Ennek a cikknek a kezdetén akár a retro rovatba is
belenyúlhatnánk, és elmélázhatnánk csöppet a jó öreg shooter-platformer játékok
világában. Megaman, Metroid, ezek mind a kategória titánjai, az
ugrálós-lövöldözős játékok alfái és omegái. Rengeteg hasonló játék készült már,
hiszen pofon egyszerű alapokra épül, de a jó játék létrejöttét még sok más
tényező befolyásolja. Egy ilyen játékban 2d-s terepen haladunk oldalnézetben, a
pályák bonyolultsága miatt sokat kell ugrálnunk, csapdákat kell kikerülnünk, és
közben le kell durrogtatnunk a lábukról a szemünk elé kerülő ellenségeket. Bár
csak síkban mozgunk, előre, hátra, fel és le létezik, lőni pedig többnyire csak
előre lehet, mégis rengeteg ügyességet igényeltek ezek a játékok. Ez köszönhető
többek közt annak, hogy a pályák mesteri módon voltak felépítve, sok féle
ellenfél állt az utunkba, akik sok kellemetlen trükköt tartogattak a
tarsolyukban. Ja és akkor még nem is beszéltem a változatos főellenfelekről.
A stílus szórakoztató, egyszerű, de mégis nagyszerű. De
persze lehet benne rosszat is csinálni. Sajnos a mostani cikkünk tárgya is egy
ilyen játék, ami dicséretes módon szeretett volna elmerengeni a régi szép
ugra-bugrálós idők játékain, de nem aratott túl nagy sikert. De ne ássuk el
ilyen gyorsan a Chaos Domaint, vegyük sorra, hogy mivel is állunk szemben.
Anubis az űrben
Történet… hát az nincs… se háttér sztori, se egy gyors
szöveges ismertető a játék alapeseményeiről, de még egy nyamvadt pálya leírás
nincs, amiből megtudhatnánk, hogy mi a fenét csinál Anubis a világűrben,
robotokat gyilkolva. Nem tudom, milyen sztorit lehetett volna kikerekíteni
ebből a receptből, de tényleg semmit nem tudunk meg, csak szaladunk Anubissal,
és egy űrhajó fedélzetén lövöldözünk a totálisan ismeretlen ellenségre. Most
lehet, hogy páran azt gondoljátok, hogy de egy ilyen játéknak nem is kell
sztori… lelketek rajta, de ha megnézitek a stílus nagyjait, akkor láthatjátok,
hogy nekik elég brutál jól felépített sztorijuk van, de még a futottak-még
kategória résztvevőinek is van valami apró történet szála, amit legalább a
játék kezdetekor egy bárgyú képen két félmondattal elmagyaráznak. A Chaos
Domain ennyire sem volt képes. Ezzel az a nagy baj, hogy mindenfajta lehetőség
elúszott ahhoz, hogy a játék igazán hangulatos legyen, hiszen se a terepről, se
az ellenfelekről, se a karakterről nem tudunk semmit (najó, Anubisról tudjuk,
hogy kicsoda, de én nem láttam még plazmafegyverrel ábrázolva az egyiptomi
festményeken).
De rendben van, hát ha nincs sztori, akkor legyen élvezetes
tartalom, és akkor meg van bocsátva. Pofára esés numero kettő. A Chaos Domain
elég kevés pályát tartalmaz, mindegyik „fejezet” több kisebb futkározásra van
lebontva, amik nem is túl hosszúak. A pályák nem igazán bonyolultak, habár
találkozunk a klasszikus mozgó-lebegő platformokkal, lézer kapukkal, és persze
lesznek eldugott helyek, melyekhez nehéz felugrálni, de megéri, mert értékes
tárgyakra bukkanhatunk. A tárgyak többnyire a pontszámunkat fogják növelni, ami
az egyetlen érték a játékban. A pontokat szerezhetjük a megszerzett kincsekkel,
a szerzett ölésekkel, és persze a pálya kivégzésének sebességével. A pontok
összesítése után értékeli a játék a teljesítményünket, majd mehetünk is a
következő pályára.
Sok változatosságra ne számítsunk, a pályák többnyire
hasonlóak, a hátterek bár néhol tényleg szépek, de ismétlődnek, és egy idő után
nagyon egyhangúvá válik a szaladgálás. Mintha a hajó sosem akarna véget érni,
mintha mindig ugyanazokon a szinteken mászkálnánk. Lehetett volna pár egyéni
témájú pálya, például ahol veszélyes gépezetek és berendezések közt ugrálunk,
vagy valami labor szerűség, esetleg barakkok, de nem. Hosszú folyosók,
melyekben van pár tereptárgy, a háttérben pár ablak, azon túl pedig az űr. És
bár előfordul pár szebb szakasz, ezekből kevés van, és nem is tartanak túl
soká.
Oké, egyhangúak a pályák, és nem is túl bonyolultak, de hát
végülis ez egy akció játék. Mi a helyzet az ellenfelekkel? Ezen a területen
felemás a játék, ugyanis az ellenségeink semmitmondóak, stílustalanok és
üresek, de legalább több fajtájuk is előfordul, és minden ellenfél típus tartogat
meglepetéseket. Az alap egységek csak állnak és lőnek, de lesznek gyorsan
szaladó közelharci dögök, nehézpáncélosok, és persze főellenfelek is, egy végső
főmuftival az élen. Ami még pozitívum, hogy a játékba tuszkoltak egy AI-t,
aminek köszönhetően az ellenfelek próbálnak úgy viselkedni, hogy ne feltétlen
tudjuk kiszámítani a cselekedeteiket, ezzel is színesítve kicsit a harcokat, és
növelve a kihívás faktort. Vannak bizony ellenfelek, akik megjelennek, és olyan
mozdulatokat és akciókat hajtanak végre, hogy csak pislogunk. Sajnos ez nem
mondható el a főellenfelekről, ott van egy bevált stratégia, elég azt követni,
és már mehetünk is tovább.
