Egyre-másra jönnek az új indie játékok, mi pedig csak
kapkodjuk a fejünket, hogy melyikkel játszunk. A legtöbb indie játék igyekszik
valami egyedit felmutatni játékmenet terén, ami többnyire sikerül is nekik.
Aztán vannak azok a játékok, amik nem akarnak különösebb újdonsággal
villantani, csak egy jól bevált rendszert szeretnének a saját világukba
ültetni. Ezeket is szeretjük, hiszen még a nagy címek fejlesztői is sokszor
elfelejtik, hogy miért voltak jók a régi játékok. A Dusty Revenge a hagyományos
beat em’ up játékokra tekint vissza, amikben kaptunk valami felületes sztorit,
majd oldalnézetben csaptunk rendet a folyamatosan megjelenő ellenfelek között.
Túl sok kreativitást nem igényelt ez a recept, de amire készült, arra tökéletes
volt. A Dusty Revenge-re is mondhatnánk, hogy játékmenetileg jól működik, de
sok más tényező is közrejátszik, ami miatt nagyobb elvárásokkal vártuk a
játékot.
A nyúlon túl
A játék történetét és képi világát minden bizonnyal furry
rajongóknak köszönhetjük. A sztori szerint egy western világban élünk, ahol már
megjelent ugyan a technológia is, de a sok zavargás, banda háború és egyéb
leszámolások miatt csak a gonoszok szórakozása maradt. Karakterünk, Dusty egy
keménykötésű cowboy nyuszi (igen, jól olvastátok), aki egy kevésbé szerencsés
éjszakán arra ér haza, hogy az otthona lángokban áll, és a feleségét
meggyilkolták. Az okát nem tudja, de még látja az elkövetők körvonalait a
távolban, ahogy elmenekülnek az éjszakába. Dusty elhatározza, hogy felkutatja
az elkövetőket, és véres bosszút áll rajtuk, valamint kideríti, hogy miért
ölték meg a szerelmét.
Ha kukacoskodó akarok lenni, jogosan tehetném fel a kérdést,
hogy egy ilyen sztorihoz miért kellett cuki állatkákat használni. Néha kicsit
nevetséges, hogy a pelyhes, két méter hosszú fülű húsvéti nyuszi dagadó
izmokkal, lángok közt szikrázó tekintettel kapja elő pisztolyát, és kaszáját,
hogy legyilkoljon egy egész bandányi tehenet és vakondot… ettől függetlenül a
történet egy igazi western leszámolás, ahogy azt szeretjük. Megkérdőjelezhető
erkölcsű főhős, kegyetlen főgonoszok, bosszú, puskapor. Ráadásul Dusty nem lesz
egyedül, ugyanis a segítségére siet egy óriási nehézágyúval felszerelt medve,
és egy mesterlövész vadászkutya. A trió készen áll, hogy lemészároljon akárkit,
aki az útjukba kerül.
A játék átvezető videói, ahol megismerjük a történet
részleteit, kicsit felemás minőségűek. Animáció szempontjából minimálisak,
szinte alig van mozgás rajtuk, csak pár elcsúszó rajz, effektek, és igazából
ennyi. A rajzolás viszont nagyon hangulatos, képregény stílusú, így az átvezető
videók inkább mozgó képregény kockák, amikhez Dusty szövegei, és hatásos
western muzsikák párosulnak.
A játék is nagyon jól néz ki, a hátterek részletesek,
westernhez képest is színesek, változatosak, a karakterek is jók kidolgozottak.
A támadások effektjei is mind kézzel rajzoltak, ami tovább növeli a látvány
faktort, végeredményül pedig kimondhatjuk, hogy a Dusty Revenge egy nagyon látványos
indie játék. A szép grafikához nagyon jó zene is párosul, a tipikus western
dalok mellett rockosabb csataszámok is találhatóak, pályák szerint szétosztva.
Szinkron tekintetében csak Dustyról beszélhetünk, de azt jól eltalálták.
