Game of Thrones, vagy Trónok harca. Úgy vélem elég sokan
ismerik ezt a címet, ami a világot seperc alatt gyorsan végig söpörte. Megannyi rajongó
csatlakozott a sorozathoz. Először regény formájában jelent meg a George RR
Martin által megálmodott Game of Thrones, majd pedig egy meglehetősen minőségi TV
sorozat formájában hódította meg a nézők kegyeit. Az imdb-n nagy népszerűségnek örvend a Trónok
harca, hiszen a 9 pont feletti átlag érékelések mindent elárulnak a franchise-ról. A Focus Home Interactive,
az Atlus és a Cyanide hármasa pedig gondolt egy merészet, ami túlságosan is
kockázatos volt. Tudták ők nagyon jól, hogy videójátékot nehéz készíteni ilyen filmes
címekből, de mégis kockáztattak. Tavaly elkészítették az igen csak gyengére
sikerült Game of Thrones RTS-t, valamint a mára befutott cikkünk alanyát, a Sean
Bean főszereplésével fémjelzett HBO-sorozat RPG változatát is. Én nem tartozom a
sorozatbeli rajongókhoz, csupán mint játék és RPG, úgy fogom értékelni a különböző
szempontokat.
A játékmenet meglehetősen furcsára sikerült, hiszen a legtöbb időnk az átvezetőkkel és a dialógusok meghallgatásával fog elmúlni. Játéktípusát tekintve egy akció RPG-ről van szó, mely különös oknál fogva nem lehet felülnézetből játszani, kizárólag TPS nézetben. A gameplay "hasonlít" a Dragon Age-re, és a Final Fantasy-ra, mert a karaktereknek külön ki kell osztani a képesség parancsokat, ami alapértelmezetten az 1-es, 2-es, 3-as, 4-es, 5-ös, stb billentyűkön vannak beállítva. Harc közben ész szerűen ezeket a gombokat kell majd kiosztanunk hőseinknek. Epikus csatát senki ne várjon a játéktól, mert inkább a taktikára gyúrtak a fejlesztők. A legerősebb csapás természetesen nagyobb mannával jár. Harc közben nem lehet szüneteltetni a támadásokat (bár a Space gomb lenyomásával le lassul az idő), szóval gyorsan kell cselekednünk, a gyors észjárás itt előny lesz. Ez a funkció növeli a feszültséget az in-game harcok során. A harcok után begyűjtött tárgyakat megtarthatjuk, vagy eladhatjuk a kereskedőknél. A bejárható terület sajnos túlságosan lineárisra sikerült, de konzolokon éppen ezt szeretik. Haladni kell, nincs mese.
Nem esett szó még a vizuális - és az audiorendszerről. A grafika meglehetősen pocsék (így 2012-ben), hiába az Unreal Engine 3.0 motor. Pedig ki lehetett volna hozni ebből egy gyönyörű játékot is, lásd Batman Arkham City-t. A Cyanide sajnos nem élt a lehetőséggel, nyilván sietették őket. A csúnya grafika az átvezetőknél tapasztalható a leginkább, és főleg a kutya kidolgozottsága hagy némi kívánnivalót maga után. Viszont pár fejezetnél meglepően szépen fest a játék látványvilága, pl a kastély kifejezetten látványosra és hangulatosra sikerült megalkotni. A fő karakterek is tűrhetően vannak kidolgozva. Talán a játékprogram leggyengébb része. Viszont a hangulattal minden rendben. A hangok terén az illetékesek szép munkát végeztek, erre a szempontra nézve véleményem szerint nincs kifogás. A dialógust pedig korrekt munka jellemzi.
Mindent egybevetve a Game of Thronest a történetéért és a hangulatáért fogjuk szeretni, de aki főkategóriás játékot vár a Cyanide fejlesztésében, az messze felejtse el. A Trónok harca rajongóinak meg van rá az esély, hogy nem fog tetszeni. Ez a játék napjainkban inkább egy hiánypótló termék lett. Ha szeretsz sokat olvasni, minden bizonnyal kedvelni fogod a játékot.
