Azon nyomban szégyellje össze magát az, akinek nem ismerős a
Lemmings cím. Legenda a legendák között, a régi jó játékok egyik gyöngyszeme,
amiről sajnos hajlamosak megfeledkezni az öreg motorosok is. Nem jutna eszükbe
a zöld hajú, lila pizsomás manók menetelése, de ha meghallják a címet, elönti a
szívüket a melegség. Ó, hány száz meg száz pici Lemming halt brutálisan véres
halált a bénázásunk, vagy a rosszindulatunk miatt. Mennyit kellett szenvedni
bizonyos pályákon, hogy a 80 lemmingből legalább egy beérjen a célba… régi szép
idők. És érdekes módon, így hogy feljött szóba ez a játék, belegondoltam, hogy
azóta hány hasonló játék született. Döbbenet, de egy sem. Ha készültek is,
akkor max tabletre és mobilra, és azok is magának a Lemmings játéknak a remakejei.
Kár, hogy ennyire elfeledték ezt a játékot az emberek, pedig amennyire
primitíven egyszerű volt, annyira király is.
A Team 17, minden idők egyik legjobb multiplayer játékának,
a Wormsnek a szülőatyjai emlékeznek a régi szép időkre. Nem is ők lennének amúgy,
ha nem olyan játékról lenne szó, ahol cuki karaktereket kell a végzetükbe
küldeni. Már csak a cég neve simán eladhatná a játékot, de maga a Lemmings
alapkoncepció 100%-os felhasználása teszi a Flockerst főnyereménnyé.
Vér és gyapot
Történet? A Lemmingsnek sem volt, bár engem határozottan
zavart, hogy a kis zöldhajú muksóknak milyen motivációja van, ami miatt
hajlandóak önként és dalolva menetelni a halál torkába. Ez soha nem derült ki,
és a Flockersben sem találhatunk különösebb háttér sztorit, maximum a környezetből
következtethetünk arra, hogy egy húsfeldolgozó gyárban vagyunk, és az oda
rendelt birkák szökni próbálnak. Szegény kis barik nem szeretnék az
ebédasztalon végezni, ezért felkerekednek, hogy átjussanak a meglepően brutális
feldolgozó üzemen, és annak csapdáin. A birkák viszont buták, maguktól eléggé
életképtelenek, így muszáj őket valahogy terelgetni, ha azt akarjuk, hogy élve
eljussanak a célig. Ha nem így teszünk, a cuki kis birkák a lehető
legkülönfélébb módon változnak csúf és véres húscafattá.
A pályák mindegyikének ugyanaz az alapja: A pontban
megjelennek a birkák, B pontban lelépnek a birkák. A feladatunk, hogy minél
több birka eljusson A-ból B-be, de minimum egy élje túl a pályát.
Biztosíthatlak benneteket arról, hogy ez nem lesz könnyű feladat. Először is
kövessük végig egy átlag birka viselkedését a pályán. Megjelenik, elindul, és
megy. Ennyi. Nem ismerik fel a veszélyhelyzeteket, nem is reagálják le
testvéreik véres kimúlását, csak bátran masíroznak előre. Soha nem fognak
megállni, és ami még rosszabb, rengetegen lesznek. A pályán való átjutáshoz
pedig sok ügyeskedésre lesz szükség, amit képességek használatával tudunk majd
eszközölni. Ahogy a birkák haladnak előre, különböző ládákat fognak felszedni,
melyek megnyitják számunkra a képességek listáját, és elkezdődhet a móka.
Képességeink, és az akadályok igazából roppant egyszerűek.
