2018. május 19., szombat

Conan Exiles - Teszt



Manapság ha egy stúdió egy többjátékos fókuszú játékot kíván fejleszteni, három mérvadó irány felé tekinthet: Egyik ilyen a Hero Shooter ágazat, ami az utóbbi években nem egy felkapott játékot szült az iparban, második a jelenleg rettenetes népszerűségnek örvendő Battle Royal, illetve az immáron tíz éve agyonhasznált túlélő sandbox recept bármilyen formában, a horrortól kezdve egészen a kötetlen szórakozást nyújtó, egyszerű túlélő játékokig. Esetünkben nem gurult messze az alma a fájától, ismét egy kegyetlen föld emberpróbáló körülményei közepette kell helyt állnunk.


Kicsit meglepődtem, amikor a Funcom bejelentette a Conan Exiles-t, hiszen ha valamitől, pont egy Conan témájú játéktól nem vártam volna, hogy ráhúzzák a túlélő, kraftoló mechanikát. Én azt gondoltam, hogy kapunk egy sztori orientált, ugyanakkor véres és barbár túlélőjátékot, de úgy tűnik a fejlesztők nem bíztak semmit se a véletlenre és megmaradtak az alapokat biztosító receptnél, ami mindenkinek bejön. A korai hozzáférésű verzió már közel egy éve elérhető Steamen, de a konzolos változatok megjelenésével egyidejűleg a játék immáron kilépett a béta státuszból, és teljes értékű címmé avanzsálódott.


A játék egy rövid átvezető videó erejéig bevezet minket a világba és felvázolja az alaptézist. Egy kegyetlen világba csöppentünk bele, ahol az ember nem bízhat meg senkiben és ha túl akar élni, bizony csakis önmagára számíthat, mert más nem fogja megvédeni. Azért még mielőtt az előnyös alkatú, mély hangon mormogó idegen otthagyna minket megpusztulni a sivatag tűző napja alatt, van olyan kedves, hogy leszed minket a keresztről, majd ettől a ponttól fogván a játék elengedi a kezünket és hagyja, hogy a magunk útját járjuk. Elsőként had ejtsek pár szót a karaktergenerálásról, ami rendkívül részletes, főleg egy ilyen játékhoz képest. A szemöldök vastagságától kezdve a szemek között lévő távolságig mindent testre szabhatunk a legapróbb részletekig, ami igazán dicsérendő. Nem egy olyan RPG-t tudnék mondani, ami ennél sokkal kevesebb lehetőséggel kínálkozik. És mellesleg a modellek is szépek, valóban jól érzékelni a rajtuk eszközölt változásokat. És ha nagyon messzire akarok menni akkor megemlíthetem azt is, hogy férfi karakter esetében még a fütykös felett is szabad alkotói kreativitást kapunk, míg a nőknél az "ikrek" bőségével is variálhatunk. Igen, ennyire részletes a karaktergenerálás. Mint említettem, hagyományos sztorija nincs a játéknak, helyette viszont kaptunk egy kilenc fejezetre szabdalt naplót, ami telis-tele van feladatokkal. Ha nagyon szárazon akarnék fogalmazni azt is mondhatnám, hogy gyakorlatilag ez képzi magát az oktató módot. Ez azonban csak részben igaz, hisz amíg a célunkat tudomásunkra adja, annak kivitelésében már nem nyújt segítséget a rendszer. Ezeket a feladatokat egyébként nem csak azért érdemes teljesíteni, hogy valami célja is legyen a programnak, de ezek végrehajtásáért többek között képességpontokkal is jutalmaz a rendszer.


