- Kiadó: Deep Silver
- Fejlesztő: Atlus
- Műfaj: Logikai, ügyességi
- Platformok: Xbox 360, PS3
- Tesztelve: Xbox 360
Ha a játékosok nagy átlagát nézzük, és megkérdezzük, milyen fajta játékokkal játszik, akkor legtöbbször FPS, MMO, RTS esetleg RPG a válasz. Talán ezek a legnépszerűbbek, ezekből adnak el milliókat világszerte. A kaland játékok egy időben teljesen eltűntek, pár éve kezdtek visszajönni, a logikai és ügyességi játékokat viszont vadászni kell. Sajnos ezekkel nem lehet igazán bankot robbantani, talán a Portal a nagy kivétel mostanában. Jómagam nem vagyok ennek a zsánernek a rajongója, de ha valami fel tudja kelteni az érdeklődésemet, biztos, hogy adok neki egy esélyt. A Catherine, jelen tesztünk alanya pedig már az első trailerekkel ellopta a lelkem. Felnőtt történetével, pikáns, nem kevés erotikus tartalmával és érdekes koncepciójával
A játék történetének (igen van neki, de még milyen huhhúú!) főhőse Vincent egy 30-as évei elején járó fickó. Barátnője Katherine, már régóta nyaggatja, hogy komolyodjon meg, legyen végre felnőtt és válaljon felelősségeket. Vincent legtöbbször a barátaival, egy hangulatos kocsmában tölti az éjszakákat, megvitatják a dolgaikat és iszogatnak, mulatnak. Az idillnek az vet véget, hogy Katherine bejelenti, a szíve alatt egy kis Vincent-et hordoz. Főhősünk teljesen kiakad, bár próbál jó képet vágni a dologhoz. Egy masszív piálással elért durva "térhajlítás" után Vincent-et rémálmok kezdik gyötörni. Alsógatyában, birka szarvakkal a fején kell, egy fura piramisszerű építményen egyre feljebb jutnia. A rémálom után magához térve döbbenten látja, hogy egy fiatal meztelen lány fekszik mellette, akit az éjjel szedett fel és Catherine-nek hívják. Időközben pedig furcsa halálesetek történnek.
Ha már úgyis ennyire belementem a sztoriba, akkor először ezt vesézném ki. Röviden: kiváló! Rendkívül jó volt végre, egy eredeti történetet látni, a sok sablonos és agyonhasznált történettel bíró játékok között. Az egész egy mély, pszichológiai dráma és szerelmi háromszög. Remek tálalással és hangulattal, rengeteg elvont elemmel. A drámai és komoly részeknél tényleg szinte összeszorul a gyomrunk, Vincent-tel együtt izgulunk. Helyenként groteszk, fekete humor is fellelhető, ami keserédes, fanyar, de mindig a megfelelő helyen alkalmazzák, és nem rombolja le az addig felépített hangulatot. Ha ez nem lenne, nagyon hamar depresszióba süllyedne, a játékos Tényleg az utóbbi idők egyik legjobb történetével van dolgunk. A karakterek pedig nagyom jók. Vincent a szerethető balfék, a végére persze komoly jellemfejlődésen megy át. Könnyű vele azonosulni. Katherine rendkívül szimpatikus, kissé talán túl komoly, de a legemberibb figura. Catherine pedig a lökött, aranyos, kissé pszichopata csábító, én őt is nagyon megszerettem.
Technikai téren is érdekes specifikációkkal rendelkezik a Catherine. Az egész dizájnról süt, hogy keleti eredetű. Leginkább egy anime-re hasonlít, az ingame videók és a játékmenet közben is. Bár sokkal jobban tetszettek az igazi anime betétek, szépen rajzolt hangulatos mozgóképek. Jó volt a szemnek az egész. A játék grafikája egyébként nem mondható szépnek. Inkább stílusos, de egyáltalán nem vészes. A zenék nagyon jók, fülbemászóak. A hanghatások is egészen jól működnek, a szinkronhangok pedig tökéletesek. Mármint az angolok, a japánról fogalmam sincs.
Persze, gondolhatja az olvasó, jó a történet, de mit kell benne csinálni? Játszani akarok nem mozizni. Jöjjön a játékmenet. Két jól elkülöníthető résszel rendelkezik. A délutánokat és kora estéket, a már említett kocsmában töltjük. Itt iszogatunk, beszélgetünk a barátainkkal és a többi vendéggel és smsezünk Katherine-nel és Catherine-nel. Hogy ez mégis mire jó? A játékban rengeteg karakterrel találkozunk, sokan sorstársak és ők is ugyanolyan rémálmoktól szenvednek. A beszélgetéseink során kikérik a véleményünket és mi két választ adhatunk. A válaszainkat a játék figyeli, és egy skálán mutatja, hogy éppen hogyan válaszoltunk és milyen a jellemünk. Stílusosan angyal és ördög szimbólumokkal. Továbbá a barátnőink smseire is többféle képen válaszolhatunk. Ezek kihatnak a játék befejezésére. 8 féle variációval rendelkezik a játék, legalábbis a youtube kutatásaim alapján. Én magam még csak egyszer játszottam ki és sikerült a legsziruposabb Happy End-et összehoznom, persze tudatosan. Legközelebb majd szemét leszek. Egyébként van egy közösségi része is a játéknak, néhány válasznál össze lehet hasonlítani, hogy más játékosok mit válaszoltak, persze ha online profillal rendelkeztek.
