Murdered: Soul Suspect - Teszt

Teszteltük a várt szellemes-nyomozós kalandot...

Az utóbbi hetekben bizony nem panaszkodhattunk a játékmegjelenések miatt, ugyanis jött pár igencsak várt AAA játék, amelyeket bizony nagy várakozás előzött meg. Az ilyen esetekben sokszor felmerül a kérdés, hogy az adott játék vajon meg tud felelni a várakozás alatt felerősödött elvárásoknak. Most bizony mindkét esetre találhattunk példát, hiszen a Wolfenstein: The New Ordernek, még sikerült is némi meglepetést okoznia a remekül felépített világával és történetével, és a mi tetszésünket is elnyerte. Ennek ellenpéldája a Watch Dogs, amely bár egy jó játék lett, közeli ismerőseim sorra adtak hangot csalódottságuknak, valamint a Steamen szabályos gyűlölködés megy az ajánlás szekcióban a játék alatt. Ennek oka az, hogy bár jól sikerült a játék (zzeN kollégának tetszett), mégse tudott felnőni a kiadó által az egekbe tolt elvárásoknak.

Hasonlóan várt alkotás mai tesztalanyunk is, amelyet szintén nagy, ám valamivel csendesebb várakozás előzött meg, ennek az ígéretek szerinti újszerű játékmenet, és a történet az okai. A játék itteni megjelenése előtt már nyilvánosságra került nyugati tesztek értékelései azonban eléggé vegyesek, de mi nyilván inkább a saját tapasztalataink alapján szeretnénk elmondani, hogy a játék megfelel-e az elvárásainknak, vagy egy újabb csalódással van dolgunk. Minden kiderül a tesztünkből.

Bújj, bújj szellem

A játékban egy Ronan O’Connor nevű, igencsak balhés múlttal rendelkező, salemi nyomozót alakítjuk, aki éppen a várost rettegésben tartó Bell Killer nevű sorozatgyilkos után nyomoz. A játék elején hősünknek sikerül megtalálnia a gyilkost, azonban mivel erősítés nélkül száll szembe vele, rövid utón kirepül az ablakon, majd az aszfalton találja magát, és bár hősünk próbál visszatérni az életbe, a Bell Killer biztosra megy, és Ronanbe ereszt még pár golyót is.

Ezek után halott szerelmünk világosít fel minket arról, hogy addig nem juthatunk el a másvilágra, és találhatunk végső nyugalmat, amíg nem végezzük el a befejezetlenül hagyott feladatunkat. Ronannek persze több se kell, és ezzel megkezdődik a gyilkos utáni hajsza.

A történet maga igen érdekes, és ezt nem csak a szellemesdi miatt lehet rá mondani, hanem mert bizony akad benne néhány jól sikerült csavar is, és talán mondhatjuk is azt, hogy a sztori az egyik legjobban sikerült eleme a játéknak. Engem személy szerint az motivált a leginkább, hogy végére járjak az egyre csavarosabb ügynek.

Nyomozni jó?

A Murderedet a legtöbb helyen az akció-kaland kategóriába sorolják, ám sok embert megkímélhetek azzal a csalódástól, ha már most az elején elmondom, hogy a Murdered: Soul Suspect inkább kalandjáték, mint akció. Fő feladatunk a nyomozás lesz, amelybe a bizonyítékok keresgélése, események rekonstruálása, valamint a végső következtetés levonása tartozik bele. Bizonyos szellemképességek is kalandos vonalat erősítik, azonban azokról majd később lesz szó.

Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy amikor a karakterünkkel megérkezünk egy tethelyre, vagy a területre, ahol nyomozni szeretnénk, akkor nekünk bizony meg kell találnunk a különböző bizonyítékokat, amelyek újabb információkkal látják el hősünket az aktuális nyomozással kapcsolatban. Vannak olyan tárgyak, amelyeket hősünk egyszerűen csak megnéz, majd elmondja, hogy milyen információhoz jutott a tárgy segítségével, vannak azonban olyan is, amikor az adott tárgyat jellemeznünk kell három szóval, olyanokkal, amelyek illenek rá, például karcos, drága, elhagyott. Amennyiben megvan a három szó, hősünk máris hozzájut a kívánt információhoz, sokszor egy látomás képében. A különböző események rekonstrukciója szintén az előbb ecsetelt módszer alapján történik. Amennyiben minden információval rendelkezünk, akkor a végső következtetés megadásával zárhatjuk az adott nyomozást. Ilyenkor az összes, a nyomozás során szerzett információ ott lesz ömlesztve a szemünk előtt, és azok közül kell kiválasztunk a három (vagy több/kevesebb) legfontosabbat, mégpedig úgy, hogy azok megtörténésének sorrendjében válasszuk ki őket.

