- Kiadó: Konami
- Fejlesztő: Platinum Games
- Műfaj: Hack 'n' slash, akció
- Platformok: PS3, Xbox 360
- Tesztelve: Xbox 360
A 2010-es E3-on, Hideo Kojima
meglepte a rajongókat. A Microsoft konferencián ugyanis bemutattak egy új
játékot, a Metal Gear Solid: Rising-ot. A merőben eltérő stílusú új rész
tetszett az embereknek, főleg a teljesen újszerű daraboló rendszer. Aztán
sokáig semmi hír nem jött a játékról, majd jött a hideg zuhany, magától
Kojima-tól. Nem tudtak az akció központú játékmenettel mit kezdeni, így a
fejlesztést átadták, a Platinum Games-nek, akik viszont remek akció játékokat
készítettek eddig. A fejlesztést előröl kezdték, új grafikus motort toltak a
játék alá, átírták a sztorit és sokan szkeptikusan álltak, az új címmel
ellátott Metal Gear Rising: Revengeance-hez. Aggodalomra azonban semmi ok
nincs. Hogy miért? Elmondom.
Négy évvel járunk, a Metal Gear
Solid 4 története után. Raiden a kiborg nindzsa, éppen Afrika egy kitalált
országában testőrködik egy miniszterelnök mellett. A miniszterelnököt kísérő
konvojt megtámadja egy renegát szervezet, a Desperado. A konfrontáció végül a
férfi halálával végződik, Raiden-t pedig megcsonkítják, a szeme olyan súlyos
sérülést szenved, hogy egyelőre nem tudják helyettesíteni (ezért van rajta
a szemtapasz) pótalkatrésszel sem. Raiden és csapata, a Maverick Security
viszont vérszemet kap, és bosszúhadjáratot hirdetnek a Desperado ellen. Raiden
új kiborg testet kap és elindulnak, hogy pontot tegyenek az ügy végére.
A Metal Gear Rising, nem a Solid
játékok folytatása, ezt jobb, hogyha rögtön tisztázzuk. Ez egy mellékág, ami
ugyanabban az univerzumban játszódik, és feltűnnek már ismert karakterek. De
játékmenetében és hangulatában mást nyújt. Aki ezt el tudja fogadni, az remekül
fog szórakozni a játékkal, aki nem, az nem. Így járt. Nekem kifejezetten
tetszett, hogy egy ismert univerzumot egy rész erejéig láthattam, egy teljesen
más megközelítésben és stílusban úgy, hogy nem járatták le, a nagy múltra
visszatekintő címet. A Metal Gear Rising igenis egy vérprofin elkészített,
remek és kiemelkedő akció játék lett, ami teljesen jól megfér és kiegészíti, a
fő történetvonalat.
A Rising nem csak játékmenetében
tér el gyökeresen a Solid játékoktól, hanem történetében is. Sajnos nem
sikerült olyan érdekes történetet összehozni, mint korábban, lévén egy bosszú
sztoriról van szó. De egy akció játékhoz ez abszolút passzol. Nem lett sem
unalmas, sem gagyi sőt, kifejezetten hangulatos, és epikus lett. A videók
lélegzetelállítóak, olyan gigászi akciójeleneteket pakoltak a játékba, amiket
már nagyon régen láttam, néha tátott szájjal bámultam a TV-t. A hosszú és
részletes dialógusokat felváltották a tökös egysorosak és beszólások. Amik egy
akció játékhoz igenis kellenek. Ennek ellenére, még így is vannak tíz-tizenöt
perces átvezető videók. A játék végén pedig a bunyóval egybekötött párbeszéd
Raiden és a főellenfél között egyszerűen zseniális! Ott bizony visszaköszön a
Solid széria hagyatéka. A Codec beszélgetések pedig továbbra is fontos szerepet
kapnak. Elképesztő mennyiségű beszélgetést pakoltak a játékba. Innen tudhatunk
meg új információkat a fegyverekről, a világról, a karakterekről. Szóval nagyon
sok ismert elemmel fognak találkozni a Solid széria rajongói, de mégis merőben
új élménnyel is gazdagodnak. Ezzel a húzással képesek megszólítani a régi és új
játékosokat is a fejlesztők, ami szerintem igazán példaértékű.