Ha egy magasabb fal állja az útját a birkáknak, akkor azok csak neki mennek,
majd visszafordulnak, és folytatják a menetelést. Ha azt akarjuk, hogy
átjussanak a falon, akkor kinevezhetünk egy birkát, hogy álljon meg a fal
tövében, így a többiek a hátára ugorva folytathatják útjukat. Utána ezt a
birkát szabadon is engedhetjük, aki csatlakozik a többiekhez. Magasabb
helyekhez több birkát is felhasználhatunk lépcsőnek, de az egészen magas
falakhoz már más képességre lesz szükség. A birkákat ugyanis öltöztethetjük
minimálisan, így ha sapkát adunk rájuk, ugrálni fognak, ha köpenyt, akkor
repülni, és így tovább. A ruhadarabokkal megajándékozott birkák így
áthaladhatnak az akadályokon, de ennyivel nincs lezárva a történet. A pályákon
ugyanis hemzsegnek a csapdák, és az első pár hibánk után könnyes szemmel
sikítva fogjuk eredménytelenül lökdösni a kurzorral a birkáinkat, mielőtt
lesújt rájuk a végzet.
A csapdák elég kiszámíthatatlanok, működésük még meglepő is
lehet, de mindenképp kellemetlen. És véres. Már a legelső pálya legelső méterén
van a levegőben egy tüskés gömb, ami csak úgy lóg ott, és nem jelent különösebb
veszélyt, a birkák szépen elsétálnak alatta. Mire felépítjük az első
lépcsőnket, hirtelen a gömb leesik, és felnyársalja a birkáinkat, akik aztán
ott lógnak a tüskéken. Sokkoló. Aztán jön a giotin… aztán a húsdaráló… meg a
présgép… és még sorolhatnám, ti pedig elképzelhetitek, milyen vérfürdő zajlik
le a képernyőn. A baj csak az, hogy a birkák cukik, idővel megszereti őket az
ember, elkezdi félteni őket, főleg akkor, ha a pályák 100%-os végigvitelére
törekszik. Ha így álla helyzet, tényleg
felér egy tragédiával, mikor figyelmeztetés nélkül hullik alá az égből egy éles
tárgy, hogy megölje a kis állatkáinkat. Ha ilyen helyzetben sikerül mégis
átterelnünk a pályán az összes birkát, az leírhatatlan sikerélménnyel árasztja
el az embert, amilyet nem minden játék képes produkálni. Ahogy haladunk a
pályákon, egyre nehezednek a feladatok, és mint mondtam, a birkákat nem lehet
megállítani. Figyelnünk kell az elől menetelőkre, de közben vigyáznunk kell a
sor végére is, mert a legelső birka simán ráléphet egy olyan gombra, amitől pár
méterrel hátrébb aktiválódik egy csapda…
Férgek után bárányok
A játékban egész sok pálya található, és már az első pár
feladat sem épp leányálom, később pedig valódi kihívással nézünk szembe. A
játék minden további nélkül tovább enged minket, ha akár csak egy birka beér a
célba, így igazából végig lehet bénázni a játékot viszonylag rövid időn belül.
De az az érdekes, hogy ez a játék anélkül éri el a magas szavatosságot, hogy
tenne érte. A játékmenet annyira egyszerű és könnyű, a birkák pedig annyira
édik, hogy tényleg benne lesz az emberben a késztetés, hogy lépdeljen vissza az
egyes pályákra, és próbálja befejezni őket három csillagosra. De ha ez
valakinek nem elég, akkor a teljesítményünkért cserébe birka kinézeteket
kapunk, amiket aktiválva egyedivé szabhatjuk a kis csordánkat. Továbbá bizonyos
pályákon extrákat is találunk, például ketrecben ücsörgő birkát, akit ki lehet
szabadítani, de ehhez tényleg kemény munka kell.
A sok jónak nincs még vége, ugyanis a Flockershez a steamen
megnyitották a Workshopot, tehát a játékosok is megtölthetik plusz tartalommal
a játékot. Vicces, vagy épp kegyetlen kihívást nyújtó pályák, új birka
kinézetek jönnek majd a játékhoz, csak idő kérdése.
Grafikailag a Flockers nagyon korrekt alkotás, pont hozza
azt a minőséget, amit egy indietől elvárunk, bár ez a Team 17-től nem meglepő.
