Edna & Harvey: Breakout - Teszt

Edna & Harvey: Breakout - Teszteltük a játékot...

Ezúttal egy viszonylag rendhagyó teszttel jelentkezünk. Jellegében ugyan nem fog eltérni a megszokott formától, csak némileg aktualitását tekintve. Valahol azonban mégsem teljesen igaz, hogy jelen tesztünk alanya nem lenne aktuális. Az Edna & Harvey: Breakout című játék ugyanis nem egy mai darab, de mégis steamre csak nemrégiben került fel, így a Daedalic Entertainment úgy gondolta vessük újra vizslató tekintetünket eme játékukra.

Az Edna & Harvey. Breakout (továbbiakban Breakout) gyakorlatilag a tavalyi évben megjelent Harvey's New Eyes előzménye és 2008-ban jelent meg. A játék maga a jelenkor népszerű kalandcímeihez hasonlóan szintén kalandjáték, de megvalósításában még erősen a régi iskola jeles képviselője. Gyakorlatilag a Daedalic Entertainment első önálló fejlesztésű címéről beszélhetünk, mellyel először próbálgatták szárnyaikat a globális játékiparban.

A játék története gyakorlatilag a klasszikusokat idézi. Edna a kissé fura és különc nő és  Harvey a kék plüssnyúl egy elmegyógyintézetben találják magukat és Edna elveszítette minden korábbi emlékét. Itt veszi majd fel a játékos az események folyamát és fogja majd terelgetni a két főhőst közös múltjuk megismerése közben. A játék célja gyakorlatilag, hogy kijussunk az elmegyógyintézetből és megismerjük múltunkat. Azt kell mondjam ennél már izgalmasabb témákat is boncolgattak Daedalic játékokban. Látszik is, hogy első próbálkozás volt a játék, ugyanis igazán a fejlesztőtől megszokott színvonalra csak nyomokban és nagyon ritkán emlékeztet a történet.

Érdekes szituációban nem lesz hiány

Játékmenet tekintetében a jelenkor nagyobb kalandcímeitől (főleg a Daedalic féléktől) gyakorlatilag jelentősen eltér. Jobban mondva a klasszikus kaland megoldásokat alkalmazza a játék. A recept már rég óta gyakorlatilag változatlan ugyan, éppen csak a megoldás, az apró finomságok mások mint régen. Ugyanúgy tárgyakt gyűjtögetünk majd, ugyanúgy kombinálni kell ezeket (talán ebben a játékban ez kisebb hangsúlyt kapott) és ugyanúgy a megfelelőeket kell a megfelelő időben használni a továbbjutáshoz. Érdekesség továbbá, hogy a Breakoutban sokkal több a beszélgetésre épülő továbbjutási elem, mint a modernebb címekben (szintén klasszikus megoldások része).  Sokszor volt olyan, hogy a megfelelő beszédopció jelentette a továbbjutást, de olyan is, hogy ezt az egy opciót többször kellett megismételni, hogy utána a megfelelő választ ki tudjuk választani.

A tárgyhasználatban is másabb kicsit a játék, mint a modernebb képviselői. Gyakorlatilag amit felszedünk az inventory-ba az ott is marad a játék végéig, ami nagyban megnehezíti a keresgélést és az inventory menedzselését. Kissé kaotikus és átláthatatlan ez a megoldás a mai letisztultabb (vagy mondhatjuk casual-abbnak) megoldáshoz képest mikor is tárgyakat felhasználva azok eltűntek az inventory-ból.
A tárgyakkal történő interakció is másabb kissé, mint manapság. Eleve három opciónk van és alapból csak a legegyértelműbbet használja a karakter. Így ha mindent végig akarunk próbálgatni egyenként kell minden opción végigmenni. Egyáltalán nem felhasználóbarát a rendszer ezáltal.

De hát Béla kocsit mosni nem így kell

Mivel egy elmegyógyintézetben zajlanak az események ezért igen sokszor fogunk oda-vissza rohangálni,  ami egy idő után még akkor is unalmas lesz, ha közben történnek az események és kicsit változik a helyzet és az NPC-k elhelyezkedése.  A helyszín függvényében és a bent lakók miatt sokszor a feladványokat is meglehetősen bugyutának éreztem. Kissé nyers volt itt még a Daedalic sikerének receptje, de azóta szerencsére ez kiforrta magát. Szerencsére sok esetben utalnak majd a megoldásokra a játékban a fejlesztők, ha már írásos formában nem is kapunk semmilyen segítséget (ismét a régi iskola receptje, ha nem figyelsz oda mit mondanak az NPC-k magadra vess, mint a föld nélküli paraszt), de az NPC mondanak tippeket.

Gyakorlatilag ami más játékukban kiválóan működött az itt valahogy mind olyan kiforratlan játékmenet terén. Először azt hittem csak én vagyok kissé kritikus vagy nekem nem jött be a témaválasztás és a körítés, de mint kiderült nem csak én érzékeltem így, hanem a korabeli teszterek is ugyanígy vélekedtek. Első próbálkozásnak jó, de még közel sem az a mostani színvonal, amit azóta kialakítottak a srácok. Szerencsére sok humort is sikerült belecsempészni a játékba. A poénok némelyikén még sikerült is hangosan felkacagni. Nem egyszer egyébként önmagukat is kiparodizálták a játék során.

(Jobbra) Milyen izgalmas ez a játék...

