War of the Roses - Teszteltük a játékot...
A játékipar részvevői gyakran nyúlnak vissza a történelmi eseményekhez, hogy azokra alapozva építsenek fel egy-egy játékot. Vannak azonban jobban preferált (II. Világháború, rómaiak, görögök) események, melyek játék formájában elevenednek meg a képernyőinken, és van számos olyan történelmi kor, melyet méltatlanul mellőznek a készítők. Szerencsére azonban kreativításban és ötletben nincs hiány, így időről időre egy új esemény is virtuális feldolgozásra kerül. Jelen tesztünk alanya a Fatshark által készített és a Paradox Interactive által kiadott War of the Roses is egy új korba kalauzol majd el minket, név szerint a Rózsák háborújába varázsolja majd a játékosokat.
A Rózsák háborúja egy 30 éves időszakot ölel fel 1455-től 1485-ig, melyben két angol család a York és Lancester küzdött egymással Anglia trónjának megszerzéséért (a York család a kisnemesekre és a jobbágyoka, míg Lancester a főnemesekre támaszkodott). A harc tehát nem babra ment, ezért mindkét fél minden erőforrását beleölte a háborúba. A felek számos nyílt ütközetet is vívtak a háború alatt, mely hol az egyik fél, hol a másik fél győzelmével ért véget. Végül a háborút a Lancesteriek nyerték, akik végül megalapították a Tudor-házat és 116 évig uralkodtak Anglia és Wales felett. A Rózsák háborúja elnevezés egyébként a két család címeréből keletkeztethető, ugyanis a York család címerében egy fehér, míg a Lancester családéban egy vörös rózsa a fő díszítőelem.
Célpont keresés... Célpont bemérve! (narancssárga az ellen)
Ezen a ponton jogosan kérdezheti a kedves olvasó, hogy miért is volt szükség egy egész bekezdést szentelni történelemleckének. A válasz roppant egyszerű, ugyanis a War of the Roses egy többjátékos módra kifejlesztett hack & slash TPS játék, így hagyományos értelemben vett története nincs. Azonban maga a játék teljes mértékben a fentebbi történelmi időszakra építi a képi világát, hangját és bizony a játékmenetét is.
A játékban egyébként jelenleg kétfajta játékmód közül választhatunk. Van egy Team Deathmatch mód, melyben 64 vagy akár 128 játékos is csépelheti egymást csapatban. Ebben a módban a cél egy bizonyos számú ellenséges halott katona elérése, tehát a klasszikus deathmatch szabályai érvényesek. Ami számomra egy fokkal érdekesebb játékmód volt az a Conquest, melyben pontokat kell elfoglalni és megtartani annak érdekében, hogy a képernyő közepén lévő erőegyensúly mutató a mi oldalunkra billenjen. Ebben a módban rendkívül élvezetes csatákat lehet vívni. Gyakran előfordulhat, hogy az arcvonal előre-hátra mozgott, de igazából egyik oldal sem bírt el a másikkal (ez egyrészt nagyon élvezetessé teszi a játékot, másrészt arany és tapasztalt gyűjtés szempontjából is nagyon jó).
Célpont megsemmisítve (jobb oldalt azért gyűlnek a pontok)
Játékmenet szempontjából azt kell mondjam, a játék a klasszikus multis játékok vonalát követi azzal az eltéréssel, hogy itt nem lőfegyvereket fogunk használni és nem FPS nézetben fogunk (többnyire harcolni).
A War of the Roses ugyanis a középkori harcmodorra lett kihegyezve és egyfajta kasztrendszer működik benne. Minden játék elején ugyanis ki kell választanunk, hogy melyik katona típussal fogunk bele az öldöklésbe. Eleinte csak egy harcosból választhatunk és ez a footman (pajzsos, kardos katona), de ahogy haladunk előre a ranglétrán, úgy nyílnak meg majd az új opciók és a lehetőségek. A játékban ugyanis fejlődési rendszer működik. Minden egyes sebzésbevitelért, ölésért, fejlövésért, kivégzésért, segítésért és számos egyéb szupport jelegű dologért (később majd erre is kitérek részletesen) tapasztalati pont jár és persze sok-sok arany is.
