Hack 'n' Slash - Teszt

Teszteltük a Double Fine új játékát...

Aki már olvasott pár tesztet, vagy hírt tőlem, az tudja, hogy nagy Double Fine-rajongó vagyok, aki igyekszik rávetni magát az összes általuk készített játékra, hiszen idáig nem sikerült csalatkoznom bennük. A stúdió már évek óta az indie-szférában alkot, mivel az első két AAA-kategóriás játékok, a Psychonauts és a Brütal Legend elég nagyot hasalt a kasszáknál, pedig remek játékok voltak. Ezek után a fejlesztők inkább kisebb programokkal kezdtek foglalkozni, és így lehettünk gazdagabbak egy Stackinggel, vagy egy The Cave-vel. A játékaik sikerességét a játékmenet, vagy a játékvilág frissességében érdemes keresnünk, hiszen a némafilmes hangulatot matrjoska babákkal megidéző Stacking, vagy a halloweeni köntösbe bújtatott JRPG, a Costume Quest érdekes szórakoztatást biztosít az erre nyitott játékosoknak. Annak érdekében, hogy a kreatív ötletek előkerüljenek, a cég minden évben megrendezi az Amnesia Fortnightot, amely keretében pár fős csapatokba verődve mindenki előáll egy játék ötletével. Ezek közül az öt legjobból prototípus készül, amelyek a későbbiek során teljes játékká is kinőheti magát. Ilyen program a mostani tesztalanyom is, a Hack ’n’ Slash.

„Hack ’n’ Slash…”

A játék története szerint egy fiatal elf leányzót alakítunk, aki a program elején rögtön egy barlangban találja magát. Kardja rögtön az első csapást követően eltörik, és láthatóvá válik, hogy valójában egy USB-kulcsot tart a kezében, amely segítségével mindenhez hozzáférhet, ami rendelkezik USB-porttal. A felfedezést követően rögtön elindulunk kifelé, amikor is találkozunk egy vörös sprite-tal, akivel hősünk azonnal barátságot köt, és sorsuk összefonódik. A későbbiekben kiderül, hogy ez egy nagyon ritka kapcsolat, ugyanis a vörös sprite-ok ritkán találnak maguknak társat, és rajtunk kívül az egyetlen ilyen személy maga a világot uraló gonosz mágus. Innentől kezdve, már biztos, hogy hősünk nem csak egy átlagos kalandor, hiszen ritka kapcsolata képessé teszi őt arra, hogy megmentse a világot. Hogy ez sikerült-e neki, az már csakis rajtunk áll.

A nagyjából hétórás történet nem mutat túl sok újdonságot, és nem is kap olyan hangsúlyos szerepet a kalandjaink során. Érezhető, hogy ezt inkább egyfajta keretnek szánták, de annak viszont ezt több mint megfelelő. A karakterek szimpatikusak, a poénok pedig, mint minden DF-játékban, viccesek, így a játék ezen részét nem érheti panasz.

„…it’s a game about hack…”

Ahogyan az előző pontban olvashattátok, a játék története inkább csak egy keretként funkciónál, amely összetartja azt, ami a játék igazi érdekességét jelenti, a játékmenetet.

Ami elsőként a játékosok szemébe ötlik az, hogy a Hack ’n’ Slash kísértetiesen hasonlít a Zelda-játékokra. Nos, ez nem véletlen, hiszen ez egyfajta tisztelgés lenne a nagy múltú sorozat előtt, azonban már érdemes most tisztázni, hogy a két játék közti hasonlóság ki is merül ennyiben. A Hack ’n’ Slash a külseje ellenére egy igazi kalandjáték, méghozzá a jobbik fajtából. Emiatt a játékban nem is fogunk a klasszikus értelemben vett módon harcolni, hanem javarészt különböző fejtörőket oldunk majd meg a továbbjutás céljából.

Ezek a fejtörők mind a hackeléssel kapcsolatosak, tehát ahhoz, hogy megoldjunk egy problémát át kell írnunk egy objektum bizonyos tulajdonságait úgy, hogy az utána nekünk megfelelő viselkedjen. Például egy sziklánál megadhatjuk, hogy hányszor lehessen még tolni rajta, vagy, hogy hány egységet mozduljon egyetlen tolással, vagy módosíthatjuk az ellenfelek beállítottságát rosszról jóra, és ehhez hasonlók, és ez még tényleg csak a dolog felszíne.

