Bizonyára sok olvasónk szívét tölti el nosztalgia akkor, ha leírom a következő címet: Elasto Mania. Ez, az amúgy pofonegyszerű játékmenettel rendelkező, magyar fejlesztésű, 2D-s trial játék sokunk számítógépén járt a kétezres évek elején. És tegyék a kezüket a szívükre azok a játékosok, akik anno hozzám hasonlóan ezzel (is) ütötték el az időt pár unalmasabb informatika órán. De miért is volt ekkora siker ez a játék? Nos, az egyszerűség leple alatt egy eléggé nehéz, szívatós és ebből kifolyólag addiktív játékmenet rejtőzik, ami borzasztó nagy szavatosságot biztosított a játéknak. De miért is beszélek egy ma már retronak számító magyar játékról? Azért, mert a mai tesztalanyunk, a Trials Fusion is egy trial játék, amely gyakorlatilag ugyanazokra az alapokra építkezik.
A játékot a RedLynx nevű, finn fejlesztőcsapat készítette, amely a kétezres évek eleje óta gyárt motoros játékokat, és ők alkották meg a népszerű Trial-sorozatot, amelynek a jelenlegi tesztalanyunk a legújabb része. Elmondható tehát, hogy a csapatban nincs hiány tapasztalat és hozzáértés terén, tehát minden adott egy jó játékhoz. Hogy ez mennyire sikerült? A tesztünkből kiderül.
Ha meglindul a drótszamár…
A teszteket minden esetben a történet bemutatásával szoktam kezdeni, ám jelen pillanatban bajban vagyok, ugyanis a játéknak igazából semmilyen története nincsen. Egyedül a sci-fi világ és a versenyek alatt hozzánk beszélő két AI az, ami ad valamiféle hátteret a programnak, ám ennél többet ne várjunk tőle. Ez azonban nem probléma, mivel ezt a játékot nem azért fogjuk játszani és szeretni. Egyébként meg nem is feltétlenül tenne jót, ha erre a játékmenetre ráerőltetnénk valami sztorit, ami még akár vacak is lehet. Tehát a fejlesztők inkább megkíméltek minket a homlokráncolástól, és inkább a játékmenetre koncentráltak.
A játékmenet alapjaiban igencsak egyszerű: elindulunk a motorral, próbálunk nem elesni a motorral és célba érni. Mivel a játék 2,5 dimenziós, - játék maga 3D-s, de csak előre, hátra, le és fel irányokba mozoghatunk – így a kanyarodással nem kell vacakolnunk, hanem csupán a megfelelő gázadásra, és az egyensúlyunkra kell figyelnünk. Például egy emelkedőn előre kell helyezni a versenyzőnk testsúlyát, mert különben az első kerék felemelkedik, és mi szépen lebukfencezünk a lejtőn. Ezt nem árt komolyan venni, hiszen az idő mellett a fizika lesz a legnagyobb ellenségünk a játékban. Rengetegszer fogjuk megcsókolni a földet a versenyek során, vagy az is előfordul, hogy egy rosszul kiszámított ugrás végén a mélybe zuhanunk. Ezek a hibák a verseny értékelésének szempontjából kritikus fontosságúak, hiszen a játék elején az aranyéremhez nem szabad hibázni a pályán, és higgyétek el, hogy nem jó érzés a célvonal előtt eltaknyolni, majd elölről kezdeni az egészet. Tehát fő az óvatosság!
A játék irányítása nem lett túlbonyolítva. Én Xbox kontrollerrel játszottam, ahol a két ravasz a gáz és a fék, a bal analóg karral tudunk egyensúlyozni, a jobb analóg karral pedig a trükköket csinálhatjuk. Egyszer kipróbáltam billentyűzettel is a játékot, és igazából egészen jól irányítható azzal is a játék, de a kontroller sokkal kényelmesebb.
