Heavy Rain - PC Teszt
Az állatok előmásztak a tengerből, az ember feltalálta a kereket, eljutottunk a Holdra és a következő mérföldkő életünkben, hogy a Quantic Dream elhagyja Playstation exkluzivitását, aminek mindenki nagyon nagyon örülhet. Régen volt már, hogy PC-n élvezhettük a csapat egy játéka, ami a Fahrenheit nevet kapta. Évekkel ezelőtt jelent meg, ameddig én már el sem tudok számolni. Az PS3 egyik legnépszerűbb címe volt és nem is ok nélkül. A fejlesztők bemutatkoztak és bebizonyították, hogy csupán történetmeséléssel és választási lehetőségekkel is lehet lebilincselő játékokat alkotni. Később, ahogy fejlődött a technológia, szeretettel használták a motion capture lehetőségét, ami szintén nem újdonság, majdnem minden játék alkalmazza mozgás animációk digitalizálására. Ám a Quantic Dream tovább ment ennél, és arc mimikára fordította a hangsúlyt. Így egyrészt a játékbeli karakterek nagyon egyedien néznek ki, másrészt, valójában mindent hús-vér emberek és színészek játszanak, akiket mi irányítunk.
Tehát kaptunk egy interaktív mozit 2010-ben. Ez olyannyira
sikeres lett, hogy később a PS3 újabb QD játékkal lett gazdagabb, az általam a
legjobbnak ítélt Beyond Two Souls. A generáció váltással megkaptuk ezt a kettőt
szebben és csillogósabban PS4-re és csatlakozott hozzájuk a tavalyi év egyik
legnagyobb dobása, a Detroit Become Human. És most, 2019-ben, mind a hármat
megkapjuk PC-re, az éllovas pedig a jelenlegi alany: a Heavy Rain. Sajnos, nem
sajnos, mind Epic Store exkluzívak lesznek, de azt hiszem inkább örülnünk kell,
hogy a multiplatform opció felkerült a csapat listájára, így a későbbiekben és
megkaphatjuk már előre remeknek titulált alkotásaikat.
A játék remekült mutatja be egy ember mindennapját.
Fokozatosan építi fel a történetet a legjelentéktelenebb dolgoktól a sötét
pszichológiai thrillerig. Szóval az első percekben a szépen kidolgozott
jelenetek és játékmechanika némi quick action feladványokkal fűszerezve
annyiból áll, hogy megborotválkozunk, lefoglaljuk kicsit a gyerekeket, segítünk
leckét íni, ételt készítünk illetve bevásárolunk. Talán unalmasan hangzik, de a
jó kamerabeállítások, a szép mozgás, a jól megkomponált párbeszédek és a játék
rejtett esszenciája miatt már ez is élvezetes. Az ember tudja, hogy most készít
fel minket a QD a szíven döfésre. Először kis kedves melegséget mutat magából,
aztán jön majd a kés. Ó igen, jönni fog az. Fokozatosan lépnek be a letargikus
elemek a nyomasztó zenével és a folyamatos esőzéssel.
Fejezetenként változnak a szereplőink, így mindig más
valakinek az életében csöppenünk bele. Eleinte közünk nincs egymáshoz, de az
origami gyilkos és a hozzá kapcsolódó történetek végül összekötik majd
valahogyan őket. A játék legnagyobb előnye a történetünk megválasztása, így
több variáció is van a végkifejlettre a happy end-től a szomorú befejezéshez,
amiben valamelyik személy, akit irányítunk, például nem éli túl. Ráadásul ezek
az elágazások nagyon apró jeleneteknél is kezdődhetnek. Például ha egy bolti
rablásnál nem emeljük fel a kezünket, hanem inkább elbújunk.
A nyomozások és a helyszínek több módon végezhetőek el, bár
a vonalvezetés lineáris jellegű, így hiába vannak választásaink, nem mehetünk
oda, ahova akarunk. Bár ezt nem nevezném negatívumnak, egyszerűen a történet
mesélés része, hogy ott kell lennünk, ahol a sztoriban tartunk, de megválaszthatjuk,
hogyan bonyolítjuk le a jelenetet. David Cage remek mesét írt nekünk, és hiába
jött meg a Beyond Two Souls és a Detroit Become Human, sokan úgy gondolják,
hogy a Heavy Rain az, ami a legkiemelkedőbb. Persze mind a 3, sőt, még a
Fahrenheit is az ő munkája, szóval mind a 4 játék kellőképpen lélekölő és
elgondolkodtató, de ez az, amelyik a legföldhözragadtabb, így ezzel lehet a
legkönnyebben azonosulni.
Review score | |
9.5 | A Heavy Rain éllovasa a történet alapú játékok kiválóságának. Remek sztori, sok különböző karakter és megannyi döntés vár ránk, miközben az origami gyilkost próbáljuk megakadályozni szenvedélye folytatásában. |