Spellforce 2: Demons of the Past - Teszt

Teszteltük a Spellforce 2 harmadik, egyben utolsó kiegészítőjét...

A múlt démonai

A Spellforce 2 doboza a maga nyolc évével már elég tekintélyes mennyiségű port gyűjtött össze magán a polcunkon, de az évek során egymást követő kiegészítők biztosították a rajongók számára a történet hosszú távú élvezhetőségét, és úgy egyáltalán a sorozat fennmaradását. Egy tisztességes fantasy világot ismerhettünk meg a játékok során, ahol a nemzetek háborúja alatt nagy jelentőséget bíró mágikus portálok eltűnésével a sárkányok, és a sárkány vért hordozó Shaikanok népe jelentette az egyetlen kapcsolatot az elszeparált birodalmak számára. Eo világán a portálok nélkül ugyan megszűnt a nyílt háborúskodás, de a sárkányok és a Shaikanok készletei jelentősen megcsappantak, ráadásul a világban fellépő mágikus zavargások hatására a megmaradt portálokon keresztül élőhalottak, és démonok lépnek elő. A Spellforce 2 második kiegészítőjének végén a szemünk láttára lépett Eo földjére a démonok nagy vezére, Zazhut, és ekkor veszi kezdetét a Demons of the Past kiegészítő.

A játék kezdetekor a világ a csak Névteleneknek keresztelt sötét erők nyomása alatt áll, akikről még maguk a bölcs sárkányok sem tudnak eleget. Karakterünk szintén egy sárkány vérrel bíró Shaikan, aki a Westguard városának környékén tomboló élőhalottakat próbálja megállítani. Ez a karakter lesz a mi avatárunk, őt fogjuk irányítani, fejleszteni. Még indulás előtt választhatunk magunk mellé egy kísérőt, aki velünk tart majd a történet során. Westguard kitakarítása egyértelműen csak a kezdet, a Névtelenek egyre erősebbek, a világ népei pedig tanácstalanok. Hogy felfedjük a Névtelenek kilétét, és talán gyengepontját, találnunk kell valakit, aki ismeri őket. Utunk az Istenek Földjére vezet, ahol talán megkapjuk a kérdéseinkre a válaszokat.

A történetről nem is mondanék többet, hiszen aki hűségesen követte a Spellforce 2 eseményeit, az jogosan várhatná ettől a kiegészítőtől a végső konklúziót, a válaszokat a kérdéseire. A történet itt valóban eléri a csúcspontját, Eo sorsa a mi kezünkben van, így ezt mindenkinek egyénileg kell megtapasztalnia.

A Jó…

A Spellforce 2 sztori kampánya a klasszikus RTS és az RPG szerelemgyermeke, a Demons of the Past pedig semmiben sem változott. Karakterünket irányíthatjuk az összes többi egységünkkel együtt, vagy átvehetjük felette közvetlenül az irányítást, egy teljesen más szemszögből szemlélve a csatákat. Hősünk minden sikeres csata, vagy elvégzett küldetés után tapasztalati pontokat kap, amikkel előbb-utóbb szinteket fog lépni. Ekkor egy nem túl bonyolult, de jól átgondolt képesség-fán tudjuk szétosztani karakterünk képesség pontjait, így építve fel őt az általunk preferált harcstílushoz. A tapasztalt Spellforce játékosok már jól tudják, hogy mire érdemes építeni, de az új játékosok is hamar ráéreznek a megfelelő szintezés ízére. A szintenként bővülő képesség tárunkba jutnia kell támadó képességeknek, gondoskodnunk kell a védelmünkről is, de az egységeink segítése is a mi feladatunk. Szabadon vegyíthetjük a fizikai és mágikus harcmódot, szóval egy nehéz páncélos, pallossal harcoló karakter is ugyanúgy gondoskodhat a társai gyógyításáról, mint egy távolsági varázslatokkal funkcionáló mágus. A képességek tárazásán kívül a karakterünk felszerelését is gondosan össze kell válogatnunk. Fegyvereket, páncélokat a pályákon található ládákból, nagyobb ellenfelektől, vagy árusoktól szerezhetünk be, amit szétoszthatunk a hőseink között, vagy megtarthatjuk mindet magunknak. Ez nem tanácsos, hiszen a mellénk szegődő barátok is ugyanolyan fontos elemei a seregünknek, mint egy száz fős osztag, tehát vigyáznunk kell rájuk is. Arról nem is beszélve, hogy halál esetén ugyan a hősök feléleszthetik egymást, vagy ha rendelkezünk oltárral, akkor ott kelhetnek fel, de ha nem sietünk, elvérezhetnek, az pedig a játék végét jelenti.

