Darksiders II: Teszt

Ilyen egy haláli kaland.

- Kiadó: THQ

- Fejlesztő: Vigil Games

- Műfaj: Hack & slash

- Platformok: PC, PS3, Xbox 360,

- Tesztelve: Xbox 360

A 2010-ben megjelent Darksiders című játék sok rajongót szerzett, hiszen az apokalipszis egyik lovasával kellett szétcsapni a démonok és angyalok között, és még PC-re is megjelent egy bő fél éves csúszással. Engem azonban a játék nem győzött meg. Semmi olyan dolgot nem láttam benne, amit más ilyen stílusú játékban ne láttam volna, ráadásul sokkal jobb megvalósításban. A dologhoz még az is hozzátartozik, hogy egy időben jelent meg, a már általam rengetegszer említett Bayonetta-val, ami ennek a műfajnak az ékköve. A Bayonetta mellett pedig Háború kalandja labdába sem rúghat, hiszen minden tekintetben köröket ver rá. A később megjelent Dante's Inferno is sokkal élvezetesebb és érdekesebb volt számomra. Ettől függetlenül kíváncsi voltam a második részre, mégiscsak a Halál lett az új főhős. Nos, most, hogy már jól felhúztam, a Darksiders rajongók agyát, és vérben forgó szemmel bámulják a monitort, miközben Afrikánál is melegebb helyre küldik el a felmenőimet, megnyugtatásul közlöm, a folytatás már egész jó lett.
 

A második rész története párhuzamosan játszódik, az első rész eseményeivel. Háborút éppen azzal vádolják, hogy kirobbantotta az apokalipszist és nem áll túl jól a szénája. Háború bátyja Halál, mint Főnix madár a hamvaiból feltámadva, rögtön az öcskös segítségére siet és minden követ megmozgat azért, hogy bebizonyítsa testvére ártatlanságát. A történetbe később bekapcsolódnak a Maker-ök, az Élet fája és sok más dolog de maga a történet ennél sokkal több dolgot nem tartogat sajnos. Pedig abból, hogy a Halálnak kell az embereket megmentenie, rengeteg mindent kilehetett volna hozni. Egyébként a történetből mi, játékosok nem sok mindent fogunk látni. Csak annyit, hogy különböző helyszíneken kapunk küldetéseket, hentelünk, gyűjtögetünk és logikai, ügyességi szakaszokat oldunk meg.
 

A Darksiders II. legnagyobb újítása egyértelműen a fejlődési rendszer lett. Minden küldetésért tapasztalati pontot kapunk, amit az életerő és a haragmérő fölötti kijelzőn nyomon követhetünk. Ha a csík megtelik szintet lépünk és kapunk egy elkölthető pontot. A pontokat egy két ágú fejlődési fán oszthatjuk el. Az egyik a Harbringer, ami a harcos itteni megfelelője, közelharci képességeket vehetünk, a fegyveres harcmodor képességeit fejleszthetjük itt, de ezek nem kombók, majd azokról is lesz szó. A másik ág a Necromancer, ami a varázsló képességeket takarja. Idézhetünk lényeket, akik segítenek nekünk a harcban és más hasznos képességek ezek. A kinyitott pontokat pedig tovább is fejleszthetjük. Mindenki megtalálhatja a neki tetsző harcstílust, de a legjobb megoldás, ha ügyesen kisúlyozzuk a képességeket, tudjátok, az aranyközépút. Egy végigjátszás során lehetetlen kimaxolni a karaktert, de a végigjátszást követően, a már fejlesztett karakterrel újra nekilendülhetünk a kalandnak. Mazochistáknak pedig ott van az aréna mód, amibe tényleg csak az kezdjen bele, aki nem fél a kihívásoktól.
 

