Broken Age Act 1 - Teszt

Leteszteltük Tim Schafer legújabb játékát...

„A Broken Age egy kalandjáték. Ami kínos, hiszen mindenki tudja, hogy a kalandjátékok műfaja halott. Legalábbis a legtöbb ember tudja. Úgy látszik, erről senki se szólt a rajongóknak.” Ezzel kezdte leírását Tim Schafer, akinek olyan legendás címeket köszönhetünk, mint a Day of the Tentacle a Full Throttle, a Grim Fandango, a Psychonauts és a Brütal Legend. Nos, ez teljes mértékben így igaz, hiszen a műfaj köszöni szépen, jól van, és sokadik reneszánszát éli éppen. Erre tökéletes bizonyítékul szolgál a mostani tesztalanyunk is. De mielőtt még belemerülnék a részletekbe, szeretnék még említést tenni a játék létrejöttéről, ami szintén egy sikertörténet.

Az utolsó nagyobb volumenű játékaik (Psychonaut, Brütal Legend) anyagi sikertelenségei miatt, a Double Fine elkezdett kisebb játékokkal foglalkozni. Így születtek meg az olyan nagyszerű játékok, mint az Iron Brigade, a Stacking, vagy a The Cave. Azonban 2012 februárjában Tim Schafer és a Double Fine úgy határozott, hogy hosszú idő után ismét egy klasszikus kalandjátékot készítenek, ráadásul úgy, hogy az ehhez szükséges tőkét (400 000 dollárt) a Kickstarteren gyűjtik össze a rajongóktól. Ezek után kezdődött meg a csoda, hiszen a kívánt összeg nagyjából nyolc óra alatt összejött, de az adományozók nem álltak meg. Mire a kampány lezárult a játékra majdnem három és fél millió dollár jött össze. Ez volt az első nagy Kickstarter sikertörténet, amely azóta löketet adott sok más hasonló kampánynak, és bebizonyította, hogy a közösségi finanszírozásnak van jövője.

A Broken Age tehát már a megjelenése előtt is óriási siker volt, a tesztünkből pedig kiderül, hogy a játéknak sikerült-e felnőnie a feladathoz.

Első fejezet 

Mielőtt ismertetném a történetet érdemes megjegyezni, hogy jelenleg a játék csak a történet első felvonását tartalmazza. A második fejezet valamikor az év végén érkezik, természetesen ingyen. Szerencsére az, amit így elsőre kapunk is eléggé érdekes és lebilincselő.

A játék cselekménye két szálon keresztül fut. Az első szálon Vellat irányíthatjuk, aki egy kis pékfaluban éli a boldognak tűnő életét. Azonban hamar kiderül, hogy az idilli falucska a béke megőrzése érdekében bizonyos időközönként egy szertartásos ünnepet tart, amiben a falu szűz lányait ajánlják fel a hatalmas szörnyetegnek, Mog Chotranak. Vella is a felkínálandó szüzek közé tartozik, ám ő a falu többi lakójával ellentétben, nem tartja helyénvalónak ezt a hagyományt, és inkább úgy dönt, hogy nem hagyja magát megetetni a szörnnyel, és megszökik, azt tervezve, hogy majd megöli a szörnyet. Itt veszi kezdetét Vella utazása, és ennél többet hiba lenne lelőni a történetéből, szóval lássuk a másik szálat.

A másik történetszál főszereplője egy fiatal srác, akit Shaynek hívnak. Ő egyedül tengeti életét egy inkubátor űrhajóban, amely számítógépének egyetlen feladata, hogy óvja őt. Azonban ezt a mindentől való óvást, az ismétlődő és ezáltal monotonná váló napi rutint Shay kezdi egyre inkább börtönnek érezni, ezért egy ponton úgy dönt, hogy kezébe veszi az irányítást és igazi kalandokat keres.

Többet nem érdemes egyik karakter történetéből sem elárulni, hiszem már első pillanatra is valami különlegeset és magával ragadót ígér, ezért nem is szeretnék senkit megfosztani a történet által nyújtott meglepetésektől és fordulatoktól.

Pointing. Clicking.

A Broken Age, ahogy már az elején is kiderült egy kalandjáték, mégpedig a klasszikus point & click stílus egy képviselője. Tehát a karaktereket az egér segítségével irányíthatjuk a szépen kidolgozott helyszíneket, ahol bizonyos elemekkel interakcióba léphetünk. Olyankor az amúgy kereszt formájú (lásd Monkey Island sorozat, Day of the Tentacle) kurzor egy más formát vesz fel. Interakció alatt az értendő, hogy felvehetünk egy tárgyat, használhatunk valamilyen eszközt, vagy szóba elegyedhetünk különböző NPC-kkel.

Aki játszott már kalandjátékokkal, az tudja, hogy ezeknél a játékoknál az egyik legfontosabb elem a fejtörők mennyisége és minősége. Szerencsére jó hírem van, ugyanis a Broken Age bőségesen tartalmaz könnyebb, nehezebb feladványokat. Ezek megoldása a már megszokott módon történik: tárgyakat gyűjtünk, használunk és kombinálunk, valamint beszélgetünk a különböző karakterekkel. A fejtörők változó nehézségűek, az elején akad pár könnyű és egyszerűen megoldható feladat, amelyek tökéletesek arra, hogy az újoncok is kiismerjék a játék rendszerét, és logikáját, és ezért külön piros pont jár a fejlesztőknek. A későbbiek során már komolyodik a helyzet. A feladványok nehezebbé és bonyolultabbá válnak és bizony sokszor percekig is gondolkodnia kell rajtuk az embernek, azonban a készítők ügyeltek arra, hogy ez soha ne legyen frusztráló, így a játékos agygörcs helyett csak sikerélményt kap, amikor sikerül megoldania egyet. Valamint külön örültem, hogy végre egy kalandjáték, amelyben nem kell annyi tárgyat magunkkal cipelni, hogy már lapozgatni kelljen az inventory-ban.

