Még egy indie játékkal köszöntelek benneteket újabb
cikkünkben, és mielőtt bárki azt hinné, hogy egy újabb ugrálós puzzle lesz
terítéken, ezúttal valami más következik. A nyomozós point and click játékokból
nincs túl sok, és sok a feledhető cím, pedig régen óriási kultúrája volt a
stílusnak. Igen, kultúrája. Valódi művészetnek számított a jó point and click
adventure, gondoljunk csak a Lucasarts remekeire. Azóta sok minden változott,
így a kattintgatós kalandjátékok lassan lekoptak a játék listákról, és csak
egy-két cím maradt fent. De ezek a címek elég ütősek, például Walking Dead, Sam
and Max, Deponia, Wolf among us, és a többi. Ilyenkor mindig eszébe jut az
embernek, hogy mennyire jó is ez a játék stílus, mennyire egyszerű, és mégis
mennyi potenciált rejt. Ehhez nem kell természetfeletti programozói képesség,
csak jó ötlet, és kreativitás.
A Memento Mori 2 is egy point and click nyomozós játék,
aminek a puszta léte örvendetes hír. Indie játék révén nem várunk el tőle
hatalmas dolgokat, csak hogy legyen tartalmas, és szórakoztató. És akkor jönnek
a problémák… a Memento Mori 2 ugyanis nem lenne rossz indie játékhoz képest, de
sok olyan betegségben szenved, ami kóros, és könnyedén ráragad a játékosra. A
betegség neve unalom. De nézzük csak szép sorjában.
Afrikai balhé
A történet szerint Lara és Max az Interpolnak dolgoznak,
vagyis igazából Max csak a feleségét kísérgeti, és segít a nyomozásban, mivel
egész talpraesett, olvasott és művelt, és nem utolsó sorban furcsa jelenéseket
lát. Ezek a jelenések rémálomszerűek, és beteg elmére vallanak, de mint
kiderül, közük van bizonyos ügyekhez, és segíthetnek a nyomozásban. A pár
Afrikába utazik, ahol egy helyi múzeumból loptak el pár kiállítási darabok,
melyek valamiért igen fontosak, a helyi rendőrség pedig gyanúsan hamar kukába
dobta az ügyet, és igen kellemetlenül érinti őket a jelenlétünk. Az egész ügy
túl gyanús, így elkezdünk nyomozni egy szimpla betörő után, de a későbbiekben
komolyabb összeesküvéseket, intrikákat és gyilkosságot fogunk felfedni.
Ez mind jól hangzik, és ugyan lassan indul be a sztori, azt
le kell szögeznünk, hogy a befejezés egészen jóra sikeredett. Persze nem fogok
spoilerezni, de aki végig követi a sztorit, az még akár elégedett is lehet a
zárással. Addig viszont sok megpróbáltatásban lesz részünk, és nem feltétlen a
jó értelemben.
A játékban a cselekvéseink a stílus alapvető elemeiben merül
ki, tehát egy kattintással tudunk ide-oda menni, bal egér kattra interakcióba
lépünk a pályán található dolgokkal, a jobb kattra csak megszemléljük őket.
Felvehetünk tárgyakat, a zsákunkban meg is nézhetjük őket, gondosan
körbeforgatva, megvizsgálva. Tudunk bizonyos tárgyakat kombinálni is, vagy
odaadni más karaktereknek, de olyan is elő fog fordulni, hogy egyes tárgyaknak
nem lesz semmi haszna. A nyomozás során lesz egy naplónk is, amiben a karakter
jegyzi fel a fontosabb állomásokat, és kommentálja őket, valamint itt
tekinthetjük meg a begyűjtött írott anyagokat is. Ilyenek a látszólag
érdektelen újságcikkek, iratok, levelek, és egyéb anyagok, melyek még hasznosak
lehetnek. Az egyes pályákat gondosan körbevizsgálva gyűjtjük a bizonyítékokat,
beszélgetünk az emberekkel, kikérdezzük őket, vagy szimplán csak csevegünk
velük, hogy elcsípjünk egy-két félmondatnyi segítséget az ügyhöz.
Technikailag igazából jól működnek ezek az elemek,
leszámítva például azt a tényt, hogy a pályákon nem mindig egyértelmű, hogy mit
kell csinálnunk. A keresgélés nehézkes, ugyanis a megvizsgálható terep egész
részletesen ki van dolgozva, ami pozitívum, de épp ezért nehéz szabad szemmel
kiszúrni a nyomokat. Ha valamin véletlen átsuhanunk, az bizony baj, mert a
játék nem enged minket tovább, míg meg nem találtuk az utolsó láthatatlan
szutyok pöttyöt is a földön. És mivel nulla infóval indulunk, így fogalmunk sem
lehet arról, hogy mit is keresünk pontosan. Segítségre nem számíthatunk, a
naplónkban nagyon tömören kapunk csak összefoglalót a helyzetről, a
karakterekkel csak minimális infót tudunk megtárgyalni, és ha már megtettük,
nem olvashatjuk őket vissza, ergo nem ismételhetjük meg a beszélgetések
nagyját. Igazából nem is kell, mert ami érdektelen infó, az nem fog tovább
vinni minket, ami pedig lényeges, ott a sztori is halad tovább. Jól működik,
mégis sűrűn vezet elakadáshoz, hogy nem tudjuk kivel beszéljük, nem találunk
egy-egy apró nyomot, és nem is kapunk tippet hozzá. Tapasztalt kalandjátékosok
persze a képernyő minden négyzetmiliméterét átkattintgatják, hogy megtaláljanak
mindent, de egy idő után frusztráló és unalmas lehet ez az akadozott haladás. Ami
engem határozottan zavart, az a felesleges tárgyak létezése. Sok olyan nyomot
fogunk találni, aminek a későbbiekben sem lesz szerepe, épp ezért zavaró a
jelenlétük, túl sokszor próbálkozik az ember kezdeni velük valamit, miközben
nem is lehet.