Természetesen a játék másik nagy érdekessége a szellemképességek, amelyek mind a mászkálásba, mind a nyomozás menetébe hoznak némi újdonságot. Először is, mivelhogy szellemek vagyunk, így fizikai testünk nem lévén, simán átsétálhatunk a falakon. Persze a dolog azért nem ilyen egyszerű. Salem városának épületeit régi varázslat védi, így a szellemek csakis egy nyitott ajtón keresztül képesek bejutni az épületekben. A házakon belül azonban már szabadon barangolhatunk, és sétálhatunk át a falakon. Egyedüli akadályt a szellemvilágban maradt régi épületek falai, a régi tereptárgyak azok, amiken szintén nem sétálhatunk át. A mászkálós részhez kapcsolódóan a játék nagyjából felénél már képesek leszünk teleportálni is kisebb távolságokba, így olyan helyekre is eljuthatunk, ahová idáig nem volt lehetőségünk. Ezen kívül képesek vagyunk macskákat megszállni, akik segítségével nem elérhető magaslati pontokhoz juthatunk el.

A képességeink másik része a nyomozásaink során nyújt nekünk segítséget. Ezek közül a legfontosabb a már fentebb is említett megszállás. Ilyenkor megszálljuk az általunk választott embert, és lehetőségünk van betekinteni a gondolataikba. Ilyenkor általában nem kapunk semmi érdekes információt, és sajnos az átlagemberek között se nagyon találtam olyan embert, akiből valami vicceset, vagy emlékezeteset olvashattam volna ki. Ez a nyomozásaink során se rendít minket előre, azonban a nekünk kellő személyeknél lehetőségünk van némi befolyást gyakorolni az elméjük felett. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy például egy rémült szemtanú nem képes felidézni azt, amit látott, de a segítségünkkel sikerül fokuszálnia a történtekre és gond elmeséli az egészet az őt hallgatónak. Ezen kívül lehetőségünk van még a megszállt egyén szemein keresztül látni. Erre akkor lesz szükség, amikor bele szeretnénk olvasni egy jelentésbe, vagy megnézni, hogy mit olvas éppen porhüvelyünk a monitoron.

Ezeken kívül bizonyos képességeink akció közben segítenek majd nekünk, mert bizony, a játékban azért van némi akció is. Ezek a részek tulajdonképpen lopakodós szekciók, amikor Ronannak észrevétlenül kell az őt kereső démonok mögé kerülnie. Apropó, démonok! A játék világában a démonok olyan lelkek, akik már minden emberségüket elveszítették a két létsík között ragadva. A lények ellen szemtől szemben esélyünk sincs, ugyanis gyorsan kicsinálnak, másrészt Ronannel egyáltalán nem lehet támadni. Az egyedüli lehetőségünk a gonoszok ellen az, ha a hátukba kerülünk, majd kivégezzük őket. Azonban, hogy ez a művelet sikeres legyen, nem árt használni az ehhez kapcsolódó képességeinket. Hősünk képes látni a démonokat, akár a falakon keresztül is, így ebből a szempontból máris lett némi előnyünk. Ezeken kívül a pályákon találhatóak elszórva ezek az emberi sziluett formájú „ködfoltok”, amelyekbe elrejtőzhetünk a démonok elöl, valamint egyből a másikba is képesek vagyunk ugrálni, így észrevétlenül megközelíthetjük őket. Ezen kívül lehetőségünk van még bizonyos helyeken szellemvarjakat megriasztani. A rikácsolás azonnal odacsalja a közeli démont, így nekünk alkalmunk nyílik megtámadni őt. A történet során néha emberek figyelmét is el kell terelnünk, és ennek módja pedig az, hogy megzavarjuk a kiválasztott elektromos gépet, amely így odacsalja a célpontot.

Ezek így leírva egy érdekes játék képét mutatja az olvasó számára, azonban az igazság az, hogy sajnos a nyomozások egy idő után kicsit unalmassá válna a repetitív feladatoktól, valamint úgy érzem, hogy a szellemesdiből is sokkal több mindent ki lehetett volna hozni. Bár ez igaz a teljes játékmenetre. Adott egy borzasztóan érdekes koncepció, ami az elején tök jó, ám pár óra után már semmi újdonság nincsen benne, és sajnos ez erős keserű szájízt hagy a nyelvünkön.

Egyébként a játékra tartalom szempontjából nem lehet panaszunk, ugyanis a nagyjából nyolc óra alatt végigjátszható történetet még kitolják a különböző, mellékküldetésekként felfogható, kisebb nyomozások, amelyekben szellemtársainknak kell segítenünk békére lelni. Ám sajnos ezeken a nyomozások is a szokásos sémát hozzák, így csak igazából a háttértörténetük miatt érdemes foglalkozni velük. Ezeken kívül rengeteg gyűjthető tárgy van szétszórva a helyszíneken és a városban egyaránt, és ezek mindegyikét megtalálni bizony nem kis feladat lehet. Ezen kívül minden helyszínen találhatóak különböző szellemereklyék, amelyekből ha összegyűjtjük a pályán található összeset, akkor kapunk a helyhez és az ereklyéhez köthető szellemtörténetet. Ezek egyébként szintén jól sikerültek, szóval ajánlott összegyűjteni ezeket, mert nagyon jól működnek egyperces rémtörténetekként.