Itt jön egy elágazás, ami kettéosztja az eddig ismert, jól bevált képességfa struktúrát. A szokványos rendszer semmi újdonsággal nem szolgál, csak a legalapvetőbb tulajdonságok javításában játszik szerepet. Az erő, vitalitás, állóképesség, célzás, túlélés, stb... Ezek külön-külön, minden tizedik szinten egy plusz bónuszt biztosítanak, aminek hála erősebbet sebezhetünk, kevesebb erőnléti pontot emészt fel a futás, hatékonyabban célozhatunk az íjakkal, vagy akár az alapvető étel és vízszükségletünk határait is kitolhatjuk. Így leírva ez nem hangozhat túl nagy truvájnak, de higgyétek el, nagyon rá lesz szorulva a játékos az extra képességekre. A másik fontos dolog, ami miatt érdemes belemerülni a feladatok teljesítésébe az úgynevezett 'Knowledge', Tudás pontok szerzése. Akár úgy is mondhatnám, hogy ez adja a kraftolás alapját. Itt tudunk feloldani különféle fejlett ismereteket, amikkel nem csak erősebb és jobb anyagok felhasználásával készíthetünk magunknak páncélt és fegyverzetet, de még a vityillónkat is modernizálhatjuk. Ez a szokásos 'kőbalta helyett csinálj acélbaltát' annyival megfejelve, hogy maga az érc és a szükséges nyersanyagok birtoklása itt nem elég, a velük való munka tudományát is el kell sajátítanunk. Ez egy nagyon ötletes koncepció, bár néha úgy éreztem, mint ha ezzel együtt vissza is tartana a játék.


Nyersanyagok tekintetében a játék nagyon bőkezű. A világ szinte minden növényét, élőlényét és elemét felhasználhatjuk és szerencsére még a kraftolási receptek is adottak, de sok esetben nem elég magával a nyersanyaggal dolgozni, meg is kell munkálni azt. Kocajátékosoknak ez biztos kényelmetlenséget fog okozni az első órákban, de aki komolyan gondolja ezt a túlélősdit és építkezősdit, azt ki fogja szolgálni ez a rendszer. Ha komplex épületeket nem is, de meseszép otthonokat és várakat könnyen létre lehet hozni egy kis kreativítással. Fegyverek terén a balta, kard, íj és csákány kombinációkon kívül maximum csak ezek variánsaival futhatunk össze, illetve bűvölhetjük azokat, ha van hozzá türelmünk. A harcrendszer viszonylag egyszerű, nincs túlbonyolítva, de könnyen elsajátítható és jól működik. A blokkolás, gurulás, rúgás és két féle közelharci támadás több, mint elegendő egy ilyen típusú játéknál, de érdemes ésszel harcolni, mivel minden cselekedetünk állóképesség pontba kerül és egy fáradt barbár nehezebben védi meg magát. És itt térnék rá egy elég gyenge pontjára a Conan-nek. Ez a játék eszméletlenül kegyetlen. Maga világ, annak környezeti elemi, a többi barbár és az élőlények mind azon lesznek, hogy megkeserítsék az életünket és megnehezítsék a boldogulásunkat. Nem egyszer csöppentem olyan szituációba, amikor három, illetve négy krokodil, pók, bennszülött vagy egyéb élőlény loholt a sarkamban, én pedig kis gatyában, egy eléggé megviselt kőbaltával a kezemben rohangáltam a tyúkszaros kis életemet féltve. Persze amint egyre több mindent tanulunk és kezdünk belejönni a játékba, ezek a kezdeti nehézségek magunk mögött tudhatóak, de az oda vezető út nagyon kegyetlen és rendkívül nehéz. Mint ha egy fakarddal indulnék a csatába. Ugyan mondhatnám, hogy ezt valamivel kiegyensúlyozza a mesterséges intelligencia faék egyszerű gondolkodási módja, aki sokszor észre sem veszi, hogy az orra előtt rohangálok, vagy csak játszi könnyedséggel futkorászok rajta körbe-körbe és addig csapkodom, míg bele nem hal a sérüléseibe. De ez utóbbi példa is csak akkor működik, ha egy az egy elleni harc folyik, és sokszor még így sem ússza meg az ember jelentős sérülések nélkül a konfliktust. És akkor még nem is ejtettem egy szót sem a túlélési mechanikákról, az éhezésről, a szomjúságról, a különféle mérgezésekről, a hőgutáról és a hipotermiáról, milliónyi olyan dolog van, ami mocskosul megnehezíti a dolgunkat még úgy is, ha tudatosan kerüljük a konfliktust.


