May's Mysteries: Secret of Dragonville - Teszt

Teszteltük az új indie puzzle kánaánt...
A May's Mysteries eredetileg egy Nintendo DS-re készült puzzle játék, melyben feladatról feladatra kell mászkálni az irreálisan tehetséges May-el. A játék még a kézikonzolosok körében sem egy ismert darab, aminek egyik oka az is lehet, hogy első ránézésre a játék nagyon gyerekes. Viszont maga a játékmenet egy szinte kockázat nélküli, közkedvelt és bevált alapot használ, így indokolt volt egy viszonylag alacsony költségvetésű második rész, immár PC-re is. A May's Mysteries: Secret of Dragonville körülbelül ugyanazt a hatást érte el az emberekben, mint az első rész: rá se bagóztak. Kevésbé kidolgozott, gyermeki rajzolt látvány, cuki kis fejtörők, ja és nem lehet benne lőni... ennyi elég, hogy a mainstream horda az első pillantást követően kizárja elméjéből a játék létezését is. De mi, tisztességes gamerek jól tudjuk, hogy borzalmasan nagy hiba az első benyomás alapján értékelni egy játékot. És bár a May's Mysteries tényleg kellemetlenül gyermeki, elég csak pár perc, hogy a játékos rádöbbenjen: élete egy hazugság, az iskolában átverték, az IQ-ja az 50-et aligha veri alsó szinten, és voltaképp agyi teljesítményére ráférne egy nagyon komoly fejlesztés...

Kis kaland

A történet szerint May egy nagyon okos lány, aki imádja a fejtörőket, a számokat, és a találós kérdéseket. Kevésbé kalandvágyó viszont, nem úgy mint öcsikéje. Egy nap a testvérpár Ballonville-ből egy hőlégballonos utazásra indulnak, hogy felfedezzék a világot. Ám hamar óriási viharba kerülnek, és a repülő alkalmatosság egy ismeretlen földrészen csapódik be. Mire May magához tér, az öcsénknek nyoma veszett, csak egy rövid üzenetet hagyott hátra nekünk. Pár lépés múlva elérjük Dragonville kapuját, és ha bejutunk, igen kellemetlen helyzettel szembesülünk. Az itt lakók szomorúak, és gondokkal teliek, a város vezetőjét közgyűlölet övezi, orrgyilkossági kísérletek történnek, és úgy egyáltalán, az öcsénk ezeknek a nyomorultaknak a titkokkal teli városában csatangol. May nem akcióhős, így elsősorban az eszével kell megoldania a feladatokat, és problémákat, hogy ne csak öcsikéjét mentse meg, de akár egész Dragonville-t.

A történet nem különösebben kidolgozott, de magához a játékmenethez teljesen elegendő, és élvezhető. A szituációkat általában rövid szöveges párbeszédekben élhetjük át, de néha kapunk fapados rajzolt animációt is, ami egy idő után egész élvezhetővé válik. Maga a történet mesélés üteme rajtunk múlik, ugyanis a May's Mysteriesben a továbbjutásunk azon múlik, hogy képesek vagyunk-e megoldani az elénk rakott fejtörőket. Maga a játék ereje nem is igazán ebben rejlik, de csak ezt a vonalat követve is lesznek kellemetlen, illetve kellemes pillanataink, amire igazán nem számít az ember az első percekben.

A játékmenet igazából egyszerű alapokon nyugszik, de roppant terjedelmes maga a tennivalók listája. Ez egy puzzle játék, méghozzá Casual puzzle, ami annyit tesz, hogy a cselekmény során nem egymásra épülő feladványokat fogunk teljesíteni, hanem saját tempónkban, szabadon válogatva oldhatunk meg puzzleöket. Ez így eddig nem túl izgalmas. A játék kezdésnél eleve két lehetőséget ajánl: casual, vagy normal. A Casual a játék műfaján belül is becstelen módon megkönnyíti a játékot, például ha megvárjuk amíg letelik az idő egy feladványnál, egy gombnyomással megoldhatjuk, hogy ne kelljen nekünk szenvedni vele. Szánalom. Meg persze a játéktól folyamatosan kérhetünk tippeket, ami tisztességgel szájba is rágja a megoldásokat. Így igazán nincs értelme a játéknak, ez kb olyan, mintha a vizsga közben melletted állna a tanár, és diktálná a megoldásokat, te meg örülsz, hogy kitűnőt írtál. Tessék csak a Normalra kattintani!

Itt akár hiszitek, akár nem, eldurvulnak a dolgok. A sztorit követve lépésről lépésre találunk feladványokat, könnyebbeket és nehezebbeket egyaránt. Sok féle feladványba fogunk botlani, egész széles a lehetőségek száma. Lesz sima logikai feladvány, tárgy keresés egy képen, hangfelismerés, ritmus feladvány, számolás, IQ teszteken sokat látott feladatok, szövegértés, találós kérdés... amit csak akartok. Hogy a sztoriban ne akadjunk el teljesen reménytelenül, ezért ezeknek a feladványoknak a megoldása még túlélhető. A jól megoldott sztori puzzleökért pontokat kapunk, és új feladványokat oldunk fel egy menüben, mely független a cselekménytől, és csak puzzleök végeláthatatlan listáját ajánlja fel. Itt nyugszik a játék igazi erőssége, és érdekes, de a sztori helyett én inkább itt múlattam az időmet. És gyaláztam magam, hogy milyen szellemi korlátozott vagyok...