A másik nagy újdonság a loot rendszer. A leölt ellenfelek, nemcsak tapasztalati pontokkal dobnak meg minket, hanem véletlenszerűen elhagynak valamilyen tárgyat. Ez lehet élet vagy harag visszatöltő potion, fegyverek és ruha, esetleg pénz. Halál már az új kor gyermeke, fontos számára a divatos öltözködés, így a saját kedvünk szerint alakíthatjuk ruházkodását. Minden gönc, legyen az csizma vagy bármi egyéb, saját pontokkal rendelkezik és a kinézetük is eltérő. Van ami plusz sebzést ad, a másik az állóképességet javítja. A fegyvereknek is vannak különleges képességeik, az egyik plusz jég támadásokat oszt, vagy életerőt lop el az ellenfelektől és a miénkhez hozzátölti. Rengeteg lehetőség van a Darksiders II-ben, komolyan nem is gondoltam volna, hogy ilyen szintű testreszabható dolgokba fogok botlani, egy hack & slash játékban. Pozitív csalódás volt, az egyszer biztos. Kicsit olyan volt, mintha egy MMO játékkal játszanék, csak éppen egyedül. A pénzt elkölthetjük jobb cuccokra vagy potion-öket vehetünk de a kombókat is aranyért vehetjük. Egyébként már a ládák sem lélekpontokat osztanak, hanem a már fentebb említett, random szerűen dobálja ki magából a tárgyakat, de küldetések közben, adhat kulcsot a továbbjutáshoz, de a labirintusok térképeit is ezekből szerezhetjük meg.
 

Eddig minden szép és jó de azért vannak furcsaságok a játékban. Először is a pályák túlságosan nagyra sikerültek. Még a barlangok is, olyan iszonyatosan nagy méretűek lettek, hogy sokszor abba untam bele, hogy gyalogolok előre a sötétben. A pályák egyébként minden világban ugyanúgy épülnek fel. Van egy központi helyszín, itt vannak azok az NPC-k, akiktől a küldetéseket kapjuk és vásárolhatunk dolgokat. Ha innen kijövünk, akkor látunk egy hatalmas rónaságot, minden világ különbözően néz ki, ez mondjuk jó pont, de egytől egyig teljesen kihalt és üres mindegyik. Persze vannak díszítő elemek és itt vannak azok a labirintusok, amikben a küldetéseket el kell végezni, de nincs egy teremtett lélek sem. Az ellenségeket leszámítva. Egyszerűen nem értem, minek kell erőltetni, ezt az openworld szerű játékmenetet, már az első részben sem működött. Ilyenkor jönne jól, Halál paripája de még vele is rengeteg idő mire átcaplatunk, a nagy büdös semmin. A fejlesztők persze próbálják a játékost rávenni, hogy fedezzék fel a vidéket, az eldugott tárgyakért és gyűjtögethető vackokért de én hamar eluntam magam e közben. Szerencsére van auto travel a játékban és ilyenkor megúszhatjuk a több perces kóválygást. Viszont így megkérdőjeleződik, a lovaglás értelme.
 

Maga a játékmenet bot egyszerű, bekerülünk egy világba, elmegyünk a központi helyszínhez. Itt megkapjuk a küldetést, ezután irány a helyszín. Az adott labirintusban megöljük a szörnyeket, tápolunk ezerrel, megoldjuk a logikai feladatokat, elvégezzük a küldetést, visszajövünk és ennyi. Ezt kell csinálni több mint húsz órán keresztül! Nem túlzok, a játék első végigjátszása, több mint húsz órába fog telni, még közepes nehézségi fokozaton is. Ezzel nem lenne baj, ha változatos lenne a játékmenet, de sajnos nem az. Mivel az összes küldetés abból áll, hogy menj ide, hozz el valamit, aztán menj amoda és onnan is. És szinte minden NPC-nek három dolog kell. Szerezz három kristályt, hozd vissza a három elkódorgott emberemet stb. Semmi változatos küldetés nincs a Darksiders II-ben. Hiába van ezerféle fegyver és fejlesztés és hiába látványos és élvezetes a harc, az egy kaptafára épülő küldetések miatt, már tizenöt óra után monotonná és unalmassá válik a játék. A logikai feladatok és boss harcok, szerencsére felrázzák egy kicsit az állóvizet. Nincsenek nagyon nehéz fejtörők, kicsit logikázni kell, de nem megoldhatatlanok. Lesz, hogy hatalmas gömböket kell a helyükre illeszteni, de lesznek olyanok is, amik egy bizonyos képességünkhöz kötődik. Ketté szakad a lelkünk és így kell egymást segíteni vagy a DMC 4-ből lenyúlt démoni kéz (ami itt egy sima kesztyű) segítségével átlendülünk a szakadékok felett. Továbbá a 2008-as Prince of Persia játékból "kölcsönvett" falon szaladgálás is itt van. A boss harcok is elég jóra sikerültek, de nem kell semmi újdonságra számítani.
 