Mint említettem számos kaszt található a játékban, illetve van négy darab alapkasztunk: gyalogos katona (footman), számszeríjász (crossbowman), íjász (bowman) és lovag (knight). Mindegyik kaszt más felszereléssel és más perkekkel van felszerelve, mert hogy perkek is vannak a játékban. A gyalogos katona az alap harcos kaszt, mely pajzsával marad életben és könnyű kardjával a távharcászok réme lesz. Alapból meg tudja rohamozni az ellenséget, mely azt kibillentheti az egyensúlyából (könnyű célponttá téve őt).
A számszeríjász alap esetben távolról osztja a halált, de szükség esetén van egy tartalék pajzsa és könnyű szablyája. Egyébként számszeríjjal, még a legvastagabb páncélt is át lehet lőni, csak mivel az ellenfelek folyamatosan mozognak ez igen nehéz vállalkozás lesz. Az íjász a klasszikus hosszú íjat forgatja majd és szintén lesz másodlagos védekező fegyverzete, mint a számszeríjásznak. A lovag! Hát igen, a lovag lesz a legáltalánosabb ellenfelünk, ugyanis ez a játék tankja. Agyon van páncélozva, igaz, így lassabb, de cserébe rendkívül jól bírja az ütéseket és nagyon nehéz eltenni láb alól.
Jótett helyébe jót ne várj (segítesz társnak kardot kapsz az arcodba)!
Mint fentebb már mondottam, a játék többjátékos módra lett kitalálva, így a kezdő harcosunk kiválasztása után ki kell választanunk a két fél közül az egyiket aminél harcolni akarunk (York vagy Lancester) és ezután pár másodperc után kezdődhet is a móka (amúgy itt jegyezném meg, hogy a karakterválasztó képernyőn 80 másodpercet kell várni, amit először kicsit soknak találtam, de rájöttem, hogy itt még van idő testreszabni karakterünket (meccs végi statisztikát is böngészhetünk) ez alatt, de ezt is később fejtem majd ki részletesebben). Ezután a kiválasztott mód alapján kezdünk el majd tevékenykedni. Team Deathmatchben egyébként eszement hentesfesztiválba megy át a játék, míg Conquestet módban egy kicsit nagyobb hangsúlyt kap a csapatmunka és a taktikázás.
A harcrendszert a játék egyébként a Mount & Blade-ből örökölte, ami természetesen némi fejlesztésen esett keresztül. Támadni a négy irányból tudunk az egér vagy az irányjelek megnyomásával tetszés szerint. Előre vagy hátra tolva az egeret, vagy előre- hátra mozogva szúrni tudunk, míg ha ezt oldalra tesszük, akkor vágni. Helyzete válogatja, hogy melyik lesz a célszerű. Amennyiben távharcászkodni szeretnénk az a klasszikus, máshol már megszokott módon történik. Számszeríjászatnál a töltési időt azért érdemes bekalkulálni a támadásaink ritmusába, mert nem a közelharc mestere egy ilyen karakter.
A fiúk a bányában dolgoznak!
Conquest és Team Deathmatch módban egyaránt pontokat fogunk gyűjteni, de előbbiben ebben több lehetőségünk lesz. Conquest módban a legtöbb pontot ellenőrző pontok foglalásáért lehet kapni (1000 xp és arany), de számos egyéb dologért is. Ha kiütünk egy ellenfelet, fejbelövünk távharcásszal, segítünk egy másik játékost, vagy csak simán sebezzük az ellenfelet pontokat és pénzt kapunk. Sőt a játék néhány új feature-el soha nem látott magasságokba emeli a csapatmunkát is. A csapattársainkat ugyanis fel is tudjuk éleszteni, ami gyakorlatilag a második legtöbb pontot érő művelet a játékban (300 xp és arany), így bizony igen csak megéri segíteni a társakat, amellett, hogy egy túlerőben lévő csapat bármit legyőz, így a győzelemnek is nagy az esélye. Van még egy feature, ami egyrészt fantasztikusan adreanlin növelő, másrészt hihetetelen megalázó. Az elesett ellenfelek ugyanis közelharci sebzéstől nem halnak el azonnal (nyílvesszőtől viszont igen) és így lehetősége adódik a győztesnek a földön fekvőt kivégezni (harmadik legtöbb pontot adó mozdulat a játékban).