Agytorna

Ugyanis a May's Mysteries egy nehéz játék. Szégyen és gyalázat ilyet mondani, de bizony tök alapvető logikai kérdéseken simán elhasaltam... bizonyos rövidke feladványoknál konkrétan körbenéztem a szobámban, hogy "ugye nem látja senki, hogy nem tudom a választ". Borzasztó a felismerés, de bizony ez a játék felfedi, hogy mennyire nem tudnak sokan például szöveget értelmezni, vagy problémát megoldani. Sok feladvány határozottan frusztráló, viszont az is igaz, hogy aki ez miatt becsukja a játékot, és elmegy inkább lövöldözni, az meg is érdemli a sorsát. És számomra ez miatt lett a May egy emlékezetes darab: külleme és témája ellenére én komolyan vettem ezt a játékot. Minden feladványhoz úgy ültem le, mintha iskolai példa elé ülnék. Minden feladvány után a következőnél olyan érzésem volt, hogy saját magamnak is bizonyítani akarok. Egész konkrétan beindított nálam a játék egyfajta önfejlesztési igényt. És oké, most lehet röhögni, hogy egy ilyen játékkal teszem ezt meg, de az vesse rám az első követ, aki minden feladványt segítség nélkül ledarál!

Már pedig a sztori végigvitelén kívül a feloldható feladványok 100%-os megoldása gyakorlatilag 15-20 órára kitolja a May's Mysteries szavatosságát. AAA címeknél is király teljesítmény, indie-nél elismerésre méltó... de hogy egy puzzle ezt ilyen simán megcsinálja, az konkrétan döbbenetes. És a játék élményekkel teli szórakozást nyújt, hiszen sok kihívás van benne, melyek komolyan megizzasztanak, de minden végigszenvedett feladat jó megoldása valódi győzelem érzetet ad, és egyfajta büszkeséget is azzal kapcsolatban, hogy még nem vagyunk teljesen agyhalottak. A nagyon hardcore puzzle játékosok bizonyára sok feladványban csalódni fognak, de tudomásom szerint ilyen embereket is földhözvágott egy-egy példa. Nem azért, mert nehéz volt és nem tudták megcsinálni, hanem mert lenyűgözte őket a példa természete, és kidolgozása. Ami elég nagy szó, hisz a játék gyakorlatilag képekből áll, nem túl szépen megrajzolt alapon.

Ítélet

Aki szereti a puzzle játékokat, annak melegen ajánlom a May's Mysteries: Secret of Dragonville-t, mert nagyon jól el fog szórakozni a kb 250 feladvánn
yal. Akinek csak simán felkeltette az érdeklődését a játék, annak is ajánlom, hogy próbálja ki, mert meglepően jól le tudja kötni az embert, feltéve ha saját kudarcán nem durcázik be. Aki meg azt hinné első ránézésből (teljesen jogosan), hogy ez csak egy gagyi gyerekjáték, annak szigorúan kötelező belenézni a játékba. Ha más nem akkor azért, hogy elmondhassuk róla: nem volt igaza.

-Róka-

Pro:
+Zseniális fejtörők
+Önfejlesztés és tanulás
+Sokáig kitart

Kontra:
-Csúnyácska
-Sokaknak túl nehéz lehet

Értékelés
8.5	Játékmenet: A játék vegytiszta puzzle, és indie, de az alacsonyabbra tett mérce nélkül is egy nagyon addiktív szórakozás, ami nem kapcsolja ki az agyad, inkább megmozgatja...de kegyetlenül.
7.0	Hangulat:  A sztori bájos, de csak keretnek jó, a puzzleözésben pedig sok hangulat nem nagyon érvényesülhet. Az összhatás kellemes, a célnak megfelelő, de semmi több.
6.0	Grafika:  A rajzolt hátterek, karakterek, kezelőfelület lehetett volna szebben kivitelezett, néhol határozottan összecsapottnak tűnik, indiehez képest is.
7.0	Hangok:  Pár kedves kis zene, az animációk alatt egész élvezhető szinkron hallható a játékban, de ennyi, és igazából nem is kell több.
9.0	Szavatosság: Aki hajlandó minden feladványt megcsinálni, az 10+ órán át szórakozhat a May-el, ami nem hogy indie-nél, de puzzle játéknál is király! Persze csak annak, aki győzi ésszel és erővel...
Review score
7.5	A May's Mysteries új része megtévesztő, mert abszolút gyerekes oktatójátéknak néz ki, amihez a többség hozzá sem szagol. De ez a játék a felnőttebbeket is simán megizzasztja, és a többséget talán arra is sarkalja, hogy tovább próbálkozzon, hogy mozgassa meg az agysejtjeit. Ilyet kevés játék ér el így, szóval le a kalappal.