Crash Team Racing Nitro-Fueled - Teszt

Mivan Máriókárt?

A mostanában inkább közutálatnak örvendő Activision az utóbbi időben a legpozitívabb húzása az volt, hogy kiadták a Crash Bandicoot trilógia felújított változatát, amelyet a régi rajongók mind kitörő lelkesedéssel fogadtak. Szerencsére a dolog nem állt meg ott, hiszen azóta a klasszikus Spyro-játékok is tiszteletüket tették az új masinákon, és még mindig van ott, ahonnan ez jött. Például a mostani tesztalanyunk, a Crash Team Racing Nitro-Fualed (a továbbiakban csak CTR).

Miért is ekkora öröm, hogy egy idén húszéves játék ismét megjelenik az új gépekre is? Az első ok itt maga a műfaj. A CTR a kart-racing subzsánerbe tartozik, amelynek a mai napig a Mario Kart széria a királya. 1999-ben azonban érkezett egy igencsak erős kihívő a versenypályára a CTR képében, így a Playstation-tulajdonosok örülhettek, hiszen ők is kaptak egy remek kart-élményt, amely eddig csak a Nintendo konzoljain volt elérhető. Sajnos az utóbbi években a nem Nintendo-s játékosokat nem kényeztették el hasonló címekkel, és a mai mezőnyben a Mario Kart 8-nak nem is akadt kihívója. Eddig.

A második ok abban keresendő, hogy a CRT esetében nem csak egy kis polírt kapott a karosszéria, hanem szépen belenyúltak a játékba ott ahol kellett, így egy modern szemmel is teljesen elfogadható játékot kaptunk kézhez, miközben a nosztalgia-faktort sem érte károsodás.

A CTR nem csak a klasszikus 1999-es játékot veszi alapul, hanem a későbbi Nitro Kart és Crash Tag Team Racing című részt is. Így ebben a játékban megkapjuk az összes karaktert, és az összes pályát, ami ezekben a játékokban megtalálható volt, ráadásul mindezt szépen össze is fűzték egy jópofa sztori móddal is. Ezen kívül lehetőségünk lesz online, offline (akár 4 fővel is) multiplayer versenyeket is játszani. Akinek ez még nem elég, azoknak megsúgom, hogy ezen kívül rengeteg karaktereket és járműveket érintő testreszabási lehetőség lesz, ráadásul ezek nagy részét különböző módokon kell majd feloldania a játékosnak.

Amiben a CTR mindenképpen előrébb van a Mario Karttal szemben, az a egész ügyesen összerakott, bár eléggé rövid sztori mód. A történet szerint Nitros Oxide, aki egy űrből érkezett versenyző, az egész bolygó sorsát felteszi egy versenyre. Választott karakterünknek a vetélytársakat legyőzve kell eljutnia oda, hogy megküzdhessen vele, és lehetőleg megmentse a bolygóját.

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy adott egy egészen nagy központi világ, amelyben viszonylag szabadon vezethetünk. Itt találhatóak meg a pályákra vezető portálok. A versenyeket kívül a különböző mellékfeladatok megoldásával tudjuk elfoglalni magunkat. A kampány során jó pár karaktert, skint, matricát és festést fogunk feloldani, de ami még fontosabb, ez alatt a néhány óra alatt, kitanulhatjuk a vezetés csínját-bínját, amire bizony szükség is lesz a továbbiakban.

A Mario Kartos tapasztalataim után úgy ültem neki a CTR-nek, hogy simán fog menni minden, hiszen én ezt már tudom. Már rögtök a (normál módú) kampány elején rá kellett jönnöm, hogy bizony itt nem szabad félvállról vennem a dolgot, hiszen a második verseny során már elég durván elkenték a számat. Valamint hiába tűnik nagyon hasonlónak a két játék, mégis vannak apró különbségek az irányítás, és a különböző mechanikák működése között, amelyek miatt gyakorlatilag tanulhattam "újra" a dolgot.

