Deathmatch egy távoli planétán - Riddick kritika

Le merném fogadni egy alaposabb összegbe,
 hogy sem Vin Diesel, sem pedig az író-rendező David Twohy nem gondolta volna, hogy a 2000-ben kijövő Pitch Black-22 évente sötétség című film és annak antihőse Richard B. Riddick olyan kultstátuszt és lojális rajongótábort szerez, ami nem mondható gyakorinak. Maga a film is persze rászolgált a dicséretekre, hisz B kategóriás "jönnek-a-szörnyek" féle túlélősztoriját izgalmasan tudta tálalni, egyedi vizuális látvánnyal és persze egy nem mindennapi főhőssel megspékelve, mai napig egy nézhető alkotás. Ezt a filmet egy folytatás, egy animációs film és két videojáték is követte, amik kitágították és megtöltötték a Riddick mítoszt. Mindezek ellenére (vagy pont, hogy a Sötétség krónikáinak pénzügyi sikertelensége miatt) a rajongóknak kilenc évet kellett várniuk, hogy sötétben látó harcosuk újra a nagyvásznon legyen látható.

In medias res nyitunk egy kietlen, sziklás tájakkal teli, idegen bolygón, ahol Riddick akaratán kívül rekedt és szinte minden életforma, ami a bolygón van az életét veszélyezteti. Mikor sikerül nagy nehezen megszoknia a körülményeket, rájön, hogy az közelgő esős időszak átvészelése már neki is túl nagy falat, így menekülni kell. Ehhez viszont szüksége van egy hajóra, ám ehhez két mindenre elszánt fejvadászcsapaton keresztül vezet az út.

Az most elmondható, hogy Twohy és Diesel tartották magukat ahhoz az ígérethez, miszerint egy jóval egyszerűbb, nyersebb és "vissza-az-alapokhoz" féle filmet alkottak, az atmoszferikusságot, epikus méretekre és (néhol igencsak túlnőtt) ambíciókra cserélő második résszel szemben. A film csaknem első fél órája remek alaphangulatot ad az egész filmnek, ahogyan szépen kiépül a gyilkos bolygó látványa majd ugyancsak halálos faunája és, hogy hősünk hogy próbál meg életben maradni ebben a környezetben. Mindezt szinte szavak nélkül, a mindennapos rutint mégis érdekfeszítővé és hangulatossá varázsolva.

Viszont a fejvadászok megjelenésével kezdenek megsűrűsödni és egyre láthatóbbá válni a film problémái. Az még kifejezetten tetszetős és szórakoztató volt számomra, ahogy Riddick szinte egyenként vadássza le a rá törő inkompetens hullazsáktöltelékeket, mintha csak a Ragadozó vagy egy slasher film más perspektívájú változatát látnánk. Viszont, amint elérünk a már az előzetesekben is látott stációhoz, miszerint Riddick a bérgyilkosokkal közösen próbál túlélni a szörnyek ellen, akkor már látványosan kezdi el másolni a Pitch Black eseményeit, csupán néhány apróbb módisítást visz a képletbe. Az önmásoláshoz közel kerülő történet nem lenne olyan nagy gond, de sajnos továbbiak is rontják a helyzetet.

A Riddick sztorija ugyanis nem indokolja meg a kétórás játékidőt, így Twohy csak nehézkesen és nyögvenyelősen tudja azt kitölteni, ami a film szerkezetét és tempóját lomhává teszi. Annak ellenére, hogy konkrétan felesleges  mellékszálakkal nem rendelkezik, mégis nehéz sziklaként gördülve megy el egyik fontosabb cselekményponttól a másikig. Szerencsére unalmassá nem válik de ritmustalanná annál inkább. Ráadásul sokszor pont, hogy az elidőzés az, ami sokszor felrántja a leplet, a film alacsony költségvetéséről, hol gyenge trükkökben, hol pedig rosszul megkomponált és spórolásszagot árasztó akciókban jelenik meg, bár utóbbit inkább a rendező számlájára írhatjuk fel. 

A színészi játék terén max. csak a szerepében most lubickoló Diesel és a kőkemény szőke amazont játszó Katee Sackhoff emelhető ki, míg a többiek leginkább a B kategóriás akció-túlélőmozik két sablonos színészi fokozatát mutatják: a bányafúrófejeket felülmúló keménykedést és az ordítozós túljátszást. Mondjuk a helyzetet nem segíti az, hogy előbbi alá kőkéményen adja a lovat a szövegkönyv, ami nemegyszer olyan izzadtságtól veretes és paródia közelien macsó sorokat ad  a szájukba, hogy az még a Halálos iram sorozat íróinak is becsületére válna. Szerencsére a hangulatos képeket adagoló operatői munka és a zene kellően kompenzálnak.A film pedig önálló darabként is élvezhető, bár történnek utalások az előző két részre.      

Összegzésként a Riddick, a legjobb esetben is csak egy szimpla közepesnek mondható akció-sci-fi, ami rendelkezik elég annyi minimális bájjal, vérrel és krafttal, hogy az egyszeri megtekintést ne érezze elpocsékoltnak az ember, de sajnos rengeteg sebtől is vérzik, valamint nem sokat tesz hozzá a Riddick univerzumhoz, ugyanakkor nem is vesz el belőle. Viszont ha adhatok két tanácsot: Próbáld eredeti hanggal megnézni vagy ha ez nem sikerült, akkor a vége előtt tíz perccel sétálj ki és képzeld hozzá a befejezést. Mert, amit a készítők összeraktak, annál még te is jobbat képzelhetsz el és még némi bosszankodástól is megkíméled magad.

Értékelés
6/10	Hibákkal teli, mégis végigülhető B kategóriás akciózás, ami rengeteget köszönhet karizmatikus hősének.