Barátaimmal a frissen bejelentett Assassin’s Creed: Unity kapcsán volt egy beszélgetésünk, amelyben kifejtették, hogy picit csalódottak amiatt, hogy a játék Párizsban játszódik, mert ők nem igazán csípik a franciákat. Én meg csak annyit mondtam nekik, hogy bár nekem se a szívem csücskei, mégis rengeteg remek dolgot köszönhetünk nekik. Ilyen a mai tesztalanyunk is, a Beyond Good & Evil (a továbbiakban BGE).
A játék mögött álló koponya, egy bizonyos Michel Ancel nevű francia úriember, akinek ezen a klasszikuson kívül sok más remek játékot köszönhetünk. Ő volt az, aki megalkotta a legendás Rayman sorozatot. A sorozat első két rész munkálatiban vezető tervezőként vett részt, a harmadik résznél azonban már csak felügyelte a projektet. Ezek után látott neki a mai tesztalanyunk készítésének. A BGE bár a kritikusok körében sikeresnek bizonyult, a rossz marketingnek köszönhetően elég nagyot hasalt a pénztáraknál. Ezért ezek után Ancel elkészítette Peter Jackson King Kong feldolgozásának játékváltozatát, majd visszatért első gyermekéhez Raymanhez. A negyedik rész befejezése után Ancel nekilátott a BGE folytatásának elkészítéséhez, amely azóta is készül, de elvileg a mostani konzolgenerációban biztosan megjelenik, ugyanis ezek teljesítménye megfelelő lesz majd megvalósításához. A folytatás készítése mellett elkészített még két Rayman játékot, amelyek kétségtelenül remekre sikerültek. Tehát Ancel kétségtelenül remek fejlesztő, aki rengeteg zseniális és jó játékot adott már nekünk, most pedig lássunk, hogy hogyan is öregedett a (szerintem) legjobb alkotása!
„Propaganda!”
A BGE a háború sújtotta Hillys nevű bányászbolygón játszódik, ahol a helyiek a folyamatosan ki vannak téve a DomZ nevű ellenséges idegen faj támadásainak. A helyi hatóság, a jelenlegi hatalmat birtokló Alpha Sections látszólag kézben tartja a dolgokat, és a katonai helyzet komolysága miatt jelenleg ők irányítják a bolygót. Ám ahogyan az egy diktatúrában lenni szokott semmi sem az, aminek látszik. Egy földalatti szervezet az IRIS állításai szerint nagyobb a baj, mint ahogy azt a vezetők a médián keresztül állítják, sőt szerintük az Alpha Sections a valóságban az ellenség oldalán áll, és jól álcázva igyekszik kiszolgáltatni a lakosságot a támadóknak.
Ebben a világban éli mindennapjait főhősünk, Jade a nagybátyja Pey’j, az ezermester társaságában, aki mellesleg egy disznó és az egyik legjobb mellékszereplő a játéktörténelemben. Igen, jól olvastátok: egy disznó. A BGE világa bár sience-fiction alapokon nyugszik, mégis rengeteg fantasy elemet tartalmaz, mint például a játék szereplőinek nagy része nem ember, hanem valamilyen humanoid formájú állát. Tehát, a két hősünk együtt él ezen a háború sújtotta bolygón egy szigeten pár háborús árva társaságában. Főhősünk a szakmáját tekintve egy fotóriporter, akit a játékban szereplő első megbízása után azonnal beszervez az IRIS, hogy segítsen nekik felderíteni ezt, az egész bolygót érintő, összeesküvést.
A játék története egy izgalmas, fordulatokban, poénokban és szomorú pillanatokban gazdag kalandozás egy érdekes, és remekül felépített világban. Igazából nem is lehet belekötni a játéknak ezen részébe, hiszen minden annyira a helyén van, hogy azt öröm nézni. A karakterek sem egyszerű papírmasé figurák. Jade egy szimpatikus és erős női karakter, ami kifejezetten jó pont, ugyanis akkoriban a kalandjátékokon kívül nem igazán volt jól megírt női karakter (nem, a régi Lara Croft nem számít annak). Na és persze ott van még Pey’j is, aki egyszerűen zseniális. Komolyan, szerintem a mai napig ő az egyik legjobb mellékszereplő, aki videojátékban szerepelt. Az öreg disznó bár sokat zsörtölődik, mégis egy nagyon kedves és vicces figura, akinek poénjai sokszor oldják az amúgy feszült hangulatot. Ezen kívül nagyon szép és természetes a kettejük között húzódó kapcsolat is, amely még szerethetőbbé teszi ezt a két, már amúgy is szimpatikus karaktert.
