Assassin’s Creed: Unity Teszt

November. Ez nem csak egy őszi hónap, hanem talán az év legfontosabb hónapja nekünk, játékosoknak. Nevezhetjük a karácsonyi szezonnak, ilyenkor jelennek meg a (leg)nagyobb játék címek.
Az Assassin’s Creed szériára igaz talán a legjobban, hogy egy olyan sorozat, amely a kezdeti nehézségeket, bénaságokat szépen, fokozatosan lépte át, részről részre fejlődést mutatva. A 2007-ben megjelent első rész láttán senki sem gondolta, hogy az unalmas, lehetőségeket szinte egyáltalán nem tartalmazó játékból hét év múlva a játékos világ egyik legsikeresebb, történet szempontjából pedig az egyik legösszetettebb játékává válik. Hét év, hét könyv adaptáció, nyolc rész PC-n és konzolokon. Rengeteg eladott példányszámával az Ubisoft egyik, ha nem a legsikeresebb játéka, nagyon sok játékos várja a novemberi hónapot, miben is hoz újat az aktuális rész. Lássuk hát.

Ezúttal abba az 1700-as évek végi Párizsba visznek el bennünket a fejlesztők, amikor javában zajlik a francia forradalom (jó az elején még nem). Arno Dorian bőrébe bújunk, egy izgága, folytonos kalandokra vágyó francia fiú, akinek édesapja történetesen egy bérgyilkos. Nem szeretnék többet lelőni a történetből, de annyit szeretnék megjegyezni még, hogy semmi extra nincs benne, az előző részek jobbal rendelkeztek. A szokásos bérgyilkos – templomos háború, unalmasabb köntösben.
A főszereplőből hiányzik a karakter, csak egy szimpla francia gyerek, aki nagy ritkán ellő 1-2 poént. A többi karakterre is elmondható ugyanez, nincs bennük semmi megkedvelhető.

A játékmenet felépítése maradt a régi, néhány újítással, pár dolog átdolgozásával megspékelve. Először is a bejárható terület elég nagyra sikeredett, ami tömve van emberekkel és megannyi mellékküldetéssel, gyűjtögetni valóval. Talán túl sok emberrel is, de erről majd később.
Párizs tele van élettel. Ez az előző részekre is elmondható volt nagyjából, de itt még egy lapáttal rátettetek. Remekül bemutatják nekünk a szegények és jó módúak közötti különbségeket. Míg a gazdagok otthonukban vagy éppen más által megrendezett „partikon” vesznek részt, a szegények a földön ülve iszogatnak, tüntetnek és ölik egymást. Az utcákon több száz, néha több ezer NPC jelenik meg egyszerre, ami egyrészt megnehezíti a futást (meneküléskor idegbajt kapni, könnyű elakadni bennük) másfelől az fps értéket is jelentősen visszafogja.
Az egész mászást és harcrendszert átdolgozták, ezen túl sokkal élethűbben ugrálhatunk a tetőkön.

Még több dologra mászhatunk fel Párizsban és ezeket Arno egyszerűen végrehajtja. Hál’ Istennek futáskor nem akar mindenfelé felmászni, csak ha nyomva tartjuk az X gombot, így a menekülős/üldözős küldetéseket könnyebben végre tudjuk hajtani, de még mindig nem százas a rendszer, néha az ablakon bemászás nem megy olyan könnyen Arno-nak. Ha gyorsan akarunk lejutni a háztetőről az utcára mostantól egy plusz lehetőség is rendelkezésünkre áll, amivel lehetetlen, hogy halálugrást hajtsunk végre. DE! Ha úgy döntünk, hogy mi vízszintesen akarunk mászni, akkor ott nagy eséllyel megáll a tudomány. Úgy tűnik, hogy a Unity alatt dolgozó rendszer ilyen esetekben nem tudja eldönteni, hogy merre is menjen karakterünk és megoldásként inkább nem csinál semmit vagy éppen a rossz irányba indul el. A harcrendszeren is változtattak, nehezebb lett, de nem kell félni, lényegében megmaradt a „védekezz – támadj” stílus, ami még mindig folyékonyan működik.