A birkák mint már oly sokszor említettem, nagyon édesek, elhalálozásaik eléggé
durvák. A pályákra egy rossz szó nem lehet, nagyon jól fel vannak építve, a sok
fogaskerék és mechanikus szerkentyű folyamatosan mozog és dolgozik, a háttérben
pedig egyéb nagyipari folyamatokat csodálhatunk meg. Az egyetlen dolog, ami nem
tetszik, hogy végig ugyanazt a környezetet látjuk minden pályán, tehát nincs
sok változatosság a pályák hangulatában. Játékmenet szempontjából ez nem jelent
semmit, de nem lett volna rossz pár változatosabb helyszín.
Hangok terén sincs gond a Flockerssel, a zene jópofa, bár
nem valami emlékezetes, szinkron terén pedig csak birka bégetésről
beszélhetünk, de az kellően szívszorító. A pályák zörejei, a gépek mechanikus
hangjai kezdetben hangulatosak, később inkább egyhangúak, a birkák halálakor
hallható loccsanások és fröccsenések engem speciel megijesztettek bizonyos
váratlan pillanatokban.
Ítélet
A Flockers három dolog miatt kötelező kipróbálásra: először
is mert a legendás Team 17 alkotta, másodsorban azért, mert mint játék is jó és
élvezetes, végül pedig azért, mert a Lemmings varázsát egy az egyben sikeresen
átültették. A fejlesztők a férgek után bárányokkal varázsolnak el minket. Borzasztóan egyszerű, mégis élvezetes és addiktív, akár hosszútávon
is élvezhető, a grafika is korrekt, és cukik a birkák. Nagyobb címek mellett
kellemes kikapcsolódás, indie játék szempontjából viszont igen szép munka, és
ajánlom mindenkinek kipróbálásra.
-Róka-
Pro:
+Kihívás
+Cukik a birkák
+Egyszerű és nagyszerű játékmenet
+Szép
+Steam teljesítmények
+Steam játékkártyák
+Steam Workshop
Kontra:
-Lehetne több pálya típus
| Értékelés | |
| 9.0 | Játékmenet: A Lemmings primitíven egyszerű, de zseniális alapjait tökéletesen használja fel a játék, és nem is kell több. A pályák folyamatosan nehezednek, de van annyira addiktív a játék, hogy visszacsábítson az egyre jobb helyezések elérésére, hisz nem kerül semmibe, csak pár kitépett hajszálba, és pár elmorzsolt könnycseppbe. |
| 7.5 | Hangulat:
A birkák fellázadtak, és hősiesen gyalogolnak bele a végzetükbe. Nincs sok körítése a játéknak, és a pályák is hangulatukat vesztik egy idő után, de a birka terelgetés kellően mulatságos és egyben idegölő is, úgyhogy ebben is jól teljesít a játék. |
| 8.0 | Grafika: A Flockers indie játékhoz képest egész szép, a pályák jól fel vannak építve, a birkák cukik. Egyetlen kivetnivalóm, hogy csak egy fajta pálya környezet van a játékban, ami egyhangúvá teszi a pályák hangulatát. |
| 7.5 | Hangok: Nincs túl sok hang, amiről beszélni lehetne, bégetés, hús szakadásának, csont törésének és belek fröccsenésének hangja igazán kielégítő élményt nyújt kicsiknek, nagyoknak. A zene se rossz, habár nem túl emlékezetes. |
| 8.5 | Szavatosság: A Flockerst könnyű végigbénázni, de így is eltelhet pár óra, mire végzünk vele. Ellenben a játék van annyira jó, hogy visszamenjünk tökéletesíteni a helyezésünket, és ha ez nem elég, vannak feloldható dolgok is. |
| Review score | |
| 8.1 | A Flockers egy tökéletes nosztalgia, ami egyszerre bájos és morbid, de mindenképp szórakoztató és addiktív. A játékmenet egyszerű, a játék jól néz ki, a bárányok cukik, tehát minden adott a jó szórakozáshoz. Ajánlom mindenkinek kipróbálásra. |