Transformers: Fall of Cybertron: Teszt

KongFan:
Folytatódik a robot polgárháború. 

- Kiadó: Activision

- Fejlesztő: High Moon Studios

- Műfaj: TPS

- Platformok: PC, Xbox 360, PS3

- Tesztelve: Xbox 360

A 2010-ben megjelent Transforners: War for Cybertron sokakat meglepett, köztük engem is. Michael Bay filmjeiről a közönség sokféleképpen vélekedik, én az első és a harmadikat szerettem, a másodikat utáltam. A belőlük készült játékokat viszont -jogosan- mindenki lehúzta. Ezért is volt meglepő, hogy az Activision nem dobta ki a kukába a teljes Transformers szériát, hanem inkább egy új, a filmektől független sorozatot indított, melynek első része volt a War for Cybertron, ami kritikailag is sikeres volt, és a pénztáraknál sem vallott szégyent. Ehhez persze kellett a High Moon Studios is, akik minden kétséget kizáróan bebizonyították, hogy értik és szeretik az alakváltókat és pontosan tudják, hogyan kell bánni velük. A Fall of Cybertron-t már nem kis érdeklődés övezte és a High Moon Studios megint bebizonyította, hogy tudják, mitől is lesz jó egy Transformers játék.

A történet elkezdésekor, rögtön a dolgok közepébe csöppenünk. In medias res, ahogy irodalom órán tanultuk (apropó, sok sikert az iskolakezdőknek). Optimus Fővezér és csapata a Bárka nevű űrhajón menekülni kényszerül. A háborút nem tudják folytatni, így egy portált nyitottak, hogy megmeneküljenek. Ezt azonban Megatron, az Álcák vezére nem engedi, megtámadja az űrhajót és feltett szándéka, hogy véglegesen eltörli az Autobotokat. Elkeseredett harc kezdődik a Bárkán, Megatron és Optimus párbajába Űrdongó is belekeveredik, aki egy halálos lövést kap, majd a történet visszaugrik egy korábbi időpontra, hogy megtudjuk mi vezetett el, ezekhez az eseményekhez. Tanúi lehetünk egy elkeseredett harcnak, ami kezd kifutni az erőforrásokból. Optimus kétségbe esett tervét is láthatjuk megvalósulni, de az Álcák széthúzását is figyelemmel kísérhetjül és egy új csapat létrejöttét is.

A Bárkán történt események, valójában már az első pálya, ami egy betanító szakasz és a már említett Űrdongót (gyengébbek kedvéért a sárga robot) kell irányítani. Megtanuljuk az irányítást, kapunk egy kis ízelítőt a hangulatból stb. Külső szemlélő számára nem sok dolog változott, az előző részhez képest. De, ahogy a mondás tartja: "Az Ördög a részletekben rejlik". Az alapfelállás változatlan, továbbra is egy TPS akció játékkal van dolgunk, amiben lineáris pályákon kell keresztül lőnünk magunkat. Ezt már láthattuk korábban is, de az, hogy továbbra is alakváltó robotokkal kell menni, megint ad egy plusz ízt és bájt a programnak, persze mindez nem lenne elég egy közepes játékhoz sem. Nézzük mi változott. Ugrott a co-op kampány, már nem lehet a barátainkkal végigverekedni a sztorin, hogy ez mennyire rossz vagy jó, szerintem embere válogatja, rám nem volt nagy hatással. Az első részt is egyedül játszottam, de nem kell félniük a többszereplős játékmódok szerelmeseinek sem. Megkapják ők is a magukét. A kampány felépítése is változott, nincs két elkülöníthető Álca és Autobot kampány, hanem van egy nagy, epikus történet, aminek bizonyos történéseit egy-egy frakció tagjával élhetjük át. Van, hogy két pályát viszünk Optimus-szal, aztán megyünk Röptűzzel egy pályát, majd egy másik Álca következik. Olyan is van, hogy egy pályán több karaktert kell irányítani, mindkét oldalról. A sztori egyébként tizenhárom pályából áll és a mai sztenderdeknek megfelelően, hét-nyolc óra alatt abszolválható, közepes nehézségi fokozaton.

