Sherlock Holmes. A világ leghíresebb detektívje, akit Sir Arthur Conan Doyle talált ki, és bizony hiába nem egy mai regényhősről van szó, népszerűsége a mai napig töretlen, ami a rengeteg feldolgozásnak, és újraértelmezésnek is köszönhető, hiszen számos színdarab, filmalkotás és sorozat született már a neves nyomozó főszereplésével. Például jómagam is egy sorozat hatására lettem nagy fanatikus, és ez a sorozat nem a BBC Sherlock című, kétség kívül nagyszerű szériája, hanem a Jeremy Brett főszereplésével készült Sherlock Holmes kalandjai című sorozat volt.
Így érthető, hogy amikor először került a kezembe olyan játék, amelyben Holmest irányíthattam, furcsa izgatottság lett úrrá rajtam. Az a játék a szintén Frogwares által készített Secret of the Silver Earring volt, és a fejlesztők által készített Sherlock-játékok közül ez volt a második. A játék rendkívül tetszett, utána rögtön pótoltam az első részt, a The Mystery of the Mummy-t, amely már kevésbé volt megnyerő, de a hangulatot még sikerült hoznia. A harmadik, Awakening alcímet viselő darab szintén nagy kedvencem lett, ami Holmes és a Cthulhu-mítosz párosításának volt köszönhető. A következő rész a Sherlock Holmes vs. Arsene Lupin (Nemesis) epizóddal már voltak gondok rendesen, de a történet, és a hangulat még elcipelte a vállán a programot. Szerencsére a fejlesztők a következő részre összeszedték magukat és egy remek kalandjátékot kaptunk, amelyben Hasfelmetsző Jack után kellett nyomoznunk. Az ezt követő, Testament of Sherlock Holmesnak sikerült még az előző részt is túlszárnyalnia, és egy méltó lezárást adni a hatrészes kalandjáték-sorozatnak. Eme kis visszatekintés után lássuk, hogy a legújabb epizódnak vajon sikerült-e ugyanez!
Bűn és bűnhődés
Ahogyan írtam, a Testament szépen lezárta az, egymáshoz inkább csak lazábban kapcsolódó folytatásokat, így teljesen érthető, hogy Frogwares egy picit csavart a sémán, és új szinkronszínészekkel, karaktermodellekkel és történetvezetéssel szerelte fel az új felvonást. Ettől függetlenül kapunk visszautalásokat az első öt részre. A Crimes & Punisments nem egy nagy és szövevényes bűnesetet dolgoz fel, hanem kapunk hat kisebb esetet, amelyek nem kapcsolódnak egymáshoz. Nekem tetszett a fejlesztők ezen húzása, mert így valóban úgy érezhetjük magunkat, mintha egy sorozatot néznénk, vagy egy novellás kötet olvasnánk. Lesz itt gyilkosság, nemzetközi konfliktussal egybekötött lopás, szóval igazi Sherlock Holmes történeteket kapunk a játék nagyjából tíz-tizenkét órás végigjátszás során. Viszont ez még csak az első nekirugaszkodás, ugyanis az ügyeknek többféle végkimenetelei lehetnek (de csak egy a helyes), így ha esetleg elsőre nem sikerülne a helyes megoldásra rálelnünk, az eseteket bármikor újrajátszhatjuk.
Azonban ez még nem minden. Ha eldöntöttük, hogy a következtetésünk márpedig helyes, akkor kiválaszthatjuk, hogy azonnal értesítjük a rendőrséget, vagy másképpen, a rendőrség bevonása nélkül intézzük el a dolgot. Ez, és a többféle befejezések sikeresen vehetik rá a játékosokat a többszöri újrajátszásra, ami jelentősen növeli a játék szavatosságát.
Elementary
Maga a játékmenet nem sokat változott az előző részhez képest. Természetesen akad pár új elem, némi egyszerűsítés és finomhangolás, amiket érdemes megemlíteni.
Először, ami új. Az egyik legszembetűnőbb újítás a párbeszédeknél tűnik föl, ugyanis Holmes (a Sherlockban is látható módon) képes profilozni azt a személyt, akivel éppen társalog, így megtudhatunk pár fontos információ az illetőről, valamint könnyedén rájöhetünk, ha valamiben hazudik. Például a kihallgatott özvegy nő lila foltjairól kiderül, hogy a férje bántalmazta őt, így amikor ő ezt tagadná, említhetjük a foltokat, mire bevallja, hogy valóban így történt. Kifejezetten jópofa újításnak tartom a dolgot, mert így sokkal inkább hősünk bőrében érezhetjük magunkat. Ezen kívül megjelent két új nézet, amelyek a helyszínelést segítik. Az egyik nézettel Holmes maga elé tudja képzelni a helyszínről elmozdított, vagy éppen összetört dolgokat azok eredeti helyén és állapotában, a másik nézetben pedig kisebb, vagy nehezebben látható bizonyítékokat vizsgálhatunk meg. Tehát elmondhatjuk, hogy kaptunk pár jópofa, és hasznos újdonságot az új epizódban is, amelyek tovább színesítik az amúgy is izgalmas nyomozást.