Pros:
+ Hangulatos
+ regényszerű (kidolgozott dialógusok)
+ érdekes átvezetők
+ epizodikus játékmenet
+ Steamworks
+ hibái ellenére eddig ez a legjobb Game of Thrones játék
Cons:
- Harcrendszer
- csúnya grafika
- túl lineáris
- nincs coop story
A Game of Thrones című játék
legfontosabb részei: a történet és a karakterosztály kezelése. A fejlesztők
mindent bevetettek a sztori kapcsán,
hiszen mély nyomot hagyhat sok játékosnak a dialógusok részletes
kidolgozottsága. Például az első fejezet körülbelül 15 perc után kezdődött el, olyan
részletesen tálalják a viszonylag átlagos történetet a nézők (vagy játékosok?) felé. A
Dragon Age 2 dialógusai elbújhatnak emellett, sőt ugyanúgy elérhető a döntési
hozatalok, mint a kaland RPG-k esetében.
Jó, illetve rossz irányba terelhetjük karaktereink morálját, illetve
karizmájukat. A játékban két eltérő harcmodorú karaktert irányíthatunk: az első
karakter, akivel kezdjük a sztori módot, Mors Westfordnak nevezik, míg az
utolsó főhőst, Alester Sarwycknek. A fejezet elején szakosodhatunk, melyek a
következők mindkét karakter esetében: Landed Knight, Hedge Knight és Magnar. Minden
egyes osztály egyedülálló képességekkel rendelkezik, mely a harci stílusuktól
is függhet. Az egyik kaszt pl olyan lovagtípust képvisel, akinek egyik kezében
lehet egy pajzs, míg a másikban értelemszerűen egy kard. A másik lehetőség, az
igazi keménykötésű lovagok alosztálya, akiknek kezében csak egy nehéz kard lehet. A
harmadik és egyben az utolsó karaktertípusunk a kétkezes fegyverekre
koncentráló ember, aki tulajdonképpen a szerencsevadászokért rajongó játékosok
kedvence is lehet. Alisternek van olyan
lehetősége, hogy az íjászatot elsajátíthatja magának.
Az Inventory / Felszerelés rendszer mondhatni tágas, és elég
egyszerűen kezelhető. Ahogy haladunk előre jobbnál jobb páncélokat, sisakot,
kardot, pajzsot szerezhetünk meg az ellenségektől. A karakterek kinézete ingame
pillanatban egész szép, főleg ha fel is öltöztettük őket. Elég mutatósan
pózolnak az ellenfeleknek. De ez még nem minden, miután kiválasztottuk a
karakterosztályt, egyből tulajdonságokat választhatunk a két hősnek, meghatározott pontok alapján. A sztori
kerettörténete tehát két szálon fut, és ahogy haladunk előre a fejezetek során,
annál nagyobb területet tudunk felfedezni magunknak. Pl Mors esetében a játék
közepe felé már bejárhatjuk az egész
kastélyt, pár karakterekkel el is beszélhetünk, sőt, valamelyik NPC még helyi
mellékküldetést is ad. Mors olyan képességgel rendelkezik, hogy át tudja venni
hűséges társának, a saját kutyájának az irányítását (alapértelmezett R). A korccsal különböző speciális
feladatokat is végrehajthatunk, gyűjthetünk titkos dolgokat, amiket a szimat alapján kell követnünk (képernyőnkön sárgás-zöldes színnel jelöli, hogy merre menjünk),
valamint emberek torkait is szétharaphatjuk ebünkkel. Az ember legjobb barátja
bebizonyította, hogy nagyon hasznos tud lenne egy-egy helyzetben. Alester pl
egy Sárkánytűz idézést tud előhívni. Ez a képesség segíti őt, ha eltéved
valahol. Vagy ha titkos utat szeretne felfedezni, akkor ez a tűz megmutatja
neki.
