Szeretjük a mehákat. Ezen nincs is mit magyarázni. Mindegy,
hogy anime (Gundam sorozat), mozifilm (Pacific Rim), vagy könyv (Mechwarrior),
a mehák királyak. Játékokban is jut számukra szerep, habár az esetek
többségében mellékszerepben tetszelegnek. Mindegy a környezet, a sztori, vagy
az elvégzendő feladat, egy játékban egy vezethető meha megjelenése mindig
fangörcsöt vált ki a tisztaszívű gamerekből. Ha főszerepben keressük a mehákat,
találhatunk pár érdekes címet, de általánosságba véve hiány van a piacon az
óriás bádogdoboz irányítós mókákból. Nemrég azonban megtört a jég, és két olyan
címet is kaptunk, melyekre az emberek tűkön ülve vártak, ez a két cím a Hawken
és a Titanfall. Utóbbi nagyobb cím, és egyértelműen túlszárnyalja a cikkünk
alanyát, de ez a nagyobb befektetéseknek és nagyobb gárdának is köszönhető
elsősorban, így ne is hasonlítgassuk össze őket. A Hawken a meha háborúk
világába kalauzol el bennünket, ahol egy általunk vásárolt, szeretgetett,
csinosítgatott vas-szörnyetegbe ülve durranthatjuk arcba a barátainkat. És
akkor ha ez nem lenne elég, a játék ingyenes, tehát minden adott a sikerhez. De
ne szaladjunk ennyire előre, menjünk csak szép sorban.
Csatagép két lábon
Bár a Hawkennek van sztorija, jelentősége igazából nincs. A
történet szerint a távoli jövőben egy emberi kolónia, Illal esik áldozatul a
fékezhetetlen iparosításnak, aminek hatására a bolygó több mint felét
végeláthatatlan felhőkarcoló-erdők, beton mezők, és teljesen automatizált
városok lepik el. Három hatalmas cég vívja a harcot a piacon, a Prosk, a
Sentium, és a Crion. Egy megmagyarázatlan esemény során Crion, és vele minden
városa elpusztul, szabadjára engedve a Hawken vírust, más nevén a
Giga-Structuret. Ez a vírus beszennyezte a bolygót, rátelepedett a maradék
vadonra, és a városokra. Bizonyos dolgokra ártalmatlan, míg egyes városok napok
alatt rothadnak el, az erdők pedig furcsa mutációkon esnek át. A Hawken vírus
hatására ritka ásványok és értékes anyagok kerülnek a felszínre, a Crion romjai
közt ott lapulnak a találmányaik, alapanyagaik, és felbecsülhetetlen értékű
gépeik, amit természetesen a másik két cég szeretne megkaparintani. Bár ők is
szenvednek a vírus miatt, a romok közt, és a fertőzött területeken
kimondhatatlan gazdagság lapul, csak meg kell szerezni. A két cég természetesen
egymás torkának esik, de a vírus, és a szinte gyalogosan bejárhatatlan romok
hatására nem rohamkatonákkal vívják meg a harcot, hanem hatalmas mehákkal. A
finomkodás ideje rég lejárt, a két cég által felbérelt pilóták részben a cég
finanszírozásával, részben pedig önerőből állítják fel meha seregüket, és
küzdenek meg a másik cég zsoldosaival, hogy megszerezzék a hatalmat
munkaadóiknak, és persze hogy megtömjék a zsebüket.
Röviden és tömören, nincs szigorú katonaság, és véres
háború, csak a hátsó garázsban összehegesztett mehák, és az omladozó világ. Minden
adott egy jó multiplayerhez, mi pedig első belépésünkkor részeseivé válunk
ennek a mókának. Bár sokan átnyomják a tutorial pályákat, a Hawkenben ajánlott
végigcsinálni a kiképzést, hiszen van egy-két trükk, amit nem árt már kezdésnél
tudni. A játékba rázódásunkat egy hölgyemény fogja felügyelni, és egy
szimulátorba ülve magyarázza el nekünk a mehánk irányításának részleteit. Az
ember azt hinné, hogy ilyen otromba gépezettel megfordulni is művészet, de meg
fogunk lepődni, hiszen a csodagépezetünk sok mindenre képes. Megtanulunk vele
mozogni, ugrálni, ez nem nagy őrdöngősség, de a csatában gyorsan elvérzik az,
aki csak lassan cammogva próbálja lelőni a másikat. Szükség van gyorsaságra, és
ügyességre, ehhez pedig mindent meg is találunk a kezdő ócskavasunkba építve.