Jade Photography
Szerencsére a játék nem csak remek történettel, hanem kifejezetten változatos játékmenettel is rendelkezik. A játék gerincét, Jad foglalkozásából kiindulva, a fotózás alkotja, hiszen az összeesküvés leleplezéséhez fényképes bizonyítékok szükségesek az Alpha Sections által elkövetett árulásról, valamint ha kóddal védett ajtóval találkozunk, akkor a vonalkódot lefényképezve kaphatjuk meg a kódot a munkaadóinktól. Azonban munkaeszközünk használata nem merül ki ennyiben. A játék elején mellékes pénzkereseti lehetőségként le kell fényképeznünk a bolygón élő összes állat- és humanoidfajt, és bizonyos mennyiség után először egy jobb objektívet, majd pedig később egy-egy gyöngyöt kapunk.. Ez kifejezetten egy jó mellékküldetés, ami az egész játékon átível, arra sarkal minket, hogy mindig legyünk résen, mert bármikor felbukkanhat egy új faj a szemünk előtt. Protipp: ha egy újabb típusú ellenséges szörnnyel kerültük szembe, akkor először fényképezzetek, és csak azután üssetek.
A játék egy szintén fontos részét képezik az ügyességi és platformelemek. A játékban meglehetősen sokat kell majd mászni, ugrálni és különböző csapdákat és akadályokat kikerülni. Az irányítás nem kifejezetten nehéz, sőt a program még az ugrást is elvégzi helyettünk. Az igazi nehézség a különböző lézeres, vagy elektromos csapdákon való átjutás. Ott viszont jól kell időzítenünk, ugyanis ha nem guggolunk le, vagy nem vetődünk át felettük időben, akkor a lézeres csapdák esetében életerő veszteség, elektromos csapdák esetében azonnali halál lesz a következmény. Ha van időn, akkor nem árt megállni ezen részek előtt, és átgondolni a taktikát, mert az esetek többségében nem árt alaposan felmérni a helyzetet, mert ha valahol út közben elveszítjük a fonalat, akkor könnyedén borulhat az egész. Ezeket a részeket nehezíti az is, hogy sokszor bizony nincs időn ráérősen, a biztonságra játszva áthaladni ezeken az akadályokon, mert az Alpha Sections katonái is éppen ott járőröznek, és velük nem túl kifizetődő szemtől szemben kiállni, pláne nem egy lézeres akadály közepén, szóval ilyenkor kritikus dolog a jó időzítés.
A BGE játékmenete már így kifejezetten érdekesnek tűnik, azonban mivel egy kellemes méretes játékteret kapunk, ami rengeteg kisebb-nagyobb szigetből, és egy városból áll, ezért szükségünk van egy járműre is, hogy utazni tudjunk a helyszínek között. Ezt a feladatot látja egy a kétéltű légpárnásunk, amivel nem csak eljuthatunk az egyik pontról a másikra, hanem veszély esetén lövöldözhetünk is, és ha úgy tartja kedvünk, versenyezhetünk is, ahol pénzt és gyöngyöket nyerhetünk. Ezeket a gyöngyöket később levásárolhatjuk Mammagonál, ahol a raszta rinocéroszok különböző fejlesztéseket árulnak a járművünkre. Ilyen gyöngyöket egyébként találhatunk még a térkép különböző rejtett pontjain, valamint a főküldetések elvégzése után is kapunk belőlük egy szép adagot. Tehát adott egy nagy játszótér, ahol a fő feladatainkon kívül még rengeteg felfedezni valót találhatunk. A játéktér teljes egésze, amúgy nem lesz rögtön elérhető a számunkra, ugyanis bizonyos helyszínekre csak bizonyos fejlesztések vásárlása után, vagy a történet egy bizonyos pontján látogathatunk el, de természetesen ezek után bármikor visszatérhetünk, és újra bejárhatjuk őket, ha valamit esetleg kihagytunk volna.
Bár hősünk elsőre egy törékeny nőnek látszik, nem érdemes bedőlnünk a látszatnak, ugyanis már a játék legelején kiderül, hogy Jade igen ügyesen és hatékonyan védi meg magát, ha harcra kerülne a sor. Legfőbb fegyvere egy bot, az úgynevezett dzsó, amellyel hatékonyan veszi fel a harcot a legtöbb ellenféllel. Ezen kívül a játék során kapunk egy koronglövő eszközt is, amellyel távolról is elintézhetjük a célpontjainkat, vagy nagy segítség a távoli, elérhetetlen kapcsolók beindításában is. A harcok bár látványosak, mégis kissé egyszerűek, hiszen lényegében két gombot kell használnunk: egyet az ütésekhez és egyet a kitéréshez. Bár az ellenfelek változatosak, és bizony nem mindegyik ellen működik ugyanaz a taktika, például az Alpha Sections katonái ellen akkor van esélyünk, ha hátulról megütjük, vagy meglőjük a hátukon található tartályukat, amitől harcképtelenek lesznek, meg akad olyan robot is, akit csakis úgy pusztíthatunk el, ha belelökjük egy elektromos csapdába, ahol a csapdával együtt megsemmisül, mi pedig végre átjuthatunk ott is. Tehát elmondható, hogy a fejlesztők törekedtek a változatosságra, ami részben sikerült is, azonban én még jobban örültem volna, egy kicsit összetettebb harcrendszernek.
