Teslagrad - Teszt

Teszteltük az ígéretes indie játékot...

Szeretjük az indie játékokat! Miért? Mert az indie fejlesztők általában nem több száz fős stúdiókban dolgoznak, nincsen bikaerős grafikus motorjuk, esélyük sincs kenterbe verni a rommá hypeolt nagy címeket, de nem is áll szándékukban. Azt az energiát, amit a nagyobb stúdiók fordítanak az agresszív marketingre, a fotorealisztikus grafikára, azt ők a tartalomra, az egyedi ötletekre és hangulatra fordítják. Az indie játékokról általánosságban el lehet mondani, hogy ötletesek, mindig felmutatnak valami kreatív újdonságot, ami a futószalagon érkező fps-ek, sablon játékok áradata között nagyon kellemes élményt nyújt. Ilyen játék a Teslagrad is, aminek esetében a fejlesztők le is szögezték, hogy a nyitott világú túlélős játékok tengerén áthajózva ők inkább a platformer és logikai játékok szigetén kötnének ki, ami lassan már lakatlan szigetnek számít.

Tesla világa

A Teslagrad története szerint volt egy királyság, ahol az uralkodó tehetetlenül nézte, amint az ellenséges erők elérik városa falait. A vég előtt egy furcsa fickókból álló rend jelent meg, akik a tudomány mesterei voltak. Az uralkodónak ajándékoztak egy tárgyat, mellyel pusztító villámokat szórhatott ellenfeleire. A támadókat visszaverték, a város megmenekült a pusztulástól, de a hatalmas erőt látva az uralkodó elhatározta, hogy ezt a tárgyat felhasználva lazán meghódítja az egész kontinenst. A rend nem ezt szerette volna elérni, így inkább elfordultak az uralkodótól, és elvonultak a maguk kis laborjaikba, míg az uralkodó sértetten, de nekilátott a hódítgatásnak. Míg dúlt a háború, a rend felhúzott egy óriási tornyot, és az abban fellelhető csapdák védelmébe helyezte a tudomány tárgyait, hogy többé ne használhassa senki gonosz tettekre. A város inkább a rend békés szándékait támogatta, és élvezte a gőzgépek nyújtotta kényelmet, amit a tudósoktól kaptak.

A játék kezdetekor a várost elözönlik a király katonái, és minden tudományos eszközt elkoboznak, feldúlják az otthonokat, és bántalmazzák a lakosokat. Karakterünk, a névtelen, de nagyon ügyes és talpraesett fiú azonnal útnak indul a torony felé, miközben az egyenruhások megpróbálják elkapni. A feladatunk a rend találmányainak biztosítása, és azok felhasználása, hogy egyszer s mindenkorra véget vessünk a hataloméhes király ámokfutásának.

A sztori nagyon érdekes, és hangulatos, a játék közben ismerhetjük meg részletesen a történteket, és a rend munkáit. A fiúval megismerjük a játék első legfontosabb elemét: a platformer játékmenetet. A Teslagradban bizony rengeteget fogunk ugrálni, milimétereken múlik majd minden lépésünk, és nagyon nagy szükségünk lesz a reflexeinkre. A házakon való ugra-bugrálás után megkezdődik a játék második fázisa: a logikai feladványok megoldása. Mivel a rend tornya és úgy egyáltalán a város minden épülete a tudomány szerkezeteit használja, így meg kell ismernünk azok működését, és át kell jutnunk rajtuk valahogy. A szerkezetek működésében a mágnesességé a fő szerep, a negatív és pozitív pólusok egymáshoz való viszonya szolgáltatja a kulcsot a feladványok megoldásához. Az azonos pólusok taszítják egymást, míg a különbözők vonzzák egymást. És igazából mindent elmondtam, mert erre kell építenünk minden megoldást. Ha a plafonon negatív pólusú mező van, akkor az utat blokkoló tárgyat pozitív pólusúra kell állítanunk, így az felemelkedik, hogy hozzátapadjon a plafonhoz, mi pedig szépen átsétálunk alatta. A játék szépen bemutatja, hogy mi mit csinál, és egyszerű feladványokkal vezet rá minket a dolgok működésére, de utána elengedi a kezünket, és nem is nagyon nyújt több segítséget. Vannak kis robotok a pályákon, melyek a mágnesezhető tárgyakkal érintkezve váltják azok pólusait, de találunk itt mágnes részecskéket kibocsátó fényalagutakat is, mágneses aurát adó virágokat, meg persze elektromos csapdákat is. A játékban előrehaladva magunkhoz vesszük a rend találmányait, így jutunk hozzá például a mágneses polaritást váltó kesztyűhöz, mellyel szabadon váltogathatjuk a tárgyak és mezők polaritását. Kapunk majd egy csizmát is, mellyel pár méterrel előre tudunk teleportálni, kikerülve így a halálos energiasugarakat, vagy a rácsok mögé kerülhetünk egy szempillantás alatt, valamint a túl távoli párkányok elérésében is segít. Hozzájutunk továbbá a rend szabvány öltözetéhez is, ami mágneses aurát képes létrehozni maga körül. Minél több tárgyat szerzünk be, annál több lehetőségünk van, ám a feladványok is annál bonyolultabbá válnak.