Kalandjaink során rengeteg új eszközt fogunk találni, amelyek újabb és újabb lehetőségeket nyitnak majd meg előttünk. Lehetőségünk lesz például lelassítani, vagy gyorsítani az időt, egy bumeráng segítségével távolról csatlakozni a portokhoz, egy süveggel láthatjuk az objektumok neveit, az ellenfelek látóterét, és a továbbjutás szempontjából elengedhetetlen platformokat, amelyeket csak ezzel a tárggyal láthatunk. Valamint a játék végéhez közeledve egy lencse segítségével képesek leszünk fizikailag is belépni a különböző terminálokba, hogy ott módosítsuk az általuk futtatott algoritmust.

Ez így leírva lehet, hogy egy picit bonyolultnak hathat, ám nem kell megijedni. A játék bár nem tartalmaz segítő üzeneteket, mint rengeteg mai kalandjáték, ám a fokozatosan nehezedő és bonyolódó feladatokkal a fejlesztők elérték azt, hogy ne is legyen rá szükség. A nehezebb feladványoknál csupán némi gondolkodásra lesz szükségünk, hiszen addigra már ismerjük eléggé a játék logikáját, és bizony nem kell programozónak lennünk ahhoz, hogy végigvihessük a programot. Azt viszont nem árt leszögezni, hogy a Hack ’n’ Slash-hez nem árt egy legalább középszintű angoltudás, mert anélkül bizony bajban lesz majd a játékos.

A játék végigjátszása (ahogy már fentebb is írtam), nagyjából hét-nyolc órába telik, ami egészen szép szám egy nem teljes árú program esetében, azonban ez a szám még sokszorosára is növekedhet, hiszen a játék modolható, és Steam Workshop támogatást is kapott, így csak idő kérdése, és a rajongók belekezdenek a bővítésbe.

A végére még érdemes megemlíteni, hogy a hackelés során valóban a játék fájljaival szórakozunk, így előfordulhat, hogy a módosítást követően összeomlik, azonban ezt a játék úgy veszik, hogy elbuktuk a küldetést és felajánlja, hogy betöltsük valamelyik mentésünket. Sajnos azonban sokszor tapasztaltam azt a negyedik fejezetben, hogy a bebukott szakaszt újratöltve az első hackelést követően azonnal lefagyott a játék, ám remélhetőleg ez a probléma a későbbiek során még orvoslásra kerül. Ezen talán még a controlleres irányítás az, amit fel tudok emlegetni, ugyanis az valamiért nem sikerült hibátlanra. Az analóg kar használatakor a karakterünk néha tovább mozog, mint szeretnénk, valamint a hackelés közben is előfordul, hogy túlmegyünk a kívánt értéken emiatt. Ezeket leszámítva semmilyen számottevő hibával nem találkoztam a tesztelés során.

„…reprogram the rules…”

A játék grafikája, ahogyan a képeken is látszik, leginkább egy délutáni rajzfilmsorozat külsejére hasonlít. A hátterek és a karakterek egyaránt stílusosak és színesek, így ezzel sikerült a programnak vidám hangulatot kölcsönözni, valamint a szemnek is kellemes látványt nyújtanak. A zenére és a hangokra sincs panaszom, mert a hangeffektek teljesen rendben vannak, a zene pedig tökéletesen illeszkedik a grafikához. Fülbemászó, és talán kissé bugyuta dallamok egyvelege az egész, amelyet hallgatva tényleg egy rajzfilmsorozatra asszociál az ember.

„… and start laugh.”

A Hack ’n’ Slash egy újabb apró remekmű a Double Fine csapatától. Egy érdekes fejtörőkkel teletűzdelt kalandjáték humoros köntösbe bújtatva, egyszóval most sem csalódtam.

- Süti –

Pro:
+ Érdekes játékmenet
+ Jól belőtt nehézség
+ Remek grafika és zene
+ Humor

Kontra:
- Néha előforduló fagyások
- Gondok a controlleres irányítással

Értékelés
9.5	Játékmenet: A Hack 'n' Slash hackelésen alapuló játékmenete borzasztóan jó húzás volt a fejlesztők részéről, és emellett még kihívás is bőven akad benne.
9.0	Hangulat:  A grafikának, a zenének, és a jól megírt dialógusoknak köszönhetően egy igazi délutáni rajzfilmben érezhetjük magunkat.
9.0	Grafika:  A rajzfilmes grafika remekül mutat a monitorokon, és egyszerűen jól esik ránézni.
9.0	Hangok:  A hangeffektek és a remekül megírt zene erősíti a rajzfilmes hangulatot, egyedül egy hasonlóan minőségi szinkron hiányzik egy picit.
8.0	Szavatosság: A játékot nagyjából hét óra alatt végig lehet játszani, ami ebben az árkategóriában remek mennyiség, ráadásul a modolhatóság még tovább kitolhatja ezt a számot.
Review score
8.9	A Hack 'n' Slash egy remek, ötletes és szórakoztató kalandjáték. Nemcsak programozóknak.