2017. június 27., kedd

Cold Waters - Teszt


Teszteltük....



Régen játszottam már szimulátorral, úgyhogy lelkesen fogadtam el a felkérést eme teszt megírására, már csak azért is, mert szeretem a tengeralattjárókat. Fel is telepítettem hamar-gyorsan, és beleöltem jó pár órát, amennyire azt bokros teendőim mellett csak megengedhettem magamnak, hogy aztán végül leüljek ide és bepötyögjem a soron következő okosságokat, és megpróbáljam lefesteni, milyen játék is a Cold Waters.


Blugy-blugy

Nos, először is nem olyan hardcore szimulátor, mint amilyennek elsőre tűnik, ugyanakkor nem is mondanám arcade-nak. Valahol ott az arany középúton hajt néhány csomóval.  Először is a Traininget nagyon-nagyon érdemes mindenkinek végignyomnia, mert a játék alatt senki nem fog semmit elmagyarázni. De tényleg nem, az előre definiált Single Missionöknek és a hidegháborús időkbe vezető Campaign-nek sem szabad addig nekivágni, amíg nincs bebiflázva (vagy legalább felírva) az összes billentyűzet parancs.
És begyakorolni is érdemes, hogy mikor mihez kapjunk, mert nincs annál rosszabb, amikor a rád lőtt torpedóra akarod kiereszteni az elterelő bójákat, erre a ballasztürítést nyomod meg és tengeralattjáród megkezdi a vészemelkedést.
A HUD is meglehetősen gazdag adatokban. Mélység, irány, lapátok állásszöge, nyomás, mindent megkapunk, de lekérhetjük a fegyverarzenált, a javítási állapotot, az optimális mélységet, a hangradar elemzését – szóval van itt minden, és mindez még csak az, amit a mi bárkánkról megtudhatunk, mert eme infók egy részét a bemért mumusokról is megkapjuk. És kell is, mert bizony az üldözés eme számadatok alapján folyik. Tudnunk kell, merre megy az ellen, ha el akarjuk csípni.
Ugyanakkor nem nekünk kell mindent intéznünk. Kicsit olyan, mintha mi tényleg csak a kapitány lennénk, aki kiadja a parancsot, az olajozottan dolgozó legénység pedig szépen végrehajtja azt. Találat esetén a javítások automatikusan elkezdődnek, minket csak arról tájékoztatnak, mi sérült és mennyi idő múlva lesz üzemkész. A torpedócsövet azonnal betöltik, a célt bemérik, szóval rengeteg funkcióhoz hozzá sem kell szagolnunk, mert a legényeink teszik a dolgukat. És ezért mondom, hogy van a játékban némi arcade jelleg is, mert a hardcore szimulátoroknál szinten mindent nekünk kell csinálni, mintha egyedül lennénk az egész konzervdobozban.




Repülj Dallas, repülj!