A játékmenet meglehetősen furcsára sikerült, hiszen a legtöbb időnk az átvezetőkkel és a dialógusok meghallgatásával fog elmúlni. Játéktípusát tekintve egy akció RPG-ről van szó, mely különös oknál fogva nem lehet felülnézetből játszani, kizárólag TPS nézetben. A gameplay "hasonlít" a Dragon Age-re, és a Final Fantasy-ra, mert a karaktereknek külön ki kell osztani a képesség parancsokat, ami alapértelmezetten az 1-es, 2-es, 3-as, 4-es, 5-ös, stb billentyűkön vannak beállítva. Harc közben ész szerűen ezeket a gombokat kell majd kiosztanunk hőseinknek. Epikus csatát senki ne várjon a játéktól, mert inkább a taktikára gyúrtak a fejlesztők. A legerősebb csapás természetesen nagyobb mannával jár. Harc közben nem lehet szüneteltetni a támadásokat (bár a Space gomb lenyomásával le lassul az idő), szóval gyorsan kell cselekednünk, a gyors észjárás itt előny lesz. Ez a funkció növeli a feszültséget az in-game harcok során. A harcok után begyűjtött tárgyakat megtarthatjuk, vagy eladhatjuk a kereskedőknél. A bejárható terület sajnos túlságosan lineárisra sikerült, de konzolokon éppen ezt szeretik. Haladni kell, nincs mese.
Nem esett szó még a vizuális - és az audiorendszerről. A grafika meglehetősen pocsék (így 2012-ben), hiába az Unreal Engine 3.0 motor. Pedig ki lehetett volna hozni ebből egy gyönyörű játékot is, lásd Batman Arkham City-t. A Cyanide sajnos nem élt a lehetőséggel, nyilván sietették őket. A csúnya grafika az átvezetőknél tapasztalható a leginkább, és főleg a kutya kidolgozottsága hagy némi kívánnivalót maga után. Viszont pár fejezetnél meglepően szépen fest a játék látványvilága, pl a kastély kifejezetten látványosra és hangulatosra sikerült megalkotni. A fő karakterek is tűrhetően vannak kidolgozva. Talán a játékprogram leggyengébb része. Viszont a hangulattal minden rendben. A hangok terén az illetékesek szép munkát végeztek, erre a szempontra nézve véleményem szerint nincs kifogás. A dialógust pedig korrekt munka jellemzi.
Mindent egybevetve a Game of Thronest a történetéért és a hangulatáért fogjuk szeretni, de aki főkategóriás játékot vár a Cyanide fejlesztésében, az messze felejtse el. A Trónok harca rajongóinak meg van rá az esély, hogy nem fog tetszeni. Ez a játék napjainkban inkább egy hiánypótló termék lett. Ha szeretsz sokat olvasni, minden bizonnyal kedvelni fogod a játékot.
Pros:
+ Hangulatos
+ regényszerű (kidolgozott dialógusok)
+ érdekes átvezetők
+ epizodikus játékmenet
+ Steamworks
+ hibái ellenére eddig ez a legjobb Game of Thrones játék
Cons:
- Harcrendszer
- csúnya grafika
- túl lineáris
- nincs coop story
| Értékelés | |
| 7.0 | Játékmenet: A játékmenet nem fullad fölösleges öldöklésbe. Az egész játék a történetre, és a dialógusokra építkezik, kevés harcokkal. |
| 9.0 | Hangulat: A játék legerősebb része, a sztori kifejezetten érdekesre sikerült. Öröm hallgatni / nézni a sztorit, ahogy előre halad. A gótikus, sötét tónusú pályák egész hangulatosak. |
| 6.5 | Grafika: A játék leggyengébb része, sok helyen kidolgozatlan textúrák vannak. |
| 9.0 | Hangok: A szinkronszínészek viszonylag elfogadható munkát végeztek. A hangok minősége a termékhez képest kifejezetten jó lett. |
| 6.0 | Szavatosság: A játékot magyar felirattal lesz majd igazán élvezhető végigjátszani. Egy különálló cooperative sztori mód azért beleférhetett volna. |
| Summary | |
| 7.5 | Nem lett Év játéka, de nem is akart az lenni. Aki szeret olvasni, az tegyen vele egy próbát. |
A játék Steam kódját köszönjük a Focus Home PR képviseletének!