A játék legfontosabb része viszont az ügyességi rész. Álmunkban egy fura ládákból álló építményre kerülünk, és a lényeg az, hogy fel kell jutnunk a legtetejére, a dobozok megfelelő tologatásával. Ennek a világnak saját szabályai vannak. Ha például a dobozok sarkai és szélei összeérnek, hiába van a levegőben, még megmászható. Továbbá többféle láda van. Vannak az alap fehérek, ezeket szabadon mozgathatjuk. Vannak nem mozdíthatóak, vannak különböző csapdákkal felszereltek. A program folyamatosan nehezíti, és variálja a komponenseket. A legnagyobb ellenfelünk az idő. Itt pedig kitérnék a játék egyik negatívumára, a nehézségre. Bár nem szokásom a nehézségi szintet felhozni rossz pontként, de egyszerűen most muszáj. Ezek a részek egy idő után baromi nehezek. Nagyon könnyen ellehet rontani a helyzeteket, könnyebb szinteken szerencsére vissza lehet vonni a lépéseket egy ideig. Ellenőrzőpontok van, hogy sokáig nincsenek, így ha meghalsz, kezdheted a mászkálást előröl. Az időkorlátozást pedig egyszerűen irreálisnak éreztem. Sokszor alig van idő felmérni a terepet, mit és hogyan kellene csinálni. A főellenségeknél pedig maga a pokol, igazán frusztrálóak. Sokszor már nem is nehezítésnek éreztem az egyes szakaszokat, hanem puszta szívatásnak (főleg mikor az egyik főellenség állandóan elsötétíti a terepet és alig lehet tájékozódni, majdnem kontrollert törtem!). Komolyan mondom egy-egy résznél elgondolkoztam, lehet szórakoztatóbb lenne megtanítani a kutyámat falat rakni, mint a Catherin-nel játszani. De egyébként minden feladat leküzdhető, ha nem megy valamiért, olyankor pihentetni kell, másnap elővenni. Csak kipihent aggyal szabad elkezdeni. Így kevesebb az esélye, hogy széttöritek a kontrollert, vagy a TV-t.
Igazából ezeket a dolgokat megbocsátottam volna, viszont a program rátett még egy lapáttal. Az irányítás, phfú emberek, borzasztó! Néha túlérzékeny, és többet lép, valamikor meg mintha nem érzékelné a nyomkorázást. A falat ugyanazzal a gombbal fogja meg, amivel elengedi, és sokszor annyira kapkod az ember a szűkös idő limit miatt, hogy mindenképen belenyúl. Ez akkor igazán "szerencsés", ha egy peremen kapaszkodunk és nincs alatta olyan rész, amiben meg tud Vincent kapaszkodni és paff leesünk, jöhet a visszatöltés. Mikor pedig megpróbáljuk megkerülni a ládákat, tegyük fel, a jobb oldalon leereszkedünk, mászunk, hogy a ládákat megkerülve eljussunk a ball oldalra, tehát ilyenkor nem látjuk a karakterünket, na, akkor az irányítás szó szerint megbolondul! Felcseréli a ball és a jobb irányokat, összevissza megyünk, és ugye nem látjuk, hol vagyunk. Rettentő idegesítő! Most komolyan 2012-ben még mindig ott járunk, hogy azért kell lepontoznom egy játékot, mert nem lehet rendesen irányítani? Mi a franc ez? A kamerakezelés és nézet pedig használhatatlan. A fentebb említett megkerülésnél hiába tekerjük a jobb analógot, csak egy bizonyos szögig dől be pont úgy, hogy nem lehet látni semmit. Ráadásul csak akkor marad úgy, ha a jobb analógot a megefelelő szögben tartjuk, különben visszaugrik az alaphelyzetbe. Csodás, nem vagyunk mi polipok! A játék vége felé már az az összeesküvés elmélet fogalmazódott meg bennem, hogy az irányítást direkt rontotta el az Atlus, hogy ezzel is nehezítsék a játékot.
A Catherine-nek vannak komoly hibái, de ettől függetlenül egy jó játék. Nem lett belőle egy klasszikus, pedig megvolt rá az esélye. Az ügyességi részek sokszor kísérteni fognak minket rémálmainkban, remélhetőleg azért, nem úgy, mint a játék szereplőit. A remek történetre és karakterekre mindig emlékezni fogunk. A többszöri végigjátszás pedig garantált, nem csak a többféle befejezés miatt, hanem lehet javítani az eredményeinket, továbbá egy kihívás szerű mód is megnyílik az első végigjátszás után. Úgyhogy akik nem félnek a kihívástól próbálkozhatnak, csak szerezzenek pár nagyon erős nyugtatót. Továbbá az újdonságot kereső, az egy kaptafára épülő címektől megcsömörlött játékosoknak tudom ajánlani. Rendkívüli élmény, de vannak szépség hibái.
Pozitívumok:
+ Történet
+ Nagyon jó szereplők
+ Végre valami más
Negatívumok:
- Irányítás
- Kamerakezelés
- Sokszor szándékosan szívat
| Értékelés |
| 7.5 | Játékmenet:
Nagyon eredeti, de néha szándékosan akadályoz a program. Az irányítás pedig egy rémálom. |
| 9.0 | Hangulat:
Remek! Egyedi történet, felnőtt tartalom. Gyakran thrillereket idéző izgalmas helyzetek. |
| 8.0 | Grafika:
Nem rossz, kár, hogy a kézzel rajzolt anime betétek szebbek. a motorral hajtott átvezetőknél. |
| 9.0 | Hangok:
Nagyon jó zenék és szinkron. |
| 9.0 | Szavatosság:
8 féle befejezés, javítható eredmények és van kihívás mód is |
| Summary |
| 8.5 | Ha kicsit jobban odafigyelnek a fejlesztők egy igazi klasszikus válhatott vola belőle. De még így is nagyon jó játék. |
Hungamer GOTY 2012 jelölés:
A legjobb történet
A leghangulatosabb játék
Legjobb logikai, ügyességi
játék
A legjobb új cím
