Munin - Teszt

Kipróbáltuk az új indie puzzle-t...

Egyre több indie puzzle játékról írunk nektek, de nem csak azért, mert olyan hűde sok készül belőlük. Persze, sokan próbálkoznak, hiszen kis költségvetésből meg lehet valósítani jó ötleteket, melyek ha eljutnak a játékosok szívéig, akkor még sikeresek is lehetnek, sőt, akár sikeresebbek mint egyes AAA címek. Ritka az ilyen persze, de elég bizonyos időközönként egy is, hogy az embereknek megnőjön a hite az indie játékokkal szemben. Viszont ha ilyen sok van belőlük, nem válik egy idő után unalmassá mindig ugyanaz a nóta? Szerencsére indie téren ez a veszély ritkán fenyeget, hisz a kis költségvetés miatt a fejlesztők elsősorban egyediségre törekednek, és olyan ötleteket próbálnak eladni, melyeket másutt nem láthatunk, vagy ugyanezt az ötletet próbálják sajátos körítésben tálalni. Épp ezért az egyszerű, sokat látott játék menet is lehet érdekes.

A Munin is hasonló cipőben jár, igen kis költségvetésből, pofátlanul egyszerű játékmenetet kínál, egyedi köntösben. Első ránézésre elég gyengének tűnik a tartalom, de aki ki is próbálja, az kellemes szórakozásra lelhet a Munin című játékban.

Tollak nélkül

A történet az északi mítoszokból merít, amik talán a legizgalmasabbak a görög mítológiai történetek után, ám nem annyira ismertek. A MARVEL filmekből ismerhetjük Lokit és Thort, de közük sincs az eredeti mesék szereplőihez, ráadásul mellettük sok más érdekes lény és karakter tűnik fel ezekben a mondákban. A Munin Odin egyik hírszerző madara volt, aki testvérével járta a világokat, és Asgardot, hogy aztán elmeséljék tapasztalataikat a Mindenek Atyjának. Loki, aki a bajkeverésről és cselszövésről híres, csapdába csalja az egyik madarat, Munint, aki elveszíti tollait, és halandó ember képében kerül a Földre. Elvágva otthonától és erejétől, Muninnak össze kell gyűjtenie az elhullajtott tollakat, hogy újra visszatérhessen Odinhoz.

A sztori hangulatos, főleg annak, aki ismeri az eredeti mondákat és meséket, de a játék folyamatosan adagolja nekünk az infókat a játéktól független mondabeli alakokról és lényekről. Így aki nincs képben az északi mítoszokkal kapcsolatban, az most tanulhat valamit. Igazából sok cselekménye nincs a játéknak, a játékmenet szimpla toll gyűjtögetésből áll, pályáról pályára. Minden egyes pálya egy behatárolt terület, szegmensekre bontva, melyekben platformok, járatok, falak és mászó alkalmatosságok találhatóak. Minden pályán van valamennyi toll, és akkor mehetünk tovább, ha ezeket összeszedtük. Igazából ebben a receptben sok csavar nem is nagyon lehet, biztos lesznek csapdák, talán szörnyek, de ennyi. Így is lenne, ha a Muninban nem lenne egy olyan érdekes puzzle elem, amit nagyon kevés játékban láttam eddig.

Egyszerű az ötlet, mégis nagyon nagy lehetőség rejlik benne, és ez a pálya szegmenseinek forgatása. Ez úgy történik, hogy például egy pálya három egymás melletti szegmensből áll, mi az elsőn kezdünk, az utolsón van a toll, a középsőnek pedig van plafonja, de lefelé feneketlen szakadék tátong. Hogy átjussunk, csak rá kell kattintanunk a pálya részre, és az elfordul. Addig forgatjuk, míg a plafon lesz a padló, és már át is kelhetünk, hogy megszerezzük a tollat. Ennyire egyszerű. És az egyszerűségnek hála olyan mérhetetlenül bonyolult feladványokat lehet gyártani, hogy ihaj-csuhaj.

A pályák megtervezése kezdetben nem túl bonyolult, de valahogy bele kell jönnünk a játékba. Aztán elkezdenek durvulni a kanyarok, az egyes szegmensek felépítései, és az azok forgatásából kirakható ösvények alakjai. Sokszor előfordul, hogy megszerzünk egy tollat, de onnan tovább nagyon nehezen tudnánk tovább haladni, inkább megéri az elejére vissza puzzle-özni magunkat. Ez viszont a későbbiekben majdnem annyira nagy kihívás, mint előre haladni, eleve örülhetünk, hogy eljutottunk az egyik helyre, nem hogy még onnan visszamászva újrakezdeni az egészet. És elég csak egy sarkot tévedni, máris elakadunk.

