Sokat beszéltünk már az oldalon az indie játékfejlesztésről, és hogy miért is szeretjük őket. Jómagam az indie horrorok számára is szenteltem már néhány sort a Daylight teszt során, így nem igazán szeretném ismételni magam a témával kapcsolatban. Viszont, mielőtt belevágnánk az ismertetésbe, szeretnék pár dolgot megemlíteni a mai tesztalanyunkról, a DreadOutról. A játék egy indonéz csapat első játéka, ami bizony máris egzotikus dolognak hangzik, hiszen Ázsia ezen országából nem igazán kaptunk túl sok játékot, így különösképpen érdekelt, hogy mit tettek le az asztalra a fejlesztők a DreadOuttal. Lássuk…
Bújj, bújj szellem!
A játékban egy Linda nevű diáklányt alakítunk, aki néhány osztálytársával, és egy tanárával éppen egy kirándulásról tartanak hazafelé, amikor is eltévednek, és egy kihalt város határában találják magukat. Ahogy az minden horror-sztoriban lenni szokott, hőseink természetesen bemennek a városba, ahol egy régi iskolánál kötnek ki, amit természetesen be kell járniuk. Miután besötétedett, és indulnának haza, ráeszmélnek, hogy egy társuknak nyoma veszett, így visszamennek megkeresni, és ekkor veszi kezdetét a borzalom: az épület bezárul és társaink nyom nélkül eltűnnek. A mi feladatunk lesz tehát, hogy megtaláljuk a többieket, és, hogy élve kijussunk a szellemjárta helyről.
Gondolom, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ez a felvezetés ennél sablonosabb már nem is lehetne. A történet a játék során se igazán javul, sőt. Túl sokat nem is tudunk meg az egész szituról, csak felszedünk pár feljegyzést, legyőzzük az utunkba álló szellemeket és kész. Vége az első felvonásnak. Igen, jól olvastátok, a játék a szívemcsücske Broken Age-hez hasonlóan két részlett bontva, amelynek jelenleg csak az első fejezetét kapja meg az, aki megvásárolja a játékot. A második részt természetesen ingyen megkapják majd a tulajdonosok, amint az megjelenik. Azonban még a játék kettévágott mivolta sem mentség arra, hogy az első fejezet nagyjából egy óra alatt végigjátszható, ami még ebben az árkategóriában is igencsak karcsú.
Mielőtt még rátérnék magára a játékmenetre, szeretnék beszélni egy keveset a misztikus hátteréről, ami talán a program legerősebb részének mondható. A szellemek kifejezetten kreatívak, és ha jól tudom, akkor az indonéz flórklórból táplálkozik az egész, ami kifejezetten üdítő. Így végre kapunk valami frissességet ebbe az egész szellemesdibe, ami már nagyon hiányzott. Egyébként minden típusról kapunk egy rövidke leírást a naplónkba, miután lefényképeztük őket, és ezek a leírások kifejezetten érdekesek. Szóval a szellemek megalkotása termén a játék remekül teljesít, de lássuk, hogy mi a helyzet a játékmenettel!
A PS2 tulajdonosok számára szerintem minden világos lesz, ha azt mondom, hogy a DreadOut játékmenete gyakorlatilag megegyezik a Fatal Frame sorozatéval. Akik, esetleg nem ismernék a sorozatot, azoknak elmondom, hogy a Fatal Frame egy külsőnézetesek horrorjáték, amelyben szintén szellemekkel van dolgunk, és egy fényképező segítségével küzdhetünk ellenük. A DreadOut gyakorlatilag teljes egészében átvette a dolgot, csupán annyi a különbség, hogy itt az okostelefonunkat használjuk fényképezésre, és az egyben a zseblámpánk is.