A játék alatt ugyanaz a grafikus
motor hasít, ami már a Bayonetta-nál is jó szolgálatot tett. Kifejezetten hack
'n' slash játékokhoz írták, így folyamatos hatvan fps-sel fut a Rising.
Egyetlen egy alkalommal lassult a frame rate, screen tearing-nek pedig nyoma
sincs. Gyönyörűen fut a játék és bizony jól is néz ki! Képeken és youtube
videókon úgysem jön le, hogy milyen szép is a Rising. Ezt igenis mozgásközben,
megfelelő TV-n kell látni. A karakterek mozgása nagyon jó, a fő karakterek
kidolgozottsága részletes. Az átvezető videók is baromi jól néznek ki és
stílusosak. Egyedül talán a pályáknál húztam a számat. Néha kissé sterilek,
lehetnének kidolgozottabbak és a Havok, a fizikáért felelős okosság, is képes
egészen furcsa bug-okat produkálni, de egyáltalán nem vészes. Egy kis szálka
belefér. A design viszont csillagos ötös! Ez a kiborgosdi és kissé szürkés
árnyalatok nekem nagyon tetszettek. Általában a szürkés és barnás színek
megölik a hangulatot, itt viszont mégis működik. Egyszerűen jól áll ennek a
világnak.
A játékmenet a Bayonetta által
kitaposott ösvényen halad tovább, vagy vágja magát keresztül, hogy stílusos
legyek. Azaz, valami bitang gyors a játék! A karakterünk is iszonyatosan durva
sebességgel mozog, akárcsak a legtöbb ellenfelünk, kivéve persze a
kolosszális méretű Metal Gear boss-ok. Viszont, akárcsak a boszorkány
kalandjánál, úgy itt sem zavaró. Pofon egyszerű belerázódni a játékmenetbe,
tipikusan az a játék, amiket profik és kezdők az első pillanattól kezdve
élvezni tudnak. Könnyű megtanulni, viszont, hogy igazi mesteri fokon tudjuk
kezelni a játékot, ahhoz bizony hónapok gyakorlása kell! A Metal Gear Rising egy
teljesen lineáris akció játék, viszont sohasem válik monotonná. Ugyanis a
harcrendszer tökéletes és kézre álló és mindvégig szórakoztató tud maradni. Két
gombot használhatunk támadásra: egy gyorsat (kéz) és egy erőset (láb). Az erős
támadáshoz később hozzárendelhetünk Unique Weapon-öket, amiket a főellenfelek
leverései után kapunk. Már az alap karddal is, rengeteg kombót lehet előcsalni,
később pedig új mozdulatokat vehetünk, még a fentebb említett spéci
fegyverekhez is. Rengeteg időbe fog telni, mire mindegyiket megtanuljuk
megfelelően használni.
A játék egyik érdekessége még, hogy
nincs védekezést előhívó gomb. Helyette a Parry névre keresztelt blokkoló
rendszert használhatjuk. A gyors támadásért felelős gombot kell folyamatosan
nyomva tartani miközben a bal analógot abba az irányba húzzuk/toljuk, ahonnan a
támadás érkezik. Ez leírva bonyolultan hangzik, de semmi ördöngösség nincs
benne. Csak ki kell tapasztalni. Ha sikerül minél hirtelenebbül blokkolni a
támadást, akkor Raiden automatikusan egy ellentámadásba kezd, amitől az
ellenfél képes megzavarodni, vagy akár rögtön ki is végezhetjük őket (erről még
lesz szó). Minden ellenfél más ütemben és gyorsasággal támad, ezeket kell
megfigyelnünk és kitanulnunk, a győzelem érdekében. QTE részekből egyébként
nagyon kevés van a játékban és nem is nehezen időzíthetőek.
Korábban már szóba került a játék
lineáris felépítése és a monotonitás. Ezt, mint már említettem, a játék
teljesen jól elkerülte, de nem csak azért, mert annyira élvezetes a harc.
Vannak a játékban bizonyos részek, amiknél akár lopakodhatunk is (a kartondoboz
és a hordó is visszatért) és ki tudjuk cselezni az ellenfeleket, akár csöndben
le is gyilkolhatjuk őket. Ezzel kicsit felpezsdítve a játékmenetet. Illetve
három-négy alkalommal civilekbe fogunk botlani, akiket megmenthetünk, ha úgy
tartja kedvünk, de nem muszáj. Találhatunk a pályákon másodlagos fegyvereket,
gránátokat RPG-t, holografikus csajt kivetítő kis eszközt, az őrök figyelmének
eltereléséhez. A pályák felkutatásával találhatunk életerő és energia
visszatöltő beültetéseket is, de az inventory-ban aktiválni kell őket.