A pályákon át haladva az az érzése támadhat a kezdő játékosnak, hogy lineáris vonalon halad, minden megoldott feladvánnyal tovább lép egy új helyszínre, és ezt addig csinálja, míg el nem éri a játék végét. Hát nem. Egyik legnagyobb megdöbbenésem volt a játék során, mikor a már rég elhagyott területekre vezettek vissza az izzadságos munkával megoldott feladványok, hogy az út során megszerzett tárgyak segítségével addig számomra ismeretlen útvonalakat használjak. Így hát mondhatjuk, hogy ugyan egy vég felé vezet az út, de azt rengeteg mellék vonalon kell elérnünk. Azok a termek, ahol nem tudtuk mit kell csinálni, órák múlva visszatérnek, és az új felszereléssel válik egyértelművé, hogy mit is kell csinálnunk. A vége főcím felé vezető cső helyett így az az érzése a játékosnak, hogy tényleg egy gondosan megtervezett és felépített toronyban mászkál, amit fel kell fedeznie. Nem lesz ettől nyitott világú a játék, de mégis a szabadság érzetét adja néhol.

A játék nehéz. És most ezt nem úgy értem, hogy túl nehezek lennének a logikai feladványok, mert azok bár sokszor nagyon komplikáltak, de pár próbálkozás után rá lehet jönni a titok nyitjára. A nehézség ott rejtőzik, hogy a Teslagradban, mint említettem, nagyon sokat számít az ügyesség is. A feladványok, valamint az ugrálás keveréke néha frusztrálóan nehéz feladatokat képesek elénk rakni, amik megoldásának módjára eleve csak úgy tudunk rájönni, ha előtte legalább háromszor belehalunk a próbálkozásba. Mert addig nem is láthatjuk, mit is kéne csinálni, csak a sokadik halál után lesz egyértelmű, hogy ja, ezt emígy kéne! A frusztráció tetőpontja a főellenségeknél található, amik tényleg piszkosul megizzasztják az embert. A bossok legyőzéséhez fel kell használnunk mindent, ami nálunk van, illetve amit találunk a környezetünkben, de közben iszonyat gyorsan kell reagálnunk a főellenfél támadásaira is. A csaták több fázisból állnak, minden fázisban valami váratlan dologgal bővül a boss képesség tára, így az első pár próbálkozásunk gyakorlatilag csak megfigyelésből áll, hogy megjegyezhessük, mikor mire kell odafigyelni. Ez az első pár bossnál még kiküszöbölhető, hiszen másodpercre pontosan meg lehet figyelni, hogy mikor mit fog csinálni, de később erre esélyünk sem lesz. Annyira gyorsan és kicentizve érkeznek ránk a gyilkos csapások, hogy pillanatokon múlik csak az életünk, folyamatosan pattogni kell, használni a tárgyainkat, de gondoskodnunk kell a boss legyőzéséről is, ami szintén egy megfejtendő feladvány. Ha elérünk a harc utolsó fázisáig, és ott halunk meg, természetesen kezdhetjük az egészet elölről. Úgy tűnik, most panaszkodom, de igazából jó dolog, hogy kihívást nyújt a játék, hiszen a nagyobb címek főbossai ritkán hordoznak efféle nehézséget. Az én fülemből is forró gőz tört már fel a sokadik próba után, de egyáltalán nem tántorított el a játéktól, a győzelem pedig sokkal édesebb volt, mint egy hypeolt játék végigjátszása.