Először is a meha hátára szerelt hajtóművek segítségével gyorsíthatjuk a
mozgásunkat, vagy felemelkedhetünk a levegőbe. A beépített kis reaktor
kapacitása korlátozott, így nem repülhetünk ki a pályákról, és nem
száguldozhatunk kedvünkre, mert az aksi lemerül, és várnunk kell egy picit, míg
visszatölti magát. Ez már ad pár lehetőséget a jó manőverezéshez, de a több
tonnás alumínium szörnyetegünk meglepő fürgeséggel képes oldalra suhanni, amit
sűrűn ki is kell használnunk. Egy gombnyomással méterekre csúszunk jobbra vagy
balra, elkerülve ezzel az ellenséges rakétákat, vagy egyéb szörnyűségeket. Nem
suhanhatunk persze ide-oda, de két ugrás közt elég csekély időt kell csak
kivárnunk, így a pályákon elég sok lehetőségünk lesz manőverezni. Aki csak áll
egy helyben, az biztosan elporlad egy másodpercen belül, de aki kihasználja a
meha fürgeségét, az könnyedén győztesen kerülhet ki egy párbajból, vagy akár
csoportos tűzharcból is.
A tűzharcokhoz kapunk kezdetben két fegyvert, egy sorozatlövőt,
és egy rakétavetőt. Előbbi keveset sebez, de folyamatos tűz alatt tarthatjuk
vele az ellenséget, utóbbinak pedig jelentősebb az ereje, de csak bizonyos
időközönként lőhetünk vele, ráadásul elég lassúak a rakéták. Mivel a célba vett
ellenfél igyekezni fog sűrűn mozogni, az épp mellette repülő rakétát
felrobbanthatjuk, amikor akarjuk, nem kell megvárnunk a becsapódást. Ha
sérülést kapunk, két lehetőségünk van. Az egyik, hogy a felrobbantott
ellenfelekből kihulló energiatöltések közelébe battyogunk, amik visszatöltenek
valamennyi élet pontot, vagy igénybe vehetjük a mehához rögzített javító
robotot. Ekkor a mehánk teljesen magatehetetlenné válik, egészen addig, amíg
vissza nem szólítjuk a javító robotot a helyére. Ezen felül minden meha
rendelkezik egy képességgel, esetünkben a kezdő robot képessége egy nagy
területet lefedő pajzs ledobása, aminek fedezékébe bújva óvhatjuk meg magunkat
a sérülésektől, habár mi magunk sem tudunk így átlőni rajta.
Bádog háború
A kiképzés végeztével szabad kezet kapunk a játékban. Szemrevételezhetjük,
hogy az ocsmány kis kezdő gépezetünkön kívül milyen mehák várják, hogy
gondjainkba vegyük őket. Három típusról beszélhetünk, A (könnyű), B (közepes),
C (nehéz) mehák. A könnyű mehák értelemszerűen sérülékenyebbek, míg a nehéz
mehák jól bírják a gyűrődést. A típuson kívül bizonyos kategóriákat is
találunk, ezekre kell majd jobban koncentrálnunk. Találunk itt roham gépezetet,
aminek a védelme közepesnek mondható, fegyverzete is a közép kategóriába
tartozik, de gyors és hatékony. Van támogató meha, ami a csapat számára hasznos
képességekkel bír, például megjavítja a haver meháját. Van assassin kategóriájú
gép is, ami bár csekély védelemmel rendelkezik, de nagyon gyors, és hatalmas
sebzést képes kiosztani. Persze nincs játék nagyfiúk nélkül, így találunk olyan
nehéz kategóriát is, amelyben szinte elpusztíthatatlan, óriási dögöket találunk.