A címből kiindulva nem meglepő, hogy a Trials Fusion karrier módja elsősorban a trial versenyekre koncentrál, ahol az a célunk, hogy a starttól a lehető leggyorsabban, és ha egy mód van rá, esés nélkül, eljussunk a célvonalig. Amint beértünk a célba, ami az esetek többségében azt eredményezi, hogy versenyzőnk a mélybe zuhan, vagy a falnak csapódik, a teljesítményünknek arányosan érmeket kapunk. A bronzéremhez elég csak célba érnünk, az ezüsthöz már ügyesebbnek és gyorsabbnak kell lennünk, az arany érem eléréséhez egyáltalán nem (vagy a későbbiekben is csak nagyon kevésszer) hibázhatunk. Az aranyérem elérése az játék elején még nem lesz túl nagy kunszt, azonban a későbbiek során meg kell szenvednünk majd a sikerért. Természetesen a versenyekért kapott pénz is a helyezésünktől függ. Ahogy már sejthetitek, ezek az érmeket és a pénzt nem csak dísznek kapjuk, hanem az előbbivel oldhatjuk fel a karrier következő szakaszát, az új járműveket, alkatrészeket, és ruhákat. A pénzből pedig megvásárolhatjuk a feloldott alkatrészeket és öltözékeket. További extra bevételre tehetünk szert, ha megcsináljuk a pályákon a különböző kihívásokat, amelyek általában trükkök kivitelezését jelenti.
Apropó trükkök! Az előző részekhez képest újdonság az FMX mód, amelyben különböző kunsztokat kell bemutatnunk. Például a Superman, amelynél a versenyzőnk a motor hátuljába kapaszkodva repülést imitál. Külön piros pont azért, hogy a fejlesztők igyekeztek változatossá tenni ezeket a versenyeket, ugyanis akad olyan FMX verseny is, ahol a magasból leugorva a kivetítőn látható trükköt kell bemutatnunk mielőtt a földre érkeznénk. Ha ez nem sikerül, akkor vége a futamnak. Minél több trükköt sikerül bemutatnunk, annál jobb helyezést érünk el. De akad olyan futam is, ahol a trial módhoz hasonlóan végig kell haladnunk a pályán, de eközben trükköket kell bemutatnunk, hogy pontokat gyűjtsünk, és az összegyűjtött pontoktól függ a helyezés.
Ezeken kívül a karriermód minden szakaszának a végén akad egy skill game is, amelyben szintén változatosak a feladataink. Van olyan futam, ahol úgy kell megtenni a lehető legnagyobb távot, hogy nem egyensúlyozhatunk, de van olyan is, hogy úgy kell a lehető legmesszebbre eljutnunk, hogy a nagy sebességgel és a trükkök bemutatásával tartjuk szinten a versenyzőnk adrenalinját. Ha az adrenalin elfogy a versenyzőnk felrobban.
A karriermódról elmondható, hogy változatos, élvezetes és addiktív. Rengetegszer kapjátok azon magatokat, hogy éppen negyedjére kezditek elölről a pályát, mert csak nem jön össze az a fránya aranyérem. Külön kiemelném, hogy a játék jól jutalmazza a játékost. Ha nem is feltétlenül megyünk rá a futamok tökéletes teljesítésére, még úgy is lesz bőven pénzünk, új ruháink és járműveink is lesznek, tehát nem csak a maximalistákat jutalmazza a játék. Valamint a nehézség fokozatosan növekszik, így van időnk beletanulni a dolgokba, de készüljetek fel arra, hogy sokszor majd kapkodjátok a fejeteket, hogy mi történik a pályán. Főleg akkor, amikor az út előttünk épül fel szépen, fokozatosan.
A karriermód élvezetes, de mi a helyzet a többjátékos móddal? Nos, itt már akadnak problémák. A legnagyobb probléma az, hogy csak helyi többjátékos mód található a programban, amelyet három cimboránkkal együtt nyüstölhetünk. A Ubisoft azt ígéri, hogy a későbbiekben egy javítás által belekerül a programba az online multi is, ami azért maradt ki, mert még nem működik rendesen. Egyébként, ha egyszer megérkezik, akkor konzollal rendelkező barátainkkal is versenyezhetünk. A másik gond a többjátékos móddal az, hogy mindössze csak tíz pálya található benne, ami kár, mert a multi kifejezetten szórakoztató. Ám ha kicsit odafigyelünk, akkor láthatjuk, hogy már megvásárolható a Season Pass a játékhoz, ami valószínűleg új pályákat is hoz majd a játékosoknak. Őszintén szólva nem annyira örülök, hogy gyakorlatilag ezzel kényszerítik a játékosokat, hogy vegyék meg a DLC-ket.