Ez egyrészről a győztesnek egy pár perces közelharc után hatalmas elégtétel, míg a vesztesnek hihetetlen megalázó. Ugyanis ekkor a kamera FPS nézetbe vált és úgy érezzük, mintha minket személy szerint végeznének ki. Egyébként fegyvernemenként eltérő animációkat kaptak a kivégzések, amik így igen látványosak. Azonban a kivégzés nem azt jelenti, hogy azt az animáció elindítása után ha törik, ha szakad kivitelezni is tudjuk. Lényegében van egy öt másodperces átfutási ideje a kivégző animációnak (képernyő közepén írja is a játék) és ha ez idő alatt bekapunk egy sebet, akkor kiesünk a ritmusból és nem tudjuk kivitelezni a tökéletes mozdulatot. Ez egyébként igaz a csapattársak élesztésére is. Összességében így lesz két új feature-ből taktikai döntések sorozata: Hagyjam ott az ellenfelet és fussak éleszteni a társat, vagy előbb nyomjam le az ellent és csak utána menjek(?). Végezzem ki az ellenfelet (ekkor nem lehet már feléleszteni, csak amíg vergődik a földön) vagy hagyjam ott és folytassam a csatát. Amennyiben meg akarjuk fosztani az ellent a kivégzés örömétől és pontjaitól, akkor egy pár másodperc után kiütésünk után könyöröghetünk az életünkért. De a kegyelem általában gyávaságnak fogható fel a harcmezőn, főleg egy igazi lovagnak akár ez szégyen is lehet. Ekkor viszont nem tudnak majd feléleszteni és újra meg fogunk a pálya egy másik pontján jelenni.
Szándékosan haltam meg természetesen csak hogy ezt bemutassam!
Amennyiben meghaltunk választhatunk más kasztot és kiválaszthatjuk, hogy melyik ellenőrzőponton éledünk újra. Egyébként a játékban úgynevezett squad rendszer működik, melynek keretében öt fős osztagokba rendeződhetünk. Ez azért jó, mert így például barátainkat könnyen szemmel tarthatjuk és segíthetjük egymást, másrészt ha elhaláloznánk a csapatvezető pozíciójánál is újra tudunk éledni, így instant visszakerülhetünk a csatába. Másrészt különböző officer perkekkel tudjuk felhatalmazni a szakaszunkban lévő társaink bónuszát (Z és X billentyű lenyomásaival .
Többször szóltam már a fejlődési rendszerről és az aranyszerzésről. A játékban 60 szintet tudunk lépni és mindegyik szinten valami új tárgy fog felnyílni. A nyolcadik szinttől végre megalkothatjuk saját harcosunkat, amikor is az arany jut igazán fontos szerephez. Harcosunkat ugyanis tetszőlegesen szerelhetjük fel és még perkeket is vehetünk nekik. Igazság szerint annyi opció van, hogy nem is tudom hol kezdjem a felsorolást. Van öt féle perk, amik között megtalálhatóak a támadó (közelharcos és távharcász külön ágra oszlik), védelmi (páncélra és pajzs képességekre oszlik), támogató (sebész és megfigyelő ágra oszlik), mozgásra (ez talán az egyetlen, ami nem ágazik szét) és a tiszti képzési perkek. Összességében több mint 35 perkből tudjuk majd tetszés szerint összeválogatni a nekünk tetszőket. Gyakorlatilag egyébként perk áganként és csoportonként kettőt tudunk majd egyszerre kiválasztani használatra.
Doktor úr kisebb szike nem volt?
Ezután már csak ki kell választani, hogy milyen felszerelést szeretnénk harcosunknak. Igény szerint választhatunk neki egy fő fegyvert, oldalfegyvert, tőrt, pajzsot, sisakot, páncélzatot és lovat. Fő fegyverből is számos kategória van a lándzsától, zúzófegyverektől kezdve a kétkezes kardoktól az alabárdokig számos fajta van. Azt hinnénk, hogy ezzel le is van tudva a fegyverválasztás, de akkor hatalmasat tévednénk. A fegyvereket ugyanis teljes mértékben testre szabhatjuk. Nem elég, hogy megveszünk pl. egy kétkezes kardot ki kell választanunk, hogy milyen minőségi acélból legyen megmunkálva, milyen kézvédő kerüljön rá, milyen kardgomb legyen a végén és milyen stílusban forgathassuk majd azt. Minden döntés egyéni viselkedésformát, sebességet és sebzést fog az adott fegyvernek kölcsönözni. Például egy toledói acélből készült skót kétkezes karddal minden probléma nélkül sebezhetünk akár 4-5 ellenfelet is egyszerre, míg egy alap beállítással (ezt is választhatjuk pénz hiányában, mivel minden fejlesztés súlyos összegekbe kerül) ez kivitelezhetetlen.
