Mik azok a shoot em’ up játékok? Roppant egyszerű: kapunk
egy karaktert, vagy járművet, és egy lineáris, vagy épp nyitott terepen lövünk
halomra mindent, ami mozog. Túlságosan bonyolult játékmenettel nem kell
számolni, ellenben ezek a játékok nagyon pörgősek, intenzívek, épp ezért nem is
bír ki az átlag ember belőlük többet pár pályánál, ezért maradnak meg többnyire
az arcade kategóriában. Ami persze nem baj, hiszen a fejlesztők is így készítik
el a játékaikat, így bármikor beugorhatunk egy gyors durrogtatásra, amikor csak
kedvünk tartja.
Mostani indie játékunk, a Project Root már megmutatta magát
más platformon, és ott a többségnek tetszett, így a játék tiszteletét adja PC-n
is, mindenki legnagyobb örömére. Mikor megkaptam a játékot, utána olvastam, és
végig tisztában voltam vele, hogy egy olyan játékot fogok látni, ami főleg
kézi-konzolra, vagy tabletre készült. Nem vártam tőle sokat, ennek fényében nem
is vagyok túl elutasító a játékkal kapcsolatban, de persze lesz miről beszélgetünk.
Derült égből...
Remélem van itt olyan, aki ismeri a Raptor című ősrégi
repülős játékot. Merem remélni. A Raptor volt az életem első játéka, amivel
játszottam, és még most is szeretem. A Project Root sem megy messzire, az
alapok hasonlók, kivéve, hogy 3D-s terepen közlekedünk, és persze a kor
igényeihez híven sok plusz tartalom is szerepel benne. De persze az alapanyag
ugyanaz: egy repülőt fogunk vezetni, amivel különböző küldetéseket kell
végrehajtanunk az ellenséges vonalak mögött, miközben záporoznak a fejünkre a
rosszfiúk.
Van egy minimális történet, bár elég ritkán, és csak elég
minimálisan fogunk róla bármit is megtudni. A lényeg, hogy egy kis létszámú
elit csapat küzd a gonosz ipar-birodalom ellen, akik felemésztenek minden
erőforrást, és kinyírják azt, aki ezt nehezményezi. Mi viszont rendelkezünk egy
nagyon spéci géppel, ami szívós, gyors, és elég meggyőző a fegyverarzenálja,
ami ráadásul fejleszthető. Kezdetben csak pár rutin küldetésen próbáljuk ki a
gyönyörűségünket, de idővel elmérgesedik a helyzet, az ellenfél is beveti a
legfélelmetesebb fegyvereit, így nekünk is fel kell készülnünk a keményebb
csatákra. Mivel teljesen egyedül leszünk, így csak magunkra számíthatunk.
Így kiindulásnak nem is rossz a dolog, leszámítva, hogy
tényleg elég kurták az eligazítások, és a hozzájuk rajzolt képek enyhén szólva
is bugyuták. Sok meglepetést nem tartogat az indulás, maximum egy-két
furcsaságot, mint hogy például a játék alapból feltételezi, hogy mi konzolon
játszunk, vagy legalábbis rendelkezünk kontrollerrel. Nincs ezzel baj, hiszen
az egér-billentyűzet jól működik a játékban, de már a tutorialban a kontroller
gombjaira hivatkozik a játék, nem pedig az egér és a billentyűzet gombjaira.
A tutorial könnyed és gyors, és minden meg fogunk tudni
arról, hogyan vezessük a repülőnket. A legelső küldetés aztán a lehető
legmélyebb vízbe dob minket, ugyanis meglepően nehéz egy első pályához képest.
Hamar rá kell jönnünk, hogy fejlesztések nélkül túl sebezhetőek vagyunk, és nem
elég csak forogni és lőni a győzelemért. A Project Root bőkezűen szórja ránk az
ellenfeleket, ők pedig rakéták százait, amik gyorsan leszaggatják rólunk a
pajzsot és a páncélt.