A játékban találunk gyűjtögethető kis tekercseket, melyek azon túl, hogy sok achievementet érnek, mindig megnyitnak egy új területet a térképünkön. Nem csak a már bejárt területeket követhetjük vissza, de addig teljesen ismeretlen zugokra is rámutatnak a zsákmányolt tekercsek. Ráadásul a tekercsek megszerzése is külön kihívás, hiszen elég lehetetlen helyekre pakolták őket, de megszerzésük során akár hangulatos kis szobákat is felfedezhetünk, melyek mellett amúgy gond nélkül elsétálhatnánk.

A Teslagrad grafikailag nem renget földet, de nagyon kellemes élményt nyújt. A karakterünk minden mozdulata részletesen meg van rajzolva, a hátterek is jól kidolgozottak, és sokat hozzáadnak a hangulathoz. A rend tornyában szobrokkal és falfestményekkel is találkozhatunk, melyekből mindig egy csipetnyivel többet ismerünk meg a világból, az előtörténetet pedig eldugott helyeken, színházi bábelőadásban tekinthetjük meg. A főellenfelek is jól ki vannak találva, az első boss például egész félelmetes, míg az utolsó szinte mesékbe illő. A különböző effektekre sincs panasz, mindig egyértelmű, hogy most mi az, amit látnunk kell, hogy mi mit csinál, és miért.

Hangok terén a Teslagrad felemás, ugyanis nem fordítottak különösebb munkát a zörejek és hangeffektek kidolgozására. Már jól ismert hangok köszönnek vissza, és azok is csak ritkán. Amiben viszont nagyon jól remekel a játék, az a zenei aláfestés. A feladványok során nyugisabb, a háttérbe szoruló muzsikát hallunk, de fontosabb eseményekkor, vagy harcoknál egészen igényes, és emlékezetes számokat kapunk. A legelső helyszín hegedű zenéjét én például azonnal előkapartam, és a játékon kívül is szívesen hallgattam. Egyszerű, és szerény a játék soundtrackje, de mégis nagyon kellemes, stílusos, és hangulatos.

Ítélet

A Teslagrad egy nagyon jó indie játék, ami megköveteli az ügyességet és a logikát egyaránt, képes kihívást nyújtani, valamint egész sokáig kitart. Tartalmas szórakozás, mely során minden megoldott feladvány után győzelmi mámor önti el az embert, de a mesteri játékmenethez mellé egyedi hangulat is párosul. Ajánlom mindenkinek, mert értékes kincs a közönséget megosztó tömegjátékok áradatának sűrűjében. 

-Róka-

Pro:

+Kellemes hangulat, bájos grafika

+Kihívást nyújt

+Történet
+Steam teljesítmények
+Steam játékkártyák

Kontra:

-Egyszer véget ér...

Értékelés
9.0	Játékmenet: A platformer és a logikai játék mesteri keveréke, mely kihívásokkal teli, régi alapokból táplálkozik, és mégis tud újat mutatni.
8.5	Hangulat:  Egyszerű, de korrekt sztori, átgondolt dizájn és környezet, tudatosan fenntartott stílus jellemzi a Teslagradot, aminek köszönhetően több lélek lakozik benne, mint egyik-másik játékban.
8.0	Grafika:  A rajzolt karakterek és hátterek szépen kivitelezettek, a látványvilág is jól kitalált, és a játék végéig tartja a megfelelő szintet.
7.5	Hangok:  Nincs túl sok zörej és hangeffekt a játékban, ellenben a zene nagyon kellemes, sokat hozzáad a játék hangulatához, és akár játékon kívül is megéri belehallgatni.
8.5	Szavatosság: A játék egészen hosszú, a nehezedő feladványokkal is elvacakolhatunk hosszú percekig, a vége főcím után pedig nyugodtan visszamehetünk begyűjteni a hiányzó tekercseket.
Review score
8.3	A Teslagrad egy szerény játék, ami nem akar nagyot dobbantani, de amit nyújt, az tökéletesen kielégítő. Becsülendő, és szerethető játék, amit mindenkinek csak ajánlani tudok.