Altatódal
És akkor ha már az unalomról van szó. Beszélhetünk a
karakterekkel, és bejárhatjuk a pályát, de ez szörnyen uncsi tud lenni, sajnos
több alkalommal is. Ez több okból is megtörténhet, aminek az egyik oka a
beszélgetések temérdek hibája. Kezdjük ott, hogy a készítők alapból nem angolul
beszélő emberek, legalábbis ezt mutatja az eredmény, ugyanis a lokalizáció
enyhén szólva is buta lett, mind szinkronban, mind feliratban. A felirat
többször helytelen nyelvtanilag, vagy egyáltalán nem az szerepel a szövegben,
mint ami elhangzik, máskor pedig olyan a megfogalmazás, ami sehogy sem angolos.
A megírt szövegek nagy része ráadásul csak töltelék rizsa, aminek semmi értelme
nincs, nem visz előrébb, nem közöl információt, és még csak nem is érdekes,
egyszerűen csak beszélnek, de nem mondanak semmit. Néhány különösen kínos
párbeszéd is elhangzik, és csak ezután jön a szinkron. Indie játékról
beszélünk, tehát nem várunk el neves színészeket a mikrofon mögött, de azt nem
zárhatjuk ki a tudatunkból, hogy a szinkronszínészek nem tudnak élvezhetően
előadni, és a hangfelvételekkel is van némi gond. Ha a szinkron nem is
ripacskodik, vagy nem alszunk el a gépies monoton hangján, akkor a hangfelvétel
minősége kerget a sírba, például a telefonbeszélgetések felirat nélkül szinte
érthetetlenek. Más esetekben bizonyos mondatok úgy hangzanak, mintha nem is az
eredeti szinkron mondaná fel őket, hanem egy beugró ember, aki próbálja
imitálni az eredetit – nem túl sok sikerrel.
Így sajnos a történet vezetés enyhén szólva is unalmas, túl
lassú és akadozó, és a helyzeten tovább nehezít a már említett nyom keresgélés
nehézsége. De mi a helyzet a puzzleökkel? Van egy két érdekes, sőt, akár
izgalmas kirakós is, például mivel sok misztikus és történelmi elemmel fogunk
találkozni, előfordulhat, hogy képeket kell összehasonlítgatnunk, kódot kell
fejtenünk, írott anyagból kell megtalálnunk bizonyos jeleket, stb. Bár nem túl
nehezek a puzzle-ök, de legalább vannak, és működnek, ellenben van egy-két
puzzlenek szánt teendő, amik vérlázítóan rosszak. Nem is abban rejlik a
hibájuk, hogy rosszul vannak megcsinálva, hanem eleve az, ahogy léteznek.
Teszem azt, egy alkalommal ki kell nyomtatnunk egy írott anyagot, de a nyomtató
gép bemondja az unalmast. Meg kell szerelni. Meg kell keresni a szétszedéshez a
gombot, szétszedni, megkeresni a patron gombját, kivenni, megszereleni,
visszarakni, stb. Mintha csak egy irodában lennénk, ahol a már így is
végtelenül unalmas munkavégzés közben egy még unalmasabb teendőt varrnának a
nyakunkba. Ez kérem nem puzzle, de még időhúzásnak is gyenge. És ilyen
totálisan érdektelen cselekvésből elég sok található.
Nehéz ügy
Mint említettem, a végkifejlet kárpótolhatja azokat, akik
nem alszanak el az első egy-két óra játék után, hisz a sztori egész érdekessé
válik, és egy kerek befejezést kapunk, ahol megmagyarázzák a látottakat. A
döntéseink minimálisan változtatják meg a végkifejletet, de morális és nehéz
döntésekre ne számítsunk. Lesz egy két kritikus válasz adás, vagy a nyomokat is
elhallgathatjuk, vagy megváltoztathatjuk egyes beszélgetések alatt, így
manipulálva kicsit az ügy haladását, de ennyi. A végigjátszás beletelik pár
órába, ha végighallgatjuk az összes szöveget, és tényleg összeszedünk mindent,
hiszen a készítők próbáltak valamiféle tartalmat gyömöszölni a Memento Mori
2-be. Ez nem is rossz dolog, és tényleg mindent megvizsgálhatunk, mindenhez van
valami kommentárja a karakterünknek, de mint fent említettem, ezek minősége
hagy maga után némi kívánni valót.