Tengeralattjáró és hajó felhozatalból van itt szép számmal, bár negatívum, hogy mi csak az amerikai kínálatot kapjuk meg kapitányi hátsónk alá. Oké, egy Los Angeles osztályú atom-tengeralattjárót is jó dolog meglovagolni, de a Vadászat a Vörös Októberre óta az én szívszerelmem a szovjet 941-es tervszámú tengeralattjáró, NATO kódnevén Typhoon osztály.
Az egyes ütközetek igen hosszúak lehetnek, éppen ezért meglehetősen nagy türelmet igényelnek. Olykor az is megeshet, hogy luftra futunk, velem például kétszer is megtörtént, hogy nagy hévvel üldözőbe vettem egy mumust, aztán amikor végre beértem, kiderült, hogy csak egy jámbor bálna. Na bumm, fél óra az életemből…
Azonban, ha tényleg rálelünk egy szovjet tengeralattjáróra, na, akkor indul az igazi móka, a mélytengeri párbaj. Lövöldözni itt nem lehet ám csak úgy, annak ellenére, hogy egy torpedót kilőni nagyjából két kattintás. Egyszer klikk arra a csőre, amit üríteni akarsz, aztán klikk a térképen a célpontra. Igen ám, de ez tényleg csak a kilövés, ezt viszont megelőzi néhány huncutság beállítása. Aktív hangradarral induljon-e el ez a torpedó, nyílegyenesen menjen vagy cikkcakkban kutasson, felfele, lefele, balra vagy jobbra keressen. És persze arról sem árt gondoskodni, hogy mi ne kapjunk torpedót a hátsónkba.
Erre jó módszer, ha nem teljes sebességgel haladunk, ilyenkor elkerüljük a kavitációt, azaz kisebb zajt csapunk. Ha sikerül teszem azt 1/3-ad sebességgel az ellen közelébe férkőzni, nyerők vagyunk. Amennyiben viszont lebukunk, még mindig ott vannak az elterelő bóják meg a manőverezés. Persze egy pár ezer tonnás acéltartállyal nehéz kitérni a fürge torpedók elől, de nem lehetetlen, csak gyorsan kell reagálni.
És akkor ezt még fűszerezheti a légierő, akik merülő bombákat vagy szintén torpedókat ereszthetnek ránk, a felszíni hajók is hajlamosak ilyen nyalánkságokkal abajgatni minket, szóval azért ez nem úgy megy, hogy kidugjuk a periszkópot, megjelöljük a célt, aztán kényelmesen hátradőlünk, míg a halacskáink fenékbe nem harapják a kiszemelt áldozatot. Itt a tengeri csata türelmi játék, és néha kicsit idegtépő is. Főleg, amikor tudod, hogy egy Alfa kóricál a környéken, de te már a második bálnát találtad meg.




Azért akad néhány lék

Persze azért nem ez lesz a tengeralattjáró szimulátorok alfája és omegája. Nem ronda, de elég randa bugok tudnak becsúszni, például amikor 1000 lábon van a taligád, de a kamerát rossz szögbe állítod, és máris az üres vízfelszínt bámulod. Az se semmi, amikor egy vízszintes, kék lap szeli ketté a hajód, vagy amikor a felszíni hajók egyszerűen kámforrá válnak, ha rossz szögbe fordítjuk a kamerát.
Az MI is néha elég gyagya. Példának okáért egy kisebb szovjet taliga, egy Sierra osztályú tengeralattjáró üldözött végig a fél térképen, s amikor beért, két torpedót is rám küldött. Egyet sikerült az eltereléssel kiiktatnom, a másik viszont oldalba kapta a gépem. Az ugye egészségtelen, de nem volt nagy vész, még haladt előre a Narwahlom, bár már vetettem a keresztet. Erre mit csinált a Sierra? Menekülőre fogta! Én ráfordultam, utána küldtem két torpedót és putty… Nyertem! Megsemmisült!
Néha bosszantó az is, hogy nincs különösebb mankónk, így például az ember akár órákat is eltölthet az óceánban lubickolva, mire végre lel valamit, ami nem bálna, hanem hajó vagy tengeralattjáró. Egyszer úgy háromnegyed órán át jártam a mélységet, mire végre jelzett a hangradar. Az ember morális mutatója ekkor már nagyon kileng, szóval vidáman torpedóztam meg egy civil tankert. Nos, ez az a része, ami igazán türelemjátékká teszi a Cold Waterst. Az alkalmi játékosok pedig pont ezért kerüljék, itt semmi nem mutatja meg, merre van a cél, amíg a hangradaron fel nem bukkan hosszú-hosszú percek eltelte után.




Trükkös ez az Iván!

Összességében a Cold Waters egy szórakoztató, hát mondjuk így, félszimulátor. Sosem lesz olyan etalon, mint a Silent Hunter sorozat (itt még a tengeralattjáró belsejébe sem lehet benézni), de azoknak, akiket annak összetettsége megrémiszt, ugyanakkor érdekli a tengeralatjárósdi, merem ajánlani. A fejlesztők folyamatosan javítják, a tesztelés időszaka alatt is több frissítés futott be rá, szóval az apró kellemetlenségek sorra tűnnek el, ráadásul egyre újabb funkciók jelennek meg.

Review score
 7.5Nem túl bonyolult, nem túl egyszerű, az arany középutat járva nyújt remek szórakozást a zsáner rajongóinak.