Flockers - Teszt

Teszteltük a Lemmings utódjának számító indie játékot...

Azon nyomban szégyellje össze magát az, akinek nem ismerős a Lemmings cím. Legenda a legendák között, a régi jó játékok egyik gyöngyszeme, amiről sajnos hajlamosak megfeledkezni az öreg motorosok is. Nem jutna eszükbe a zöld hajú, lila pizsomás manók menetelése, de ha meghallják a címet, elönti a szívüket a melegség. Ó, hány száz meg száz pici Lemming halt brutálisan véres halált a bénázásunk, vagy a rosszindulatunk miatt. Mennyit kellett szenvedni bizonyos pályákon, hogy a 80 lemmingből legalább egy beérjen a célba… régi szép idők. És érdekes módon, így hogy feljött szóba ez a játék, belegondoltam, hogy azóta hány hasonló játék született. Döbbenet, de egy sem. Ha készültek is, akkor max tabletre és mobilra, és azok is magának a Lemmings játéknak a remakejei. Kár, hogy ennyire elfeledték ezt a játékot az emberek, pedig amennyire primitíven egyszerű volt, annyira király is.

A Team 17, minden idők egyik legjobb multiplayer játékának, a Wormsnek a szülőatyjai emlékeznek a régi szép időkre. Nem is ők lennének amúgy, ha nem olyan játékról lenne szó, ahol cuki karaktereket kell a végzetükbe küldeni. Már csak a cég neve simán eladhatná a játékot, de maga a Lemmings alapkoncepció 100%-os felhasználása teszi a Flockerst főnyereménnyé.

Vér és gyapot

Történet? A Lemmingsnek sem volt, bár engem határozottan zavart, hogy a kis zöldhajú muksóknak milyen motivációja van, ami miatt hajlandóak önként és dalolva menetelni a halál torkába. Ez soha nem derült ki, és a Flockersben sem találhatunk különösebb háttér sztorit, maximum a környezetből következtethetünk arra, hogy egy húsfeldolgozó gyárban vagyunk, és az oda rendelt birkák szökni próbálnak. Szegény kis barik nem szeretnék az ebédasztalon végezni, ezért felkerekednek, hogy átjussanak a meglepően brutális feldolgozó üzemen, és annak csapdáin. A birkák viszont buták, maguktól eléggé életképtelenek, így muszáj őket valahogy terelgetni, ha azt akarjuk, hogy élve eljussanak a célig. Ha nem így teszünk, a cuki kis birkák a lehető legkülönfélébb módon változnak csúf és véres húscafattá.

A pályák mindegyikének ugyanaz az alapja: A pontban megjelennek a birkák, B pontban lelépnek a birkák. A feladatunk, hogy minél több birka eljusson A-ból B-be, de minimum egy élje túl a pályát. Biztosíthatlak benneteket arról, hogy ez nem lesz könnyű feladat. Először is kövessük végig egy átlag birka viselkedését a pályán. Megjelenik, elindul, és megy. Ennyi. Nem ismerik fel a veszélyhelyzeteket, nem is reagálják le testvéreik véres kimúlását, csak bátran masíroznak előre. Soha nem fognak megállni, és ami még rosszabb, rengetegen lesznek. A pályán való átjutáshoz pedig sok ügyeskedésre lesz szükség, amit képességek használatával tudunk majd eszközölni. Ahogy a birkák haladnak előre, különböző ládákat fognak felszedni, melyek megnyitják számunkra a képességek listáját, és elkezdődhet a móka.