Ugyanilyen testreszabási rendszert kapnak az oldalfegyverek, a kések és a páncélok is azzal az eltéréssel, hogy páncéloknál csak optikai fejlesztést vehetünk az adott darabra. Van egy nagyon érdekes darabja a védelmünknek és az a sisak, aminek abban a korban ugye rostélya is volt, amit bizony le is hajhatjunk a játékban, ami plusz védelmet fog nyújtani viszont korlátozni fogja a látásunkat (zseniális ötlet).
Ha padlót fogunk elszürkül a látásmódunk.
A felszerelésnek a játékmenetben nagyon fontos része van, ugyanis egy full páncélozott lovagot nehezen fogunk leteríteni, de egy fejlesztett fegyverrel és a megfelelő perkekkel halálos acélvihart zúdíthatunk ellenfeleinkre. Éppen ezért a játék nagyon nehézzé válik, ha tapasztalt, illetve magasabb szintű ellenfelekkel kerülünk össze, ugyanis ők egyrészt már gyakorlottak, másrészt felszerelésükkel is simán legyőznek majd minket. Kezdőket ezért türelemre inteném, ugyanis igazán sikeresek csak kb. 15-ös szint körül fogunk lenni, addig meg lépten nyomon büntet majd a játék óvatlanságunkért. A War of the Rosesban minden a figyelmen múlik a felszerelésen felül. Ha figyelünk és kivédjük az ellenfél támadásait, akkor győzünk. Vagdalkozóknak, kapkodó, türelmetlen játékosok nem fognak sok sikerélményben részesülni. Örök érvényű tanácsként azt mondanám, hogy használjuk ki az ellenfél gyenge pontjait (lovagok pl. lassúak) és célozzunk mindig a lágy, páncélozatlan részekre!
Ezután az igen hosszúra sikeredett játékmeneti elemzés után térjünk át a játék hangulati részére, amit első körben az alap megteremtésére mindig a grafika nyújt minden játékban. A War of the Roses grafikája igen tetszetősre sikerült. Nem igényel atomerővművet a futtatása, mégis szépnek mondható, sőt sok helyen még állejtő is. A városok kidolgozás kicsit puritán ugyan, de nem is ezen van a hangsúly. A katonák, a felszerelés kiválóan néznek ki és gyakorlatilag úgyis őket fogjuk a legtöbbet látni (remélhetőleg nem felettünk egy felemelt karddal ahogy kivégzésünkhez készülődnek... :-D), így a játék ezen része rendben van.
A másik fő hangulati elemünk mindig a hangok és a zenék. Azt kell, hogy mondjam, hogy a fejlesztő Fatshark-nál nagyon értenek a hangulatteremtéshez. A hangok ugyanis szintén tökéletesek, hasonlóan a grafikához. Zenét most hirtelen nem tudnék felidézni, de mivel nem érzem gondnak, ezért valószínűleg nem is igazán hiányzik a programból. A csatazaj ugyanakkor nagyon szuper lett, embereink nyögnek a földön ha kiütik őket, az életükért könyörögnek. A kardok, páncélok zörgése, a többi fegyver hangjai, a lovak patadübögése teljes mértékben átélhetővé és átérezhetővé teszik az akkori csaták borzalmait. Kiváló munka Fatshark!
Multitasking: gyűjtöm a pontot, foglaljuk a bázist és éppen elvérzem.
Az irányítást tekintve a játékba bele kell rázódni. Számos apró trükk van, amit csak hosszú órák után fogunk elsajátítani és mivel a játékban lévő tutorial ebből szinte semmit nem árul el, ezért igen sok trial and error szituációba fogunk kerülni. A harcosunkat egérrel és billentyűzettel igen jól lehet irányítani és nem is kell túl sok mindent megjegyezni, ugyanis kevés gomb használatát kell csak elsajátítanunk. Alapvetően az egérrel tudjuk irányítani a csapásainkat, billentyűzettel védhetjük ki a csapásokat és indíthatunk rohamot. Véleményem szerint azért elfért volna a játékban egy olyan tutorial, ami mindezeket részletesen elmagyarázza, mivel az első tíz meccsen csak nézünk majd mint ponty a szatyorban. Azt se fogjuk tudni mi micsoda és mit hogyan kell kivitelezni.