A harc és az ügyességi részek nagyon jóra sikeredtek látványosak és pörgősek. Tényleg nincs sok gond, viszont mindkettőben van egy-egy dolog, ami miatt lehet bosszankodni. Az ügyességi részeknél, a program sokszor nem jól érzékeli, milyen irányba szeretnénk terelni Halált. Így sokszor nem oldalra kezd el futni a falon, hanem fölfelé, de idegesítőbb, amikor nem akar elindulni a falon, hanem egyszerűen csak a mélybe veti magát. Nagyon bosszantó tud lenni, nem értem, hogy lehet ilyen hibákat benne hagyni, egy AAA kategóriás játékban. A harcrendszerben pedig egy nagy hiányosság van, mégpedig a blokkolás. Konkrétan nincs a játékban semmi védekezési lehetőség, helyette van vetődés. Ez nem lenne rossz, mivel elég nagy távolságokat lehet megtenni, de egymás után csak háromszor lehet megcsinálni, ezután Halál másodpercekre megáll, nem tudom miért, lehet elfárad, de ilyenkor teljesen védtelenek vagyunk. Egy keményebb ellenfél, ha ilyenkor kétszer-háromszor lecsap, máris oda lehet az életerőnk húsz százaléka. A vetődés egyébként három-négy ellenféllel szemben még használható, de amikor már többen vannak, nem egyszerű kitérni a csapások elől. Komolyan nem értem, fájt volna egy blokkolási lehetőséget leprogramozni?
 

A játék grafikája nem rossz, de nem éri el a 2012-es szintet. Sok az elnagyolt helyszín és ez a rajzfilmes design, rohadtul nem áll jól a játéknak. Már az első résznél is húztam a számat, hogy egy világvégét bemutató programnak, miért van ennyire színes és rajzfilm szerű látványvilága? Ráadásul minden karakter szándékosan szögletes. A második részben, szerencsére több lett a komorabb és sötétebb helyszín, a Holtak Birodalma konkrétan remek de mégy így is, sokszor olyan volt, mintha valami matinét néznék. Bár hozzáteszem, megvan így is a maga bája és hangulata, csak valahogy az én stílusomtól távol áll. A játék zenéje jó, a hangulat megteremtésben óriási szerepe van, Halál szinkronhangja is telitalálat, régen hallottam ilyen rekedtes orgánumot. A többi karakter szövegelésén, viszont belehet aludni. Annyira kimérten és monoton hanghordozásban beszél mindegyik, hogy az hihetetlen. Mivel a történet nem egy nagy durranás, a hangulat megteremtése a grafikán és a zenén múlik, na meg a főhősön. Ahogy már írtam, a zenék jók és igazából a grafika is dob a hangulaton de a játékmenetből fakadó monotonitás sokat levon belőle. A főhős pedig... hajjajj.
 

Halán nagyon kemény figura, ehhez kétség sem fér. Hiszen metal rajongókat megszégyenítő szerelésben flangál mindig. Biztosan jó arc lehet. Azért írom, hogy lehet, mert semmi nem derül ki róla. Sajnos a Vigil Games elkövette ugyanazt a hibát, mint a Darksiders első részénél, hogy a főhősnek semmiféle jelleme és karaktere nincs. Halál ugyanolyan jellegtelen és üres gyilkológép, mint Háború volt. A történetben az sincs megmagyarázva, hogy miért akarja ennyire megmenteni az öccsét. OK, értem én, hogy testvérek, de ezen kívül semmiféle motivációt nem kapunk. A párbeszédek is eléggé semmilyenre sikerültek.