A kategóriák közt sok különbség van, hiszen más-más játékstílust követel meg a
játékostól, a kategóriákon belül található mehák közti válogatás pedig további
személyre szabhatóságra ad lehetőséget. Minden mehának vannak értékei, melyeket
átböngészhetünk, ilyen értékek a sebesség, üzemanyag, páncél, stb. Tűzerő nem
jár a mehákhoz, ugyanis a fegyverzetet külön kell felszerelni a választott
csatagépünkre. Alapból minden mehának jut egy alap fegyver arzenál, de bármikor
vásárolhatunk különböző, jobbnál jobb mordályokat. Ugyanez igaz a kiegészítőkre
is, melyekkel növelhetjük az üzemanyag mennyiségét, növelhetjük a sebességet, a
manőverezhetőséget, szabályozhatjuk a túlhevülést, javíthatunk a radar
kapacitásán, és a többi.
A mehák hatékonyságának fejlesztése egy dolog, de mivel
egyedi gépekről beszélünk, fontos része a játéknak a külcsín is. A mehák, főleg
a legelső tesztpéldányunk meglehetősen furcsa látványt nyújt, de még mindig a
kapzsi üzletemberek által finanszírozott hátsógarázsokban összetákolt gépekről
beszélünk, a hatékonyság pedig ritkán fér meg egy lapon a formatervezéssel. Szegény
mehánk ha már ronda, lehet színes, lehetnek rajta matricák, megváltoztathatjuk
a test formáját, a fegyverek kinézetét, de még földre vetített kis hologramokat
is vásárolhatunk. Mint minden multiplayer játékban, fontos az irányított
karakter megjelenése, ami a Hawkenre is igaz, hiszen a minél csicsásabb, minél
gondosabban felszerelt meha nyeri meg a közönséget.
A mehák használatára négy játékmód áll a rendelkezésünkre:
Deatmatch – A mindenki-mindenki ellen jól bevált dolog,
hiszen sok ész nem kell hozzá, de az egekbe tolja az adrenalint az intenzív
harc. Itt nincs más dolgunk, mint ide-oda manőverezni, túlélni, és minél több
játékos meháját szétlőni. A legtöbb pontot elért játékos nyeri a meccset.
Team Deathmatch – Szintén egymás szétlövése a cél, de
ezúttal két csapat méri össze az erejét. A csapatok általában nem törődnek a jó
összeállítással, de egy gondosan megtervezett bandában gondoskodni kell a
különböző mehák használatáról, egy jó stratégiáról, és szoros összjátékról.
Siege – Ebben a játékmódban a játékos csapatok energiát
gyűjtenek, amit el kell szállítaniuk egy űrhajóba. A heves harcok közepette
folyó gyűjtögetés eredményeképp az egyik csapat hajója fel fog szállni, majd
elindul, hogy szétlője a másik csapat bázisát. Ekkor a bajba került csapatnak
új feladata lesz, légvédelmi ágyúkat kell szerezniük, hogy még időben leszedjék
az égről a közeledő halált.
Missile Assault – Ennek a játékmódnak a lényege, hogy van
két csapat, mindegyik csapatnak egy bázisa, a pályán pedig több rakétasiló
elszórva, várva a megfelelő kilövési parancsra. A silók elfoglalásával rakéták
ereszthetők az ellenség bázisára, amivel szép lassan lebonthatjuk azt. Minél
több silót birtokol egy csapat, annál gyorsabban megsemmisítheti az ellenfél
bázisát.