Természetesen az eddig meglévő dolgok is átestek némi átalakításon. Ezek közül a legfontosabb, és legszembetűnőbb az, hogy eltűnt a tárgylistánk. Erre a mondatra nyílván egyként hördülnek fel a régi kalandjáték-rajongók, ám megnyugtatok mindenkit: a tárgyhasználat nem tűnt el, hanem picit egyszerűsödött. A tárgylistánk helyett kaptunk egy bizonyíték listát, ahol össze van gyűjtve az összes általunk talált tárgyi, és nem tárgyi bizonyíték, ám itt csak rövid összegzéseket olvashatunk róluk, és nincs lehetőségünk további interakcióra, mert a Crimes & Punismentsben a tárgyhasználat automatikus. Amennyiben rendelkezünk az adott szituációban kellő információval, és a helyzet megoldásához szükséges tárggyal, akkor hősünk automatikusan használja azt. Ez nyílván némi egyszerűsítést jelent, ám ezzel a fejlesztőknek sikerült elérniük azt, hogy a játék ne folyamatos próbálgatásból álljon, és inkább a nyomok keresésére, a beszélgetésekre és a dedukcióra helyezték a hangsúlyt.
A dedukció ismételten fontos, sőt talán ebben a részben még fontosabb szerepet kap, így természetesen ezen is picit változtattak a készítők. Az új részben a talált nyomok és bizonyítékok után különböző címszavak jelennek meg a dedukciós táblánkon, amelyeket, ha megfelelően párosítunk, akkor kapunk a táblára apró gócpontokat, amelyeknél eldönthetjük, hogy az adott esemény szerintünk hogyan történt, így kapunk egy szálat, és ha az összes egymással összefüggő eseménynél meghoztuk a döntésünket, a szálak összefutnak egy nagyobb gócban, ami a következtetésünk. A megvan az összes következtetés, akkor az azokból jövő szálak futnak össze az ügy megoldásában. Mivel mi dönthetjük el, hogy szerintünk mi történt, és a program nem szól, ha esetleg rosszul következtetünk (csak, ha egymásnak ellentmondó dolgokat választunk), valamint lehet, hogy nem találunk meg minden nyomot, vagy bizonyítékot, könnyel lehet, hogy rosszul oldjuk majd meg az ügyet, azonban ez nem ad okot frusztrációra, ugyanis így végre egy olyasfajta élményt kapunk, amelyet mindig is szerettünk volna érezni egy Sherlock Holmes-játéknál, azaz, hogy ténylegesen mi nyomozzunk, és utána a mi intuíciónkra legyen bízva következtetés. Így mondhatjuk, hogy ezzel a résszel kaptuk meg az eddigi legjobb Holmes-élményt.
A fentebb említett elemeken kívül még számos apróbb dolog is színesíti a játékmenetet, például az álruha felöltése, a különböző anyagok vizsgálata, bizonyos események, tárgyak rekonstruálása, valamint pár minijáték is, mint például a skander. Ezekkel, a fentebb felsorolt dolgokkal, és a kellemes nehézségű (talán néhol picit túl egyszerű) fejtörőkkel együtt kijelenthetjük, hogy megkaptuk az eddigi legjobb játékot, ami a híres detektív főszereplésével készült, és ezt még az a pár apróbb bug sem képes megdönteni, amelyekkel a tesztelés során találkoztam.
Megfigyelés
Idáig nem panaszkodtam, és a játék külsőségeihez elérkezve sem kezdem, mivel a játék igencsak szépen fest. Ez annak köszönhető, hogy a fejlesztők átálltak az Unreal motor hármas verziójára. Természetesen nem ez a legszebb játék, ami ezzel a motorral készült, hiszen elég csak megnézni a pár napja általam tesztelt The Vanishing of Ethan Cartert, ám azt mindenképpen kijelenthetjük, hogy a látvány kellemes a szemnek. Az új karaktermodellek is jól néznek ki, és a mozgás-animációkban sem találtam most semmi kivetni valót. Ezek mellé még kellemes gépigény is párosul, így valószínűleg senkinek nem fog gondot okozni a játék futtatása.
A szinkronhangok tekintetében szintén nincs okunk panaszra. Az új színészek, elődeikhez hasonlóan remek munkát végeztek. Sőt, nekem például Watson új hangja jobban is tetszik, mint az eredeti. A különböző hangeffektek teljesen rendben vannak, valamint a zene is remekül illeszkedik a játék világához. A főcím során felcsendülő dal pedig modernebb (nyílván ismét Sherlcok-hatás), fiatalosabb felütéssel indítja el a kalandot.
Végső következtetés
A Crimes & Punishments egy remek kalandjáték lett, amely a rajongók számára kötelező vétel. Eddig ez a legjobb Sherlock-játék. Ajánlom.
- Süti –
Pro:
+ Változatos játékmenet
+ Többféle befejezés
+ Szabad dedukció
+ Szép grafika
+ Jó szinkron
Kontra:
- Néhányan túl könnyűnek találhatják
- Pár apró bug
| Értékelés | |
| 9.0 | Játékmenet: A nyomozás változatos, és kifejezetten élvezetes, és eddig sosem kaptunk ennyire szabad kezed az ügyek megoldása során. |
| 9.5 | Hangulat:
Teljességgel hozza a novellák, és a klasszikus adaptációk hangulatát, mindezt megfűszerezték a modern feldolgozások frisseségével. |
| 8.5 | Grafika: A játék kifejezetten remekül fest, és nem is kell erőmű a futtatásához. |
| 9.0 | Hangok: A remek színészi játék, és a zene tökéletes aláfestést biztosít a nyomozáshoz. |
| 9.0 | Szavatosság: A játék hosszára nem lehet panaszunk, és a többféle megoldásoknak köszönhetően érdemes többször is nekiesni. |
| Review score | |
| 9.0 | Az eddig legjobb Sherlock-játék, ami a rajongóknak kötelező. Játsszátok! |