Heavy Rain - PC Teszt


Az állatok előmásztak a tengerből, az ember feltalálta a kereket, eljutottunk a Holdra és a következő mérföldkő életünkben, hogy a Quantic Dream elhagyja Playstation exkluzivitását, aminek mindenki nagyon nagyon örülhet. Régen volt már, hogy PC-n élvezhettük a csapat egy játéka, ami a Fahrenheit nevet kapta. Évekkel ezelőtt jelent meg, ameddig én már el sem tudok számolni. Az PS3 egyik legnépszerűbb címe volt és nem is ok nélkül. A fejlesztők bemutatkoztak és bebizonyították, hogy csupán történetmeséléssel és választási lehetőségekkel is lehet lebilincselő játékokat alkotni. Később, ahogy fejlődött a technológia, szeretettel használták a motion capture lehetőségét, ami szintén nem újdonság, majdnem minden játék alkalmazza mozgás animációk digitalizálására. Ám a Quantic Dream tovább ment ennél, és arc mimikára fordította a hangsúlyt. Így egyrészt a játékbeli karakterek nagyon egyedien néznek ki, másrészt, valójában mindent hús-vér emberek és színészek játszanak, akiket mi irányítunk.


Tehát kaptunk egy interaktív mozit 2010-ben. Ez olyannyira sikeres lett, hogy később a PS3 újabb QD játékkal lett gazdagabb, az általam a legjobbnak ítélt Beyond Two Souls. A generáció váltással megkaptuk ezt a kettőt szebben és csillogósabban PS4-re és csatlakozott hozzájuk a tavalyi év egyik legnagyobb dobása, a Detroit Become Human. És most, 2019-ben, mind a hármat megkapjuk PC-re, az éllovas pedig a jelenlegi alany: a Heavy Rain. Sajnos, nem sajnos, mind Epic Store exkluzívak lesznek, de azt hiszem inkább örülnünk kell, hogy a multiplatform opció felkerült a csapat listájára, így a későbbiekben és megkaphatjuk már előre remeknek titulált alkotásaikat.


A játék remekült mutatja be egy ember mindennapját. Fokozatosan építi fel a történetet a legjelentéktelenebb dolgoktól a sötét pszichológiai thrillerig. Szóval az első percekben a szépen kidolgozott jelenetek és játékmechanika némi quick action feladványokkal fűszerezve annyiból áll, hogy megborotválkozunk, lefoglaljuk kicsit a gyerekeket, segítünk leckét íni, ételt készítünk illetve bevásárolunk. Talán unalmasan hangzik, de a jó kamerabeállítások, a szép mozgás, a jól megkomponált párbeszédek és a játék rejtett esszenciája miatt már ez is élvezetes. Az ember tudja, hogy most készít fel minket a QD a szíven döfésre. Először kis kedves melegséget mutat magából, aztán jön majd a kés. Ó igen, jönni fog az. Fokozatosan lépnek be a letargikus elemek a nyomasztó zenével és a folyamatos esőzéssel.


Fejezetenként változnak a szereplőink, így mindig más valakinek az életében csöppenünk bele. Eleinte közünk nincs egymáshoz, de az origami gyilkos és a hozzá kapcsolódó történetek végül összekötik majd valahogyan őket. A játék legnagyobb előnye a történetünk megválasztása, így több variáció is van a végkifejlettre a happy end-től a szomorú befejezéshez, amiben valamelyik személy, akit irányítunk, például nem éli túl. Ráadásul ezek az elágazások nagyon apró jeleneteknél is kezdődhetnek. Például ha egy bolti rablásnál nem emeljük fel a kezünket, hanem inkább elbújunk.


A nyomozások és a helyszínek több módon végezhetőek el, bár a vonalvezetés lineáris jellegű, így hiába vannak választásaink, nem mehetünk oda, ahova akarunk. Bár ezt nem nevezném negatívumnak, egyszerűen a történet mesélés része, hogy ott kell lennünk, ahol a sztoriban tartunk, de megválaszthatjuk, hogyan bonyolítjuk le a jelenetet. David Cage remek mesét írt nekünk, és hiába jött meg a Beyond Two Souls és a Detroit Become Human, sokan úgy gondolják, hogy a Heavy Rain az, ami a legkiemelkedőbb. Persze mind a 3, sőt, még a Fahrenheit is az ő munkája, szóval mind a 4 játék kellőképpen lélekölő és elgondolkodtató, de ez az, amelyik a legföldhözragadtabb, így ezzel lehet a legkönnyebben azonosulni.

Review score
 9.5A Heavy Rain éllovasa a történet alapú játékok kiválóságának. Remek sztori, sok különböző karakter és megannyi döntés vár ránk, miközben az origami gyilkost próbáljuk megakadályozni szenvedélye folytatásában. 

Összes oldalmegjelenítés