Képességeink, és az akadályok igazából roppant egyszerűek. Ha egy magasabb fal állja az útját a birkáknak, akkor azok csak neki mennek, majd visszafordulnak, és folytatják a menetelést. Ha azt akarjuk, hogy átjussanak a falon, akkor kinevezhetünk egy birkát, hogy álljon meg a fal tövében, így a többiek a hátára ugorva folytathatják útjukat. Utána ezt a birkát szabadon is engedhetjük, aki csatlakozik a többiekhez. Magasabb helyekhez több birkát is felhasználhatunk lépcsőnek, de az egészen magas falakhoz már más képességre lesz szükség. A birkákat ugyanis öltöztethetjük minimálisan, így ha sapkát adunk rájuk, ugrálni fognak, ha köpenyt, akkor repülni, és így tovább. A ruhadarabokkal megajándékozott birkák így áthaladhatnak az akadályokon, de ennyivel nincs lezárva a történet. A pályákon ugyanis hemzsegnek a csapdák, és az első pár hibánk után könnyes szemmel sikítva fogjuk eredménytelenül lökdösni a kurzorral a birkáinkat, mielőtt lesújt rájuk a végzet.

A csapdák elég kiszámíthatatlanok, működésük még meglepő is lehet, de mindenképp kellemetlen. És véres. Már a legelső pálya legelső méterén van a levegőben egy tüskés gömb, ami csak úgy lóg ott, és nem jelent különösebb veszélyt, a birkák szépen elsétálnak alatta. Mire felépítjük az első lépcsőnket, hirtelen a gömb leesik, és felnyársalja a birkáinkat, akik aztán ott lógnak a tüskéken. Sokkoló. Aztán jön a giotin… aztán a húsdaráló… meg a présgép… és még sorolhatnám, ti pedig elképzelhetitek, milyen vérfürdő zajlik le a képernyőn. A baj csak az, hogy a birkák cukik, idővel megszereti őket az ember, elkezdi félteni őket, főleg akkor, ha a pályák 100%-os végigvitelére törekszik. Ha így álla  helyzet, tényleg felér egy tragédiával, mikor figyelmeztetés nélkül hullik alá az égből egy éles tárgy, hogy megölje a kis állatkáinkat. Ha ilyen helyzetben sikerül mégis átterelnünk a pályán az összes birkát, az leírhatatlan sikerélménnyel árasztja el az embert, amilyet nem minden játék képes produkálni. Ahogy haladunk a pályákon, egyre nehezednek a feladatok, és mint mondtam, a birkákat nem lehet megállítani. Figyelnünk kell az elől menetelőkre, de közben vigyáznunk kell a sor végére is, mert a legelső birka simán ráléphet egy olyan gombra, amitől pár méterrel hátrébb aktiválódik egy csapda…

Férgek után bárányok

A játékban egész sok pálya található, és már az első pár feladat sem épp leányálom, később pedig valódi kihívással nézünk szembe. A játék minden további nélkül tovább enged minket, ha akár csak egy birka beér a célba, így igazából végig lehet bénázni a játékot viszonylag rövid időn belül. De az az érdekes, hogy ez a játék anélkül éri el a magas szavatosságot, hogy tenne érte. A játékmenet annyira egyszerű és könnyű, a birkák pedig annyira édik, hogy tényleg benne lesz az emberben a késztetés, hogy lépdeljen vissza az egyes pályákra, és próbálja befejezni őket három csillagosra. De ha ez valakinek nem elég, akkor a teljesítményünkért cserébe birka kinézeteket kapunk, amiket aktiválva egyedivé szabhatjuk a kis csordánkat. Továbbá bizonyos pályákon extrákat is találunk, például ketrecben ücsörgő birkát, akit ki lehet szabadítani, de ehhez tényleg kemény munka kell.

A sok jónak nincs még vége, ugyanis a Flockershez a steamen megnyitották a Workshopot, tehát a játékosok is megtölthetik plusz tartalommal a játékot. Vicces, vagy épp kegyetlen kihívást nyújtó pályák, új birka kinézetek jönnek majd a játékhoz, csak idő kérdése.

