Valiant Hearts: The Great War - Teszt
Az utóbbi időben rengeteg helyen volt téma a nagy kiadók (üzleti szempontból teljesen logikus) profitorientáltsága, amely sok esetben vonja magával azt, hogy a cégek elkezdenek sorozatokban gondolkodni, és egyre kevesebb a friss IP, amelyek valami újat mernének mutatni. Ezt az évek során közhellyé vált dolgot ismételgeti folyamatosan a játékos társadalom nagy része, és bár tényleg a folytatások és franchise-ok korát éljük, szerencsére még nem ilyen egyoldalú a helyzet. Sokunk az indie-piac felé fordult, ahol rengeteg érdekes, és jó (és legalább ugyanennyi rossz) játék található, amelyekből válogathatunk, de természetesen a AAA-kategóriás játékok között is jönnek friss címek, és szerencsésebb esetben a különböző folytatások egy része is kifejezetten minőségi tud lenni.
A mai tesztalanyunk viszont egyik kategóriába se tartozik, ugyanis nem indie játék, mivel az amúgy mindenből franchise-t csináló Ubisoft berkein belül készült, de nem is egy AAA-kategóriás programmal van dolgunk, hanem a UbiArt Framework motorral készült kalandjátékkal, amely - a Child of Light szellemiségéhez hasonlóan – lelkesedéssel készült. Lássuk, milyen lett a Valiant Hearts!
A nagy világégés
A játék története egy, érdekes módon nem túl sűrűn használt időszakban, az I. világháború alatt játszódik. A magam részéről igazán örültem annak, hogy végre nem az agyonhasznált, de még mindig népszerű második világégést használják itt is a fejlesztők, hanem játékok terén kevésbé népszerű, de nem kevésbé szörnyű „elődöt” láthatom a monitoron. A történet négy ember és egy kutya megpróbáltatásait mutatja be nekünk, akiknek sorsa összefügg, és útjaik sokszor keresztezik egymáséit. A középpontban egy békés életet élő francia gazda, Emile Chaillon áll, aki békésen éli életét lánya (Marie), németszármazású veje (Karl) és unokája (Victor) társaságában. A háború kirobbanásával Karlt kitoloncolják az országból, és besorozzák a német hadseregbe, amíg Emile a francia seregtől kapja meg a behívót. Emile a besorozást követően találkozik össze az Amerikából származó katonával, Freddie-vel, akinek a tetteit az hajtja, hogy megbosszulja felesége halálát. Utolsó kétlábú szereplőnk egy belga medika, Anna, akinek tudós édesapját Van Dorf báró rabolta el. Ő az, aki felelőssé tehető Freddie feleségének haláláért, valamint Karl alatta szolgál a seregben, így ő a háború mellett a játékban szereplő másik nagy ellenség. Azonban, ahogy már említettem, főszereplőink között akad még egy harctéri kutya, aki a Walt névre hallgat, hű társként kíséri el hőseinket az történet végéig.
A történet tekinthető a Valiant Hearts egyik legerősebb elemének, amelyről az alapfelállásnál többet kár is lenne elárulni, ugyanis hatásos, és érzelmekkel gazdag öt órával lesz gazdagabb az, aki a végigjátszás mellett dönt. Karaktereink mind szerethető figurák (Waltot például mindig megsimogattam, amikor valamiben a segítségemre volt), akik sorsáért végig izgulni fogunk, és bizony a körülöttük történő szörnyűségek sem fognak hidegen hagyni minket, ugyanis a játék a zseniálisan mutatja be a háború borzalmait, értelmetlenségét és azt, hogy az ellenséges katonák nem automatikusan gonoszak. A szentimentálisabb játékosok (lásd jómagam) bizonyos pillanatokat meg is könnyezhetnek, ami nem csoda, mert a fejlesztők egy igazi érzelembombát készítettek nekünk, amely méltó emléket állít az elesett katonák, civilek és állatok számára.
Katona dolog
Azt már tudjuk, hogy a játék egy nagyon erős történettel bír, azonban a játékmenetet tekintve már nem jeleskedik ennyire a Valiant Hearts, de azért túlságosan nagy gondok sincsenek itt. Emlékszem, hogy az első képek megjelenésekor egyből egy klasszikus point & click kalandjátékra gondoltam, amiről aztán később kiderült, hogy inkább egy 2D-s side-scroller logikai platformer. A feladatunk tehát mindig az lesz, hogy végigmenjünk az adott pályán, és közben az agyunkat, valamint ügyességünket használva átjussunk az utunkat elzáró akadályokon. Ezek mellett sokszor lesz szükségünk bizonyos tárgyakra, amelyeket meg kell találnunk, vagy különböző feladatokat teljesítve szerezhetünk meg.