Minden pályán kapunk majd egy nyitott terepet, amin
nincsenek behatárolt, folyosószerű utak, csak egy terjedelmes csatatér, rajta
sok tereptárgy, épület, és ellenséges egység. A hajónk manőverezhetősége egész
jó, sok lehetőségünk van kitérni, menekülni, támadni, bár a túl sok gomb
nyomása megzavarja az irányítást. Ez kellemetlen, mikor be vagyunk kerítve, és
egyszerre szeretnénk oldalazni, hátrálni, és közben ráfordulni az ellenségre,
mert ilyenkor a gép valamiért tök más irányba kezd el forogni. Apró
kellemetlenség. A hajónk kezdetben nem túl szívós, és az alap fegyverzettel sem
tudunk világot váltani. Van egy golyószórónk, ami csak a légi egységek ellen
használható. A földi egységek ellen rakétákat fogunk bevetni, melyek sebzése
közepes, de legalább végtelen a lőszer. Nincs más felszerelésünk ezeken kívül,
mindent játék közben kell pótolnunk, vagy a fejlesztésekben kell beszereznünk.
Játék közben az ellenséges egységek dobhatnak ideiglenes fejlesztéseket, mint
például pajzs, erősebb lövedék, az ellenség fegyvereit lebénító bomba, vagy a
játék egyik legjobb cucca, a tucatnyi hő kereső rakétát lövő fegyver. Ez
utóbbival egy pillanat alatt ki tudjuk takarítani a terepet előttünk, de csak
korlátolt mennyiségű lőszer van belőle, így érdemes tartogatni.
A küldetések végén szerzett pénzből és tapasztalati pontból
tudjuk fejleszteni a hajónkat, amire szükségünk is lesz, hiszen minden pályával
csak durvább lesz a játék. Az ellenség fel van ellenünk készülve, lesz mire
lőni, de ránk is fognak serényen. Földi egységekből találkozni fogunk
tankokkal, rögzített lövegekkel, és persze különbféle épület típusokkal,
melyeket el kell majd pusztítanunk a tovább haladás érdekében. A légi egységek
felhozatala idővel változatosabb lesz, de végülis teljesen mindegy, mert a
létszámuk minden esetben aggasztó lesz. A kis vadászgépek két lövésből
felrobbannak, és elég lassúak, nameg buták is, de mikor ki sem látunk az
általuk felénk szórt lövedékekből, akkor már kezdhetünk izgulni. Később lesznek
szívósabb légi egységek is, amik elpusztításáért vért fogunk izzadni, főleg ha
nem szenteltünk elég időt a gépünk fejlesztésére.
A küldetések száma tűrhető, a pályák témája változatos,
tehát fogunk repülni sivatag, erdő, kanyon, sziklás vagy havas táj fölött, és
ezeket a terepeket mindig ellepik az ellenségek. A feladataink nem túl
változatosak, de annyira azért igen, hogy ne váljon monotonná a játék. Lődd
szét ezt, szabotáld azt, ölj meg ennyi, élj túl x percig, és hasonlók. A
küldetések miértjeit a játék két karaktere a képernyő jobb alsó sarkában mindig
megbeszéli két félmondatban, de mikor százak vannak épp a sarkunkban, nincs túl
sok időnk olvasgatni. Az egyes feladatok elvégzése sem lenne tűnik nehéznek, de
az ellenfelek mennyisége, a távolságok, ezek mind képesek egészen komoly
kihívás elé állítani minket, ami nagyon pozitív tulajdonsága szerintem a
játéknak.
Madártávlat
Grafika szempontjából vannak fenntartásaim. Többször
megbeszéltük már más cikkek okán, hogy indei játékoknál a tartalmat kell
elsősorban értékelni, nem a küllemet, de minimális igényeket akkor is fel kell
állítani. Az első ilyen a látványvilág. A minőség ebben a kategóriában
hullámzó, ugyanis az ellenfelek kinézete egész jó, a saját gépünk se néz ki
rosszul, a pályákból pedig vannak nagyon szépek, és vannak élvezhetetlenül
rondák. Előbbiek tényleg értékelendők, részletesek, kidolgozottak, és még
hangulatosak is, de az utóbbiak annyira üresek, élettelenek és rosszul
berendezettek, hogy az hihetetlen. Másik furcsa dolog az effektek. Az összhatás
jól néz ki, a sok rakéta, plazma, golyó, és egyéb lövedék behálózza a terepet,
a robbanásokat a levegő torzulása veszi körbe, de önmagukban mégsem néznek ki
jól. Különösen a robbanások a csúnyák, szinte teljesen meghagyták őket
olyannak, mint amilyenek a kis képernyős kézi-konzolokon voltak. Értem én, hogy
átirat, de fordíthattak volna egy kis munkát bizonyos dolgok fejlesztésére, ha
már PC-re viszik a terméküket. Másik dolog, ami engem elképesztő mód zavart, az
a látószög.
