Filmajánló: Ted

KongFan:
- Brumm, brumm.
- Hogy mondod?
- B*szódj meg!

- Eredeti cím: Ted

- Stílus: Vígjáték

- Játékidő: Kb. 106 perc

- Rendező: Seth MacFarlane

- Forgatókönyv: Seth MacFarlane, Alec Sulkin, Wellesley Wild

- Szereplők: Mark Wahlberg, Mila Kunis, Seth MacFarlane (Ted hangja)

Seth MacFarlane-ről két véleményt hallok, vagy egy ízléstelen, antiszemita bunkónak titulálják, vagy egy igazán őszinte embernek, akinek megvan a saját morbid stílusa, amit szeretnek. Én a második csoporthoz tartozom, jókat röhögök a Family Guy részeken, még inkább az Amerikai Fateren (valahogy közelebb áll a szívemhez), bár a Clevelend Show-t nem értem, szerintem borzasztó az a sorozat. Azt viszont aláírom, hogy sok esetben túllő a célon és néha már durva túlzásokba esik. Most azonban nem a rajzfilmsorozatairól lesz szó, hanem első, élőszereplős mozifilmjéről, a Ted-ről.

 John egy magányos kisfiú, a helybéli srácokkal nem igazán tud kijönni és nem fogadják be. Egyik karácsonykor kap egy játékmackót, akit nagyon szeret és azt kívánja bárcsak életre kelne és lenne egy barátja. A csoda megtörténik Ted életre kel és hamar barátságot köt, nem csak a fiúval, hanem a családdal is. Viszont amit gyerekként szeretnénk, azt nem biztos, hogy felnőttként is magunk mellett akarjuk tudni. Ted az évek során egy kissé (nagyon?) bunkó lett és nem hajlandó elszakadni John-tól, akinek már barátnője van és szeretnék elkezdeni a Ted mentes életet.

 Elöljáróban elmondanám, hogy ez a film szerintem nagyon jó, de azoknak, akiknek nem jött be a Family Guy vagy MacFarlane korábbi munkái ettől sem fognak hanyatt esni. A film stílusa szinte ugyanolyan durva és obszcén, persze itt nincs olyan jelenet, hogy a köpőcsőből egy marha jön elé és összerugdossa a főszereplőt, de ugyanúgy megvannak a durva káromkodások, néhány rasszista megjegyzés. Nyilván sokan túlságosan széplelkűek, hogy ilyen dolgokon nevessenek, ezt elfogadom de nem csak erről szól a film. A Ted-ben ugyanúgy megtalálhatóak üzenetek, társadalom kritika és görbetükör. Ha valaki ezeket nem veszi észre, akkor ott nem a filmmel van baj.

A Ted valójában egy romantikus vígjáték, amiben a két jó barát olyannyira összenőtt, hogy nem tudnak elválni egymástól, még akkor sem, ha mindketten tudják legbelül, hogy itt lenne az ideje és a barátnőnek már nagyon kezd elege lennie abból, hogy a pasija nem akar megkomolyodni. Ezt nyilván mindenki látta már ilyen-olyan filmben. Mondhatnánk, hogy nincs új a Nap alatt de mégis, és ez az, hogy a bunkó de szeretetre méltó jó barát, egy plüss maci! Remek írói húzás volt, nem győzök csodálkozni rajta a mai napig, ezen az egyszerű, mégis remek ötleten. Azt tudtam, hogy MacFarlane nem teljesen komplett fejében, nagyon fura dolgok tudnak születni, mégis talán ez a legjobb és legmeglepőbb. Nem lehet ráfogni, hogy nincs fantáziája, még ha bevált sablonok köré is építi fel őket.

Nagyon tetszett, hogy a filmben rengeteg az utalás filmekre.Főleg régi klasszikusokra, nem mondok példákat, nem akarom rontani az élményt, majd meglátjátok. Nagyon kedves tiszteletadások ezek és ezeknél a jeleneteknél szinte érezzük MacFarlane szeretetét is a filmek felé. Na, és vannak fikázások, de milyenek te jó ég! Beszólnak Adam Sandler-nek, Justin Bieber-nek és még van pár popkultuláris kikacsintás. Érezhetően ezek a dolgok nagyon mennek az írónak és ahogy a mondás tartja: A suszter maradjon a kaptafánál. Nem várok tőle Shakespeare idézeteket és művészfilmes megoldásokat. Ez is egy sajátos hangulatot és bájt kölcsönöz a filmnek, szeretem az ilyen megoldásokat. A kedvenc jelenetem viszont, a nagy bunyós rész, amiből egy keveset már láthattunk az egyik előzeteseben. Visítottam a röhögéstől!

Furcsa dolog lehet látványról beszélni egy vígjáték esetében, de itt muszáj megemlíteni, hiszen Ted egy digitálisan életre keltett figura. Sok filmben láttam már, hogy egy CGI vagy rajzolt karaktert átültetnek a valódi világba, ez tud nagyon jól és nagyon rosszul is elsülni. A Ted esetében szerencsére sikerült megoldani, nem is akárhogy. Nagyon jól integrálták a valódi helyszínek és szereplők közé, gyakran nem is gondolnánk, hogy nem egy élő szereplő van beöltöztetve. Remek munkát végeztek az animátorok. Ted teljesen hihetően mozog, beszél és grimaszol. Minden érzelmét hihetően adták vissza és Seth MacFarlane zseniálisan kölcsönözte a hangját a figurához. Öröm hallgatni. A magyar szinkronról nem tudok nyilatkozni, eredeti nyelven néztem meg.

A színészek is hozták a kötelezőt, semmi eget rengető alakítás nincs, Ted, úgymond ellopja a show-t a többiek elől de tényleg semmi gond az alakításokkal. Mark Wahlberg jól hozza a komoly döntéseket meghozni képtelen lúzer szerepét. Mila Kunis is nagyon jó volt, gyakorlatilag ő az egyetlen épelméjű karakter akinek tényleg nincs semmi stikkje és ahogy kinéz... Atyaisten, hogy lehet valaki ennyire csinos és szexi és hogy lehet valakinek ennyire harapnivaló ajka... na jó, ezt egy másik bejegyzésben folytatom inkább.

 A filmnek természetesen vannak hibái, néha kissé leül a cselekmény és van benne egy szerintem totálisan fölösleges szál, amit nem vezetnek végül sehova, az pedig az, hogy Lori főnöke, mindenképpen gerincre akarja vágni a csajt (ki nem?). Az elmebeteg rajongó dolog is eléggé kurtán, furcsán lett végigvezetve de a humor ügyesen ellensúlyozza és feledteti a hibákat és a film végén sem a negatívumok maradnak meg az emberben. Hanem Ted és a poénok.

Hát, akkor összegezzünk. Remek filmecske lett a Ted. Egy könnyed de rettenetesen szórakoztató alkotás, ami tovább öregbíti MacFarlane hírnevét. Sikerrel vette az akadályt és bebizonyította, hogy egy egész estés filmet is rálehet bízni. Teljes mértékben megér egy mozijegyárat.

Summary
8/10	Vicces, kedves, baromi szórakoztató és nagyon, nagyon elborult. Ez a Ted.