Egyébként az éppen aktuális társunk és segít nekünk a harcban, és a parancsunkra végre is hajtanak egy-egy különleges támadást, amitől az ellenfelek a levegőbe emelkednek, mi pedig egy általunk választott irányba üthetjük el őket, ez sokszor nélkülözhetetlen lesz majd a továbbjutás szempontjából is, de nagyban megkönnyítheti a helyzetünket, tehát érdemes alkalmazni. Ezen kívül, a társaink még kifejezetten hasznosak, ugyanis bizonyos akadályokon Jade nem képes magától átjutni, például egy liftet csak egy azon kívül elhelyezkedő gombbal lehet működésbe hozni, és így nyílván a továbbjutáshoz szükségünk van egy társunkra, aki megnyomja helyettünk a gombot.
Sajnos ki kell emelnem, hogy a játékot sokszor megnehezíti a furcsa, és sokszor megbolonduló kamerakezelés. Bár szerencsére nem teszi élvezhetetlenné a játékot, azonban mégis túlságos sokszor zavaró a dolog ahhoz, hogy szó nélkül elmenjek mellette.
Fényképalbum
Nos, mi a helyzet a külsőségekkel? Azt bátran kijelenthetem, hogy a játék bár több mint tíz éves, mégis hihetetlenül jól néz ki még mindig. A Steames és a GOG-os változat ismeri az új, szélesvásznú felbontásokat (valamint Xbox 360-ra, és PlayStation 3-ra megjelent egy digitálisan elérhető HD változat), és ennél bizony nincs is szükségünk többre, ugyanis a remek dizájnnak köszönhetően a játék még mindig nagyon szép. Őszintén szólva, még én is meglepődtem, hogy még mindig ennyire szépnek találtam a BGE-t. Tehát a grafikát és a dizájnt egyáltalán nem érheti semmilyen panasz, mert a mai napig kifogástalan mindkettő.
Hasonlóan remekül sikerült a játék szinkronja is. Külön ki szeretném emelni Jade-et, Pey’jt, és Secundot, aki Jade hordozató számítógépének mesterséges intelligenciája, aki spanyol akcentussal és vérmérséklettel rendelkezik, azonban a játék eleje után nem igazán jut szerephez, ami szerintem egy kihagyott ziccer.
A BGE természetesen zenei téren is remekel. Ha egy szóval kellene jellemeznem a zenei albumot, azt mondanám, hogy mestermunka. A művet Christophe Héral követte el, akinek a játékosok egy nagy része azóta is hálás ezért. A soundtrack változatos, a hangulathoz, helyszínekhez és a történésekhez illő darabokat tartalmaz, amelyek különböző zenei stílusokat képviselnek. Külön érdekesség még az is, hogy több különböző nyelvvel is találkozhatunk az albumon. Például az egyik legikonikusabb darabban, az Akuda House Propagandaban a szöveg bolgár nyelvű, ami a hidegháború szovjet propagandájára utal. Az album, hiába egy mestermű, sosem került hivatalos kiadásra, azonban a Ubisoft 2011-ben ingyenesen letölthetővé tette az egész lemezt, tehát akit érdekel a dolog, vagy nosztalgiázni szeretne, az innen letöltheti a teljes anyagot.
Ítélet
A BGE egy zseniális mestermű, amivel annak idején a kutya sem játszott, de azóta szerencsére sikeresen kultikus státusba emelkedett. Minden játékosnak, akinek anno kimaradt, kötelező játszania vele legalább kipróbálás szintjén, ami nagy valószínűséggel úgyis a monitor elé szögezi majd őket, és nem is nagyon engedi el a kellemesen hosszú játékidő végéig. A magam részéről én lassan tíz éve várom a folytatást, amit nemhogy megkönnyített volna a játék újbóli végig vitele, hanem csak még nehezebbé tette azt. Alapmű.
- Süti -
Pro:
+ Izgalmas és fordulatos történet
+ Szépen kidolgozott világ
+ Változatos játékmenet
+ Remek karakterek
+ Zseniális zene
+ Ma is szép grafika
Kontra:
- Egyszerű harcrendszer
- Sokszor megbolonduló kamerakezelés
| Értékelés | |
| 9.5+ | Történet: Magával ragadó és fordulatos történet, amely egyből beszippantja a játékost. |
| 9.0 | Játékmenet: A játékmenet kifejezetten változatos, és üdítő. Egyedül a harcrendszer egyszerűsége zavaró egy icipicit. |
| 9.5 | Hangulat: A remek dizájnnak, a zseniális zenének, a jó karaktereknek és a kiváló történetnek köszönhetően a játék remek hangulattal rendelkezik. |
| 9.0 | Szavatosság: A BGE kellemesen hosszú, és a nyitott játékterében akad pár felfedezni, és begyűjteni való, valamint pár szórakoztató minijáték, amelyekkel sokáig el lehet ütni az időt, és amik miatt pár évente újra és újra előveszi az ember. |
| 9.5+ | Érdemes kipróbálni? Természetesen. Az előző két alanyunkhoz hasonlóan a BGE is alapmű. |
| Review score | |
| 9.3 | A Beyond Good & Evil egy anno méltatlanul hanyagolt klasszikus, amely szerencsére azóta sikeresen elérte a megérdemelt kultusz státuszt, és mi sem tudunk másként tekinteni rá, mint alapműként. |