Teszteltük a Warhammer 40.000 univerzum feljavított játékát...
Teljes megbizonyosodással ki merem jelenteni, hogy a
Warhammer 40.000 világa a máig létezett legkidolgozottabb sci-fi világ. Maga a
hangulata eléggé kötött, de a történelme, a karakterei, a működése mind olyan
döbbenetesen sokrétű és részletes, hogy arra nincs is szó. Érdekes, hogy ez a
monumentalitás egy terepasztalos játékból indult, ahol nagy páncélos,
lánckardos őrültek kaszaboltak űr-elfeket és űr-orkokat. Hogy legyen valami
értelme a játéknak, több írót is felbéreltek (köztük Ian Watsont), hogy egy már
levázlatolt koncepció köré építsenek egy hatalmas, részletes világot. Hát…
sikerült nekik! Azóta elképesztően sok regény, novella, sorozat látott
napvilágot, a terepasztalos játék köszöni, jól érzi magát, a rajongókat pedig a
jóisten sem győzhetné meg arról, hogy elpártoljanak kedvenc sci-fijüktől.
Játékok terén is szép alkotások születtek a WH40k cím alatt, amiket azok is
szerettek, akik nem igazán ismerik magát a világot. Ilyen a Dawn of War
sorozat, vagy a Space Marine. Ám valamiért ennél többet nem igazán látni a
piacon, csak apróbb próbálkozásokat és hiánypótlókat. Mivel ez a helyzet a THQ
bezárása után csak még gyászosabb lett, így a rajongók a legcsekélyebb
zsákmányt is megbecsülik, és szertik. Ilyen volt a tavaly megjelent Space Hulk,
mely egy Warhammer univerzumba helyett társasjátékot dolgoz fel. A játék egész
jó lett, a rajongók imádták, de most csak még jobban örülhetünk, hiszen megérkezett a Warhammer 40.000 Space Hulk
Ascension, a játék felújított és finomított változata. Aki nem rajongó, de
fogékony a műfajra, annak itt a tökéletes alkalom, hogy beleássa magát a
mókába, a veteránok pedig szinte egy teljesen új élménnyel gazdagodhatnak.
Az Istencsászárért!
Egy kis háttéranyag, ha már így benne vagyunk a témában: A
Warhammer 40.000 világa sötét, és kegyetlen. Itt nem létezik „jó”, max „kevésbé
rossz”. A hősök nem a könyörületükről, vagy jószívükről híresek, hanem arról,
hogy ellenségeiket az elképzelhető legbrutálisabb módon törlik ki a létezésből.
Az emberek egyértelműnek veszik, hogy a galaxis az övék, és minden másnak el
kell pusztulnia. A csillagokat benépesítő többi faj ezzel persze nem ért egyet,
de őket sem kell félteni: egész naprendszereket felfaló szörnyetegek, élőhalott
robot légiók, a warpból születő démonok, és egyéb finomságok zúznak össze
komplett emberi kolóniákat nap mint nap. Az emberiség hadserege, a Birodalmi
Gárda mindenütt felveszi a harcot az eretnekekkel és szörnyekkel, általában
teljes mértékben esélytelenül. Naponta több milliókat toboroznak be, és naponta
ugyanennyi hal meg a Komiszzár Nagyurak telhetetlenségének és politikai
játszmájának köszönhetően. Mikor több millió Gárdista feláldozása sem segít,
akkor a Birodalom előhúzza a legerősebb kártyáját: az Űrgárdistákat. Ezek a
harcosok genetikailag félisteni állapotba vannak felfejlesztve, hitbuzgóságuk
az Arany Trónba zárt Istencsászár felé pedig rendíthetetlen pusztító gépekké
teszi őket. Körülbelül 1000 rendház létezik, mindegyik teljesen más, más
szokásokkal és kultúrával, de a céljuk egy és ugyanaz: elégetni az eretneket, megölni
a mutánsokat, és elpusztítani az idegeneket.
Egy századnyi űrgárdista gyakorlatilag végig tud irtani egy
bolygónyi orkot, de van valami ami még számukra is nagyon veszélyes: a Space
Hulkok. Évezredek alatt az űrben elveszett hatalmas hajók tehetetlenül
sodródnak a csillagok között, és néha véletlenszerűen átkerülnek a dimenziók
közti démonok által lakott világba, a Warpba. Itt összeütköznek, évezredek
alatt több más hajóval gubancolódnak össze, majd kilépve a Warpól már egy
elképesztően nagy acél monstrumként sodródnak. Olyan nagyok ezek a roncs
tömegek, hogy sajt gravitációjuk és atmoszférájuk van, ám a warp keze nyomát is
viselik, épp ezért bármikor visszacsúszhatnak a Warpba. Ami pedig esetleg
átjött velük az idegen dimenzióból, az minden emberi lény rémálma. Épp ezért
rettenetesen veszélyes egy space hulkra merészkedni, de a fedélzeten található
ősi technológia felbecsülhetetlen értékű és fontosságú. Épp ezért a kalandvágyó
kalózok, tudósok próbálkoznak kincskereséssel, de egy perc múlva mind meghalnak.