Tableten, kis képernyőn biztos nem volt ennyire zavaró, de a
játék közben olyan szögből szemléljük az eseményeket, ami engem nagyon zavart.
Volt, hogy megszédültem, vagy csak a terep beláthatósága volt annyira
borzalmas, hogy elkapkodtam a mozdulataimat a mérgelődés miatt. Nem, nem tudnék
mondani olyan kameraállást, ami azonnal megoldaná a problémát, de az a
tapasztalatom, hogy ez így nagyon nem kényelmes. Forduláskor olyan érzésem
volt, mintha torzulna is a kép egy kicsit, a terepe beláthatóság sokszor
korlátokba ütközik, stb.
Hangok terén nem tudok sokat mondani, a hangeffektek
átlagosak, szinkron nincs a játékban, azene pedig hullámzó minőségű. Vannak
élvezhető, pörgős számok, de hallhatunk lassabb, monotonabb muzsikát is a
háttérben, amit nyilván a felderítő repülésekhez szántak, ám olyan nincs ebben
a játékban. Elég furcsa a lassú, semmitmondó zenére akciózni. Ettől függetlenül
persze az élmény többnyire pozitív, több féle szám is felcsendül, amik végig
kísérik majd a harcainkat.
Ítélet
A Project Root egy alkalmi akció shoot em’ up, amitől nem
kell többet elvárni, mint amennyit nyújtani akar. Pörgős, sokszor komoly
kihívást elénk állító játék, aminek ugyan vannak hibái és hiányosságai, de
amire készült, arra tökéletes. Aki szereti az ilyen játékokat, annak szerintem
tetszeni fog, hiszen megvan benne minden, amire szükség van. Aki tartalmasabb,
látványos repülésre számít, az csalódni fog, mert ez nem az a játék. De ezt
észben kell tartani, és akkor egy értékelhető, és értékelendő játék lesz a
Project Root.
-Róka-
Pro:
+Alkalmi akció
+Sok kihívás
+Steam teljesítmények
Kontra:
-Csúnyácska
-Kényelmetlen látószög
Értékelés | |
8.5 | Játékmenet: A klasszikus repülős shoot em' up jól működik, több pályán és küldetésen kell bizonyítanunk, méghozzá egész komoly kihívások közepette, amiket egy kis fejlesztgetés színesít meg. |
7.0 | Hangulat: Maga a sztori minimális, és az átvezetések sem árasztanak sok hangulatot, de a repkedés néha egészen hangulatos, köszönhetően egy-két szép pályának, és a vérre menő tűzharcoknak. |
6.5 | Grafika: A látványvilág átlagos, maga a grafika viszont maradt azon a szinten, ami egy tableten állja meg a helyét, de a monitoron kevésbé. Nem túl szép, néhol kifejezetten kopottas, de azért még élvezhető. |
6.5 | Hangok: Szinkron egyáltalán nincs, a hangeffektek nem hordoznak túl sok extrát, a zene pedig hullámzó hangulatú a játék közben. Vannak semmitmondó, unalmas számok, de előkerül néhány kellemes akció aláfestés, ami felpörgeti a játékot. |
7.0 | Szavatosság: Az egyszeri végigjátszás sem feltétlen egy nap, és a többségnek elég is lesz egyszer kipörgetni, de a stílus kedvelői bizonyára vissza látogatnak majd egy-egy küldetésre pontokat szerezni. |
Review score | |
7.1 | A Project Root egy jó alapokkal rendelkező játék, ami képes azt nyújtani, ami elég ahhoz, hogy jó legyen. Részleteiben vannak hiányosságok, furcsaságok és kellemetlenségek, de még így is érdemes arra, hogy próbát tegyünk vele. |