A különböző karakterek természetesen, most sem csak külsőleg térnek el egymástól. Mindegyikőjüknek saját személyisége van, gondolom nem kell ecsetelnem: Optimus a bölcs, aki mindig jó, Üstökös egy gyáva takony (bocs az esetleges rajongóktól de nem bírom ezt a fickót), Megatron a hataloméhes zsarnok stb. De nem csak a személyiségük különbözik, minden karakternek van egy speciális képessége, van aki láthatatlan tud lenni bizonyos ideig és lopakodni tud, ezzel együtt hangtalanul gyilkolni. Van egy komplett pálya ami a settenkedésre épít. Optimus Metroplex-et tudja segítségül hívni (a városméretű robot). A játék legnagyobb erőssége a sok karakter és egyedi képességek, így sosem válik a játék unalmassá, hanem kifejezetten változatos lesz. A lopakodós rész például teljesen meglepett, jól lehet használni és nagyon izgalmas is. Még Solid Snake is elégedetten csettintene. A játékmenetet ért változások itt még nem érnek véget, ugyanis került a játékba egy fejlődési rendszer is. A lényeg az, hogy minden lelőtt ellenfélért és szétlőhető tereptárgyért pénzt kapunk, amiket aztán elkölthetünk a pályán elszórt automatákban. A fegyvereket fejleszthetjük, több lőszer, nagyobb tűzerő stb. De vehetünk perkeket is, ezek amolyan passzív képességek, jobban bírjuk a sebzést, gyorsabban töltődik a pajzs. Továbbá vehetünk olyan extrákat, mint a drone, ami folyamatosan lövi az ellenfeleket, védőburkokat és hasonló okosságokat. Ezekkel pedig remek stratégiákat is kidolgozhatunk, biztosítva a további változatos játékélményt. A pályákon elszórva találhatunk audio naplókat is, amik adnak némi plusz információt a történethez. Egy pályán négy-öt ilyen hanganyag található.

A Fall of Cybertron kellemes nehézségi szinttel lett megáldva, a közepes fokozaton, lesz amit elsőre megtudunk oldani, lesz ami nehezebb lesz kicsit. Lesz amikor szétfognak lőni minket, ha kicsit bénázunk. Az életerőnk nem töltődik vissza, azokat energon kockából kell pótolnunk, a pajzsunk azonban visszatöltődik de a játék rákényszerít, hogy folyamatosan helyzetet változtassunk és fedezékbe bújunk. -Itt megemlíteném, hogy nekem hiányzik a játékból a valódi fedezékharc. Mint a Gears of War-ban, vagy a Vanquish-ben. Kissé érthetetlen, hogy miért hagyták ki. Megszokható, de azért furcsa.- Tehát az, hogy valahova lecövekelünk és lövünk mindent ami mozog, ahogy a csövön kifér, halva született ötlet. Pillanatok alatt lemészárolnak minket, ha így teszünk, vagy ha balga módon közéjük megyünk és megpróbáljuk közelharcban lenyomni őket. Fura volt eleinte, hogy miért gyengítették meg a közelharcot ennyire, az első részhez képest, aztán eszembe jutott, hogy lesz egy fickó, aki viszont csak közelharcban jeleskedik. Legalábbis ezt mondták anno, a fejlesztői naplókban és ezt be is tartották. Róla még egy külön blokkban lesz szó. A játék tartalmaz jó pár szkriptelt jelenetet, amik nagyon szépen illeszkednek a játékmenetbe, ezek igazi hangulatbombák és van sok epikus rész is. Szerencsére nem öncélúan használják, mint a Call of Duty sorozatban. Ezzel nem elégedtek meg a fejlesztők, ugyanis QTE szerű jelenetek is vannak a játékban. Tegyük fel, éppen egy videót nézünk és felvillan a gomb, ha megnyomjuk akkor az adott jelenet szépen tovább gördül. Egyszer a láncot rázzuk mert éppen csapdába estünk de van, hogy Üstököst vágjuk a falhoz (felbecsülhetetlen értékű volt számomra az a jelenet).

A játék grafikája nagyon szépre sikerült, újfent bebizonyosodott, hogy az Unreal Engine a legsokoldalúbb grafikus motor ebben a generációban. Annyiféle játékhoz használták fel sikeresen, amire én még nem láttam példát. Jók a helyszínek, ki hinné, hogy ennek a mechanikus világnak is vannak eltérő kinézetű földrészei. A robbanások és a harcok nagyon látványosak, az átvezető animációk is jól néznek ki, az egészből árad a nagybetűs HANGULAT, ami nagyon közel áll a G1-es Transformers képregény szériához, aminek én, a mai napig óriási rajongója vagyok. A robotok is nagyon jól néznek ki, mindegyikőjük egyedi kinézetű és az előző részből áthozták a már ismert robot dizájnt. Az Autobotoknak sokkal barátságosabb kinézetük van, míg az Álcáknak már a kinézete is agresszív, kivéve Üstököst. Ígérem most utoljára rúgtam bele ebbe a karakterbe. A robtok kinézete is inkább a képregényekhez áll közelebb. Hatalmas robosztus figurák, óriási darabokból épülnek fel. Nem sok apró mütyürből mint a filmben. A játék hanganyaga is nagyon jó, a fegyverhangok teljesen jól működnek. A zene eszméletlenül epikusra sikerült, remek munka. A szinkron pedig parádés, Optimus Prime hangja, továbbra is Peter Cullen, aki nélkül már elképzelhetetlen ez a karakter, annyira egyé vált vele, annyira ő maga Optimus. Remélem sosem hal meg ez az ember. De a többi szinkron színész is kitett magáért, illik megsüvegelni a teljesítményt.

