Metro: Exodus - Teszt

A játékipar kevés olyan játékot tudott eddig felmutatni, mint a Metro széria. Egyetlen rokona van: a S.T.A.L.K.E.R. játékok (legalábbis hasonlít rá valamennyire), ami már egy jó ideje a sötétben tapogatózva próbál újra a felszínre törni (2021). Eddig töretlenül bizonyította a Metro, hogy egy új rész megjelenésével még mindig tud újat mutatni, grafikailag és történetileg is, hiszen a sztorit a szintúgy Metro néven futó könyvsorozat, Dmitry Glukhovsky által írt regénye alapján meséli el egy kalandvágyó fiú történetét. Röviden a történet eddig: "2013-ban egy elkerülhetetlen katasztrófa sújtotta a bolygót, ami minden élő lény legrosszabb rémálma: nukleáris háború. A felszínt sugárzás és nagy erejű pusztítás terítette be, szinte a nullával egyelővé téve a megélhetés esélyét. Ez volt a helyzet az akkori Oroszország területén is, mivel a NATO szinte biztos fenyegetésnek tekintett rájuk, így elkerülhetetlen volt, hogy ne legyenek célpontok. Bárki, aki túl akarta élni ezt a remálmot, le kényszerült a Metró hálózatba, ahol annyira mélyen voltak, hogy a sugárzás elfogadható szinten maradt éveken keresztül, így egy új kolóniát hoztak létre a túlélők, Exhibition néven. Történetünk egy kalandvágyó fiú, Artyom szemszögéből mutatja be eme világot, illetve kalandjait."

Az újonnan megjelent rész az Exodus nevet kapta (szándékosan), és egyben el is tér a jól megszokott sémától az eddigi részekhez képest. A játék a Last Light történetét folytatja: Artyom a folyamatos háborúk és ellenségeskedés miatt elszánttá válik, hogy kitörjön a Metró hálózatából és túlélők után kutasson, mivel még mindig nem képes elhinni, amit a felettesei állítanak, miszerint csak ők élték túl a katasztrófát. Számtalan expedíció és próbálkozás után egy alkalommal Artyom egy zavaros adásra lesz figyelmes, amiben emberi beszélgetésre figyel föl, ezzel még jobban megerősítve álmait, miszerint mások is túlélték a háborút. A rövid csodát Anna zavarja meg, közben aggodalmát kifejezvén szerinte túl sokat vannak a felszínen és a sugárzás befolyásolhatja az ítélő képességüket, de ekkor egy nagy csoda történik, aminek nehezen lehet ellent mondani: egy elhaladó gőzmozdonyra lesznek figyelmesek, ami ténylegesen alátámasztja Artyom állítását. Ám nem minden alakul zökkenő mentesen, ugyanis a vonat személyzetét a Hanza katonái fogságba ejtik és Artyomék szeme láttán lelövik őket. Rövid viaskodás után Miller és a Spartan hadtest útjukra indulnak az ismeretlenbe, hogy további túlélők után kutassanak a mára már nukleáris sivataggá vált Oroszországba.

Rengeteg újítást hozott be az új rész, mint ahogy az már említve lett. Grafikailag rengeteget szépült a játék, hiszen bekerült a DirectX 12, illetve a Ray Tracing is, ami elég sokat tud dobni az imázson. Számomra inkább a játékmenet volt maradandó, ugyanis azt éreztem egész végig, hogy az új S.T.A.L.K.E.R. résznek, ami 2021-ben (egyelőre csak ennyit tudni a megjelenési dátumról) esedékes, méltó vetélytárssal nézhet majd szembe, ugyanis az imént említett játéknak is az volt a szokása, hogy forradalmi grafikai újításokkal jelent meg, ami igen csak megizzasztotta sok gamer gépét. Beállításokat tekintve nem lett túl bonyolítva, a manapság megszokott beállítások vannak, ugyan azok, akiknek nincs high-end GPU-juk meg se próbálkozzanak az Ultra beállítással, tapasztalatból mondom, hogy elég sokat fog töltögetni, illetve töltögetni a textúra. Framerate ügyileg nincs probléma a játékkal, szóval nem hinném, hogy túl sok performance frissítést fog látni a játék.

