Az általam írt tesztek és hírek alapján már biztosan sokan tudják, hogy jelenleg a kedvenc fejlesztőcsapatom a Double Fine. Ennek több oka is van. Először is: a csapattagok iszonyatosan nagy kretének (a szó legpozitívabb értelmében), másodszor az ő általuk készített produktumokban még sosem csalatkoztam. A játékaik egytől egyig sajátosak, és sok esetben újszerűek a játékmenet, vagy a téma terén. Ezt egy nagy szimpatikus húzással sikerül elérniük, ugyanis a csapat minden évben rendez egy Amnesia Forthnight nevű kis eseményt, ahol az egész brigádot kisebb csapatokra osztják, akik előhozakodnak különböző ötletekkel. Ezek közül a legjobbakat prototípus formájában két hét alatt el is készítik, majd később ezekből teljes játék és lesz. Ilyen prototípus volt a Costume Quest, a Stacking, a Spacebase DF-9, vagy a mostani témánk is, a Hack ’n’ Slash.
A játék legerősebb vonása a játékmenet, amely a hackelés beleszövése a Zelda-játékokból ismerős környezetbe. A hackelés alatt most ne ilyen kamu minijátékot értsetek, hanem itt valóban a játék kódjával kell majd szórakozni. Azonban, mielőtt sokan legyintetnének, hogy akkor ez csak a programozók szórakozása lesz, le kell szögeznem, hogy bizony nem. A fejlesztők törekedtek arra, hogy ez a kifejezetten érdekes játékmechanikai elem úgy kerüljön beépítésre, hogy minimális angoltudás mellett bárki értelmezhesse a dolgokat. Hackelni úgy tudunk, hogy az USB-kardunkat beillesztjük az adott objektumon található portba, majd a felugró kis ablakon megváltoztathatjuk az objektum változóit úgy, hogy az segítse a továbbjutásunkat. Tehát mondhatjuk azt is, hogy a Hack ’n’ Slash igazából egy kalandjáték.
Kalandjáték a javából, amiben néhol jól meg kell mozgatnunk az agytekervényeinket, ha tovább szeretnénk jutni. Az egyszerűbb feladatok mellett akadnak azért jóval bonyolultabb dolgok is. Fontos tudni azt is, hogy gyakorlatilag majdnem minden objektum változóival babrálhatunk majd a játék során. Például egy egyszerű sziklánál megadhatjuk, hogy hányszor lehet tolni rajta, hogy milyen messzire toljuk el, és a sebességét is, de az ellenfelekkel is megtehetjük ugyanezt. A sebességüktől kezdve a sebzésükön át gyakorlatilag mindent megváltoztathatunk rajtuk. Még azt is, hogy ellenségesek, vagy barátságosak legyenek-e.
A játék rengeteg titkot rejt, amelyek felfedezése külön öröm, és bár ez még csak a korai hozzáférésű verzió, így sincs okunk panaszkodni. Jómagam még mindig csak a felszínt kapargatom, de már most tudom, hogy ha megérkezik majd a teljes változat, akkor bizony nagyon hosszú ideig elleszünk majd a játékkal.
A játék maga egyébként kifejezetten tetszetős külsővel lett megáldva. Erősen érződik rajta a Zelda hatás, hiszen a dizájn és a kameranézet terén is borzasztóan hasonlít a nagy klasszikusra a játék. Ehhez kapunk még egy jópofa, néhol kicsit tingli-tangli, de a játékhoz illő OST-t. A játékban a kis költségvetés és a klasszikus hangulat megtartása érdekében nincs szinkron, bár ennek hiányát sose fogjuk negatívan érzékelni.
Összességében a Hack ’n’ Slash egy ízig-vérig Double Fine-játék, ami ismét valami érdekeset és újszerűt mutat, és ami hosszú és tartalmas szórakozást biztosíthat minden erre nyitott játékosnak. Akit érdekel a program, az ne habozzon megvásárolni a korai hozzáférésű verziót, mert abszolút megéri!
- Süti -
| Preview | |
| A+ | A Hack 'n' Slash hozza azt a színvonalat, amit egy Double Fine-projekttől vár az ember. Kreatív, újszerű, vicces és kifejezetten addiktív szórakozás nemcsak programozóknak. |