A meccsek lejátszásával két féle tapasztalati pontot, és
pénzt kapunk. Az egyik tapasztalati pont a pilótánknak szól, aki bizonyos szintek
meglépésével juthat hozzá új játékmodokhoz, és mehákhoz. A másik tapasztalati
pont a mehánknak jár, ami szintén szinteket lép, melyek során új felszerelések,
fegyverek és kiegészítők válnak elérhetővé. A szerzett pénzből vehetünk új
mehákat, habár a fejlesztéseket más fajta pénzből kell beszereznünk. Méghozzá a
bankszámlánkról. A Hawken lehet hogy ingyenes, de itt is jelen van a mikro tranzakció,
ráadásul elég erőszakos módon. Míg más játékokban a mikro tranzakció
segítségével gyorsabban hozzájuthattunk fejlesztésekhez, és feloldhattunk olyan
dolgokat, melyek játékbeni pénzzel csak szörnyű kínlódások közepette lehettek
elérhetők, addig itt nincs is esélyünk fejleszteni, ha nem áldozunk pénzt a
Hawkenre. Mehákat vásárolhatunk, és bizonyos plusszok is feloldhatók az ingame
pénzzel, de minden másért a bankkártyánkat kell terhelnünk. Ha ezt nem lépjük
meg, magasabb szinten érezhetően le leszünk maradva, hiszen a csilli-villi
mehánk csak az alap fegyverzettel és páncélzattal fog rendelkezni. A kozmetikai
kiegészítőkért teljesen elfogadható az igazi pénz használata, de játékbeli
fejlesztésekért kiadni a forintokat egy csöppet kellemetlen. Elfogadhatóbb
lenne, ha játékbeli pénzért is megvehetnénk az említett cuccokat, csak nyilván
olyan áron, amiért vért kéne izzadnunk. Ez a World of Tanksban tökéletesen
működött, hiszen a gazdag játékos azonnal feloldhatta az összes tankot és
fejlesztést, de egy szorgos, kitartó játékos egy árva forint kiadása nélkül is
feljuthatott a csúcsig.
A Hawken egy nagyon kellemes akció multiplayer, hibája
viszont, hogy még viszonylag üres. Hivatalosan még mindig béta van, de a játék
nagyobb részben már nem fog változni, csak bővülni. Ehhez pedig nemrég fűzött
pár kommentet a fejlesztő cég, mivel ők is látják, hogy sok a hiányosság, és a
hiányzó tartalom a játékban. Az mindenképp jó pont, hogy ezt ők is látják, és
lereagálták, a bővítéseket pedig mindenki szeretettel várja. Jönni fognak
bizonyára új pályák, új mehák, új játékmódok, és esetleg belenyúlnak itt-ott a
rendszerbe is, finomítva kicsit a játékot. Addig viszont a Hawken jelenlegi
állapotában még félkésznek hat, és egy hangyányit monotonná válik. Mindig
ugyanazok a harcok és pályák, kevés meha, amikért a pénzek elég lassan jönnek,
tehát rengeteg meccset le kell játszanunk, hogy megszerezzük, amire szükségünk
van. Hatékony fejlődésre pedig ott a fentebb írt mikro tranzakciós probléma.
Persze, nekik is meg kell élniük valamiből, de más játék ezt jobban megoldotta,
így ez kicsit kiegyensúlyozatlannak tűnik számomra.
Csillogó acél
A Hawken grafikailag nagy dicséretet érdemel, több
szempontból is. Maga a látvány a legmagasabb beállításokon egészen elképesztő,
köszönhetően a jól kihasznált fényeknek és szűrőknek. Pozitívum, hogy az én
középkategóriás PC-men a magas beállításokon is gond nélkül elfutott a játék,
akár nagyobb létszámú ütközeteknél is, így a Hawken a gyengébb gépeken is lazán
futtatható közepes, vagy végső esetben az alacsony grafikai beállításokkal.
Továbbá a Hawkennek egészen kellemes a látványvilága, ami elsősorban a
környezeten mutatkozik meg. A mehákról már beszéltünk, hogy a kezdésnél kapott
mikrohullámú sütőnk enyhe röhögő görcsöt vált ki mindenkiből, a többi meha
pedig inkább furcsa, mint menő. A pályák viszont nagyon szépen fel vannak
építve, és hatásos hangulatot árasztanak. A hawken vírus által megrohasztott
irdatlan nagy városok képei, a buja dzsungel, a kiürített belváros, vagy a
belélegezhetetlen levegőjű, szinte átláthatatlan rendszerű gyár-város mind
gondosan kivitelezett elképzelésekről és tervekről tanúskodik. Jó látni, amikor
egy fejlesztő csapat munkát öl abba, hogy a játéknak legyen hangulatos, sokat
mondó környezete, hiszen így lesz egy játék hangulatos, akár annak dacára is,
hogy maga a játékmenet nem tud sokat hozzá tenni.