A játék eleje a már felvázolt történeten alapszik, tulajdonképp a vonattal való menekülés után érkezik a nagy pofára esés. Az első helyszín a Volga mocsaras vidékeire kalauzolja a játékosokat, és kis idő után jöttem rá, hogy jól döntöttek a játékmenettel kapcsolatban: kellett a változás. Az előző részek eléggé lineárisak voltak, ámbár erre se lehet azt mondani, hogy nem lineáris, viszont a bejárhatóság a játékosra van bízva, magyarán már a legelején elmehetünk mindenhova, pl. előre letakarítani egy bandita tábort, vagy összegyűjteni mindenféle fegyver kiegészítőket. A másik nagy újítás a fegyver kiegészítők, ami megint csak egy jó döntés volt. Többféle kütyü, irányzék, tár, illetve csőszájfék/hosszabb fegyvercsővel és más lőszer típusokkal is gazdagodott a játék. Visszaköszön pár ikonikus fegyver is, mint pl. a pneumatikus puska is, ami a Tikhar nevet kapta, de az újabbak még vadabbak és effektívebbek is: számszeríj, két csövű géppuska, mesterlövész puska, és a bullpup Kalash.

A megszerzett alkatrészeket az újdonsült szerelőműhelynél tudjuk rátenni a fegyvereinkire, illetve menet közben is, ha az I betűt hosszan nyomva előhozzuk a táskánkat, viszont bizonyos dolgokat csak a műhelyeknél végezhetünk el. Más fontos játékelem is került a játékba, ami a fegyver megbízhatóságát érinti, vagyis egy idő után mocskos lesz a fegyver, amitől pontatlanná válik és hajlamos lesz az elakadásra is. A felszerelésünkhöz is tudunk találni kiegészítőket is, mint pl. erősebb zseblámpa akkumulátor, páncélozott gáz maszk, éjjellátó, illetve lőszer kapacitás növelő ruhát is, stb. Maga a játékmenet alapja még mindig ugyanaz: csendes vagy hangos megoldás. A karma rendszer is még mindig jelen van, számít az, ha valakinek megkíméled az életét, vagy megölöd, olykor a helyes megoldás a kegyelem, de volt olyan helyzet, amikor muszáj a intervenció.

Több olyan dolog is megtörtént velem a végigjátszás során, aminél néha csak értetlenül bámultam a monitort, hogy: "Ez most komoly?" arc kifejezéssel néztem, amint egy-egy olyan bug bukkant elő a szinte már kiválónak látszódó játéknál, ami inkább már vicc kategóriába soroltam be, mivel ilyen bakit én rég nem láttam. Rengetegszer fordult elő velem olyan, hogy az AI fedezékből akart volna kirohanni majd rám rontani, aminek az volt a vége, hogy kiteleportált a fedezéke mögül, engem meglepve, sokszor a halálomat eredményezve ezzel. Fogalmam sincs mi válthatta ki ezt a reakciót az ellenségből. A másik nagy probléma, amiről már kaptam visszajelzést másoktól is, hogy DX 12-ben a játék hajlamos a megfagyásra, vagyis 100%-on pörgeti a processzor magjaidat, annak ellenére, hogy csak a főmenübe vagy, és még csak az asztalra se tudsz le alt tabozni, hogy bezárd a játékod. Gondolom javítva lesz rövid időn belül.

Az Exodus kb. 8-10 órányi játék időt tartalmaz magában, csak ha a főbb cselekmény szálat követed,  de ez még tovább is eltarthat, ha mindenfelé elmész és szétnézel, ami erősen ajánlott, akkor az imént említett időtartam duplája is lehet akár, főleg lopakodó üzemmódban. Az igazat megvallva, magasra tették a mércét a 4A Games fejlesztői, nem sok játék fogja tudni megütni, pláne, hogy a legtöbb játék még nem is hasonlít ehhez a stílushoz. A Falloutot még csak megemlíteni se érdemes, mivel az RPG játék, az Exodust pedig akció játékként lehet kategorizálni, ám viszont nagyban nyitott az open world séma felé, így nem kizárt, hogy a következő rész már egy RPG játékként fog debütálni.

Review score
9.2	A Metro széria új része rengeteg újítást rakott le az asztalra, és ismét megmutatta, hogy tud még szebb és tartalmasabb lenni az elődjeihez képest.