Tehát a játékban lényegében bolyongunk a sötét folyosókon és osztálytermekben, és a telefonunk segítségével keressük a szellemeket, amiket aztán legyőzünk, azzal, hogy párszor lefényképezzük őket. Ezen kívül találunk majd néhány feljegyzést, és plakátot, valamint, azt hiszem, hogy két kulcsot is meg kell szereznünk a játék során. Nagyjából ennyivel leírható a dolog. Nem lesznek logikai feladványok, se semmi más. A dolgon még az se segít, hogy az első fejezet csupán az amúgy nem túl nagy iskola területén játszódik, ami borzasztóan kevés, tekintve, hogy mire a játék elején eljutottunk odáig, végigsétáltunk, egy amúgy borzasztóan hangulatos, és egészen méretes városon, ami így egy igazi kihagyott ziccernek tűnik egyelőre.
Érdemes még megemlíteni, hogy a játék indokolatlanul hosszú ideig tölt, bár ezt még ki lehet bírni, mert nem csinálja sűrűn, valamint azt is sajnálom, hogy nincs benne kontroller-támogatás, amivel valahogy jobban kézre állt volna a dolog, de a billentyűzet és egér kombinációval sincsen semmi gond.
Összefirkált padok, nyikorgó székek
A játék grafikai téren a PlayStation 2-es korszakra emlékeztet. Mind a textúrák minősége, a részletesség és karakter-animációk elmaradnak a ma elvárt minőségtől. Viszont a szellemeket a kopottas grafika ellenére is sikerült félelmetesre megalkotniuk a készítőknek, így legalább a játék legerősebb része nem degradálódik.
A hangok terén azért jobb a helyzet ugyanis a környezeti zajok és a szellemek hangjai jók, és kifejezetten ijesztőek. A zenék szintén jól eltaláltak, és segítenek a hangulatkeltésben, viszont a szinkronra a legjobb esetben is csak azt tudom mondani, hogy rossz. Ez nyílván visszavezethető a kis költségvetésre, és arra is, hogy indonéz a játék, így valamilyen szinten érhető, hogy miért lett ilyen pocsék ez a fránya angol szinkron. Szerencsére beszélgetésből kifejezetten kevés van a játékban, így nem fog vérezni a fülünk tőle.
Ítélet
A DreadOut egy remek alapötlettel és háttérrel rendelkező szellemes horror, ami lenyúlt játékmenete ellenére is lehetett volna egy jó alkotás, viszont a különböző technikai, játékmenetbeli és történetbeli hiányosságai, valamint a rövidsége miatt csak egy legjobb esetben is közepes játék lett belőle. Kár érte.
- Süti –
Pro:
+ Hazai flórklórból táplálkozik
+ Jó hangok és zene
+ Néhol egészen hangulatos
Kontra:
- Rövid
- Csúnya
- Béna szinkron
- Egyhangú játékmenet
| Értékelés | |
| 5.5 | Játékmenet: A játékmenet borzasztóan egyszerű, és nem túl változatos. |
| 7.5 | Hangulat: A játék legerősebb pontja a hangulata, amelyet a flórklórból hozott szellemekkel, és a jó hangokkal sikerül előidéznie. |
| 5.0 | Grafika: A játék grafikája a PS2-korszakot idézi, így igencsak elmarad a ma elvárható színvonaltól. |
| 7.0 | Hangok: A hanghatások és a zene jól sikerültek, és segítenek a hangulat megalapozásában, azonban a szinkron sajnos borzalmasra sikerült. |
| 5.0 | Szavatosság: A játék ebben a formában nem igazán veszi rá a játékost egy újbóli nekifutásra. Egyedül az achivementek segítenek ezen, a fanatikusok talán így végigrohannak párszor ezen a borzasztóan rövid kalandon. |
| Review score | |
| 6.0 | A DreadOutban ott van a lehetőség arra, hogy egy kiváló játék készüljön belőle, ám úgy érzem, hogy a kezdő fejlesztők talán túl sokat akartak így elsőre, így csak egy közepes játékot kapunk a pénzünkért, amin a második fejezet talán képes lesz majd javítani. |