Negatívumként a játék jelenlegi hosszát tudom felhozni, ami maximum négy vagy öt óra játékos tapasztalatától függően. Azonban a második fejezettel ez remélhetőleg nyolc-tíz órára fog kitolódni, ami, ha figyelembe vesszük, hogy nem egy teljes árú játékról van szó, eléggé impozáns. Ezen kívül talán még a veteránok (és számomra is) számára egy picit egyszerűnek fog bizonyulni néhol a játék, de garantálom, hogy a körítés és a hangulat miatt nem fognak ők sem bosszankodni.

Színek és szimfonikusok

Na és mi a helyzet a grafikával? Nos, a Double Fine csapata csillagos ötösre vizsgázott ebből a tárgyból, ugyanis a készítők minden helyszínt és karaktert kézzel festettek meg, majd azt digitalizálták be. Elég csak ránézni a képekre és látható, hogy ez bizony mestermunka. Mintha egy nagyon szépen elkészített rajzfilmet nézne az ember. Engem azonnal elvarázsolt. Természetesen a technikán kívül ebben nagy szerepe volt a Double Fine-ra jellemző zseniális dizájnnak is. A helyszínek egytől egyig nagyon ötletesek. Nekem például Shay űrhajója örök kedvenc marad. Számomra az egyik legjobb élmény a hajón való kalandozás volt. Hasonlóan ötletesre és jópofára sikerültek a karakterek is. Személy szerint engem a Space Weaver (lásd a képen) külseje fogott meg a legjobban. Egyszóval a grafikát és a dizájnt nem érheti panasz, és szerintem meg is van 2014 egyik legszebb játéka.

A hangok terén se tudok belekötni a játékba. A nagyszerűen megírt és sokszor nagyon vicces dialógusokat neves színészek mondták fel a játékhoz, akik közül sokan nem először működnek közre Double Fine-nal, vagy Tim Schaferrel. Vellanak Masasa Moyo kölcsönzi a hangját, akinek hangjával utoljára a Batman: Arkham Originsben találkozhattunk (ő volt Candy). Shayt pedig nem más kelti életre, mint Elijah Wood, akit szerintem senkinek sem kell bemutatnom. Rajtuk kívül még Jack Black (Brütal Legend, King Kong, Rocksuli), Jenifer Hale (Bioshock Infinite, Bulletstorm, Mass Effect sorozat), Wil Wheathon (Agymenők, Star Trek: Az új nemzedék) és Pendelton Ward (a Kalandre Fel! című rajzfilmsorozat alkotója) is tiszteletét teszi a játékban. De a többi nem említett színészt sem érheti panasz.

A zenéért Peter McConnell a felelős, aki rengeteg klasszikus LucasArts-os kalandjáték zenei aláfestését szerezte, valamint a Psychonauts és a Brütal Legend alatt is az ő szerzeményei szóltak, tehát elmondható, hogy zenei fronton is kiválóra teljesít a Broken Age.

Ítélet

A Broken Age egy kiváló kalandjáték, amely nem csak a veterán rajongóknak szól, hanem újabb híveket toborozhat a kalandjáték-rajongók amúgy sem kis táborába. A legnagyobb hibája az, hogy hamar véget ér, de természetesen ezt majd a második fejezet érkezése orvosolni fogja. Tehát adott egy gyakorlatilag hibátlan játék, amit én bárkinek nyugodt szívvel merek ajánlani, mert egy szépen megkomponált, élvezetes tanmese az emberi sorsokról és a felnőtté válásról.

- Süti -

Pro:
+ Gyönyörű grafika
+ Kiváló színészek és zene
+ Lebilincselő történet
+ Elborult humor
+ Eltalált nehézségű fejtörők, ...

Kontra:
- ...amelyek a veteránoknak néhol túl könnyűek is lehetnek.
- Egyszer véget ér

Értékelés
9.5	Játékmenet: Hozza a klasszikus point & click játékmenetet tökéletesre csiszolva azt, valamint kellemes nehézségű feladványokkal operál.
9.5	Hangulat: A játék cselekménye és kreatívan megalkotott világa szinte azonnal berántja az embert, és nem is engedi szabadulni a végéig.
9.5	Grafika:  Gyönyörű kézzel festett grafika, amely remek dizájnnal párosul.
9.5	Hangok: A remekül válogatott színészek kiváló alakítást nyújtanak. Peter McConnell muzsikája pedig megkoronáza ezeket.
8.5	Szavatosság: Igaz, hogy a játék lineáris, és nincs befolyásunk a történet alakulására, de csak a történet miatt megéri évről évre elővenni a Broken Age-t.
Review score
9.3	A Broken Age egy fantasztikus kalandjáték, amely még a félbevágott volta ellenére is sokatmondóbb, érdekesebb és varázslatosabb sok mai AAA kategóriás címnél.