A játék pikantériáját viszont
egyértelműen a Blade Mode adja. Az életerő csík alatt van egy energiamérő is.
Ez folyamatosan csökken, ha a Blade Mode-ot használjuk. Hogy miről is van szó?
A bal ravaszt nyomva tartva, megjelenik egy vonal, aminek a dőlési szögét a
jobb analóg karral tudjuk beállítani, ha elengedjük az analógot, akkor abban a
szögben fogja pontosan szétvágni az adott tereptárgyat, vagy ellenfelet.
Igazából ez a kivégzés is meglehetősen brutális, hiszen kényünk-kedvünk
szerint apríthatjuk a szerencsétleneket. A Zandatsu-ról pedig még nem is
beszéltem! Ennek a módszernek az a lényege, hogyha az ellenfelet egy megfelelő
ponton hasítjuk fel, akkor kitéphetjük a szintetikus gerincét, amit aztán
Raiden összeroppant. Ezzel visszatölthetjük a Blade Mode-hoz szükséges energiát
és az életerőt. Egyébként nem kötelező az analóg karral bíbelődni, a gyors és
erős támadást előhívó gombokat nyomkodva, villámgyorsan szeletelhetjük az
ellenfeleket. Viszont ezzel nem leszünk pontosak, mert random állítja be a
program a dőlési szöget.
A játék egy bizonyos pontján
elérhetővé válik a Ripper Mode, ami a berserker itteni megfelelője. Ez szintén
az energiából táplálkozik, ilyenkor Raiden teste vörösen kezd izzani és minden
egyes csapás sokkal több kárt okoz az ellenfelekben.
Külön szeretnék még kitérni az
ellenfelekre is. Minden ellenfelünk vagy kiborg lesz, vagy valamilyen gép. Az
alap ellenfeleket nem nehéz megölni, viszont a többi figurát nem lehet rögtön
a Blade Mode-dal elintézni. Egy bizonyos mennyiségű bántalmazás után, kéken
kezd villogni az a testrésze, ami amputálható. Tehát fokozatosan kell az
ellenfelet csonkítani, míg végül tényleg a túlvilágra küldjük. Legalább egy
tucatnyi ellenfél típus van a játékban. A boss harcok pedig egyenesen
frenetikusak. Mindegyik teljesen más tempóban zajlik, és más technikával
intézhetjük el őket és mindegyik epikus! Eszméletlenül hangulatosak a
főellenfeles harcok és baromi látványosak is! Van, ahol óriási tereptárgyakat
vágnak hozzánk, van, amelyik a védőlemezek mögé bújik, ami robban, ha
eltalálod. A harcok a Metal Gear-ekkel pedig lélegzetelállítóak! Nagyon
változatosra és élvezetesre sikerültek a boss harcok, imádtam őket!
Ennyi dicséret és simogatás után
viszont jöhet a játék legnagyobb negatívuma, mégpedig a hossza. Első
nekifutásra, normal fokozaton, nagyjából öt és fél óra volt a játék, úgy hogy
közben párszor, kb. tíz alkalommal, meg is haltam és még keresgettem a pályákon
az extrákat (erre még visszatérünk). Nem tudom, hogy sikerült ennyire rövidre
szabni a játékot. Igaz, hogy a játékmenet veszettül pörgős, de akkor is!
Összesen nyolc pálya van, az elsőt nulladiknak írja a program,
gondolom azért, mert itt még sok képesség nem is használható. Az utolsó előtti
pálya például egyetlen egy boss fight-ból áll, ami, mint mondtam, rettenetesen
élvezetes, de kb. tíz perc alatt leküzdhető. Nem volt elég idő kidolgozni a
többi pályát, vagy mi történhetett? Valószínűleg sosem fogjuk megtudni.