A Birodalom nem hagyja ezt ennyiben, úgyhogy azon nyomban hívja az Űrgárdisták
legjobbjait, és az egyik legerősebb páncéltípussal, a Terminátor páncéllal
eresztik be őket a space hulk fedélzetére.
Megtisztítani a tisztátalant...
Ezt a háttéranyagot meg kellett osztanom veletek, mert
enélkül a játék nem lenne ennyire hangulatos. Bizonyára már mindenki kitalálta:
a játékban Terminátor gárdistákat fogunk irányítani egy Space Hulk fedélzetén.
A társasjáték szabályzatát gyakorlatilag teljes egészében átemelték, így a
játék a körökre osztott stratégia műfajába esik. Ahogy elkezdjük a játékot, pár
könnyebb pályán megismerkedünk az irányítással. Mindenek előtt a három alap
rendház közül kell választanunk egyet, akiknek harcosai majd a szolgálatunkba
állnak. Választhatjuk az Űrgárdisták közt a leghősiesebbeket, a közkedvelt
Ultramarine-okat, a félelmetes, vér mániás Blood Angel-öket, vagy a nomád
Skyrim szerű világból érkező Space Wolfokat. Alapból a szín összeállítás és a
kinézet változik a rendházak közt, később pedig pár felszerelésbeli különbséggel
is találkozhatunk. Aki ismeri a rendházakat, az jól tudja, hogy az igazság
teljesen más: nagyon sokat számít, hogy a választott rendházunk hangulatával
azonosulhassunk. De ez a rajongók szórakozása, szóval ugorjunk.
A játékmenet nem bonyolult, gyorsan meg lehet tanulni az
alapokat. Általában kettő, vagy több terminátort fogunk irányítani a space hulk
szűk folyosóin, amiket a tyranida szörnyetegek mutáns alfaja, a Génorzók
uralnak. A folyosók elég sötétek, a beláthatóság fontos taktikai elem, a terminátor
páncél pedig egy valódi két lábon járó tanknak felel meg, de épp ezért a mozgás
is korlátozott benne. Minden karakterünknek előre meghatározott mennyiségű
cselekvés pontja van, melyeket fázisonként oszthatunk ki. A fázisok sorrendje
így néz ki: Mozgás, Cselekvés/Lövés, Mozgás. Az egyes fázisokon belül
választhatunk, hogy mit csinál a terminátorunk. Pontoktól függően masírozatunk
előre, de a megfordulás is pontba kerül. A következő fázisban nyithatunk ki
ajtókat, használhatunk tárgyakat, vagy elsüthetjük a fegyvert. Nem kell ahhoz
cél, hogy szórjuk az ólmot, szétlőhetünk ajtókat, vagy simán csak zajt
csaphatunk, hogy a génorzók elődugják az orrukat. Ha megjelennek, és egy
terminátorunkat fokozott figyelmességre parancsoljuk egy sarok mögött, akkor automatikusan
tüzet nyit az előbukkanó csúnyákra. Más esetben a génorzóknak is limitált
mozgás pontjuk van, tehát tőlünk két lépésnyire is megállhatnak, majd kezdődik
a mi körünk, ahol ripityára lőhetjük őket. Ha végeztünk, és marad még pontunk,
mozoghatunk pár lépést, mielőtt az adott egységünk köre lejár.
Terminátoraink nem szabvány egységek, ez több szempontból is
igaz. Először is a mi beállításainktól, vagy a pályától függően kaphatunk más
fajta felszereléseket, így az „egyszerű” bolter helyett lángszóróval, plazmával
szórhatjuk a halált. A különböző felszerelések taktikai fontosságúak, nem
áldozhatjuk fel csak úgy egyik egységünket sem a siker érdekében. Főleg, ha a
szívünkhöz nőnek. Mint a terepasztalos játékban, úgy itt is személyre
szabhatjuk a „figuráinkat”, az alap színsémán felül további kozmetikai
átalakításokat eszközölhetünk, ráadásul sok kiegészítő és dísz rendház
specifikus. El is nevezhetjük kedvenc gárdistáinkat, és egyéb tulajdonságokat
állíthatunk be. Ennek annyi a veszélye, hogy akár csak az egyikük elhullását
tragédiaként
Pedig könnyűnek tűnhet a dolog, hisz az alap „ölj meg
mindent” feladatok helyett vannak A pontból B-be masírozás, itt elég, ha
elérjük a célt, és bezárjuk magunk mögött az ajtót. Könnyűnek hangzik.