Grafikailag a Flockers nagyon korrekt alkotás, pont hozza azt a minőséget, amit egy indietől elvárunk, bár ez a Team 17-től nem meglepő. A birkák mint már oly sokszor említettem, nagyon édesek, elhalálozásaik eléggé durvák. A pályákra egy rossz szó nem lehet, nagyon jól fel vannak építve, a sok fogaskerék és mechanikus szerkentyű folyamatosan mozog és dolgozik, a háttérben pedig egyéb nagyipari folyamatokat csodálhatunk meg. Az egyetlen dolog, ami nem tetszik, hogy végig ugyanazt a környezetet látjuk minden pályán, tehát nincs sok változatosság a pályák hangulatában. Játékmenet szempontjából ez nem jelent semmit, de nem lett volna rossz pár változatosabb helyszín.

Hangok terén sincs gond a Flockerssel, a zene jópofa, bár nem valami emlékezetes, szinkron terén pedig csak birka bégetésről beszélhetünk, de az kellően szívszorító. A pályák zörejei, a gépek mechanikus hangjai kezdetben hangulatosak, később inkább egyhangúak, a birkák halálakor hallható loccsanások és fröccsenések engem speciel megijesztettek bizonyos váratlan pillanatokban.

Ítélet

A Flockers három dolog miatt kötelező kipróbálásra: először is mert a legendás Team 17 alkotta, másodsorban azért, mert mint játék is jó és élvezetes, végül pedig azért, mert a Lemmings varázsát egy az egyben sikeresen átültették. A fejlesztők a férgek után bárányokkal varázsolnak el minket. Borzasztóan egyszerű, mégis élvezetes és addiktív, akár hosszútávon is élvezhető, a grafika is korrekt, és cukik a birkák. Nagyobb címek mellett kellemes kikapcsolódás, indie játék szempontjából viszont igen szép munka, és ajánlom mindenkinek kipróbálásra.  

-Róka-

Pro:

+Kihívás

+Cukik a birkák

+Egyszerű és nagyszerű játékmenet

+Szép

+Steam teljesítmények

+Steam játékkártyák

+Steam Workshop

Kontra:

-Lehetne több pálya típus

Értékelés
9.0	Játékmenet: A Lemmings primitíven egyszerű, de zseniális alapjait tökéletesen használja fel a játék, és nem is kell több. A pályák folyamatosan nehezednek, de van annyira addiktív a játék, hogy visszacsábítson az egyre jobb helyezések elérésére, hisz nem kerül semmibe, csak pár kitépett hajszálba, és pár elmorzsolt könnycseppbe.
7.5	Hangulat:  A birkák fellázadtak, és hősiesen gyalogolnak bele a végzetükbe. Nincs sok körítése a játéknak, és a pályák is hangulatukat vesztik egy idő után, de a birka terelgetés kellően mulatságos és egyben idegölő is, úgyhogy ebben is jól teljesít a játék.
8.0	Grafika:  A Flockers indie játékhoz képest egész szép, a pályák jól fel vannak építve, a birkák cukik. Egyetlen kivetnivalóm, hogy csak egy fajta pálya környezet van a játékban, ami egyhangúvá teszi a pályák hangulatát.
7.5	Hangok:  Nincs túl sok hang, amiről beszélni lehetne, bégetés, hús szakadásának, csont törésének és belek fröccsenésének hangja igazán kielégítő élményt nyújt kicsiknek, nagyoknak. A zene se rossz, habár nem túl emlékezetes.
8.5	Szavatosság: A Flockerst könnyű végigbénázni, de így is eltelhet pár óra, mire végzünk vele. Ellenben a játék van annyira jó, hogy visszamenjünk tökéletesíteni a helyezésünket, és ha ez nem elég, vannak feloldható dolgok is.
Review score
8.1	A Flockers egy tökéletes nosztalgia, ami egyszerre bájos és morbid, de mindenképp szórakoztató és addiktív. A játékmenet egyszerű, a játék jól néz ki, a bárányok cukik, tehát minden adott a jó szórakozáshoz. Ajánlom mindenkinek kipróbálásra.