Újrajátszhatóság egyébként van a játékban, mert van rengeteg gyűjtögethető
extra, amik nem csak az időmilliomosoknak kedveznek. Minden összegyűjtött extra
cucc ad valami új dolgot. Új skin-t vagy fegyvert. Sőt, a pályákon elszórt
laptopok felkutatásával nyithatjuk ki a VR Mission-öket. Ezek a játék challenge
részei. Időre kell megölni ellenfeleket, vagy lopakodni kell, csak másodlagos
fegyvereket használhatunk. Nagyjából húsz ilyen VR Mission van, javítható
eredményekkel. Szóval, aki fogékony az ilyesmire, az még bele tud ölni jó pár
órát a játékba. Egyébként a sztori mód közben is folyamatosan osztályoz minket
a játék, így ezeket is javíthatjuk, öt nehézségi fokozaton.
Természetesen fejlesztések is
kerültek a játékba, nem is kevés. XP helyett itt BP-ket (Battle Points) kapunk.
Ezekből tudunk új mozdulatokat venni, fegyvereket fejleszteni, Unique
fegyvereket feloldani. Egy végigjátszás alatt lehetetlen kimaxolni a karaktert
legalább kétszer, de inkább háromszor kell végigmenni a játékon. Az eldugott
ládákban is találhatunk BP-ket, vagy egyéb fejlesztéseket.
A Metal Gear Rising-ot nem csak a
remek harcok és pörgős játékmenet teszi emlékezetessé, hanem a hangulata is.
Igazi japán stílus, de még azoknak is bejöhet, akik nem rajonganak ezért
túlzottan. A kiborgos, sci-fi világ atmoszférája, pillanatok alatt berántja az
arra fogékony embereket és nem is ereszti el őket a nyúlfarknyi kampány alatt.
És különben is, van még másik hack 'n' slash játék, ami sci-fi környezetben
játszódik? Tobzódunk a fantasy-ben és más hasonszőrű világokban, de ilyen még
biztosan nem volt. Már emiatt is, teljesen más élmény és hangulat fogadja a
játékosokat.
Muszáj kitérni a játék hanganyagára
is, ami gyakorlatilag tökéletesre sikerült. Olyan zenék vannak a játékban,
amitől letettem a hajamat, de komolyan! Igazi zúzós és pörgős muzsikák a harcok
közben, szándékosan fel is hangosodik ilyenkor. A nyugisabb részeknél pedig
kellemes, lágy dallam cirógatja a hallójáratainkat. A hanghatások teljesen jók,
semmi kivetnivalót nem találtam. A szinkron pedig egyszerűen parádés! Quinton
Flynn, mint Raiden hangja, egyszerűen telitalálat, elképzelni nem lehetne más
hanggal ezt a figurát! Igazi, badass és szimpatikus karakterré vált. A
társaink és ellenfelek hangjai is mind karakteresek és profik.
A Metal Gear Rising: Revengeance egy
veszett jó játék lett! Látszik rajta, hogy hozzáértő és profi szakemberek
dolgoztak rajta! Egyetlen negatívuma tényleg csak a kampány rövidsége, minden
másból szinte jelesre vizsgázik. A Rising nem csak egy nagyszerű Metal Gear
mellékág, nálam laza eleganciával foglalta el a hack 'n' slash műfaj trónját.
Egy igazi gyöngyszem, ami bizony folytatásért kiált!
Pros:
+ Látványos és epikus harcok
+ Blade Mode
+ Sci-fi hack 'n' slash
+ Tökéletesre csiszolt harcrendszer
+ Elképesztően jó zenék és kifogástalan szinkron
+ A legjobb játék a műfajon belül
Cons:
- Irgalmatlan rövid a kampány!
| Értékelés | |
| 9.5 | Játékmenet: Tökéletes harcrendszer, nagyszerű boss harcok és sosem válik monotonná! |
| 9.5 | Hangulat: Sci-fi atmoszférával vegyített brutalitás. Hibátlan! |
| 9.0 | Grafika: Gyönyörű harcok és effektek, látványos átvezető videók. Néhány kidolgozatlanabb helyszínnel. |
| 9.5 | Hangok: Kifogástalan szinkron és remek zenék! |
| 8.5 | Szavatosság: Az újrajátszhatóság ott van a játékban, de a kevesebb, mint 6 órás kampánytól fölszaladt a szemöldököm. |
| Summary | |
| 9.2 | A Platinum Games, 2010-ben a műfaj legjobbját készítették el, és most ők maguk követték el a trónfosztást egy már létező univerzumot kibővítve. Remek munka! Csak rövid. |
by KongFan