Ha valaki sokat olvassa a cikkeinket, már észrevehette, hogy
a grafikát, a megvalósítást, a zenét általában a tesztek végére szoktuk rakni,
én viszont most a teszt elején beszéltem róla. ennek oka a bevezetőben leírt
tényező, miszerint egy beat em’ up-tól nem kell többet várni, minthogy
oldalnézetben szaladgálunk, és püfölünk. A Dusty Revenge viszont olyan
grafikával, hangulattal és zenei munkával érkezett, ami jóval magasabbra emelte
az elvárásokat az irányába. Indie játékoknál mindig fontos, hogy egyedi legyen,
hogy tudjon valamiben többet mutatni, mint az agyon hypeolt nagy címek. A Dusty
Revenge mindenképp megérdemli a figyelmet a megvalósítás miatt, ehhez már csak
egy jól működő játékmenet és szavatosság kellene. Kellene.
A jó, a rossz, és a nyúl
Mint említettem, a játék 2d-s sidescroller, tehát egy
lineáris pályán kell végighaladnunk, lecsapva bármit, ami mozog. Dusty jól
felkészült erre a feladatra, fegyverarzenálja valódi pusztító géppé teszi őt. Támadáshoz
használhatjuk az ökölcsapást, vagy egy méretes kaszát. Távolsági támadásokhoz találunk
Dustynál két pisztolyt, valamint egy sörétes puskát, de ne feledkezzünk meg két
segítőjéről sem, akik szintén távolsági támadásokkal bírnak. Tudunk többek közt
nagyokat ugrani, Dusty fülével ejtőernyőzni, elgurulni a támadások elől, vagy
blokkolni azokat. A leírt cselekvések megfelelő keverésével kell eredményesen
harcolnunk, és mint láthatjátok, elég sok lehetőségünk adódik a mókára. Lenne
legalábbis, ha az irányítás nem lenne ennyire nyögvenyelős. Valami okból
kifolyólag a Dusty Revenge irányítása hagy maga után némi kívánnivalót. Az
hagyján, hogy a minket körbevevő ellenfelek bármely támadása azonnal elkábít
minket, a folyamatos támadások miatt pedig gyakorlatilag levehetjük a kezünket
a kontrollerről, mert esélyünk sincs. Ezen túltettem magam annyival, hogy béna
vagyok, ha nem érnek hozzám, akkor nincs mitől félnem. De maga az irányítás is
megnehezíti az ember dolgát. A kaszával elvileg tömegeket kellene sebeznünk, de
bizonyos esetekben ez nem történik meg, valamint az ellenfelek hitboxa sem
józan logika szerint működik. A pisztolyok kezelése billentyűzeten
gyakorlatilag lehetetlen, ráadásul a lövések után a játék úgy dönt, hogy most
egy ideig nem vált át másik fegyverre. A sörétes a leghasznosabb fegyverünk,
hiszen közepesen nagyot sebez, és szinte bármelyik ellenfelet a földre küldi.
Hogy az ökölcsapások miért jók, azt ne kérdezzétek. A fegyverek támadásainak
különböző variációi, illetve az ütés kombinációk új és erősebb támadásokat
eredményeznek, ezekben rejlik karakterünk valódi hatékonysága, a fentebb leírtak
miatt viszont nagyon sok próbálkozást és gyakorlást igényelnek ezeknek a
támadásoknak a véghezvitelei. A pályák feloldásával, és az ellenfelek
leölésével tapasztalati pontokat kapunk, amik előbb utóbb szintlépéshez
vezetnek, és ekkor elkölthető képesség pontokat kapunk. Javíthatjuk alapértékeinket,
növelhetjük a sebzésünket, vagy életerőnket.
A tömeggyilkos medve barátunk igénybevételekor belassul
körülöttünk minden, és az angry birds célzó rendszeréhez hasonlóan tudunk egy
gránátot ellenfeleink közé lőni. Elég hatékony módja a tömegoszlatásnak, így
csak korlátolt időközönként vehetjük igénybe. A mesterlövészünk is ritkán
hívható harcba, de olyankor egy célkereszt segítségével vadászhatjuk le az
ellenségeket a pályáról. A játék ezen eleme nagyon jópofa, jól működik, és
élvezetes, és persze nem utolsósorban életmentő is.