Fentebb már említettem a várost, és ennek oka van, ugyanis a Murderedben nem csak úgy ugrálunk a helyszínek között, hanem nekünk kell elsétálnunk egyik helyről a másikra, és amíg kint vagyunk az utcákon, lehetőségünk van szabadon bejárni őket, hogy összegyűjtsük a dolgokat, valamint, hogy segítsünk az ott található lelkeknek. Ettől függetlenül a játék nem egy sandbox-móka, mert ahhoz túlságosan kötött, és kevés lehetőségünk van, azonban nyílván a fejlesztőket se ez a szándék vezérelte. Szóval megkapjuk a város egy szegletét, ahol emberek mászkálnak, beszélgetnek meg ilyenek. Nem a legéletszerűbb „városi élet”, amit eddig láthattunk, de bőven megteszi. Egyetlen dolgot sajnálok viszont. Mégpedig azt, hogy az egész játékban nincs egyetlen egy darab térkép se. Pedig legalább a városról kaphattunk volna egyet. Néha percekig kóvályogtam, hogy visszataláljak az NPC-hez, akin segíteni szerettem volna. A kacskaringós utcák, a szellemsíkon található épületmaradványok, és falak miatt is könnyű megzavarodni, de azzal, hogy bizonyos falakon át is mehetünk, azzal igencsak könnyen elveszíthetjük az orientációnkat (bár ez inkább a belső helyszíneknél jellemzőbb). Mivel a játékban nincs HUD, ezért nem is várok el minimapot, de egy menüben előhozható térképnek én azért örültem volna.

Szellemkép és sistergés

A játékot az Unreal motor hármas verziója hajtja, amely kellemes látványvilágot kölcsönöz a játéknak. Természetesen nem veszi fel a versenyt a legszebbekkel, azonban a látvány így is kellemes a szemnek, ráadásul nem is kell a futtatáshoz egy Paks 2. Az öregedő notebookomon közepesnél jobb beállításokon minden gond nélkül futott a játék. A látványon sokat dobnak az olyan apróságok is, mint amikor Ronan átsétál a falon, és ezzel ektoplazmát hagy maga után.

A hangokat és a zenét szintén nem érheti panasz, mind a kettő remekül illeszkedik a játék komor, kísérteties hangulatához. A démonok üvöltése, és az akkor felcsendülő zene bennem is megfagyasztotta a vért párszor. A szinkronszínészek szintén jó munkát végeztek. A játék során senki olyannak nem találkoztam, akinek a hangjával, vagy az alakításával problémáim lettek volna.

Ítélet

A Murdered: Soul Suspect sajnos egy kihagyott ziccer lett, ami a remekül megírt története, a szimpatikus karakterei miatt játszatja végig magát, amiért nagy kár, mert valamivel változatosabb játékmenettel klasszikus is válhatott volna belőle. Így maximum csak egy jó emlék marad.

- Süti -

Pro:

+ Fordulatos történet
+ Borongós hangulat
+ Szép grafika
+ Alacsony gépigény
+ Szellemképességek

Kontra:

- Repetitív
- Nem ártana bele egy térkép

Értékelés
7.0	Játékmenet: A játékmenet bár kifejezetten érdekes a játék elején, azonban a kevés variációnak, és a sok ismétlődésnek köszönhetően hamar monotonná válik a játék.
9.5	Hangulat: A játék legnagyobb szerencséje, hogy egy kifejezetten jó, hangulatos és csavaros történettel rendelkezik, amely a látvánnyal és a hangokkal sötét, borús hangulatot árasztatnak.
8.5	Grafika:  A játék grafikája kifejezetten kellemes, ráadásul ennek élvezetére nincs szükségünk erőműre sem.
8.0	Hangok: A jó hangok, a hangulathoz passzoló zene, és a remek színészi játék miatt a Murderednek nincs mit szégyellnie ezen a téren.
7.5	Szavatosság: A játék nagyjából nyolc óra alatt végigjátszható, és ehhez jönnek még hozzá a gyűjthető tárgyak, a mellékküldetések és az achivementek, azonban ha mindent megcsináltunk, akkor egy jó darabig biztos nem nyúlunk újból a játékhoz..
Review score
8.1	A Murdered: Soul Suspect egy jó kis játék, azonban a monotonitás a legnagyobb probléma vele, főleg úgy, hogy ez ott nyilvánul meg, ahol a játék elvileg újítani szeretett volna. Én egy kicsit csalódtam benne.