-Eredeti Cím: Drive
-Stílus: dráma, akció
-Rendező: Nicolas Winding Refn
-Forgatókönyv: Hossein Amini, James Sallis
-Főszereplők: Ryan Gosling, Carey Mulligan,
Ismeritek azokat a filmeket, amiket már a mozikba kerülés előtt, óriási érdeklődés övez? Jó a marketing, erős a trailer, több millió ember bevonul a moziba, ilyenkor lehet nagyot koppanni. Aztán vannak azok a filmek, amik halkan, minden felhajtás nélkül bekerülnek a filmszínházakba, a kutyát nem érdeklik és csak pár évvel később fedezi fel magának a közönség. Aztán vannak azok a filmek, amik egy fesztiválon bemutatásra kerülnek, az emberek pedig a film végén állva tapsolnak, mikor pedig a teljes világ elé kerül, a kritikusok magasztalják, és nem a marketing, hanem a pozitív kritikai visszhangok miatt mennek be a nézők, hogy aztán vagy teljesen megelégedve, vagy hőbörögve beszéljenek a filmről. A Drive az utóbbiba tartozik.
Adott egy sofőr, egy igazán profi sofőr. Autós kaszkadőrként dolgozik, de néha egy-egy alvilági fuvart is magára vállal, hogy kiegészítse keresetét. Az élete akkor változik meg amikor, a munkaadója szeretné őt beállítani a profi versenypilóták közé, de a pénzt egy helyi gengsztertől kapják, aki összetűzésbe keveredik a sofőr egyik szomszédjának a férjével. A sofőr próbál javítani a helyzeten, mivel a nővel egy afféle plátói kapcsolatot folytat. Viszont egy nagyon durva láncreakció indul el, ami egy véres bosszúfutammá válik.
A sablon sztori iskolapéldája. Az egész filmben végig sejthető, mikor mi fog történni de... ez a film sokkal több, mint aminek egy ismertető után látszik. Méghozzá azért, mert teljesen máshogy közelítettek a film témájához. Az pedig a drámai, és sokszor már művészfilmbe áthajló egyedi stílus. A Drive-ra leginkább az jellemző, hogy nagyon elegáns az egész. Nincsenek eltúlzott akciók és érzelmek. Egy sajátos ritmusa van a filmnek, amit fel kell venni, aki erre nem képes, nem fogja tudni értékelni a filmet. A Drive hangulata rendkívül melankolikus, amit a zene tökéletesen kifejez, vagy sokszor a zene teljes hiánya. Azt pedig leszögezem itt, hogy gyűlölöm az elektronikus zenét, a Drive-ban legtöbbször ilyen stílusú zene megy, de a film jeleneteihez, a zenéket teljesen profin kiválasztották. Szerves része a mozinak, még a cikk írása közben is az OST-jét hallgatom.
A visszafogott melankolikus stílusjegy a színészi játékban is visszaköszön. A sofőr legtöbbször csak csendes figyelője egy-egy eseménynek, néha egy-egy félmosoly, 1-2 szavas mondatok jellemzik, és teljesen jól működik. Nincsenek túlspilázott érzelmek, borulj a vállamra, imádlak, szeretlek. Csak egy apró arcrezzenés, egy gyengéd érintés. Aztán amikor a ritmus átvált az akciók miatt, annak szinte kirobbanó ereje van, és a legtöbb ilyen akció igazán kegyetlenre és brutálisra sikeredett, a korábbi lassúság miatt pedig gyakran sokkolóan hat az egész. Ryan Gosling-ot nem igazán láttam korábban, az Ifjú Hercules kalandjaiban láttam és a Hitetlen című filmben. Az utóbbiban egy zsidó nácit játszott, eléggé idióta film véleményem szerint, de már ott látszott, hogy ebben a fickóban van valami, amit még nem akar megmutatni. Most megmutatta, a magányos és hallgatag sofőr szerepét, mintha csak rászabták volna, sőt, egyé vált vele. A többi színész is remek volt, tényleg ritkán látni ilyen összhangot, egyedül azt sajnáltam, hogy Ron Perlman (Hellboy) nagyon keveset szerepel, pedig nagyon tehetséges színész.
A film egyébként egy tiszteletadás, a 60-as 70-es és 80-as évek, nagy autós és bosszú filmjeinek, ahol mindig egy magányos és hallgatag hős áll, az események középpontjában. Sokszor a nevük sem derül ki, ezt pedig átvette ez a film is, nem poénból írtam állandóan Ryan Gosling-ról, hogy sofőr. A Drive-ban nem derül ki a neve, hogy honnan jött pontosan, itt van és próbálja a legjobbat kihozni abból, amit kapott a sorstól, vezet. Az akció részek pedig nincsenek eltúlozva, nincsenek óriási robbanások, és eltúlzott lövöldözések, pontosan és gyönyörűen rögzítet akciók, a brutalitás is sokszor már művészien van bemutatva. Remek az operatőri munka, profi a vágás, a fény-árnyék játék pedig gyönyörű, figyeljük csak meg a liftes jelenetet. Vagy a film legelső 10 percét, ahol a sofőr egy rablás résztvevőit szállítja el, nincs száguldozás, pofázás, meg hídról kapartatással leugratás, pontosan két autó közé, amit szállít egy teherautó. Hanem a maga elegáns stílusával és sokkal nagyobb hatás is gyakorolt rám. Szóval, aki Szállító és Halálos Iramban, szerű filmet akar nézni, kerülje el a filmet, ez nem nekik készült. Hála az égnek!
Nem láttam még Nicolas Winding Refn rendező több filmjét, csak ezt, de már ebből is látszik, hogy valami irgalmatlan egyedi stílusa van a fickónak. A leghétköznapibb jelenetek is pattanásig feszültek. Tényleg nagyon egyedi. Úgyhogy, szépen lassan elkezdem pótolni a lemaradásomat. Egy bosszú filmet így felépíteni és megvalósítani, nem is gondoltam volna hogy lehetséges. Figyelni kell rá mostantól!
Több helyen is olvastam, az év filmje titulust, és hasonló kitüntetéseket. A film megnézése után még nem éreztem így, sőt, másnap egy ismerősömnek, mondtam is iskolába menet, hogy túlzásnak találom. Viszont az óta csak a film képkockái, és zenéje jár a fejemben. Lehet, hogy mégiscsak megvan az év filmje? Meglátjuk, mindenesetre a Drive egy rendkívül erős darab. 2011 egyik kiemelkedő alkotása, egyedi stílussal. Szenzációs főszereplővel, tökéletes zenei betétekkel. Remélem kapni fog jó pár jelölést a film akadémiától.