Amikor épp nem a karakterünket menedzseljük, akkor a seregeinkről kell gondoskodnunk. A klasszikus nyersanyag gyűjtögetős, egységépítős rendszer működik itt is. Három fajta alapanyagot különböztetünk meg; a kő az épületekhez, az ezüst inkább az egységeinkhez, míg a növények a mágusokhoz, vagy mágikus teremtményekhez szükségesek. Szorgos munkásaink fáradhatatlanul építkeznek és gyűjtögetnek, miközben mi a felhúzott épületegységekben vásárolhatunk fejlesztéseket, és harci egységeket. Megtalálható az élő-pajzsnak is fölösleges gyalogos, a vérmágus, lovasok, de akár egy hatalmas sárkányt is megidézhetünk a seregeink élére. Egyes egységek fejlesztéseket ígérnek, a seregünk létszámát pedig újabb és újabb élelem raktárak építésével növelhetjük. Minden egységnek megvan a maga erőssége, és gyengesége, az ütőképes seregbe pedig tanácsos mindenből felhasználni valamennyit.

A játék történetét előrébb vivő küldetéseken kívül folyamatosan találhatunk mellékküldetéseket, amik értékes jutalmakkal kecsegtetnek. Ezek a mellékküldetések lehetnek bajba jutott emberek megmentése, valamilyen nagy ellenfél legyőzése, egy tárgy megszerzése stb. Egy pálya, ahol igazából annyi a lényeg, hogy építsünk nagy sereget, és rohanjuk le vele az ellenfél otthonát eléggé el tud húzódni, ha vesszük a fáradságot, és elvégezzük a mellékküldetéseket, és igazából ez adja a Spellforce 2 lényegét. A legelső pályát ki lehet végezni fél óra alatt is, vagy tényleg felfedezve mindent, elvégezve minden feladatot, ez az idő lazán feltornázható több mint egy órára is. Ha mindent elvégzünk, amit a játék felkínál számunkra, akkor a Demons of the Past teljes játékideje 25-30 órára rúg, ami nem kis teljesítmény egy kiegészítő szempontjából.

Ha a kampányt már kijátszottuk, az élet nem áll meg, hiszen a szabad játék ebben a részben nagyobb figyelmet kapott. Free Play módban kipróbálhatjuk az összes frakciót, beleértve a játék főgonoszait, a Névteleneket is. Rengeteg pálya áll rendelkezésünkre, ahol akár barátainkkal összeülve játszhatunk le epikus csatákat, a Survival játékmódban pedig új kihívások és feladatok várnak ránk.

…a Rossz…

Mint említettem, a Demons of the Past szinte egyáltalán nem különbözik a 8 éves elődjétől. Ez a sorozat rajongói számára nem jelent sok mindent, hiszen számukra a történet a lényeg, az epikus befejezés megtapasztalásáért vásárolják meg a játékot. És ebből a szempontból a kieg jól teljesít, hiszen minden jó tulajdonságát hordozza a kezdeteknek… de sajnos a gyengeségeit is. Abból pedig akad, nem is kevés.

A Demons of the Past egy standalone kiegészítő, tehát az is bármikor belevetheti magát, aki még soha nem játszott a Spellforce 2-vel, vagy a többi kiegészítővel. Az egyszeri játékosnak a fellelhető egységek, mágiák kielégítőek lehetnek, a tapasztaltabb RTS játékosok egy idő után megéreznék, hogy elég szegényes a különböző legyártható egységek felhozatala. A free playben kipróbálható fajok egységei csak minimálisan különböznek egymástól, a szegényes felhozatal így elég kiismerhetővé is válik.

További szívfájdalom, hogy a játékban rengeteg a hiba. A bugokon kívül sok olyan meglepetést tartogat a játék, amik nem dühöt szülnek, csak őszinte értetlenséget, hogy ez miért van így? A karakter készítésnél harmadik nekifutásra sikerült csak elérnem például, hogy a férfi karakteremnek ne legyen női hangja. A hősök a nagy csatákban használhatatlannak bizonyulnak, hiszen ha nem közvetlenül irányítjuk őket, akkor eltévednek, beakadnak, a képességeiket nem tudják használni, a saját bajtársaikba akadva kezdenek el azon tárgyalni, hogy most melyikük álljon arrébb. Sok küldetés csak a teljesítés után percekkel szándékozik jutalmat is adni, feltéve, ha egyáltalán elfogadja, hogy valóban teljesítettük a küldetést. Nem utolsó sorban olyan is történt velem, hogy az átvezető jeleneteken éppen beszélt a karakterem, de mindeközben a játék ment tovább a háttérben, és a karakteremet idő közben megölte valami… így hiába teljesítettem a pályát, a záró videóban közölte velem a játék, hogy legyek szíves újrakezdeni. Ezek csupa olyan hibák és bugok, amiknek a létezése egyszerűen csak bosszantó, és bár le lehet őket nyelni, mégis remélem, hogy a jövőben kapni fog a játék tapaszokat ezekre a problémákra.

…és a Csúf.