A grafika kapcsán nagyon vissza kell fognom magam. Nekem ez a fajta elnagyolt rajzolt stílus nagyon nem tetszik. Gyakorlatilag a szokásos rajzolt, animált megoldással van dolgunk. Hátterek megrajzolása és a játéktér kialakításával nincs is különösebb bajom, de az NPC-kkel annál inkább. Értem én, hogy művészi szabadság, meg a groteszk ábrázolás művészeti eszközt képvisel, de ilyen minőségű karaktereket szerintem egy 12 éves kisiskolás is meg tud alkotni. Nem tudom értékelni a mögöttes mondanivalót és a szándékot, mikor ilyen "valamit" raktak le végül elénk. És ehhez jön még egy erősen furcsa mozgási  forma a legtöbb NPC-nél, ami tovább tett a negatív tapasztalataimra egy lapáttal.

Hangok terén igazából se jót, se rosszat nemigen tudok mondani. Az elmegyógyintézet lakóinak hangjait őrület ne jók (értitek... :-D), ráadásul Edna-nak is igen egyedi hangja van, ahogy Harvey sipítozó hangját sem lehet elfelejteni. A zenék kapcsán se tudok igazából se hideget, se meleget mondani. Vannak, néhol jók, máskor észre se veszed. Tisztes iparosmunka semmi több.

Isten áldja Daedalicot, hogy ennél azóta jobb játékokat készítenek!

Szavatosság tekintetében teljesen világos a kép számomra. Lehet csak én nem vagyok erre a fajta témára lehangolódva, de számomra az Edna & Harvey: Breakout az egyszeri végigjátszás után sikítva törlős, minél előbb elfelejtős kategória. A feladatokkal nincs baj, a játékidővel sem, de az összkép az nekem kissé csalódás. Ha nagy kaland rajongók vagytok és ezek ellenére mégsem tántorodtatok el, ki tudja talán még jól is szórakozhattok. Feltéve, ha nem szembesültök a számos gamebreaking bug egyikével, mint példuál én is. Volt egy rész, ahol csak a visszatöltés segített... volna, ha tudtam volna menüt behozni, így feladatkezelőből kellett kiléptetnem a programot. Emellett igen sokszor döntött úgy a játék, hogy egyelőre eleget játszottam és kivágott az asztalra. Felbontás beállítási lehetőségekről meg ne is álmodjunk, mert olyan ebben a játékban meg nincs is. Szavatosságról dióhéjban ennyit.

Összességében itt a Daedalic első játéka, mely helyenként dicséretes, máskor inkább lehangoló képet mutat. A feladatok néha szórakoztatóak, van pár igazán humoros rész, Harvey kommentárjai is megérnek egy misét. Ugyanakkor számos buggal van megáldva a játék, a grafika az olyan semmilyen, az animációk kritikán aluliak, a történet egyszerűen unalmas és csupán az utolsó 30 percet tudnám egyértelműen kiemelni. Az oldschool megoldások igazából nem zavaróak, csak kissé kényelmetlenebbé teszik az egészet. Ez így egy jó "erős" közepes kedves Daedalic, de azóta azért javítottátok már ezt az érdemjegyet összeségében rendesen
 :-).

Pros

+ Daedalic első játéka
+ Néhol érdekes feladatok
+ Humoros részek
+ Harvey beszólásai
+ Klasszikus kalandjáték menürendszer


Cons

- Történet unalmas
- Rengeteg bug, fagyás
- Nem szép ez a rajzolt grafika, főleg az NPC-k esetében
- Mozgás csapnivaló
- Rengeteg rohangálás ugyanazon a helyen
- Játék végéig ömlesztett tárgyrendszer

Értékelés
7.5	Játékmenet: Az unalmas történet nem motivál, a sok bug elveszi a kedved, a körítés szintén. Ellenben még mindig jó elmés feladványokat megoldani és ebből azért van a Breakoutban is pár. Még ha a körítés nem is az igazi, de azért az alapokkal különösebb baj nincs. Igaz semmi extra, de rendben van.
5.0	Hangulat:  Nem fogok kertelni, borzasztóan untam néhol. A grafika amatőr munka, a mozgás szánalmas, a történet hol egész tűrhet, aztán ismét kritikán aluli. Némi kis humor azért árnyalja a negatívumokat, de ez még így is kevés.
5.0	Grafika:  Nem tartom magam grafikaőrültnek és a kalandjátékok műfaja amúgy sem erről szól, de a Breakout kialakítását nem tudom dícsérni. Elnagyolt megoldások és nem tudom nekem az igénytelenség sugárzott belőle. Bocs Daedalic.
7.0	Hangok:  Talán a legjobb része a játéknak. A szinkron jól sikerült, Edna és Harvey hangja különösen. A zenék néhol egész kellemesek, máshol meg a középszerűség mocsaráig süllyednek.
5.5	Szavatosság: Sajnos nálam a játék a végigjátszás után az azonnal törlős kategóriát képviseli. Egyszerűen a fentebb ecsetelt hiányosságok miatt nem tudtam élvezni, így bátran ajánlani se tudom, sőt még félve sem. Így meg szavatosságról beszélni nem tisztességes.
Summary
6.0	A Daedalic első próbálkozása gyakorlatilag az egynek elmegy, de semmi kiemelkedő kategóriát képviselő. Sőt néhol még az idegesítően igénytelen kifejezéssel is illethetném, holott eszméletlen módon kedvelem az azóta kiadott játékaikat.  Így a végső pontszámot úgy érzem még némi jóindulattal is vegyítve alkottam meg. Szerencsére azóta csak jobb játékokat alkotnak számunkra.