Beszéljünk kicsit a grafikáról. Na itt már derűsebb élményről
számolhatok be a játékmenet furcsaságainak rossz szájíze után. Ugyanis a
Memento Mori 2 indie játékhoz képest határozottan szép, ami főleg a
környezetben mutatkozik meg. A karakterek sem rosszak, bár az animációkra
ráfért volna egy-két finomítás, mert pár mozdulat nem tűnik természetesnek,
néhol pedig még viccesek is a végtagok furcsa hajlásai. De kinézetre viszont
meg vagyok elégedve a karakter modellekkel, ahogy a környezettel is. A
bejárható területek apróbb helyekre vannak bontva, amik közt szabadon
járkálhatunk, körbe vizsgálva a zugokat. Ezek a helyek szépen néznek ki, jól be
vannak rendezve, a színvilág is egész élvezhető, a textúrák csak egy-két helyen
mosottak, de amúgy szép élesek. És nem csak a távolról vizsgált terület szép,
de bizonyos helyeken be is közelít nekünk a kamera, hogy részletesebb
vizsgálatot végezzünk, és ilyenkor is egész értékelhető a látvány. A Memento
Mori 2 ebből a szempontból jó teljesítményt nyújt.
Hangok terén már beszéltem a közepes szinkronról, amiből sok
van, de nagyobb százalékban elég alul, vagy túljátszott, más esetben pedig maga
a felvétel minősége is aggodalomra ad okot. Hangeffektből igen kevés van, de
nem is feltétlen hiányoznak, ami van, az pedig elfér. A zenék hangulatosak, de
sajnos elég kevés szám van, és csak egyszerű háttér aláfestések, amik nyugisan
megbújnak a nyomozás ideje alatt. Egy idő után repetitívnek hatnak a már
sokszor hallott számok, és az is zavaró, hogy néha a zene hangosabb a
szinkronnál. Persze, át lehet állítani a beállításokban, de ez a játék
alapértelmezett hangereje, és zavaró.
Ítélet
Szóval mivel is állunk szemben? Egy érdekes, elég lassan
beinduló, majd a végére értelmet nyerő sztorival, szép grafikával, dögunalmas
nyomozással, túl könnyű, vagy értelmetlen puzzleökkel, néha zavaró szinkronnal.
Indie játékhoz képest nem rossz teljesítmény a Memento Mori 2, hisz grafikailag
kiemelkedő, és nem is egy rövid távú szórakozás, de a megvalósítás felett nem
tudunk szemet hunyni. Aki szereti a nyomozós point and click játékokat, annak
azért érdemes kipróbálni, hisz már megszokott dolog a lassabb játékmenet, és a
nyom gyűjtögetés, ellenben a stílussal ismerkedők, vagy az attól idegenkedők el
fognak aludni játék közben.
-Róka-
Pro:
+Szép grafika
+A végére érdekessé váló sztori
Kontra:
-Nem túl jó szinkron
-Béna szövegkönyv
-Dögunalmas sztori vezetés
-Néhány buta puzzle
| Értékelés | |
| 6.0 | Játékmenet: A point and click nyomgyűjtögetős, nyomozós, beszélgetős alap jó, és jól működik technikailag, de sok az üresjárat, az elakadás lehetősége, és eközben szörnyen unalmas is tud lenni. Így elég akadozó, dinamikátlan, és pár értelmetlen dolog is felüti a fejét. |
| 7.0 | Hangulat: A nyomozás nem lenne rossz, a sztori is érdekessé válik a játék végére, de a karakterek érdektelensége, a lassú sztori vezetés, és a repetitív zene sajnos nem engedi a hangulatot normálisan érvényesülni. Ha lecsupaszítjuk a hibáktól, akkor még van is benne potenciál. |
| 8.5 | Grafika: A játék ezen része kivételesen pozitív csalódás, indie játékhoz képest egészen szép, főleg a pályák megjelenítése érdemel dicséretet. A karakterek se rosszak, de az animációkon lehetne még mit finomítani. |
| 6.0 | Hangok: Hangeffektekből nincs túl sok, ami van az jól megfér, a zenék hangulatosak, de kevés van belőlük, és csak a háttérben bújdosnak. Viszont a szinkronok tényleg problémásak, eleve nem túl jó a színészi játék, de még a hang minőség is hagy maga után kívánni valót, nem is beszélve a béna fordításról. |
| 7.5 | Szavatosság: A Memento Mori 2-őt beletelik pár órába kijátszani, még többe ha közben bealszunk. Ha valakit mégis leköt, az ellesz vele egy ideig, újrajátszani viszont nem látom különösebb értelmét. |
| Review score | |
| 7 | A Memento Mori 2 egy jó játék lehetett volna, már csak stílusából adódóan is. Volt egy érdekes ötlet, szép grafika, de a megvalósítás pár helyen nagyon kevés lett, ami főleg az élvezhetőség kárára ment. Aki szereti az ilyen típusú játékokat, annak lehet, hogy megér egy próbát, a többiek viszont könnyen megunhatják. |