A fő-és mellékküldetések változatosra sikeredtek, habár még mindig találkozunk a túl jól is ismert „Kövesd a személyt anélkül, hogy észrevenne!” félére. Újdonság, hogy a küldetéseket saját elképzelésünk alapján vitelezhetjük ki. Mi dönthetjük el, hogy csendben, ellopva a kulcsot hatolunk be az épületbe vagy kiverjük a balhét a főtéren és mindenkit lemészárolunk.
Annyi mellékküldetés áll rendelkezésünkre, hogy a térképen alig látni az utcákat, plusz még hajlandó szaggatni is (3D-s házaknak volt értelme…). Szinte nincs azonos mellékküldetés, annyifélét pakoltak a játékba, így egyáltalán nem fulladnak unalomba. Jóra sikeredtek a nyomozós küldetések is, amelyekben egy gyilkosságot kell megoldanunk, Batman stílusban. Össze kell gyűjteni a nyomokat, kihallgatni a szemtanúkat és elítélni a tettest. Vigyázni kell, mert ha rossz embert gyanúsítunk meg, akkor kevesebb pénzt kapunk.
A valuták. A fő fizetőeszköz a francia líra, amellyel fegyvereket, ruhákat, kávézókat vásárolhatunk, amely segítségével csak úgy „ömlik” a pénz.
Ellentétben az előző részekkel a Unity-ben teljesen testre szabhatjuk Arno-t. Vásárolhatunk például övet, kapucnit, nadrágot és nem csak kinézetbeli különbségek vannak közöttük, hanem négy fajta jellemzőjük van. Harci, élet, lopakodás és távolsági (pisztolyok, puskák). Egy szóval mindenki eldöntheti, hogy milyen stílusba öltözteti fel Arno-t, ami megfelel a saját harcstílusának.

A képességek megszerzése is másképp működik az eddigi „Haladj előre a történetben, hogy megszerezd xy képességet”-től. Küldetések után kapunk pontokat, amiket négy fajta képességfa "alképességei" között oszthatunk el, csak úgy, mint a felszerelések esetében. Szerintem átestek a ló túloldalára ezzel az össze-vissza variálható kosztümizációval, az előző részek egyszerűsége és a mostani változat között kellett volna egy arany középutat megtalálni.

Az egyjátékos kampányon kívül ezúttal csak a co-op mód áll rendelkezésünkre, a többjátékos mód most kimaradt, amit én személy szerint nem is bánok. Lényegében ugyanolyan küldetéseket kell teljesítenünk, mint egyjátékos módban. Csak itt még ott van a lagg is vagy hogy egyáltalán be dob-e a játékba, vagy ha be is dob, nem-e fog kidobni egyből. A hülye társakról ne is beszéljünk.

Grafikában a játék fejlődött, szebb lett a Black Flag-től, ez leginkább a karakterek kidolgozásán látszik meg, mondjuk ez el is várható egy ekkora címtől. Viszont az fps. És a hibák. Na abból van bőven, mármint hibából, mert fps-ből nem nagyon. Ugyan nem tudok pontos számokat mondani, de az a ritka, amikor megvan a 30 fps. Borzadály, néhányszor elgondolkoztam, hogy van-e értelme így játszani. Ilyen mértékű optimalizálatlanságot rég láttam és azt sem az Ubisoft-tól. Nem lett volna szabad így kiadni, lett volna vele még pár hónapnyi munka.
A pálya alá bekerülés, elakadás mászás közben ugyan nem rendszeres hiba, de nagyon zavaró tud lenne, ha emiatt kell újrakezdeni egy küldetést.

Hangzás terén néhány szituációban a hang csak úgy elment és valami furcsa háttérzajt lehetett hallani, legalább ez csak 1-2-szer fordult elő. Szinkronszínészek szokásosan jó munkát végeztek, csak annyiba tudnék belekötni, hogy mindenki angol akcentussal beszél, de ez már tényleg szőrszálhasogatás.

A sok tartalom hosszú időre leköti az embert, a Nostradamus enigmák összegyűjtése (extra páncélt nyit meg) a nem túl könnyű találós kérdéseivel, az ilyen-olyan összegyűjthető apróságok és a co-op mód rendesen megtoldják a játékidőt még úgy is, hogy nincs többjátékos rész. Véleményem szerint a Unity ott van az Assassin’s Creed II mellett/mögött, jó játék lett az érdektelen történet és megannyi hibája ellenére.

Pros.:
+ francia forradalom
+ változatos küldetések
+ szép grafika

Cons.:
- rettenetes fps értékek
- érdektelen sztori, karakterek
- hibák hibák hibák
- a mászás és harc még mindig nem az igazi

Értékelés
7	Játékmenet: A megszokott stílus, ami jobb lett, de még mindig nem tökéletes.
8	Hangulat:  Élettel teli város, hangulatos történelmi kor.
8.5	Grafika:  Végletekig kidolgozott karakterek és város, amit csak pár grafikai hiba övez.
8.5	Hangok:  A megszokott minőség, habár hiányzik az a "szép" francia akcentus.
8.5	Szavatosság: Temérdek küldetés, gyűjtögetni való + co-op, hosszú kampány.
Review score
8.1	Pár dologban jobb lett elődeinél, élvezetes Párizs utcáin járkálni, ám a hibái levonnak az élvezeti faktorából. Tartalom van bőven, több 10 órányi extra.