Érdemes megjegyezni, hogy a Trials Fusion rendelkezik egy pályakészítővel is, amelyben elkészíthetjük saját pályáinkat, és meg is oszthatjuk azokat a közösséggel.
Sár és motorzúgás
A remek játékmenetet csak tovább erősíti az, hogy a Trials Fusion eléggé jól néz ki. A pályák gyönyörűen vannak megalkotva, és a fejlesztők igyekezték úgy megcsinálni őket, hogy a háttérbe, vagy a közelünkben mindig történjen valami. Például épületek robbannak fel, átszakad egy gát, egy repülő száguld el közvetlenül felettünk. Ezek az elemek amellett, hogy remekül néznek ki, és sokat dobnak a játék hangulatán, még nehezítik is egy picit a játékot, ugyanis nem egyszer fordult elő velem, hogy elzakóztam, mert egy robbanás elvonta a figyelmem, vagy egy túl közel merészkedő repülő miatt elkezdtem kapkodni. A grafikára tehát nem lehet panaszunk a játék jelesre vizsgázott belőle.
A hangok terén se ütköztem problémába a motorhangok rendben vannak, akárcsak a többi hangeffekt. Ahogy már a teszt elején is említettem, a karriermód alatt két AI fog beszélni hozzánk, akik új dolgokat tanítanak nekünk, emellett ők az egyik humorforrása a játéknak. Velük sincsen semmi probléma, kivéve azt, hogy a szövegeik fixek a pályákon, tehát egy idő után inkább kikapcsoljuk őket, mert elkezdenek idegesíteni.
A Trials Fusion zenéire nem lehet panasz. A sci-fi környezethez remekül passzoló drum & bass, breakbeat és dubstep számok szólnak a versenyek alatt. Sajnos a versenyek alatti zenékkel az a helyzet, hogy teljes hangerőn is igencsak halkan szólnak és így majdnem teljesen el is vesznek a motorzúgás és a környezeti zajok mellett. Kár érte, pedig a jól eltalált zenék megfelelő hangerőn jobban elősegítenék a beleélést a játékba. Végül szeretném kiemelni a menüben hallható számot, amely nekem egyből megtetszett.
Ítélet
A Trials Fusion egy egyszerű játékmenettel megáldott, jól nehezedő, addiktív móka, amely a trial műfaj kedvelői számára kötelező, de én azok számára is nyugodt szívvel tudom ajánlani, akik egy könnyed kikapcsolódásra vágynak egy nehéz nap, vagy egy AAA kategóriás játék után.
- Süti –
Pro:
- Élvezetes játékmenet
- Addiktív
- Szép grafika
- Jó zene
Kontra:
- Online multiplayer hiánya
- Kevés multiplayer pálya
| Értékelés | |
| 9.0 | Játékmenet: Élvezetes és addiktív játékmenet, amelyet a fokozatosan erősödő kihívásfaktor koronázza meg. |
| 8.5 | Hangulat: A sci-fi környezet, a grafika, a zene, a két AI humoros beszólásai és a célbaérés történő vicces események remek hangulatot kölcsönöznek a játéknak. |
| 9.0 | Grafika: A Trials Fusion grafikája nagyszerű. Élvezetes a szépen kidolgozott pályákon végigszáguldani. |
| 8.5 | Hangok: Ha hangok hozzák az elvárt minőséget, és a zenei részt sem érheti panasz. |
| 9.0 | Szavatosság: A játék karriermódjába beleölhetünk jó pár órát, ráadásul a maximalisták jó darabig ellesznek azzal, amíg kimaxolják az összes versenyt. |
| Review score | |
| 8.8 | A Trials Fusion egy könnyed, kellő kihívásfaktorral rendelkező, addiktív és rendkívül szórakoztató játék. |