Mikor van egy 8 éves játék, amely ilyen hosszú időre képes a rajongóit szórakoztatni, akkor az megérdemli, hogy foglalkozzanak vele. Fejlesszék, szépítgessék, főleg ha standalone, akkor a csak most becsatlakozó érdeklődőknek is nyújtsanak egy korhű minőséget. A tapasztalataim szerint a Spellforce 2 esetében ezt nem így gondolták a fejlesztők. Igen, igazatok van, nem szabad elfelejteni, hogy ez egy kiegészítő, és nem önálló játék, de mint ahogy a bosszantó hibákra, úgy a külcsínre is azt kell hogy mondjam, hogy értetlenül állok előtte. Maga a játék grafikája ugyan kopottas, de még élvezhető, sok RTS még ennyire sem képes. Az egységek modelljeit baltával faragták ki, ami egy százfős ütközetnél ugyan nem zavaró, de legalább a főbb karakterek csinosítása jó lett volna. Továbbá a kezelőfelület is megérdemelt volna egy kozmetikai beavatkozást. Az ikonok készlete és a menü alacsony felbontású képekből áll, ami már szinte bántja a szemet, ezeknek a javítása indokolt lett volna, de nem történt meg. Sok felesleges kattintás történik a harcok során, az egységek képességeinek használatáért külön kell kibogarászni őket, a hősök képességeinél pedig egy félrekattintással válik feleslegessé szerencsétlennek az erőfeszítései. A játék során rettentő zavaró, hogy ha az egységeink, vagy hősünk egy híd alatt, vagy sűrűn elhelyezett házak között harcol éppen, és teljesen eltűnnek a szemünk elől. A körvonalukat ugyan látni lehet, de semmi mást, se az ellenfél élet csíkját, se a földön megbújó kincset.

A játék hangjai szintén maradtak a régiek, az ezer másik játékból is ismert hangeffektek köszönnek vissza, egységeink pedig szörnyen szegényes szókinccsel rendelkeznek. Ez még felejthető lenne, de a hősünk irányítása közben is probléma, hogy össz-vissz két szót ismer, amivel reagálhat a parancsainkra. A zenékre kár lenne panaszkodni, a Spellforce 2 eredeti muzsikáit hallhatjuk vissza, ami továbbra is passzol a játékhoz.

Hogy dicséret is érje a hangokat, az átvezető jeleneteknél a szinkron átlagon felüli. Az eddigi kiegekben se volt panasz a történet vezetésére, vagy a karakterek megszemélyesítésére, és ez itt sem jelent problémát. A monológok, párbeszédek jól meg vannak írva, a szinkron színészek pedig tisztességes munkát végeztek.

Ítélet

A Spellforce 2 – Demons of the Past vegyes érzelmeket keltett bennem. Önmagában vizsgálva egy szörnyen elavult, de érdekes sztorival megáldott, közepes játékot ismerhetünk meg benne, de nem szabad elfelejteni (nekem se), hogy ez egy kiegészítő. Már pedig a Spellforce 2 legendájához erősen hozzájárul, nem csak kiegészíti, de le is zárja a 8 éve épülő történetet. Sok hibája van, sok régi betegséget indokolt lett volna kikúrálni a sorozat záró részéből, de igazából a Nordic Gamesnek nem egy új, és csini játék megteremtése volt a célja, hanem egy hosszú történet lezárása. Mivel ezt teljesítette, így ki kell mondanunk, hogy a Demons of the Past az összes bosszantó hibája ellenére teljesítette a feladatát. Éppen ezért a Spellforce sorozat rajongóinak mindenképp kötelező darab, a sorozattal ismerkedőknek viszont egyelőre nem ajánlanám. Akit érdekel a sorozat, az szerezze be előbb a Spellforce 2-őt, és haladjon sorban a kiegészítőkkel. Ez azért is fontos, mert így ismeri meg a történet egészét, ami a Demons of the Past esetében erősen ajánlott, valamint így meg fog tudni barátkozni a játék minden nyűgjével is. Ha pedig már elért idáig, egy több mint 25 órás élmény vár rá, ami nem kevés.

-Róka-

Pro:
+Jó sztori
+Részletes világ
+Steam teljesítmények
+Steam játékkártyák

Kontra:
-Elavult
-Kevés

Értékelés
9.0	Játékmenet: A klasszikus RTS és az RPG ötvözése már bevált az eredeti játékban, ami azóta sem változott. A sereg építésen kívül megannyi mellékküldetés vár ránk, ami egy több mint 25 órás élményt kínál.
8.0	Hangulat:  Egy korrekt fantasy világ legendájának zárását tapasztalhatjuk meg, amit néha nyögve-nyelősen jár be az ember, de a végén csak eléri a csúcsot!
7.0	Grafika:  Észben kell tartani, hogy ez csak egy kiegészítő, de indokolt lett volna pár grafikai fejlesztést orvosolni így 2014-re. A grafika vállalható, de már sok ősz hajszálat növesztett az idők során.
7.5	Hangok:  A szinkronokkal jó munkát végeztek, de a többi hang elmarad minőségben. Unalomig ismert sablon-hangeffektek, kurta szókincs az egységeknél, és 8 éve változatlan zenei felhozatal.
8.5	Szavatosság: A +25 óra játékidő eleve biztató, de a free play és a multiplayer tovább biztosítja a szórakozást a játék kedvelői számára.
Review score
8.0	A Demons of the Past nem több, mint egy kiegészítő, ami hordozza az előző részek minden pozitív, és negatív tulajdonságát. Kopottas, rozsdás, de a sorozat rajongóinak kötelező darab a történet lezárása miatt.