Need for Speed: Hot Pursuit - TESZT

Az élet több szegmensében is vannak olyan pillanatok, amire mindig visszaemlékszünk, legyen az jó vagy épp rossz. Számomra az általam játszott programok, programsorozatok tekintetében ilyen a Need for Speed széria is. Megtalálható benne mindkét véglet, volt letehetetlen része, de volt olyan is, amit szerintem maguk a készítők sem gondoltak komolyan.

A ma már mondhatjuk sorozattá érett NFS első része az ezredforduló előtt 6 évvel látta meg a napvilágot. Korához képest gyönyörű kidolgozottsága, luxusjárgányok, szép környezet várt a száguldozni vágyókra. Bár nem tudom pontosan milyen a HunGamer olvasói összetétele, de biztosan akad még valaki rajtam kívül, aki játszott anno az első epizóddal.
Én órákat tudtam eltölteni vele - 200-al téptünk az operaház mellett -, ami sokszorosára nőtt a második résszel, de az igazi nagy kedvencem a mai napig a harmadik, Hot Pursuit névvel illetett rész volt. Ennek „érdekessége” nemcsak a rendőrök bevezetése, hanem az is, hogy az autók belső nézete kizárólag 3Dfx és ebből is 12 megás kártyákon volt hajlandó megjelenni! Na, ezt jelenti az árukapcsolás, de hol van az már...



A sorozat következő része a High Stakes szintén emlékezetes volt számomra. Az NFS sorozat itt vezette be először a kocsik tuningolhatóságát, ami autónként három egységcsomagot jelentett. A játék során ellenfeleink is folyamatosan fejlődtek, néha szinte legyőzhetetlenné váltak ezért egy kis hackkel megfordítottuk a tuningok sorrendjét. Lényegében a megvásárolt autó már fullos volt, és ha fejlesztettük, akkor lett rosszabb teljesítményű... na persze senki nem költötte a pénzét, hagytunk mindent eredetiben, míg a gépi ellenfelek a maguk programkódjának megfelelően drága zsetonért visszafejlesztették kocsijukat :) - tényleg nehéz volt őket legyűrni!

A folytatást talán nem kell túlzottan részletezni. A Porsche és a tuningos korszak még szerethető produktumai után jöttek a történet központú alkotások, amikért nem rajongott a közönség.
Titkon mindig vártuk, hogy talán jön az igazi NFS, amiben újra a felhőtlen száguldás lesz a cél, nem kell semmi mással foglakozni.

Megérkezett! - a Hot Pursuit azaz a rendőrös téma modernkori köntösben. Vártam, bíztam benne, de sajnos nem lett olyan jó, „korszakalkotó” mint amire vágytam. Olvassatok tovább, kiderül miért!



A játékot a Criterion Games fejlesztette, akikről legtöbbünknek a Burnout-ot juttatja eszébe. Egyszerű, mégis nagyszerű tipikus árkád játék lett, ami nagyon jó eredménnyel zárt. A csoport felvásárlása talán nem volt véletlen, fel kellet éleszteni az NFS sorozatot.

A program felépítése hű a névrokonhoz így a száguldás szerelmesei és az őket lekapcsolni kívánó törvény szolgái a két fő oldal. A feladatok egyenletesen elosztva jönnek, így ha valaki sorban halad, legyűrve az új eventeket, kellően változatos játékélményt kaphat, de természetesen lehetőség van egy adott oldal kifuttatására majd utána a másikra, ha valakinek így tartja kedve.
Ez a miatt lehetséges, hogy a korábbról ismert felépítéssel ellentétben most szekciónként független a fejlődés, így rendőrként teljesítve a kihívásokat csak újabb rendőri feladatok fognak megnyílni.

Ténykedésünk helyszíne a szépen csengő Seacrest County hatalmas területe lesz, már ha az NFS sorozathoz mérjük. Nagyon szépen kidolgozott, jó az egyensúly a különböző típusú pályarészek közt és külön jó pont - számomra legalábbis -, hogy több helyen találkozunk néhány scriptelt eseménnyel.



Visszatér az első HP repülője (nem a Nimbus 2000) és még egyéb finomságok, de nem tudok szó nélkül elmenni a mellett, hogy az NFS 2 méhraját miért nem importálták? Grrr! Na jó, csak vicceltem!
A teljesen általános dolgokról (kocsik, stb.) leszakadva fontos kiemelni az időjárás és a napszakok megvalósítását. Az éjszakai holdvilág, a kiadós eső utáni aszfalt vagy épp az ezt megelőző villámokkal tarkított égbolt mind nagyon jól fest, jobbat mai mércével mérve nem is kívánhatnánk. Ahogy egy gondolattal előbb írtam, autókról nem akarok írni, de egy ide kapcsolódó infót mégis megejtek.
Törésmodell... na, ez nincs, de látható sérülések vannak. Tipikusan olyan, amit elvárnánk ebben a kategóriában, látványos, millió szilánk repül, ha nekirohanunk a szalagkorlátnak.

Bár ezek a sorok a konzolos verzió alapján születnek, alkalmam volt egy korosabb PC-n is próbára tenni a játékot, de itt csupán a teljesítményre voltam kíváncsi. Ha valakinek egy 3 éves, akkor közép kategóriásnak számító gépe (most szigorúan külön írva) van, - a képjavító funkciók mellőzésével - teljes pompájában élvezheti a játékot.

Vannak visszajelzések kisebb bug-okról, de mértékük szinte elenyésző.