A High Moon-os srácok munkáján érződik, hogy tisztelik és szeretik a klasszikus Transformers univerzumot és megpróbálnak ahhoz méltó játékot összehozni. De ez nem egy komplett feldolgozás, mertek itt-ott változtatni bizonyos dolgokon, ami nem baj, sőt kifejezetten jó. Olyan mintha egy alternatív G1 univerzumban lennénk. Ami miatt mégis az átlagnál jobban vártam a játékot, az az volt, hogy végre behozták a kedvenc alakváltóimat, a Dinobotokat. Egyszerűen imádom ezt az öt karaktert, főleg a vezetőjüket Mogorvát, aki egy T-Rex-é tud válni és kissé nehézkes felfogású volt és lázadó természetű (a képregény végén, mégis ő mentette meg mindenki seggét). Az ő eredettörténetüket eléggé a feje tetejére állították a játék írói. Egészen máshogy születnek de kimerem jelenteni, hogy sokkal jobb ez az eredettörténet, mint a klasszikus G1-es történet. Itt is nagy szerepet játszik a létrejöttükben Sokkoló de sokkal ötletesebb és érdekesebb, mint eredetileg. Két pályán zúzhatunk a Dinobotokkal kilencven százalékban Mogorvát fogjuk irányítani rajta kívül Roham lesz még irányítható, aki egy Pteranodon. Kár, hogy a többiek nem kaptak nagyobb teret és valamiért Iszapot kifelejtették. Sztoris Dinobot DLC-t követelek! Mogorva egyébként egy hatalmas méretű robot, még Optimus is alig ér fel a mellkasáig. A játék vele egy egyszerű hack & slash-é válik, egy hatalmas karddal kell osztani a halált és pajzzsal, felkaphatjuk az ellenségeket, eldobhatjuk őket. A különleges képessége pedig az, ha betelik a mérőkéje, csak akkor tud alakot váltani, de akkor kő kövön nem marad. Hasonló az élmény Pusztítónál, aki öt Álcából áll össze, bizony még ő is irányítható. A második filmben ő is benne volt, de nem csodálom, ha nem ismertétek fel, úgy nézett ki mint egy hatalmas porszívó.

Eddig szinte csak jó dolgokat mondtam de a játék közel sem hibátlan. Sajnos vannak benne idegesítő bug-ok. A legtöbbjük megoldható azzal, hogy kilépünk a menübe aztán vissza, de láttam videón olyat, hogy a játékos kiesett a világból. Nálam legtöbbször a kamera ragadt be egy-egy szkriptnél. De olyan is volt, hogy a kivetített hologram fejjel lefelé jelent meg, belelógva a gépbe, ami elvileg kivetíti. Kissé illúzió rombolók ezek a dolgok és kizökkentik a játékost de bárcsak minden játékban ennyi hiba lenne.

A játékban helyet kapott még egy combos többszereplős rész is. Van egy tipikus horda mód, amit itt Escalation-nek neveznek. Néhány kománkkal kell túlélni az egyre durvább rohamokat. Multiban is négy kaszt választható de ezt megbolondították egy kicsit. Szintlépésekkor pontokat kapunk és ezekkel fejleszthetjük a saját alakváltónkat. Gyakorlatilag teljesen testreszabhatjuk, a robotot. Választhatunk színt, páncélokat, hangokat és még rengeteg mindent. A multiban igazából a már más játékokból ismert játékmódok köszönnek vissza. Van deathmatch és területfoglalós móka stb. Biztos van olyan ember, aki szereti ezeket, engem most sem tudott lekötni egyik sem húsz percnél tovább.

A Transformers: Fall of Cybertron az idei év egyik legjobb akció játéka. Rettentően hangulatos, kellően változatos, egyszerűen jó játszani vele és tele van epikus jelenetekkel. Szépen néz ki, a hangok is a helyükön vannak és még a többszereplős módja is könnyedén elkaphatja azokat akik vevők az ilyesmire. Transformers rajongóknak ez a játék kötelező, de azok sem fognak csalódni benne, akik annyit tudnak az alakváltókról, hogy nagy robotok ütik egymást. Egy remek akció játék lett a Fall of Cybertron, ami nálam év végén, biztosan toplistás lesz.

Pozitívumok:
+ Remek hangulat
+ Tökéletes zene és szinkron
+ A játékmenet megunhatatlan
+ Tartalmas
+ Változatos

Negatívumok:
- Egy-két bug
- Fura lehet a történet vége azoknak, akik nincsenek tisztában a Transformers-ek történetével

Értékelés
9.0	Játékmenet: A játék piszkosul változatos és nem lehet megunni. Egy-két bug azért van.
9.5	Hangulat:  Tökéletes hangulat, igazi Transformers atmoszféra.
9.0	Grafika:  Nagyon szép játék, sokféle helyszínnel és baromi jól kinéző robotokkal.
9.5	Hangok: Epikus zene, kifogástalan szinkron.
9.0	Szavatosság: 7-8 órás kampány, multi és co-op

Summary
9.2	Szinte tökéletes folytatás, pár hibával. Az idei év egyik legkiemelkedőbb alkotása.