Hangok terén nem beszélhetünk világmegváltásról, de átlagon
felüliről már igen. A csaták alatt főleg a mehánk pilótafülkéjéből halljuk a
hangokat, amik ennek megfelelően tompábbak, a messzi hangok szinte elvesznek,
míg a ránk durranó rakéták az egész pilótafülkét megtöltik fülsüketítő
robajjal. A nyekergő csavarok, a sziszegő hidraulika, a forgó tölténytár, és a
meha minden egyéb zöreje egyetlen fülbemászó muzsikává áll össze. A kiképzésről
gondoskodó hölgy, és a meccsek állásáról tájékoztató narrátor az egyedüli
szinkron, amik szintén nem nagy durranás, de teljesen megállja a helyét a
játékban. Másik érdekes dolog a játék zenéje, ugyanis én arra számítottam, hogy
pörgős, techno és metál keverék csatazenék fognak várni engem a
beton-dzsungelekben, de végül nem így lett. A csaták alatt ha van is zene, az
nyugisan megbújik a háttérben, igazából észre sem lehet venni. A menünek
viszont meglepően kellemes zenéje van, pedig csöndes, nyugodt, és szerényen
duruzsol a fülünkbe, miközben a mehák listáját böngésszük. Szintén nem egy
olyan dolog, amiért díjat adnánk a játéknak, de mindenképp jó pont.
Ítélet
A Hawken egy átlagos lövöldözős multiplayer, azzal a
különbséggel, hogy nem átlagos. Bár ugyanazt a szisztémát követi a játékmenet,
mint oly sok más játék, hordozva ezzel azok előnyeit és hátrányait egyaránt,
mégis sok jó lehetőséget hordoz magában. A mehák vezetése eleve jó buli, a
grafika káprázatos, számomra a látványvilág is abszolút kiemelkedő, és ha a
fejlesztők betartják az ígéretüket, akkor a közeljövőben kap annyi plusz
tartalmat a játék, amennyivel hosszú távon is megállja a helyét a játék.
Egyelőre még itt-ott hiányos, néha monoton, de nézzük el neki, hiszen még csak
most kezd el kiemelkedni a bétából. Kipróbálni mindenképp érdemes, csalódást
nem fog okozni.
-Róka-
Pro:
+Mehák!!!
+Látványos
+Szép pályák
+Intenzív harcok
Kontra:
-Még nem elég tartalom
-Gonosz mikro tranzakció
-Egy idő után monotonná válhat
| Értékelés | |
| 7.5 | Játékmenet: A Hawken a jól bevált lövöldözős multi móka alapjait követi, de a még hiányos tartalom miatt kevés elérésre érdemes cél található a játékban, és idővel monotonná válhat. |
| 8.0 | Hangulat: Érdekes alapsztori, szép látványvilág, és intenzív harcok teszik a Hawkent hangulatossá. Nem lesz tőle maradandó alkotás, de kiemelkedik a tömegjátékok közül, kellemes élményt nyújtva a játékosok számára. |
| 9.0 | Grafika: A Hawken grafikája egészen lenyűgöző, a pályák látványvilága kiemelkedő, egyedül talán csak a mehák furcsa dizájnja rettenthet el pár embert, de ez már ízlés kérdése. Mindenképp sok munkát raktak a látványba, amit illik értékelni. |
| 8.0 | Hangok: Zene és szinkron terén a játék elég szerény, nem mutat sokat, de az megállja a helyét, a mehák és a harcok hangjai viszont már többek az átlagosnál. |
| 7.0 | Szavatosság: A Hawken alapvetően egy bármeddig élvezhető multiplayer lenne, de még nincs benne annyi tartalom, hogy megérje akár hosszú hónapokra játszani. A fejlesztések amúgy is pénzbe kerülnek, a puszta lövöldözés pedig egy idő után ismétlődővé válik. |
| Review score | |
| 7.9 | A Hawken egy ígéretes játéknak indult, és most is az. Amit kaptunk, az minőségben teljesen megfelel, de tartalmilag még sok elvárásnak kell megfelelnie, mielőtt kinevezhetnénk az egyik legjobb mehás játéknak. Érdemes kipróbálni, csalódást nem fog okozni. |