Az irányítás jól kiegyensúlyozott. Kanyarokban, esős időjárás esetén azért érezni, hogy másképp viselkedik a Lambo fara, de nincs eltúlozva, éppen jó. Megpördülni szinte nem is lehet az automatikus drift miatt, sőt a játék olyannyira az árkád vonalat képviseli, hogy kimaradt a manuális váltó, ami valljuk be őszintén egy ilyen játékba tényleg totál felesleges, aki ilyet akar használni, vezessen IFA-t! Hasonló véleménnyel vagyok a kézifékről, amit csak próbaképp használtam. Szerintem szörnyű, még ilyen stílus esetén is, meg leszünk nélküle.

Az a-b versenyek az időfutam vagy a névhez méltó üldözéses/lerázós módok állnak rendelkezésünkre. Bármelyik eseményen is vegyünk részt a már írtaknak megfelelően a fejlődés kasztonként független. Egy előkelő hely, egy rövidítés megtalálása mind plusz pontokat hoz a konyhára.

Fontos is ezeket a lehetőségeket kihasználni, mivel ez által nemcsak az autók, hanem a mindkét oldalon használható eszközök tárháza hamarabb nyílik meg előttünk. Karrierünk elején a nitro lehet egyetlen barátunk. A padlót taposva a szélárnyék, a veszélyes vezetés, míg villogóval a fejünk felett a gyorshajtókkal ütközés, közeli üldözés ad némi extra póvert.
A másik fél életét megkeserítő dolgok visszatértek, így elsődlegesen a rendőri oldalt szemlélve a sün, a helikopteres követés, útzár és az autó elektromos rendszerére ható EMP képezi arzenálunkat. Kissé furcsa, de majdnem ugyanezek megtalálhatóak a „polgári” erők oldalán is.



Ami számomra hiányzott, azok a korábbi, értem úgy, hogy az első néhány részből megismert játékelemek, amik anno nagyon bejöttek, illettek is a sorozat által lefektetett vonalba, de most mégis kimaradtak.

Első ilyen a tuning, amit nem Underground-os formában szerettem volna viszont látni, hanem úgy, mint a High Stakes esetében. A versenyek során elért nyereményből csomagokat választhattunk volna a kocsikra. Szóval semmi hókusz-pókusz, csak egy kattintás és máris van egy izmosabb járgány - két, három szinttel. Lehet sokan azt mondják, hogy ez nem illik ide, Én úgy vélem ez még egy egyszerű, a játékos részéről erőforrást nem igénylő elem lehetett volna.

A másik sokkal fájóbb, hogy a kopók munkáját megnehezítő „kidöntöm a büfé oszlopait és gurul a fánk” eseményeket teljesen száműzték, tehát nincs rombolható környezet. Természetesen ezt ellensúlyozza a fent említett rendőrökéhez hasonló felszerelésünk, de egy játékban nem elég egy, azaz 1 valami. Alternatívák kellenek, ami sajnos a Criterion NFS-ében nincs meg.



A soron következő egység nem más, mint az sorozat legjobb újítása, az Autolog elnevezésű közösségi rendszer. Az alapelemeket tekintve, hogy barátokat szerezhetünk, velük beszélgethetünk, játékban mentett képet tehetünk közzé, kommentezhetjük másét csak a jéghegy csúcsa, ha ennyit tolnának az orrunk elé egyből vissza is adnánk.

Végignézve a lehetőségeket azt kell mondjam, hogy kiváló munkát végzett a csapat, - szerintem - minden olyan elemet sikerült belezsúfolni ami kötődhet a versenyzéshez. A rendszer egyik lényegi része, hogy ténykedésünk folyamatosan rögzítésre kerül, így a pályákon elért eredményeink egy ranglistában tárolódnak. Ezen eredményeket aztán összevethetjük barátainkéval, láthatjuk ki, hogy áll karrierjében, stb. de akár a ranglistás helyünknek megfelelően kihívásokat is teljesíthetünk. Nincs jobb móka annál, mint mikor kvázi offline módban egymás idejét döntögetjük.

Ezen rendszer szerves része a többjátékos mód is, ahol a single kampányból ismert lehetőségek köszönnek vissza. Elsőre ez kevésnek tűnik, sőt másodikra is, de szavatossága részben feledteti a hiányérzetet. Az, hogy végre barátokkal, játékmódtól függően akár nyolcan is zúzhatjuk egymást eszméletlen jó móka.

Nem biztos, hogy külön ki kell emelni, de említést érdemel, hogy az üldöző és üldözött „aka” Hot Pursuit módban a feleknek nem kötelező egyensúlyban lennie. Aki szereti a kihívásokat, annak kötelező egy félrebalanszolt menetet vívnia! Parádés!



A hosszúra nyúlt bevezető végén azt írtam, hogy nem olyan lett, mint amit vártam. A fenti infók alapján ez igaz is, a mai normákhoz mérve ez tényleg „kevés”, viszont ugyanaz a helyzet áll fent, mint a Split Second vagy a Blur esetében.
Igaz ez utóbbiaknál viszonylag egyedi ötletről volt szó, jó fejlesztéseik voltak, de a játékmechanika mégis kiforratlan lett. Aki olvasta a HG SplitS és Blur tesztjeit az tudja, hogy Én a két játék egybegyúrt változatát láttam volna legszívesebben, ami egy szép magas pontszámot ért volna.

Összességében ugyanez áll fent az NFS HP-val is. Megvan az eredeti érzés, minden perce élvezetes, aki árkád autós játékot szeretne annak tuti vétel, de pontban mérve főleg a bevált, de kimaradt játékelemek én így értékelem:

+ Hot Pursuit
+ Seacrest County
+ minden út Autolog-ba vezet

- lovacskás autók, brühühű
- az egyjátékos idővel nagyon unalmas
- korábban (szerintem) bevált elemek kimaradtak

100-ból 86 pontra értékelem.

- jah tényleg, mi a túró az a „kreatív átkozódás”?