És ez még nem is a jéghegy csúcsa. Ugyanis a későbbiekben a pálya egyik szegmensét forgatva más szegmensek is mozdulnak. Na itt borul el az ember agya, öt percig egy lépést sem tesz, mert meg kell figyelnie, hogy ha az előtte lévő szegmenset mozgatja, hova kerül egy másik. Áthalad egy nehezebb szakaszon, de visszafele máris újra kell tervezni az egész procedúrát, mert az eddig megtervezett és beállított forgatások egy kattintással összeomolhatnak. Ne értsetek félre, nem panaszkodom, szerintem ez egy zseniális módja a játékosok lelki békéjének elrohasztására, és ráadásul jól is működik. Persze, kevés múlik a saját kreativitásunkon, és inkább az előre kitalált kombinációkra kell rájönnünk, de mindez működőképes és dinamikus.

A grafikát mindig elfogultan kell vizsgálni egy indie játéknál, de elmenni sem lehet csak úgy mellette. A Munin hullámzó képet mutat, ugyanis bizonyos elemeiben csúnyácska, más elemekben viszont egész tetszetős. A hátterek például egészen szépek, és ami a legfontosabb: változatosak. Kezdetben egy barlangból indulunk ki, de ahogy haladunk, a sima kőfalakat bányaépítmények váltják fel, aztán már a szabadba is kijutunk, de a háttérben mítológiai elemeket is felfedezhetünk. Ez azért is jó dolog, mert a pályák nem túl hosszúak, dinamikusan lehet előrehaladni, még akár a nehezebb részeken is. A falak és platformok sem egyhangúak, mindig van bennük valami apró változás. A karakter talán az egyetlen, ami engem nem győzött meg. Szerintem nem is túl jó, ahogy meg van rajzolva, az animációi és beállásai pedig minimálisak, és furcsák is 

néha. Mivel ez az egyetlen szereplője a játéknak, igazán kaphatott volna egy kicsivel jobb kidolgozást.

Zene téren ne számítsunk sokra, a stílus az északi hangulatot idézi, de nincsenek különösebben emlékezetes számok. A háttérben jól megfér a muzsika, de több szerepe nem igen lesz. Hangeffektekből sincs túl sok, amiről érdemes lenne beszélni, így a játék ezen része megmarad az „oké” kategóriában.

Ítélet

A Munin egy szórakoztató játék, ami egy egyszerű ötletből csinált valami nagyot. A pálya részek forgatása kezdetben tényleg elég szimplának tűnik, de később olyan bonyolult kombinációk várnak ránk, hogy komolyan törnünk kell a fejünket a továbbjutás érdekében, máshogy nem megy. Indie-k között nem kiemelkedő alkotás, de mindenképp kellemes, így aki hasonló szórakozásra vágyik, annak megéri vetnie rá egy pillantást. Pár órára szórakoztató fejtörés. 

-Róka-

Pro:

+Ötletes puzzle elemek

+Északi mondák

Kontra:

-Nem igazán szép

-Pár óránál több szórakozást nem nyújt

Értékelés
8.5	Játékmenet: A sima puzzle platform érdekes és határozottan nehéz a pálya forgatás képességével, egészen a játék végéig növelve a nehézséget, de mégis dinamikus és élvezetes marad.
7.5	Hangulat:  Az északi mítoszok ismertetése, az alapsztori és a környezet egész hangulatos, habár nincsenek olyan elemek a játékban, melyek kifejezetten erre koncentrálnának.
7.0	Grafika:  Néhol szép, bár összességében nem látványos a játék. Az egyetlen dolog ami miatt mégis jó, a hátterek megfestése, azok tényleg jóra sikerültek.
6.5	Hangok:  Nincs túl sok értékelendő hang a játékban, a zenék pedig bár stílusosak, annyira nem ragadnak meg az ember fejében. Jól elvan a muzsika  a háttérben, de több szerepe nincs.
6.5	Szavatosság: Pár órára kiváló puzzle, de hosszabb távon nem nyújt semmi többet. Nincs miért újrakezdeni, az élmény nem változik, és az ügyesek pár óra alatt végig is viszik.
Review score
7.2	A Munin egy kellemes kis játék, pár órára megfelelő kikapcsolódást nyújt a puzzle kedvelőknek. Többet sajnos nem tud nyújtani, de legalább az jó, ami van.