Nem túlzottan meglepő módon a játék alatt az Unreal Engine 4 fut, ami eléggé felkapott az ilyen jellegű játékok körében. Had szögezzem le, hogy a program remekül néz ki. Nem vártam tőle technológiai áttörést, de egy nyílt világú címhez képest én személy szerint úgy gondolom, nem lehet okunk panaszra. A karakterek részletessége elfogadható, a világ felépítése szép, a különféle időjárási effektek pedig nem csak a nehézséget, de a hangulatot is remekül fokozzák. Az animációk mondjuk helyenként hagynak némi kívánnivalót maguk után, például a falmászás elég sután működik és az úszás is sokszor a vízfelszín felett történik, mintsem alatt, a First Person kameranézet kicsit zavaró, és a harcok során is történik egy-két beakadás, de szerencsére ezek nincsenek kihatással magára a játékmenetre. Ami ennél már kicsit aggasztóbb, az a teljesítmény. Még mielőtt mindenki a szívéhez kapna aggodalomra semmi ok, a játék egy közepes erősségű vason is meglehetősen jól fut, de a stabil 60 képkockaszám tartása az nehezére esik. Mikrolaggok és teljesítménybeli romlás azért javarészt akad, de semmi olyasmi nem szegi az utunkat, ami az élmény rovására menne. A világ tágas, a különböző biomok pedig változatossá varázsolják a játszóterünket. Minden úgynevezett földrész más környezeti adottságokkal rendelkezik, ennek megfelelően pedig különféle élőlények találhatóak rajtuk és itt hozhatnám szóba még a változó környezeti elemeket is. Az ellenfelek variációja változatos és jól átgondolt, plusz piros pont ezért, hiszen ennek köszönhetően sosem éreztem úgy, mint ha állandóan ugyan azokkal a rusnyaságokkal kellene harcolnom mindenhol. Egy új terület felfedezése plusz kihívással jár, sohasem tudhatjuk biztosra, miféle teremtmény fog ránk támadni a következő szikla mögül. Az élményhez társuló aláfestő zenék pedig szintén nagyon jól megidézik eme világ hangulatát, ezen a téren sem lehet ok panaszra.


Beszélnünk kell még végső soron a többjátékos módról is, ami két fő kategóriába oszlik szét: PvP és PvE. A cél persze itt is ugyan az, mint ha egyedül játszanánk. Szerencsére a játék támogatja a dedikált szervereket és a teszt írásának idején nem csak bő számú szerverlistával, de viszonylag tömött szerverekkel is találkoztam, ami jó hírt jelenthet a játék jövőjét tekintve. Saját szerverünkön akár Istenként is babrálhatunk a beállítások között, megváltoztatván ezzel a játék olyan alapvető szabályait, mint a fegyverek kopási ideje, akciók után kapott tapasztalati pontok mennyisége, ellenfelek sebzésének értéke, nappalok és éjszakák ciklusainak hossza és még hosszú sorokon át taglalhatnám a listát. Ezzel legalább valamelyest kompenzálni lehet a már korábban említett balanszolási hibát, gyakorlatilag mindenki a saját szájíze szerint alakíthatja a játék szabályait akár előnyére, vagy hátrányára fordítva, ha netán nem érezne így is elegendő kihívást a kezdeti nehézségek ellenére sem.


A piac dugig van az ehhez hasonló túlélőjátékokkal, és hiába mondjuk a nagy többségre jogosan, hogy csak 'asset flipek' és haszonszerzés céljából kerültek értékesítésre, a Conan Exiles még a hibái és hiányosságai ellenére is kilóg mindegyik közül. Aki egy jól összerakott, értelmes túlélő játékot keres, az szerintem semmiféleképpen sem nyúlhat mellé, ha emellett teszi le a voksát. Nem tűnik k a tömegből, de cserébe egy tisztességesen összerakott produktumot kap az ember a pénzéért.


Review score
 7.5A Conan Exiles tölti ki azt az űrt, amit az Ark és egyéb indie túlélő játék képviselni szeretne. A világválasztása remek és látszik az egészen, hogy nem vették félvállról a munkát. Manapság ez az egyik legkompetensebb túlélőjáték, amit találhat az ember a piacon.