Itt iszonyatosan fontos, hogy megtanuljuk a Power Slide, és az egyéb finom trükkök használatát, mert ezek nélkül már a játék elején sem fogunk tudni dobogós helyezést elérni. Ha ez sikerül, akkor viszont iszonyatosan élvezetes a pályákon való féktelen száguldozás. Ez a része a játéknak sajnos ahhoz is vezet, hogy a kanapén mellék huppanó, kezdő cimboránk valószínűleg jócskán le fog maradni a mezőnytől. És ha már a negatívumoknál tartunk, az amúgy remek ötletnek tűnő bossharcokat sikerült elrontani azzal, hogy bármit is csinál a játékos, a bossok mindenképpen behozzák időnként a hátrányt, ami roppant idegesítő tud lenni egy idő után.

Maguk a versenyek hasonlóképpen zajlanak, mint a nintendós testvérnél. A verseny során itt is vannak ládákban különböző power upok, amelyekkel magunkat segíthetjük, vagy éppen borsot törhetünk az ellenfelek orra alá. Szintén a Mario Kartban is látott dolog, hogy itt is gyűjtögethetünk valamit, csak itt az érmék helyett Wumpa gyümölcsöket találhatunk a pályákon. Ezekből minél több van nálunk, annál hatékonyabbak leszünk. Ha összeszedjük a maximális, tíz darabot, akkor a különböző power upok is sokkal hatékonyabbak lesznek. A viszonylag könnyedén hárítható TNT-s dobozból, egy azonnal robbanó nitrós doboz lesz, amit gyakorlatilag lehetetlen kivédeni. Érdekesség, hogy bizonyos tárgyak egyedi külsőt kaphatnak az azokat felvevő karakterek függvényében, ami egy nagyon jópofa tisztelgés.

Ha már így szóba jöttek a karakterek, akkor érdemes megemlíteni, hogy a CTR-ben nem a választott járművektől függ a sebességünk, és egyéb tulajdonságaink, hanem a karakterektől. Mindegyik karakter sebesség, irányíthatóság, és gyorsulás szempontjából teljesen eltérő, így a sok választható szereplő közül mindenki megtalálhatja a számára megfelelőt.

Arról már volt szó, hogy van egy remek kampány, valamint lehetőség van online, és offline többjátékos versenyeket is játszani, ám a CTR-ben még ezeken kívül is bőven akad más elfoglaltság. Ilyen például az időre menő versenyek, a CTR-mód, amiben a három kör alatt a cím három betűjét kell összeszedni, és megnyerni a versenyt, a beszédes nevű Battle mód, de vannak még Relic versenyek, Capture the Flag, Last Kart Standing, valamint a Classic mód is, így a program elég sokáig biztosít szórakozási lehetőséget mindenkinek.

Beszéljünk kicsit a prezentációról is, hiszen egyáltalán nem elhanyagolható aspektusa ez sem a CTR-nek. Nagy dicséret illeti a Beenox grafikusait, hiszen iszonyatos részletességgel teremtették újra az ismert pályákat és karaktereket. Az animációk gyönyörűek és viccesek, a pályák pedig színesek, és borzasztóan részletgazdagok. Fontos megemlíteni, hogy a játék natív 1080p-ben fut majdnem minden platformon. Ez alól kivételt képez a Switch verzió, amelyen dokkolt üzemmódban natív 720p, hordozható módban natív 480p felbontást kapunk. Én a Switch verziót teszteltem, és hiába az alacsonyabb felbontás, a játék még így is pazarul fest, ráadásul a framerate-el sem volt soha semmi probléma.

Természetesen a zene és a hangok is átestek a ráncfelvarráson, így azok is a mai korban elvárható módon szólalnak meg. A régi motorosok számára jó hír lehet, hogy van lehetőség az eredeti zenét bekapcsolni, így valószínűleg sokaknak fog könnycsepp gördülni az arcán a klasszikus dallamok PS One-os hangszerelésben való hallgatásától.

Pro:
+ Szórakoztató és változatos tartalom
+ Gyönyörű tálalás
+ Jó irányítás

Kontra:
- Nem túl újoncbarát
- Sokáig tölt

Review score
8.5	A Crash Team Racing Nitro-Fueled egy remek gokart játék, méltó kihívója az mostanában egyeduralkodó Mario Kartnak, és remek alternatívát szólgáltat azoknak, akik nem rendelkeznek semmilyen Nintendo konzollal.