Maga a harc rendszer viszont ne is haragudjatok, de pocsék.
Eleve nem könnyű a játék, hiszen nincs életünk, egy lövésből meghalunk, és csak
korlátozott számú újraéledéssel rendelkezünk. Mondhatnánk, hogy majd kikerüljük
a lövedékeket, és megöljük az ellenségeket, mielőtt bármit is tehetnének. Hát
ez nem ilyen egyszerű. Kezdjük ott, hogy a játék nem támogatja az egeret, vagy
a kontrolleren a joy-t, tehát csak a WASD segítségével célozhatunk, 45 fokos
szakaszokban emelgetve a fegyverünket. De a WASD nyomásával mozgunk is, tehát
ez így néz ki élesben: szögre pontosan kell belőnünk, hova akarunk lőni, de
közben a karakter mozogni fog. Ha előttünk, kissé lent van egy ellenfél, akkor
nem fogjuk tudni úgy lelőni egy magasabb pontról, hogy közben ne esnénk rá.
Hiába számoltuk ki, hogy majd mi egy platform széléről lelőve intézzük el a
mocskot, a karakter mozgása, és a korlátolt lövési szög miatt elkerülhetetlen a
bénázás, majd a frusztráló halál. Számomra felfoghatatlan, hogy ez miért
működik így, hiszen ellehetetleníti a játék akció részét, idegesítő, és millió
meg egy játékban láthattuk ezt már normálisan kidolgozva. Itt ennyi se
sikerült.
Grafika szempontjából a Chaos Domain nem rossz, mint
említettem, vannak egész szépen elkészített hátterek, és pálya részek, de
találkozhatunk szép effektekkel is. Bár az ellenfelek dizájnja elég
semmitmondó, de viszonylag jól le vannak modellezve, és a mozgásuk is egész jó.
Anubisról is ugyanennyit lehet elmondani, furcsa látvány az egyiptomi istenség
plazma fegyverrel, de legalább tisztességesen néz ki.
Hangok terén sem tudok sokkal többet mondani. Szinkron egy
deka nincs a játékban, a hangeffektek kimerülnek a plazma sistergésben,
puffogásban, robbanásban, és…és hát ennyi. A zene végig elektromos, egész
élvezhető, néha tényleg felidézi a régi pittyegős zenéit a régi klasszikusoknak.
Ítélet
Bajban vagyok, mert volt már dolgom rossz játékkal, de
tudtam róla írni, hiszen attól még, hogy nem volt jól megcsinálva, volt
valamennyi tartalma. A Chaos Domain viszont kínosan üres, és a hibái a
játékélményt is jelentősen rontják, így nem tudok túl sokat írni róla, fikázni
pedig nem szeretném a végtelenségig. Azt nem mondom, hogy játszhatatlan, vagy
hogy ne próbáljátok ki, de ajánlani sem szeretném. Aki túl tud lépni a hibákon,
az jót szórakozhat vele, viszont más pozitívumot nem is nagyon tudnék mondani.
Egy jó alapanyagú játék, aminek nem használták ki a lehetőségeit, amit pedig
felhasználtak, az nem lett túl jó. Nagy kár érte.
-Róka-
Pro:
+Néhol szép
Kontra:
-Érthetetlenül rossz irányítás
-Üres, kevés
-Semmitmondó dizájn
| Értékelés | |
| 6.5 | Játékmenet: Ugrálsz, és lősz. Ez elég is lenne, de az irányítás nehézkes és hibás, sok komplexitása nincs a pályáknak, az előrehaladás sem igazán nehéz, és a játék sem tart ki túl sokáig. El lehet vele lenni, de sok élményt nem tartogat. |
| 3.5 | Hangulat: Nincs. Se sztori, se karakter, se atmoszféra, se semmi. Az ugrálás és lövöldözés hangulatát az idegesítő hibák és hiányosságok veszik el, a látványból eredő hangulat pedig csak ritkán kap életteret. |
| 7.0 | Grafika: A Chaos Domain vállalható grafikája itt-ott megmutatja magát, pár egész szép háttér, jó karaktermodellek, és pár szép effekt is került a játékba. Maga a dizájn és látványvilág viszont elég semmitmondó, így az összhatás mégis átlagos marad. |
| 6.5 | Hangok: Puffogások, lövések, robbanások, és pár zörej alkotja a hang felhozatalt. Szinkron nincs, a zene viszont még élvezhető, mert felidézi a régi pittyegős zenéit a nagy klasszikusoknak. |
| 6.0 | Szavatosság: Gyorsan végig lehet szaladni rajta, a pontgyűjtögetők akár újra is játszhatják, de semmi más nem vonzza vissza a játékosokat. Eleve a hibák eltántorítják a bátrabb lelkűeket, de egyszer végigjátszani is bőven elég. |
| Review score | |
| 5.9 | A Chaos Domain egy jó játék lehetett volna, ha kap tartalmat, ha valamivel jobban felépítik, és ha az irányítást átgondolják. Ezek nem történtek meg, épp ezért sajnos a Chaos Domain egy átlagon aluli játék lett, még indie szempontból is. Nagy kár érte. |