szörnyetegek mutáns alfaja, a Génorzók uralnak. A folyosók elég sötétek, a beláthatóság fontos taktikai elem, a terminátor páncél pedig egy valódi két lábon járó tanknak felel meg, de épp ezért a mozgás is korlátozott benne. Minden karakterünknek előre meghatározott mennyiségű cselekvés pontja van, melyeket fázisonként oszthatunk ki. A fázisok sorrendje így néz ki: Mozgás, Cselekvés/Lövés, Mozgás. Az egyes fázisokon belül választhatunk, hogy mit csinál a terminátorunk. Pontoktól függően masírozatunk előre, de a megfordulás is pontba kerül. A következő fázisban nyithatunk ki ajtókat, használhatunk tárgyakat, vagy elsüthetjük a fegyvert. Nem kell ahhoz cél, hogy szórjuk az ólmot, szétlőhetünk ajtókat, vagy simán csak zajt csaphatunk, hogy a génorzók elődugják az orrukat. Ha megjelennek, és egy terminátorunkat fokozott figyelmességre parancsoljuk egy sarok mögött, akkor automatikusan tüzet nyit az előbukkanó csúnyákra. Más esetben a génorzóknak is limitált mozgás pontjuk van, tehát tőlünk két lépésnyire is megállhatnak, majd kezdődik a mi körünk, ahol ripityára lőhetjük őket. Ha végeztünk, és marad még pontunk, mozoghatunk pár lépést, mielőtt az adott egységünk köre lejár.

Terminátoraink nem szabvány egységek, ez több szempontból is igaz. Először is a mi beállításainktól, vagy a pályától függően kaphatunk más fajta felszereléseket, így az „egyszerű” bolter helyett lángszóróval, plazmával szórhatjuk a halált. A különböző felszerelések taktikai fontosságúak, nem áldozhatjuk fel csak úgy egyik egységünket sem a siker érdekében. Főleg, ha a szívünkhöz nőnek. Mint a terepasztalos játékban, úgy itt is személyre szabhatjuk a „figuráinkat”, az alap színsémán felül további kozmetikai átalakításokat eszközölhetünk, ráadásul sok kiegészítő és dísz rendház specifikus. El is nevezhetjük kedvenc gárdistáinkat, és egyéb tulajdonságokat állíthatunk be. Ennek annyi a veszélye, hogy akár csak az egyikük elhullását tragédiaként

Pedig könnyűnek tűnhet a dolog, hisz az alap „ölj meg mindent” feladatok helyett vannak A pontból B-be masírozás, itt elég, ha elérjük a célt, és bezárjuk magunk mögött az ajtót. Könnyűnek hangzik. Kezdetben az is, könnyedén belerázódunk a játékba, aztán a génorzók megelégelik a sikereinket, és bedurvulnak. Az egy dolog, hogy a pályák felépítése egyre csak bonyolultabb lesz, és a génorzók több és több pontból mászhatnak elő, de a rohadékok még okosak is. Ők hajlandóak beáldozni pár szerencsétlent, hogy a harc közben hátulról nyissák fel a terminátorok páncélját. Egy idő után a játék határozottan nehéz lesz, de ez a nehézség nem frusztráló, csak kellemes kihívás. 

A Szent Terráért!

Grafikailag az előző Space Hulk sem volt rossz, de az Ascension ezen felül is kapott egy kis csinosítást. Elsősorban a fényhatások és effektek változtak, amitől látványos és hátborzongató lesz a space hulk folyosórendszere. Annyi mondjuk negatívum lehet, hogy a sötét labirintusokon kívül semmi mást nem fogunk találni, ami érthető, de egy idő után egyik kanyar olyan lesz, mint a másik. Pár textúra is kapott némi élesítést, valamint a kezelőfelület is sokkal könnyebben kezelhető lett. A Terminátorok sisakjába épített kamerán is javítottak, már felnagyíthatjuk a belső nézetet, és jobban is néz ki, mint azelőtt. Mondanom sem kell, hogy az egész korrekt grafikán felül a játék látványvilága az, ami viszi a pálmát, ami elsősorban abból ered, hogy tökéletesen átemelték a fejlesztők a Warhammer 40.000 univerzum gótikus stílusát. Az ősi folyosók falain vérfagyasztó gót szimbólumok és formák, kitűzött pecsétek és eskü papírok, szent tekercsek és rég kialudt gyertyák a hősök emlékei előtt. A terminátorokra sem lehet panasz, főleg hogy a rendházukhoz járó díszekkel csak még pofásabbak, mint eddig.

Hangok terén sincs ok aggodalomra, habár kiemelkedő példát sem lehet hozni. Az alap hangok és hangeffektek megfelelőek, legtöbbjüket más WH40k játékokban is hallhattuk már, a terminátorok hangja továbbra is kegyetlen és velőtrázó, a zenék a játék közben a hangulathoz mérten inkább csendesek, a menükben pedig erőteljesek és hősiesek. 

 Ítélet

A Space Hulk tökéletes darabja a Warhammer 40.000 világát feldolgozó játékok listájának. Ennek oka, hogy a rajongókat is teljesen kielégíti a pontosan átemelt dizájn, a társasjáték rendszere, és a hangulat, de ezen felül a játék önmagában is élvezhető. Minőségben sem lehet panasz, szórakoztató, hangulatos. Ilyen WH játékokat szeretnénk többet látni. Rajongóknak egyértelmű eretnekség kihagyni ezt a játékot, de még annak is ajánlom, aki megvette anno az alap Space Hulk-ot. Aki még nem ismeri a világot, az is tegyen egy próbát, mert műfaján belül is egy remek játék!

-Róka-

Pro:

+WARHAMMER!!!!

+Hangulat

+Kihívás

Kontra:

-Egyhangú sötétség

Értékelés
9.0	Játékmenet: A körökre osztott taktikázás tökéletesen működik, és minden pályával egyre bonyolodik a terep, és nehezedik a túlélés. A műfajon belül hibátlan recept!
8.5	Hangulat:  A Warhammer 40.000 hangulat maradéktalanul átjön, de a nem-rajongók (értsd: eretnekek) is élvezhetik a hátborzongatóan sötét roncs-labirintust.
8.0	Grafika:  Határozottan szép fényeffektek, élesebb textúrák, szép modellek. Minden jó, csak a pályák válnak csöppet egyhangúvá látvány szempontjából.
7.5	Hangok:  Nem lehet panasz a hangokra, se a zenékre vagy a szövegekre, de kiemelkedően jó példa sincs. Úgy jó, ahogy van.
8.5	Szavatosság: Pár órát fel fog emészteni, amíg kitakarítjuk a space hulk folyosóit, és akkor még ott a multiplayer! Mérsékelten hosszú távú szórakozás.
Review score
8.3	A Space Hulk: Ascension Edition nem csak az eredeti játék kicsinosítása, hanem teljes újragondolása, a régi társasjátékos szabályok megtartásával. Rajongóknak kötelező, de bárki más bepróbálkozhat vele. AZ ISTENCSÁSZÁRÉRT!!!!