Maguk a feladványok egyébként egészen változatosra sikerültek, ám egy idő után lesznek ismétlődések is. Ezek igazából nem zavaróak ugyanis a játék története viszi magával az embert, így nem fogunk bosszankodni, amikor a somme-i csatában már harmadjára kell úgy továbbjutni, hogy gránátot dobunk egy bunkerbe. Ezen kívül talán egy-két olyan nagyobb feladvány volt, amelyek sajnos kizökkentettek egy kis időre a történetből. Viszont maga a feladványok nehézsége teljesen rendben van. Egyszer sem éreztem lettem ideges, vagy kóvályogtam túl sokat a megoldást keresve. Némi odafigyeléssel és logikával mindent szépen meg lehet csinálni.
Magukon a puzzle-kön kívül még egyéb dolgok is színesítik a játékmenetet. Időnként előfordul néhány rövidebb lopakodós rész a játékban, amelyek teljesen jól működnek. Már nem ennyire jó a véleményem az autós részekről, amelyek kifejezetten szivatósak lette, és bizony volt olyan rész, ahol sikerült rendesen felhúznom magam a dolgon. Ezen kívül Anna gyógyításos részei nem lettek többek folyamatosan gyorsuló és nehezedő Quick Time Eventeknél, amiből talán egy kicsit túl sok is van a játékban. A gyűjtögetőknek jó hír, hogy a Valiant Heartsban is van tárgygyűjtés, amelyekért achivementeket és történelmi információkat kapunk, amelyek kifejezetten érdekesek, és pirospont jár érte a fejlesztőknek.
A saint mihiel-i randevú
A Valiant Hearts másik nagy erőssége a történet mellett a külsőségekben rejlik. A teszt elején már írtam, hogy a játékot az új Raymaneket és a Child of Lightot is hajtó UbiArt Framework motor működteti, amelynél ismét szemkápráztató látványt kapunk, amely a gyönyörű francia animációs filmeket juttatja az eszünkbe. Nagyon jó még az is, hogy a rajzfilmes látványvilág egyáltalán nem csökkenti a megrendítő események súlyát, így nem egy családbarát élményt, hanem egy valódi drámát kapunk. A karakterdizájn is remekre sikeredett, a kissé karikírozott külsejű szereplők nagyon jól elkülöníthető mozgáskultúrával és stílussal lettek megáldva, ami azért is jó, mert ténylegesen senki sem beszél a játék során. Persze a karakterek motyorásznak valamit, amiből kivehető pár francia, német és angol szó, de ezen kívül csak a narrátort hallhatjuk beszélni.
A zenei aláfestésről szintén csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, ugyanis az Emmy- és Oscar-díjas Chance Thomas zseniális munkát végzett a komponálás során, és az ő darabja mellé még becsúszott pár klasszikus darab is, például Brahms 5. magyar tánc cimű zeneműve. Így elmondhatjuk, hogy külsőségek terén a játék legalább annyira erős, mint történetben.
Ítélet
A Valiant Hearts egy borzasztóan erős történettel bíró dráma, amely a zseniális audiovizuális körítéssel együtt válik igazán emlékezetessé. Bár a játékmenetben előforduló gyengeségek miatt közel sem hibátlan alkotás, mégis úgy gondolom, hogy Watch Dogsok ide, Assassin’s Creedek oda, a Valiant Hearts a Ubisoft egyik legjobb játéka az idén a Child of Light mellett.
- Süti –
+ Erős történet
+ Szerethető karakterek
+ Történelmileg pontos
+ Zseniális látvány
+ Nagyszerű zene
Kontra:
- Rövidke
- Ismétlődő feladványok
- Frusztráló autózás és QTE-k
| Értékelés | |
| 8.0 | Játékmenet: A Valiant Hearts egy kellemes logikai platformer, amelynél csak az ismétlődő feladványok és a frusztráló autós, illetve QTE részek rondítanak bele az összképbe. |
| 9.5 | Hangulat: A játék borzasztóan erős történettel rendelkezik, amely garantáltan minden játékosra képes hatást gyakorolni. |
| 9.5 | Grafika: A francia animációs filmeket idéző grafika zseniálisan illeszkedik a háborús témához, is rengeteget segít abban, hogy megkedveljük a karaktereket. |
| 9.0 | Hangok: Itt elsősorban a kiváló zeneszerzői munka érdeme a magas pontszám, mivel a játék olyan zenei aláfestést kapott, amely mindenképpen díjat érdemel. |
| 7.0 | Szavatosság: A játék nagyjából öt óra alatt végigjátszható, tehát sajnos eléggé rövid, és ezt az időt is csak maximum hat órára tudják kibővíteni a gyűjthető tárgyak és az achivementek. |
| Review score | |
| 8.6 | A Valiant Hearts egy újabb zseniális darab, amelyet bárkinek szívesen tudok ajánlani, mert ez a játék idén a kiadó egyik legjobb címe. |