Kezdetben az is, könnyedén belerázódunk a játékba, aztán a génorzók megelégelik
a sikereinket, és bedurvulnak. Az egy dolog, hogy a pályák felépítése egyre
csak bonyolultabb lesz, és a génorzók több és több pontból mászhatnak elő, de a
rohadékok még okosak is. Ők hajlandóak beáldozni pár szerencsétlent, hogy a
harc közben hátulról nyissák fel a terminátorok páncélját. Egy idő után a játék
határozottan nehéz lesz, de ez a nehézség nem frusztráló, csak kellemes
kihívás.
A Szent Terráért!
Grafikailag az előző Space Hulk sem volt rossz, de az Ascension
ezen felül is kapott egy kis csinosítást. Elsősorban a fényhatások és effektek
változtak, amitől látványos és hátborzongató lesz a space hulk
folyosórendszere. Annyi mondjuk negatívum lehet, hogy a sötét labirintusokon kívül semmi mást nem fogunk találni, ami érthető, de egy idő után egyik kanyar olyan lesz, mint a másik. Pár textúra is kapott némi élesítést, valamint a
kezelőfelület is sokkal könnyebben kezelhető lett. A Terminátorok sisakjába
épített kamerán is javítottak, már felnagyíthatjuk a belső nézetet, és jobban
is néz ki, mint azelőtt. Mondanom sem kell, hogy az egész korrekt grafikán
felül a játék látványvilága az, ami viszi a pálmát, ami elsősorban abból ered,
hogy tökéletesen átemelték a fejlesztők a Warhammer 40.000 univerzum gótikus
stílusát. Az ősi folyosók falain vérfagyasztó gót szimbólumok és formák,
kitűzött pecsétek és eskü papírok, szent tekercsek és rég kialudt gyertyák a
hősök emlékei előtt. A terminátorokra sem lehet panasz, főleg hogy a
rendházukhoz járó díszekkel csak még pofásabbak, mint eddig.
Hangok terén sincs ok aggodalomra, habár kiemelkedő példát
sem lehet hozni. Az alap hangok és hangeffektek megfelelőek, legtöbbjüket más
WH40k játékokban is hallhattuk már, a terminátorok hangja továbbra is kegyetlen
és velőtrázó, a zenék a játék közben a hangulathoz mérten inkább csendesek, a
menükben pedig erőteljesek és hősiesek.
Ítélet
A Space Hulk tökéletes darabja a Warhammer 40.000 világát feldolgozó
játékok listájának. Ennek oka, hogy a rajongókat is teljesen kielégíti a
pontosan átemelt dizájn, a társasjáték rendszere, és a hangulat, de ezen felül
a játék önmagában is élvezhető. Minőségben sem lehet panasz, szórakoztató,
hangulatos. Ilyen WH játékokat szeretnénk többet látni. Rajongóknak egyértelmű eretnekség kihagyni ezt a játékot, de még annak is ajánlom, aki megvette anno az alap Space Hulk-ot. Aki még nem ismeri a világot, az is tegyen egy próbát, mert műfaján belül is egy remek játék!
-Róka-
Pro:
+WARHAMMER!!!!
+Hangulat
+Kihívás
Kontra:
-Egyhangú sötétség
| Értékelés | |
| 9.0 | Játékmenet: A körökre osztott taktikázás tökéletesen működik, és minden pályával egyre bonyolodik a terep, és nehezedik a túlélés. A műfajon belül hibátlan recept! |
| 8.5 | Hangulat:
A Warhammer 40.000 hangulat maradéktalanul átjön, de a nem-rajongók (értsd: eretnekek) is élvezhetik a hátborzongatóan sötét roncs-labirintust. |
| 8.0 | Grafika: Határozottan szép fényeffektek, élesebb textúrák, szép modellek. Minden jó, csak a pályák válnak csöppet egyhangúvá látvány szempontjából. |
| 7.5 | Hangok: Nem lehet panasz a hangokra, se a zenékre vagy a szövegekre, de kiemelkedően jó példa sincs. Úgy jó, ahogy van. |
| 8.5 | Szavatosság: Pár órát fel fog emészteni, amíg kitakarítjuk a space hulk folyosóit, és akkor még ott a multiplayer! Mérsékelten hosszú távú szórakozás. |
| Review score | |
| 8.3 | A Space Hulk: Ascension Edition nem csak az eredeti játék kicsinosítása, hanem teljes újragondolása, a régi társasjátékos szabályok megtartásával. Rajongóknak kötelező, de bárki más bepróbálkozhat vele. AZ ISTENCSÁSZÁRÉRT!!!! |