Ha a Co-op editiont szerezzük be, akkor van lehetőségünk egy
barátunkkal párban fejest ugrani a játékba. A pályákon több ellenség vár
minket, a tapasztalati pont megoszlik a játékosok teljesítményétől függetlenül,
a fentebb leírt irányítási hibák viszont tűrhetőbbé válnak a kétszeres
hatékonyság miatt. Mégis csak más közösen leküzdeni a ránk szabaduló hordákat,
mint egyedül bukdácsolni pályáról pályára.
Nem létezne 2d-s sidescroller platform elemek nélkül, így
többször fogunk találkozni lifteken való ugrálással, falmászással, és egyéb
egyszerűbb ügyességi résszel. Van még egy komoly hibája a játéknak, ami nem gépfüggő,
hanem sajnos általános jelenség, mégpedig hogy a játék nagyon akadozik. Van
úgy, hogy egy óráig nincs semmi gond, de néha pár percen belül képregény
olvasásba megy át a mozgalmas akció. Győztem már le főellenfelet akadozás
közben, tehát nem lehetetleníti el a játékot, de mindenképp zavaró, és jelentősen
megcsapja a játék élvezhetőségét.
Még egy dolog van, ami miatt a Dusty Revenge visszamarad
társaitól, hogy nagyon rövid. Egy-két óra aktív játék elég hozzá, hogy
végigvigyük normál fokozaton, és bár vannak gyűjthető grafikai munkák, és
persze ott van a co-op is, ez nagyon kevés.
Ítélet
A Dusty Revenge-et röviden úgy tudnánk jellemezni, hogy egy
kihasználatlan lehetőség. Ugyanis a grafika, a zene, a hangulat, de még a
történet is képes lenne felemelni őt a nagyok közé, ám az irányítás, a
technikai hibák és a rövidség miatt nem lesz emlékezetes élmény. Az túlzás,
hogy felejthető játék, de a végigjátszás után kevés fog tudni minket
visszacsalogatni. A fejlesztők sok javítást és újítást ígérnek a játékhoz
későbbi patchek képében, amiket remélhetőleg be is váltanak, addig viszont
Dusty bosszúhadjárata olyan marad, amilyen. Hangulatos, de kevés.
-Róka-
Pro:
+Western sztori
+Jó zenék, szép grafika
+Steam teljesítmények
+Steam játékkártyák
Kontra:
-Rövid
-Nyögvenyelős irányítás
-Akadozik
| Értékelés | |
| 7.5 | Játékmenet: A beat em' up recept csak az irányítás furcsaságai és az akadozás miatt szenved kárt, de a platform elemekkel kiegészítve kellemes elegyet alkot. |
| 8.0 | Hangulat: Bár furcsák a kegyetlenkedő kisállatok szerepeltetései, de a western környezet, a tipikus western sztori a grafika és zene hozzájárulásával lesz élvezhető, és hangulatos. |
| 9.0 | Grafika: A képregény szerű átvezető sorokon felül a játék grafikája is stílusos, és szép, a mozgások részletessége, az effektek minősége mind nagyon látványosak, amihez egy egységes, laza látványvilág is párosul. |
| 8.5 | Hangok: Dusty szinkronja nem ad okot panaszra, a játék hangjai élvezhetőek, a zene viszont tökéletes. Nem csak a western stílushoz illeszkedik, de egyedi hangulattal is rendelkezik, ami sokat jelent a játék számára. |
| 6.5 | Szavatosság: Rövid, rövid, rövid! Se a begyűjthető cuccok, se a co-op nem tudja eléggé kitolni a sztorit annyira, hogy hosszabb távon élvezhessük. |
| Review score | |
| 7.9 | A Dusty Revenge egy nagyon jó játék lehetne, ha nem lennének a fentebb sorolt hibái. Akit érdekel a játék, az próbálja ki, mert érdemes vetni rá egy pillantást, de sajnos annyit nem fog nyújtani, hogy a szívünkbe zárjuk. |