"- Én vagyok Halál.
- Miért vagy itt?
- Beakarom bizonyítani, hogy az öcsém ártatlan.
- Háború bűnös.
- Nem az.
- Dehogynem.
- Akkor elverlek!"

Az összes párbeszéd nagyjából így zajlik, kevés igazán emlékezetes beszólás van. Bár volt egy ami nagyon tetszett. Halál megérkezik a Holtak Birodalmába, és itt közli velünk a helyi góré, hogy nem vagyunk szívesen látottak. Erre halál belök egy ilyen dumát: "Kár, pedig olyan hangulatos hely ez" Na, ilyenekből kellett volna több és egy tökös karakter lehetett volna. A másik gondom még a főhőssel, amit szintén problémának éreztem, már az első részben is. Egyszerűen nem érzem, hogy az apokalipszis egyik bad ass lovasával mennék. Mindkét karakter olyan volt, mint egy keményebb harcos de kb. ennyi. Mert milyen az, hogy mi vagyunk az apokalipszis hírnökei de senki sem fél tőlünk? Sőt, konkrétan l*szar minket minden egyes karakter! Ide-oda küldözgetnek minket, hogy oldjuk meg az ő ügyes-bajos dolgaikat, mintha valami csicskák lennénk. Hello, én vagyok a Halál! Tudod, a faszi a kaszával.
 

Tudjuk, hogy a THQ ettől a játéktól várja, hogy megmeneküljenek. Furcsa, hogy pont a nagy kaszástól, kicsit paradox helyzet de ha hiszünk a csodákban, akkor sikerülhet, mert a Darksiders II. egy jó játék. Vannak hiányosságai és vannak bajok vele, de látszik, hogy a fejlesztők próbáltak egy minden igényt kielégítő alkotást készíteni. A kiadó ügyesen, az uborkaszezon végére időzítette a játék megjelenését, úgyhogy tuti lesz belőle eladás. Abban is biztos vagyok, hogy ez a játék, ha jövőre jelenne meg, nagyon durván elvérezne. Nézzük csak 2013 első negyedévét. Januárban Devil May Cry reboot, februárban Metal Gear Rising, márciusra pedig God of War: Ascension-t rebezsgetnek. Bár nagy esély nincs rá, lehet, hogy jövőre jön az új Castlevania is. Szóval tényleg nagyon jó időpontot választott a kiadó. Azok a játékosok, akik az első részt is szerették, ezt is szeretni fogják. Azoknak, akiknek nem tetszett az első, azt tanácsolnám, hogy várjanak egy leárazásig és próbálják ki, mert kellemesen is csalódhatnak.

Pros:

+ Jó harcrendszer

+ Az atmoszféra több, mint korrekt

+ Fejlődési és loot rendszer közel kiváló

+ Tartalmas

Cons:

- 10+ óra fölött már unalmas

- A főhősnek nincs igazi személyisége

- Nincs normális történet

- A grafika lehetett volna jobb

- 1-2 bug, főleg az ügyességi részeknél

Értékelés
8.0	Játékmenet:  Az első 10 óra nagyon jó, aztán monotonná válik és motiváció hiányában, könnyen beleunhatunk.
8.5	Hangulat:  Megvan a saját atmoszférája, amit beárnyékol a monoton játékmenet.
8.0	Grafika:  Látványos harcok, de a design szerintem nem működik
8.0	Hangok:  Jó zenék és Halál szinkronhangja telitalálat. Az NPC-k viszont robotszerűek.
9.0	Szavatosság: Több mint 20 órás kaland első blikkre és még utána is van tartalom a türelmes és kihívást kereső játékosnak.
Summary
8.3	Egész kellemes folytatás, pár hibával és hiányossággal.

by KongFan