Egy multis játéknál ki kell térni a szerverekre is. A játék szerencsére elég jól kezdte pályafutását, így sok játékossal fogunk összefutni és rengeteg szerver közül választhatunk majd. Kezdő játékosoknak a brit, amerikai és olasz szervereket javasolnám, mivel például a német szervereken igen profi játékosokkal fognak összefutni. És ez utóbbi nagyon hamar fog frusztrációt okozni, ugyanis nem igen fogjuk őket kezdőként, de még tapasztalt játékosként sem levágni. Persze mindenki maga dönti el, hogy hol keresi a kihívást. Én szóltam előre :-).
Multis játéknál mindig nehéz szavatosság tekintetében jóslatokba bocsátkozni. Jelenleg igen tekintélyes rajongótáborral rendelkezik a játék, rengeteg a szerver, sokan játszanak. Amennyiben a Fatshark tartja magát a korábbi ígéreteihez és minőségi új játékmódok érkeznek majd a játékhoz, valamint számos új felszerelési tárgy is, akkor megmaradhat az állandó és hűséges játékostábor. Ebben az esetben a War of the Roses nagyon szép jövő elég néz és sokan fognak több száz órát a játékban eltölteni. Egyébként a Wotr-nak megvan az a jó játékokat jellemző tulajdonsága, hogy "csak na még egy kört" akar lejátszani a játékos erre még hajnali 2-kor is a virtuális harcmezőn vagdalkozik.
Minden jó ha a vége jó!
Összességében egy látszólag Mount & Blade klónt kap a játékos, ami a felszín alatt sokkal többet rejt, mint az előd egy koppintása. Már most kiforrott fejlődési rendszer, pontrendszer, hatalmas rajongótábor, szerverek tucatjai, középkori hangulat adják a War of the Roses esszenciáját, ami összességében egy kiváló multis élményt eredményez. Nekem személy szerint felülmúlta minden várakozásomat.
Pros
+ Rózsák háborúja (végre egy kreatív ötlet)
+ Kiváló fejlődési rendszer
+ Szerteágazó testreszabási rendszer, tömérdek részlettel
+ Szuper harcrendszer
+ Jól optimalizált
+ Tetszetős grafika
+ Steam
Cons
- Szűkszavú tutorial (semmit nem tudunk meg a játékról)
- Lehetnének alacsonyabb szintű serverek a kezdőknek
- Több játékmód kéne: Többjátékos kampány mód, Lovagi torna, Ostrom mód!
| Értékelés | |
| 9.0 | Játékmenet: A csapatalapú multis játékok között kevés az olyan, ahol a csapatjáték tényleg szükséges. A War of the Rosesben ezt sikerült kivitelezni és ez, valamint az egyéni harcrendszer, a fejlődési lehetőségek, a számtalan testreszabási opció igazán szórakoztatóvá teszi a játékmenetet. Egy picit azért le kell húznom a játékmenet értékelését a vérszegény tutorial miatt. |
| 9.5 | Hangulat:
A játékból csak úgy árad a középkori feeling. A fegyverek, katonák mind nagyon autentikusnak tűnnek. Amikor egy az egy ellen harcolunk másokkal sose lehet tudni mi lesz a küzdelem kimenete. Néha csak úgy megálltam csodálni a küzdelmet, mert az valami fantasztikusan hangulatos amikor 32vs32 küzd egymás ellen egy vár központi udvarán. |
| 8.5 | Grafika: Amit ki lehetett ebből a motorból hozni, azt szerintem ki is hozta a fejlesztő. Nagy többségben átlagos grafikát kapunk, de a karakterek nagyon szépen néznek ki. |
| 9.5 | Hangok: A hangok nagyon rendben vannak. A fegyvercsörgéstől kezdve, a páncélok összecsapódását, a halálhörgéstől, a könyörgésért az életünkért mind nagyon jól sikerült és jó hatással van a hangulatra is. |
| 9.5 | Szavatosság: Minden azon múlik, hogy mennyi és milyen jellegű új tartalmat kapunk majd a jövőben. Amennyiben folyamatosan fog bővülni a tartalom biztosan tartósan nagy lesz a játékosbázis. Jelenleg sokan játszák a játékot és minden csata tartogat meglepetést. Én személy szerint szép jövőt jósolok a játéknak, sokáig fognak vele játszani. |
| Summary | |
| 9.2 | A War of the Roses személyében egy igazi többjátékos középkori élményt kapunk, amiben saját lovagunkat is kifejleszthetjük és onthatjuk az ellenfelek vérét gallonszámra. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy még több tartalommal még jobb lehet az amúgyis majdnem tökéletes játék. |